Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Merészebben, még nagyobb kommunista felelőséggel • Pártaktíváik tanácskozása a Mezőhegyes! Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságtan• Ha röviden kellene választ adni arra a kérdésre, hogy milyen volt a Mezőhegyes! Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság kommunista aktíváinak tanácskozása, akkor néhány szóban is ki lehetne fejezni: jó volt és felelősségük tudatában vitatkoztak. S mivel jó volt, — de ha fordítva lett volna, akkor is — többet kell róla mondanunk. Mert ez a tanácskozás, a beszámolóban és a vitában elhangzottak egyaránt azt tükrözik, hogy ahol a kommunisták ott vannak és a spárttagok méltóan dolgoznak, ahol a párt- és gazdasági vezetők közös egyetértésben egy célérl munkálkodnak, ott az eredmény elaradhatatlan. A pesztr terz, amelyet Majoros János elvtárs, a gazdaság igazgatója mondott el, épp ennek az állításnak a helyességét példázta. A közös együttműködés és a párttagok töretlen akarata az emberek tudatának és gondolatvilágának formálása, a szocialista tulajdon iránti fokozottabb felelősségérzet tette lehetővé, hogy sok deficites esztendő után az ellenforradalom pusztításainak ellenére is nyereséggel zárták a gazdasági évet Nem is kevéssel. A tervezett négymillió forintos veszteséggel szemben négymillió forint a tiszta nyereség, vagyis a hozzávetőleges mérleg mintegy 6 millió forintos eredmény javulást mutat. Egyben azt is, hogy, a megérdemelt" mafícia" elismeréseként mintegy kétheti fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kapnak a gazdaság dolgozói. Az eredmény, mint ahogyan a beszámoló is elemezte, nemcsak az évben fogant. Benne vannak az elmúlt évek küzdelmei. A sikerek, vagy sikertelenségek, melyek évről-évre újabb tapasztalatokkal gazdagították a vezetőket, vagy éppen egyszerű embereket. Hosszú évek munkája kellett ahhoz, amíg az új szakemberek megismerkedtek a mezőhegyesi földdel, s bizony sokszor bukott meg egyegy sikeresnek vélt kísérlet. De nem csüggedtek. S a napról-napra vívott harc és küzdelem íme, a termékenyebb munkában jutott kifejezésre. Az eredményhez a jó időjárás is jelentősen hozzájárult, s ezt a beszámolóban az igazgató elvtárs is elismerte, de menjünk ennél tovább egy lépéssel. A korábbi években sajnos, Mezőhegyesen valóságos „isten csapás“ volt a jó időjárás és a miniszteri megbízottak hada sem tudott elég okos lenni, hogyan küzdjék le a naiv munkák idején jelentkező munkaerő hiányt. S az idén? Egészen másként állt a helyzet, a munkáknál. Csaknem felényi időszaki munkást alkalmaztak, mint a korábbi években és mindent a legjobb időben elvégeztek, mert a csúcsmunkák idején — mint a november 7-re indított forradalmi műszakban is — a gazdaság dolgozóinak családtagjai jelentkeztek munkára. Egyszóval: összébb forrtak az emberek a mezőhegyesi földdel, jobban a magukénak vallják s a termés betakarításáért, de mindenért jobban érzik a felelősséget És e törekvésben, mint minden másban, ott van a kommunisták munkája, szava, tette és fáradozása. Ők kezdeményezték a forradalmi műszakot, ők hívták segítségül az embereket, sokak követték őket s most világossá vált, hogy fáradozásuk jutalma nem marad el. A becsületes béren túl ott van az elismerés a szavakban és a később kiosztásra kerülő nyereségrészesedésben. Együttes munkájukat dicsérik a gondosan elmunkált vetések, a jól előkészített talajok, a gyönyörű tenyészállatok. De mindez csak egy része annak, amit a megérdemelt munka elismeréseként kapnak, mert az sem lebecsülendő, hogy 58-ban több múlt másfél millió forintot költenek lakásépítésre, vagy javításra, három millió forintot pedig tudományos kutatói alapra fordítanak, s ez újabb bizonyítéka annak, hogy méltó helyet kap a gazdaságban a szakemberek megbecsülése és támogatása. Ez a tanácskozás azonban éppen azért érdemel elismerést, mert nem az eredményeken való szendergést, hanem a jövő év legégetőbb kérdéseit tűzte napirendre. Filléreken, forintokon kezdték bizonygatni a további takarékoskodás tennivalóit, és sok-sok hasznos javaslatot, elgondolást összevetve, a legtöbb mutatónál a milliókban értek véget a számvetések. S hogy csak néhány példát