Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
1991. szeptember 1., vasárnap / Brnoban szeptember 1—22 között rendezik meg a vn. csehszlovák gépipari kiállítást. A kiállítás megrendezésére az alapot a rendkívül nagy sikert aratott I. és II. gépipari kiállítás adta meg, mely bemutatta az egyre jobban fejlődő csehszlovák gépipar termékeit. Az ez évi kiállítás — minden bizonnyal — kielégíti majd a legigényesebb megrendelők és üzletfelek igényeit is, s egyben mélyebb betekintést ad a csehszlovák gépiparba. A kiállításon az idén 4000 különbezősan szép világba vitte el a hallgatók, amiből 500 újdonság lesz. Körülbelül 300 különféle újdonsággal szerepel az energetikai és erősáramú technika, valamint az öntészet, a forgácsoló és a forgács nélküli megmunkáló gépek ipara, a bánya- és kohó-, valamint a közlekedéstechnikai ipar. Dicsőség-tábla ügyében, Orosházán Emlékezem még születésének körülményeire is. Kőművesekkelentek meg a Kossuth utca és a Rákóczi utca sarkán, ahol nyáron évtizedek óta fagylaltosok mérik a hideg, ízletes, (néha-néha rossz) fagylaltot. Egyszóval jöttek, építettek, malteroztak és elmentek. Utána jöttek sorban a festők, akik kifestették, és ráírták, hogy a „KTSZ-ek dicsőségtáblája", aztán jöttek a dekoratőrök és a munka legjobbjainak arcképeivel díszítették az építményt, majd aminekutánna ez is megtörtént, jöttek a járókelők és megismerkedtek azokkal, akikről mindig elismeréssel beszéltek a KTSZ-ek, hiszen legjobb tagjaik ők. Hogy aztán mi jött, arról jobb lenne nem beszélni. Telt-múlt az idő, — hónapok, évek? — de teltek, és az arcok sárgulni kezdtek, a képek rongyolódni, — később szép sorjában el is tűntek, — majd az omladozás stádiumába érkezett a dicsőség-építmény is. Sajnos, olyan régen építették már, hogy készítőjének nevét nem sikerült kinyomoznom. Végeredményben azt sem, hogy ki a felelős azért, hogy a város központjának — mondjuk csak meg nyíltan: szégyenfoltja ez. Mert szégyenfolt, ebben mindenki igazat ad nekem. Gondolkoztak-e már azon a KTSZ-ek vezetői, vagy a megyei KISZÜV vezetősége, hogy az, ami Orosházán a főutcán „díszeleg’, a munka lejáratása, a versenyszellem lejáratása és annak megcsúfolása, hogy a munka azért becsület és dicsőség dolga is?! Lenne egy szerény javaslatom e levelemben: vagy sürgősen hozzák rendbe azt az omladozó dicsőségtáblát, vagy tüntessék el. Mit gondolnak, senkinek sem szúr szemet az, hogy imigyen kicsúfolják azt a tisztességet, hogy valakit egy egész város megismerjen, mert jó munkás? Meggondolták-e, hogy kiknek tetszik az, hogy a város központjában a munka legjobbjainak szánt dicsőségtábla omladozik, szennyes, piszkos, esőverte falait tárva az akaratlan szemlélő szemébe? A sok száz orosházi KTSZ-tagot kérem, járjanak csak a dolog végére! Róluk van szó elsősorban — én nem hagynám így tovább! Sass Ervin Ma nyílik meg Brnoban a HL Csehszlovák gépipari kiállítás»HO? V hO ! A! — BUDAPEST!« Céljegyzetek . Megtekintettük a mezőgazdasági és ipari kiállítást és ez is örökre emlékezetes marad számunkra. A hatalmas területen elterülő kiállításon annyi látványosság volt, hogy egy alkalommal lehetetlenség volt mindent megtekinteni. Több délután kilátogattunk ide, de még így is csak kis töredékét láttuk annak, amit szerettünk volna megtekinteni. Ez a rész is különösen esténként volt nagyon szép. A több száz különféle szökőkutak, a fényszórók és reflektorok különféle színeiben mesébe illő tündérkert varázsát keltették. Ezt a szépséget még tetézte a millió szikrából szétágazó tűzijáték varázsa. Mindezeket lehetetlenség szóban lefesteni. Röviden csak annyit,hogy ez volt életünk eddigi legszebb élménye A kiállításon láthatók voltak a köztársaságok terményei, iparcikkei. Ezek szebbnél-szebb látványosságok voltak. Itt volt a kb. 150 cm széles kamcsatkai óriás rák a mandzsúriai