Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Merészebben, még nagyobb kommunista felelőséggel • Pártaktíváik tanácskozása a Mezőhegyes! Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságtan­­• Ha röviden kellene választ ad­ni arra a kérdésre, hogy milyen volt a Mezőhegyes! Törzsállatte­nyésztő Állami Gazdaság kommu­nista aktíváinak tanácskozása, ak­kor néhány szóban is ki lehetne fejezni: jó volt és felelősségük tu­datában vitatkoztak. S mivel jó volt, — de ha fordítva lett volna, akkor is — többet kell róla mon­danunk. Mert ez a tanácskozás, a beszámolóban és a vitában el­hangzottak egyaránt azt tükrözik, hogy ahol a kommunisták ott vannak és a spárttagok méltóan dolgoznak, ahol a párt- és gazda­sági vezetők közös egyetértésben egy célérl munkálkodnak, ott az eredmény el­aradhatatlan. A pesztr terz, amelyet Majoros János elvtárs, a gazdaság igazga­tója mondott el, épp ennek az állításnak a helyességét példázta. A közös együttműködés és a párt­tagok töretlen akarata az embe­rek tudatának és gondolatvilágá­nak formálása, a szocialista tu­lajdon iránti fokozottabb felelős­­sé­gérzet tette lehetővé, hogy sok deficites esztendő után az ellen­forradalom pusztításainak ellené­re is nyereséggel zárták a gazda­sági évet Nem is kevéssel. A tervezett négymillió forintos veszteséggel szemben négymillió forint a tiszta nyereség, vagyis a hozzávetőleges mérleg mintegy 6 millió forintos ered­mény javulást mutat. Egyben azt is, hogy, a megérdemelt" mafícia" elismeréseként mintegy kétheti fi­zetésnek megfelelő nyereségrésze­sedést kapnak a gazdaság dolgo­zói. Az eredmény, mint ahogyan a beszámoló is elemezte, nemcsak az évben fogant. Benne vannak az elmúlt évek küzdelmei. A sikerek, vagy sikertelenségek, melyek év­­ről-évre újabb tapasztalatokkal gazdagították a vezetőket, vagy éppen egyszerű embereket. Hosszú évek munkája kellett ahhoz, a­­míg az új szakemberek megismer­kedtek a mezőhegyesi földdel, s bizony sokszor bukott meg egy­­egy sikeresnek vélt kísérlet. De nem csüggedtek. S a napról-nap­­ra vívott harc és küzdelem íme, a termékenyebb munkában jutott kifejezésre. Az eredményhez a jó­­ időjárás is jelentősen hozzájá­­­­rult, s ezt a beszámolóban az igaz­­gató­ elvtárs is elismerte, de men­jünk ennél tovább egy lépéssel. A korábbi években sajnos, Mezőhe­gyesen valóságos „isten csapás“ volt a jó időjárás és a miniszteri megbízottak hada sem tudott elég okos lenni, hogyan küzdjék le a naiv munkák idején jelentkező munkaerő hiányt. S az idén? Egé­szen másként állt a helyzet, a munkáknál. Csaknem felé­­nyi időszaki munkást alkalmaz­tak, mint a korábbi években és mindent­ a legjobb időben elvé­geztek, mert a csúcsm­unkák ide­jén — mint a november 7-re in­dított forradalmi műszakban is — a gazdaság dolgozóinak családtag­­jai jelentkeztek munkára. Egyszó­val: összébb forrtak az emberek a mezőhegyesi földdel, jobban a­­ magukénak vallják s a termés be­takarításáért, de mindenért jobban érzik a felelős­séget És e törekvésben, mint minden másban, ott van a kommunisták munkája, szava, tette és fárado­zása. Ők kezdeményezték a for­radalmi műszakot, ők hívták se­gítségül az embereket, sokak kö­vették őket s most világossá