Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

1991. szeptember 1., vasárnap / Brnoban szeptember 1—22 között rendezik meg a vn. csehszlovák gép­ipari kiállítást. A kiállítás megrendezésére az alapot a rendkívül nagy si­kert aratott I. és II. gépipari kiállítás adta meg, mely bemutatta az egyre jobban fejlődő csehszlovák gépipar termékeit. Az ez évi kiállítás — minden bizonnyal — kielégíti majd a legigényesebb megrendelők és üzletfelek igényeit is, s egyben mélyebb betekintést ad a csehszlovák gépiparba. A kiállításon az idén 4000 különbezősan szép világba vitte el a hallga­tók, amiből 500 újdonság lesz. Körülbelül 300 különféle újdonsággal sze­repel az energetikai és erősáramú technika, valamint az öntészet, a forgá­csoló és a forgács nélküli megmunkáló gépek ipara, a bánya- és kohó-, va­lamint a közlekedés­technikai ipar. Dicsőség-tábla ügyében, Orosházán Emlékezem még születésének körülményeire is. Kőművesek­k­e­l­­entek meg a Kossuth utca és a Rákóczi utca sarkán, ahol nyá­ron évtizedek óta fagylaltosok mérik a hideg, ízletes, (néha-né­ha rossz) fagylaltot. Egyszóval jöttek, építettek, malteroztak és elmentek. Utána jöttek sorban a festők, akik kifestették, és ráír­ták, hogy a „KTSZ-ek dicsőség­­táblája", aztán jöttek a dekoratő­rök és a munka legjobbjainak arcképeivel díszítették az épít­ményt, majd a­minekutánna ez is megtörtént, jöttek a járókelők és megismerkedtek azokkal, akik­ről mindig elismeréssel beszéltek a KTSZ-ek, hiszen legjobb tag­jaik ők. Hogy aztán mi jött, arról jobb lenne nem beszélni. Telt-múlt az idő, — hónapok, évek? — de tel­tek, és az arcok sárgulni kezdtek, a képek rongyolódni, — később szép sorjában el is tűntek, — majd az omladozás stádiumába érkezett a dicsőség-építmény is. Sajnos, olyan régen építették már, hogy készítőjének nevét nem sikerült kinyomoznom. Végered­ményben azt sem, hogy ki a fele­lős azért, hogy a város központ­jának — mondjuk csak meg nyíl­tan: szégyenfoltja ez. Mert szé­gyenfolt, ebben mindenki igazat ad nekem. Gondolkoztak-e már azon a KTSZ-ek vezetői, vagy a megyei KISZÜV vezetősége, hogy az, ami Orosházán a főutcán „dí­szeleg­’, a munka lejáratása, a versenyszellem lejáratása és an­nak megcsúfolása, hogy a munka azért becsület és dicsőség dolga is?! Lenne egy szerény javaslatom e levelemben: vagy sürgősen hozzák rendbe azt az omladozó dicsőség­táblát, vagy tüntessék el. Mit gondolnak, senkinek sem szúr szemet az, hogy imigyen k­icsú­­folják azt a tisztességet, hogy va­lakit egy egész város megismer­jen, mert jó munkás? Meggon­dolták-e, hogy kiknek tetszik az, hogy a város központjában a munka legjobbjainak szánt dicső­ség­tábla omladozik, szennyes, piszkos, esőverte falait tárva az akaratlan szemlélő szemébe? A sok száz orosházi KTSZ-ta­­got kérem, járjanak csak a do­log végére! Róluk van szó első­sorban — én nem hagynám így tovább! Sass Ervin Ma nyílik meg Brnoban a HL Csehszlovák gépipari kiállítás»HO? V hO ! A! — BUDAPEST!« C­­­éljegyzetek . Megtekintettük a mezőgazdasá­gi és ipari kiállítást és ez is örök­re emlékezetes marad számunkra. A hatalmas területen elterülő ki­állításon annyi látványosság volt, hogy egy alkalommal lehetetlen­ség volt mindent megtekinteni. Több délután kilátogattunk ide, de még így is csak kis töredékét lát­tuk annak, amit szerettünk volna megtekinteni. Ez a rész is különö­sen esténként volt nagyon szép. A több száz különféle szökőkutak, a fényszórók és reflektorok kü­lönféle színeiben mesébe illő tün­dérkert varázsát keltették. Ezt a szépséget még tetézte a millió szik­rából szétágazó tűzijáték varázsa. Mindezeket lehetetlenség szóban lefesteni. Röviden csak annyit,­­hogy­­ ez volt életünk eddigi legszebb élménye A kiállításon láthatók voltak a köztársaságok terményei, ipar­cikkei. Ezek szebbnél-szebb lát­ványosságok voltak. Itt volt a kb. 150 cm széles kamcsatkai óriás rák a mandzsúriai dió