dió és kakaóbab, a távolkeleti kőzetek és kőszéntermékek, Szibéria állatvilága, a Bajkál-tó körüli 100 kg-os kos, az embernél nagyobb fóka, a kőszáli zerge, a prémesállatok és prémek különféle fajai, különféle gabona és gyümölcsfajták és még nagyon sok egyéb. Amerre gépkocsink járt, nótaszánkra kiszaladtak az utcákra, felálltak a kerítésekre és háztetőkre, hogy bennünket üdvözölhessenek és kezet szoríthassanak velünk. Leírhatatlan az a lelkesedés, mely bennünket fogadott. Mindenki velünk akart lenni, mindenki ölelni, csókolni akart bennünket. Autóbuszunkat sokszor feltartóztatta az utcán várakozó tömeg. Több ezer torokból jött felénk az üdvözlő szó: „Druzsba" vagy „Moszkva! Budapest!" Akinek nem sikerült a kézszorítás, az azzal is megelégedett, ha kinyújtott kezét a busz ablakából megérintettük. Voltak, akik ezzel sem elégedtek meg és hogy velünk lehessenek, még a busz ablakán is bemásztak. Az ujjongó tömegtől megterhelt kerítések, háztetők, útitársaink és vendéglátóink könnyei mindennél többet mondanak. Azok a jelvény- és címcserék, melyek miatt közlekedni alig tudtunk, mind kedves emlékek.Egyik esetben, amikor a forgalmi jelzőlámpára várakoztunk, mellénk hajtott egy gépkocsi. Hátul egy harminc év körüli csinos nő ült. Először integettünk egymásnak, majd amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, táskájába nyúlt és kivett abból három díszes zsebkendőt. Megcsókolta azokat és átdobta hozzánk Már zöldre váltott a jelző és indult is tovább, amikor még sikerült egy KISZ-jelvényt ablakán bedobni. Ilyen és ehhez hasonló események napirenden voltak. Ezeket soha nem lehet elfelejteni.Emlékezetes egy francia fiúval való találkozásom is, öt-hat méternyire lehetett, amikor megpillantottam őt. Jelvényeimet szemlélte. Mindig közelebb jött és amikor hozzám ért, kért, cseréljünk jelvényt. Nem mondhattam nemet. Búcsúzóul néhány szót írt egy kis papírkára: „Éljen Franciaország! Éljen Magyarország! Éljen a béke!" Mire elolvastam e néhány szót, barátom már eltűnt a nagy forgalomban. Végigsétáltunk a TU 104-es lökhajtásos repülőgépben. Csoportunk egyik tagja jelvényt cserél egy szovjet fiatallal. Találkoztunk szoknyás skótokkal is. jól sikerült nóta-est :»il!llllllllllll!l l!!llllll!lllllllllllllllHl" — Már annyi magyarnóta-est volt Békéscsabán, hogy az csoda, s most megint azt rendeznek, — mondogatták egymásnak az emberek az utcán. Nem lesz ennek sikere, erre nyakamat merem tenni — fűzték hozzá a borúlátók, s ajakbiggyesztve tovább mentek. Nem lett igazuk ezeknek a vészhírnököknek, mertsikere volt ennek a magyarnóta-estnek. Bizonyítja ezt velünk együtt az a 600 békéscsabai dolgozó is, akik ott szorongtak csütörtökön este a Csaba-étterembe. Csodálatosan szép világba vitték el a hallgatóságot Karácsonyi Margit — aki itt ünnepelte énekpályafutásának 25 éves jubileumát. — László Imre és nem utolsó sorban megyénk szülötte, László Imre legkevesebb tanítványa Tardos László népdalénekesek, Kacagott, zokogott a dal az énekessek ajkán, sírt a hegedű Kóté Elemér, Purcsi Pepi kezében, s a hallgatóság lenyűgözve gyönyörködött népdalaink szépségében. Szép volt. Méltán érdemelték meg az énekesek és zenészek azt a sok tapsot, mellyel a hálás csa- bal közönség jutalmazta őket. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG. «iiuuiuiuuiiiiiKuuiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiniMiiiimiuaiiiiiwiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiu iiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiwiiiiiiimi A terméshozamok növelése érdekében MAR MOST szerezte be az őszi műtrágya féleségeket Műtrágyák beszerezhetők: a földművesszövetkezetekben, az Állami Kiskereskedelmi Vállalat bődíjaiban, és a vetőmagboltokban. Forgalomba hozza: a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat megyei kirendeltsége.