vált, hogy fáradozásuk jutalma nem marad el. A becsületes béren túl ott van az elismerés a szavakban és a később kiosztásra kerülő nye­reségrészesedésben. Együttes mun­kájukat dicsérik a gondosan el­munkált vetések, a jól előkészí­tett talajok, a gyönyörű tenyész­állatok. De mindez csak egy része annak, amit a megérdemelt mun­ka elismeréseként kapnak, mert az sem lebecsülendő, hogy 58-ban több múlt másfél millió forintot költenek lakásépítésre, vagy javí­tásra, három millió forintot pe­dig tudományos kutatói alapra fordítanak, s ez újabb bizonyítéka annak, hogy méltó helyet kap a gazdaságban a szakemberek meg­becsülése és támogatása. Ez a tanácskozás azonban éppen azért érdemel elismerést, mert nem az eredményeken való szen­­dergést, hanem a jövő év legége­tőbb kérdéseit tűzte napirendre. Filléreken, forintokon kezdték bi­zonygatni a további takarékosko­dás tennivalóit, és sok-sok hasz­nos javaslatot, elgondolást össze­vetve, a legtöbb mutatónál a mil­liókban értek véget a számveté­sek. S hogy csak néhány példát említsünk. Ha az anyagfelhaszná­lásban 4—5 százalékos csökkenést érnének el (ami nem is nagy kö­vetelmény), 2,5—3 millió forinttal több jövedelemre tehetnének szert. A munkaerő jobb kihasz­nálásával és elosztásával, vala­mint a csúcsmunkák idején a bel­állam­i gazdaságban, melyek ala­pos számvetés után újabb és újabb milliókban jelentkeznek. A vitából félreérthetetlenül csendült ki az is, hogy a kommu­nisták fején találták a szeget. Egyöntetű vélemény volt az, hogy az anyagtakarékosságot elsősoron a takarmány betakarításánál és felhasználásánál kell megvalósí­tani, mert ez a tervezett anyagfel­használás mintegy felét teszi ki, s eddig bizony tényleg csokiszal­­mája módra bántak vele. A bősé­ges szénatermés ellenére félő, hogy tavasszal nem villázni, ka­non szálain­ kell, s talán újig e­­lég sem lesz. A gépek karbantar­tása és megbecsülése is sok kí­vánnivalót hagy maga után. Ezek üzemeltetése és karbantartása csaknem 6 millió forint­ emészt fel, s a vélemények itt is egybe­hangzóak voltak: csak egy kis akarat, és fegyelmezettebb mun­ka és újabb egymillió forintot le­hetne megtakarítani. Sok még tehát a kiaknázatlan lehetőség, sok a sárba taposott forint, elcsö­­pögött üzemanyag, és elszórt szé­na alakjában sok még az elteme­tett millió, melyet következete­sebb munkával mind a maguké­nak tudhatnának. Ahogy ez évben megtették a nyereséges gazdálkodás felé az el­ső lépéseket, a mezőhegyesi kom­­munisták és pártonkívüliek, úgy megteszik a jövőben is, mert ez a tanácskozás a mikéntre is hasznos útmutatással szolgált. Az igazgatóság a napokban juttatja el a terveket az üzem­egységekbe, s a munkaerők, a családtagok moz­gósításával a béralapból 2 mil­lió forintot takaríthatnának meg. Az átlag 200 mázsa cukorrépater­més sem nagy igény a mezőhe­gyesi földtől, s ha a fejlettebb agrotechnikai módszereket időben és nagyobb szeretettel alkalmaz­nák, el is érhetnék. Ha ez való­sággá válna, 2,5 millió forint több­let jövedelmet jelentene a gazda­ságnak. Az egyik felszólaló elég találóan jegyezte meg, hogy a földtől még nem vették , csak részben azt, amit nyújtani tud az embernek A mezőhegyesi földben 50 má­zsa