és kakaó­bab, a távolkeleti kőzetek és kő­széntermékek, Szibéria állatvilá­ga, a Bajkál-tó körüli 100 kg-os kos, az embernél nagyobb fóka, a kőszáli zerge, a prémesállatok és prémek különféle fajai, különféle gabona és gyümölcsfajták és még nagyon sok egyéb. Amerre gépkocsink járt, nó­taszánkra kiszaladtak az utcák­ra, felálltak a kerítésekre és ház­tetőkre, hogy bennünket üdvözöl­hessenek és kezet szoríthassanak velünk. Leírhatatlan az a lelkese­dés, mely bennünket fogadott. Mindenki velünk akart lenni, min­denki ölelni, csókolni akart ben­nünket. Autóbuszunkat sokszor feltartóztatta az utcán várakozó tömeg. Több ezer torokból jött felénk az üdvözlő szó: „Druzsba" vagy „Moszkva! Budapest!" Akinek nem sikerült a kézszorí­tás, az azzal is megelégedett, ha kinyújtott kezét a busz ablakából megérintettük. Voltak, akik ezzel sem elégedtek meg és hogy ve­lünk lehessenek, még a busz ab­lakán is bemásztak. Az ujjongó tömegtől megter­­helt kerítések, háztetők, úti­­társaink és vendéglátóink könnyei mindennél többet mondanak. A­­zok a jelvény- és címcserék, me­­lyek miatt közlekedni alig tud­tunk, mind kedves emlékek.­­Egyik esetben, amikor a forgalmi jelzőlámpára várakoztunk, mel­lénk hajtott egy gépkocsi. Hátul egy harminc év kö­rüli csinos nő ült. Először inte­gettünk egymásnak, majd amikor megtudta, hogy magyarok va­gyunk, táskájába nyúlt és kivett abból három díszes zsebkendőt.­ Megcsókolta azokat és átdobta hozzánk Már zöldre váltott a jelző és in­dult is tovább, amikor még sike­rült egy KISZ-jelvényt ablakán bedobni. Ilyen és ehhez hasonló események napirenden voltak. E­­zeket soha nem lehet elfelejteni.­Emlékezetes egy francia fiúval való találkozásom is, öt-hat mé­ternyire lehetett, amikor megpil­lantottam őt. Jelvényeimet szem­lélte. Mindig közelebb jött és a­­mikor hozzám ért, kért, cseréljünk jelvényt. Nem mondhattam ne­met. Búcsúzóul néhány szót írt egy kis papírkára: „Éljen Fran­ciaország! Éljen Magyarország! Éljen a béke!" Mire­ elolvastam e néhány szót, barátom már el­tűnt a nagy forgalomban. Végigsétáltunk a TU 104-es lökhajtásos repülőgépben. Csoportunk egyik tagja jelvényt cserél egy szovjet fiatallal. Találkoztunk szoknyás skótokkal is. jól sikerült nóta-est :»il!llllllllllll!l­ l!!llllll!lllllllllllllllHl" — Már annyi magyarnóta-est volt Békéscsabán, hogy az csoda, s most megint azt rendeznek, — mondogatták egymásnak az emberek az utcán. Nem lesz ennek sikere, erre nyakamat me­rem tenni — fűzték hozzá a borúlá­tók, s ajakbiggyesztve tovább men­tek. Nem lett igazuk ezeknek a vészhír­nököknek, mert­­sikere volt ennek a magyarnóta-estnek. Bizonyítja ezt ve­lünk együtt az a 600 békéscsabai dol­gozó is, akik ott szorongtak csütörtö­kön este a Csaba-étterembe. Csodála­­­tosan szép világba vitték el a hallga­tóságot Karácsonyi Margit — aki itt ünnepelte énekpályafutásának 25 éves­­ jubileumát. — László Imre és nem utolsó sorban megyénk szülötte, Lász­ló Imre legkevesebb tanítványa Tar­­­­dos László népdalénekesek,­­ Kacagott, zokogott a dal az éneke­­s­sek ajkán, sírt a hegedű Kóté Elemér, Purcsi Pepi kezében, s a hallgatóság lenyűgözve gyönyörködött népdalaink­­ szépségében. Szép volt. Méltán érde­melték meg az énekesek és zenészek azt a sok tapsot, mellyel a hálás csa-­­ bal közönség jutalmazta őket. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG. «iiuuiuiuuiiiiiKuuiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiniMiiiimiuaiiiiiwiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiu iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiwiiiiiiimi A terméshozamok növelése érdekében MAR MOST szerezte be az őszi m­űtrágya féleségeket Műtrágyák beszerezhetők: a földm­űvesszövetkezetekben, az Állami Kiskereskedelmi Vállalat bődíjaiban, és a vetőmagboltokban.­­ Forgalomba hozza: a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat­ megyei kirendeltsége.

Next