említsünk. Ha az anyagfelhasználásban 4—5 százalékos csökkenést érnének el (ami nem is nagy követelmény), 2,5—3 millió forinttal több jövedelemre tehetnének szert. A munkaerő jobb kihasználásával és elosztásával, valamint a csúcsmunkák idején a belállami gazdaságban, melyek alapos számvetés után újabb és újabb milliókban jelentkeznek. A vitából félreérthetetlenül csendült ki az is, hogy a kommunisták fején találták a szeget. Egyöntetű vélemény volt az, hogy az anyagtakarékosságot elsősoron a takarmány betakarításánál és felhasználásánál kell megvalósítani, mert ez a tervezett anyagfelhasználás mintegy felét teszi ki, s eddig bizony tényleg csokiszalmája módra bántak vele. A bőséges szénatermés ellenére félő, hogy tavasszal nem villázni, kanon szálain kell, s talán újig elég sem lesz. A gépek karbantartása és megbecsülése is sok kívánnivalót hagy maga után. Ezek üzemeltetése és karbantartása csaknem 6 millió forint emészt fel, s a vélemények itt is egybehangzóak voltak: csak egy kis akarat, és fegyelmezettebb munka és újabb egymillió forintot lehetne megtakarítani. Sok még tehát a kiaknázatlan lehetőség, sok a sárba taposott forint, elcsöpögött üzemanyag, és elszórt széna alakjában sok még az eltemetett millió, melyet következetesebb munkával mind a magukénak tudhatnának. Ahogy ez évben megtették a nyereséges gazdálkodás felé az első lépéseket, a mezőhegyesi kommunisták és pártonkívüliek, úgy megteszik a jövőben is, mert ez a tanácskozás a mikéntre is hasznos útmutatással szolgált. Az igazgatóság a napokban juttatja el a terveket az üzemegységekbe, s a munkaerők, a családtagok mozgósításával a béralapból 2 millió forintot takaríthatnának meg. Az átlag 200 mázsa cukorrépatermés sem nagy igény a mezőhegyesi földtől, s ha a fejlettebb agrotechnikai módszereket időben és nagyobb szeretettel alkalmaznák, el is érhetnék. Ha ez valósággá válna, 2,5 millió forint többlet jövedelmet jelentene a gazdaságnak. Az egyik felszólaló elég találóan jegyezte meg, hogy a földtől még nem vették , csak részben azt, amit nyújtani tud az embernek A mezőhegyesi földben 50 mázsa kender termés nem nagy produkció, de, ha ezt elérnék, újabb egymillió forint jönne a konyhára. Ezek a példák csak elenyészőek ahhoz képest, amiket ezen az értekezleten felsoroltak. Számtalan formában illusztrálták, hogy milyen lehetőségek vannak az önköltségek csökkentésére, a hozamok növelésére ebben a hatalmas s ezeken már nemcsak a mennyiségi tervek vannak előírva, hanem az is, hogy mennyi lehet egy-egy cikk előállítási költsége. Tehát nemcsak a mennyit, hanem a mennyiért is elő lesz írva és a jutalmazásnál a kettő együtt jön a számításba. Ez a módszer még érdekeltebbé teszi az embereket abban, hogy nap mint nap gazdaságosabban termeljenek. Ezeket a mutatókat viszont a legközérthetőbb módon kell megadni, hogy az egyszerű emberek is eligazodjanak rajta s végső soron a kommunistákon múlik, hogy a tervek pontos ismeretében azokat másokkal is megismertetve, kezdeményezőkké váljanak a megvalósításban. Tavaszig van idő. Ha a téli hónapokat a tervek ismertetésére, és a megvalósítás megvitatására használják fel a mezőhegyesek és eként cselekednek, akkor az új esztendő még gazdagabb lesz az eredményekben. Deákz Gyula /JViVEiV —ONNAN Kultúrház épül Nagykopáncson Nagykopáncson a községfejlesztési alapból és a lakosság társa- dalmi munkájából új kultúrházat építenek. A kis község joggal lesz büszke új, vagy kultúrházára, mely már tető alatt van és már csak vakolásra vár. Úgy tervezik, hogy az épület teljes befejezése és felszerelése után nagyszabású avató ünnepséget tartanak. A község sarcosságának a kultum iránt való szeretetét is bízón nyitja ez a tény, hiszen régi rangyuk valósul meg azzal, hogy saját kultúrházukban szórakozhatnak és öntevékeny művészeti csoportokat is alakíthatnak, amelyek valamennyien otthonra találnak majd az új kultúrházba. Ismeretterjesztő előadásokat szerveznek Kardoskúton A Kardoskúti Községi Tanács elhatározta, hogy a téli estéken ismeretterjesztő előadásokat szerveznek, melyek főként a mezőgazdasági termelés problémáival, új módszereivel, és eredményeivel foglalkozik. Az ismeretterjesztő előadásokat