kend­er termés nem nagy pro­dukció, de, ha ezt elérnék, újabb egymillió forint jönne a konyhá­ra. Ezek a példák csak elenyészőek ahhoz képest, amiket ezen az ér­tekezleten felsoroltak. Számtalan formában illusztrálták, hogy mi­lyen lehetőségek vannak az ön­költségek csökkentésére, a hoza­mok növelésére eb­ben a hatalmas s ezeken már nemcsak a mennyi­ségi tervek vannak előírva, hanem az is, hogy mennyi lehet egy-egy cikk előállítási költsége. Tehát nemcsak a mennyit, hanem a mennyiért is elő lesz írva és a ju­talmazásnál a kettő együtt jön a számításba. Ez a módszer még érdekelte­bbé teszi az embereket a­bban, hogy nap mint nap gazda­ságosabban termeljenek. Ezeket a mutatókat viszont a legközérthe­tőbb módon kell megadni, hogy az egyszerű emberek is eligazodja­nak rajta s végső soron a kommu­nistákon múlik, hogy a tervek pontos ismeretében azokat má­sokkal is megismertetve, kezde­ményezőkké váljanak a megvaló­sításban. Tavaszig van idő. Ha a téli hónapokat a tervek ismerte­tésére, és a megvalósítás megvi­tatására használják fel a mező­hegyesek és eként cselekednek, akkor az új esztendő még gazda­gabb lesz az eredményekben. Deákz Gyula /JViVEiV —­ONNAN Kultúrház épül Nagykopáncson Nagykopáncson a községf­ejlesz­­tési alapból és a lakosság társa-­ dalmi munkájából új kultúrházat építenek. A kis község joggal lesz büszke új, vagy kultúrházára, mely már tető alatt van és már csak vakolásra vár. Úgy tervezik, hogy az épület teljes befejezése és felszerelése után nagyszabású a­­vató ünnepséget tartanak. A község sarcosságának a kul­tum iránt való szeretetét is bízón nyitja ez a tény, hiszen régi ran­gyuk valósul meg azzal, hogy sa­ját kultúrházukban szórakozhat­nak és öntevékeny művészeti cso­portokat is alakíthatnak, amelyek valamennyien otthonra találnak majd az új kultúrházba. Ismeretterjesztő előadásokat szerveznek Kardoskúton A Kardoskúti Községi Tanács el­határozta, hogy a téli estéken is­meretterjesztő előadásokat szer­veznek, melye­k fő­ként a mezőgaz­dasági termelés problémáival, új módszereivel, és eredményeivel foglalkozik. Az ismeretterjesztő előadásokat a mezőgazdasági fel­ügyelő és a községi állatorvos tartják majd meg. Néhány szó Kardoskút állategészség­ügyéről A kardoskúti tanács az elmúlt napokban vitatta meg a község állategészségügyi helyzetét. A köz­ségi állatorvos és több tanácstag hozzászólásából általános helyzet­kép alakult ki, mely szerint Kar­doskúton az elmúlt hónapokban fertőző állat megbetegedés nem fordult elő, ami elsősorban annak köszönhető, hogy elenyésző kivé­tellel, mindenütt megtörténtek a védőoltások. A sertésorbán­ elleni védekezés legjobb módjának Kardoskúton is a védőoltások megszervezése bi­zonyult. Ugyanez volt a helyzet a baromfi pestis elleni védekezésben is. A jelentések szerint a község­­ben és a községhez tartozó tanya­­világban 30 ezer baromfi kapott védőoltást. Két tanteremmel bővítették a kardoskúti iskolát A kardoskúti általános iskola eddig két tanteremmel működött, ami igen nagy nehézséget jelen­tett az oktatómunkában. A napok­ban fejeződik be az iskola bővíté­se, mert a községfejlesztési alap­ból és jelentős társadalmi munká­val két új tanteremmel bővítették ki az iskolát és a legmodernebb felszerelésekkel látták el az új tantermeket.r Párthír Csorváson, január 12-én vasárn­­­p délelőtt 9 órakor összevont ritaggyűlést tartanak. A ta­­cskozáson a községi pártszerve­tek 1957. évi munkáját értékel­j Szó lesz arról, hogy a párt­­tározatok végrehajtásában mi­­­n eredményeket értek el. ho­­an erősödött a községben a rőszervezetek tömegkapcsolata milyen eredményeket értek el a jobboldali revizionizmus és a szektás nézetek elleni harcban, mit tettek a pártszervezetek a ter­melésért, stb. A tanácskozáson el kívánják ér­ni, hogy valamennyi pártszervezet nagyobb gonddal szervezze és irányítsa a pártcsoportokat és jobban támaszkodjanak a párt­­csoportokban rejlő nagy erőre. István-naptólSzilveszter irj­ úlagdi István házának minden zugában a töltöttkáposzta, a pulykásain és a nyúlpaprikás ve­gyes illata terjengett. Az asztalom egymást váltogatták a fogások, a­­kár egy lakodalomban. Végül kü­lönféle sütemények, bennül teli kancsók és poharak foglaltat­ el tartósan a helyet az asztalnál ülők előtt, így szokás ez karácsonykor mostanában minden falusi ház­ban. Bagdiék pedig nemcsak a ka­rácsonyt ünnepük, hanem az ist­­ férfiemberek fenékig ittál a poharat, az asszonyok pe­dig éppen megkóstolták, pedig si­kamlós, úgynevezett komty alá va­ló bort tartogatott erre az alka­lomra Bagdi István. Ízlett a fiá­nak is, és fel is hajtott volna egy tele pohárral, ha az apja rá neve szól: lassabban fiam. Mivel így előtérbe került a gye­rek és még nem szövődött folya­matossá a beszélgetés, Balog Pé­terné megkérdezte: aztán mit ho­ván napot, meg a házszem­télőt. A­­lig két hete fizették ki az árát, s költöztek ebbe a jókora házba. Szóval összejött az ünnepelni va­ló, a összejöttek néhányan a roko­nok és a jóbarátok közül. Bár már elmondták a jókívánságokat ér­kezésükkor, de az első pohár bor­nál megismételték, hogy kellemes karácsonyt, sok István napot, er­dőt, egészséget és békességet az új házban, még hosszú évekig. — Éd­es Pista komám, én csak­ azt kívánom, — emelte fel a po­harát Bíró Sándor, akin már lát­szott, hogy több Istvánnal koccin­tott mielőtt ide ért — én azt kívá­nom, hogy ebből a házból kísér­jelek ki a temetőbe 90 éves korod­ban. — Nézzétek már a vén önzőt, 5 százhúsz éves koráig akar élni — szólt nevetve, poharát emelve az ünnepelt —, mert annyi lenne mi­re én kilencven.­zott a Jézuskia, Pisti? Erre oda­­sereglett mind a négy Bagdi gye­rek és sorolták, mutatták a kará­csonyi ajándékokat. A 11 éves Pisti nagy derültség közbezt mondta: Télapóra ródlit, kará­csonyra pedig új ruhát és korcso­lyát kaptam édesapámtól, mert a Jézuska mással volt elfoglalva.­­ Nevettek valamennyien, Bagdi István is, de hirtelen elkomorult az arca. Sóhajtott egy nagyot, azu­tán megszólalt: mikor olyan idős voltam, mint most a fiam, én annak is nagyon örültem volna , ha karácsonykor jóllakhattam volna. De még az sem volt. Édes­­anyám azt kérdezte karácsony el­­ső napján délben, mikor meget­tük a nagynénémtől kapott hurka, kolbász kostolót: — mit adjak ennetek­­­szére gyermekeim? — Főzzön édesanyám kukoricakását — mondta az öcsém. Én meg gon­dolkozni kezdtem 11 éves fejjel, mit csináljak? Én, meg a nővé.

Next