a mezőgazdasági felügyelő és a községi állatorvos tartják majd meg. Néhány szó Kardoskút állategészségügyéről A kardoskúti tanács az elmúlt napokban vitatta meg a község állategészségügyi helyzetét. A községi állatorvos és több tanácstag hozzászólásából általános helyzetkép alakult ki, mely szerint Kardoskúton az elmúlt hónapokban fertőző állat megbetegedés nem fordult elő, ami elsősorban annak köszönhető, hogy elenyésző kivétellel, mindenütt megtörténtek a védőoltások. A sertésorbán elleni védekezés legjobb módjának Kardoskúton is a védőoltások megszervezése bizonyult. Ugyanez volt a helyzet a baromfi pestis elleni védekezésben is. A jelentések szerint a községben és a községhez tartozó tanyavilágban 30 ezer baromfi kapott védőoltást. Két tanteremmel bővítették a kardoskúti iskolát A kardoskúti általános iskola eddig két tanteremmel működött, ami igen nagy nehézséget jelentett az oktatómunkában. A napokban fejeződik be az iskola bővítése, mert a községfejlesztési alapból és jelentős társadalmi munkával két új tanteremmel bővítették ki az iskolát és a legmodernebb felszerelésekkel látták el az új tantermeket.r Párthír Csorváson, január 12-én vasárnp délelőtt 9 órakor összevont ritaggyűlést tartanak. A tacskozáson a községi pártszervetek 1957. évi munkáját értékelj Szó lesz arról, hogy a párttározatok végrehajtásában min eredményeket értek el. hoan erősödött a községben a rőszervezetek tömegkapcsolata milyen eredményeket értek el a jobboldali revizionizmus és a szektás nézetek elleni harcban, mit tettek a pártszervezetek a termelésért, stb. A tanácskozáson el kívánják érni, hogy valamennyi pártszervezet nagyobb gonddal szervezze és irányítsa a pártcsoportokat és jobban támaszkodjanak a pártcsoportokban rejlő nagy erőre. István-naptólSzilveszter irj úlagdi István házának minden zugában a töltöttkáposzta, a pulykásain és a nyúlpaprikás vegyes illata terjengett. Az asztalom egymást váltogatták a fogások, akár egy lakodalomban. Végül különféle sütemények, bennül teli kancsók és poharak foglaltat el tartósan a helyet az asztalnál ülők előtt, így szokás ez karácsonykor mostanában minden falusi házban. Bagdiék pedig nemcsak a karácsonyt ünnepük, hanem az ist férfiemberek fenékig ittál a poharat, az asszonyok pedig éppen megkóstolták, pedig sikamlós, úgynevezett komty alá való bort tartogatott erre az alkalomra Bagdi István. Ízlett a fiának is, és fel is hajtott volna egy tele pohárral, ha az apja rá neve szól: lassabban fiam. Mivel így előtérbe került a gyerek és még nem szövődött folyamatossá a beszélgetés, Balog Péterné megkérdezte: aztán mit hován napot, meg a házszemtélőt. Alig két hete fizették ki az árát, s költöztek ebbe a jókora házba. Szóval összejött az ünnepelni való, a összejöttek néhányan a rokonok és a jóbarátok közül. Bár már elmondták a jókívánságokat érkezésükkor, de az első pohár bornál megismételték, hogy kellemes karácsonyt, sok István napot, erdőt, egészséget és békességet az új házban, még hosszú évekig. — Édes Pista komám, én csak azt kívánom, — emelte fel a poharát Bíró Sándor, akin már látszott, hogy több Istvánnal koccintott mielőtt ide ért — én azt kívánom, hogy ebből a házból kísérjelek ki a temetőbe 90 éves korodban. — Nézzétek már a vén önzőt, 5 százhúsz éves koráig akar élni — szólt nevetve, poharát emelve az ünnepelt —, mert annyi lenne mire én kilencven.zott a Jézuskia, Pisti? Erre odasereglett mind a négy Bagdi gyerek és sorolták, mutatták a karácsonyi ajándékokat. A 11 éves Pisti nagy derültség közbezt mondta: Télapóra ródlit, karácsonyra pedig új ruhát és korcsolyát kaptam édesapámtól, mert a Jézuska mással volt elfoglalva. Nevettek valamennyien, Bagdi István is, de hirtelen elkomorult az arca. Sóhajtott egy nagyot, azután megszólalt: mikor olyan idős voltam, mint most a fiam, én annak is nagyon örültem volna , ha karácsonykor jóllakhattam volna. De még az sem volt. Édesanyám azt kérdezte karácsony első napján délben, mikor megettük a nagynénémtől kapott hurka, kolbász kostolót: — mit adjak ennetekszére gyermekeim? — Főzzön édesanyám kukoricakását — mondta az öcsém. Én meg gondolkozni kezdtem 11 éves fejjel, mit csináljak? Én, meg a nővé.