Békés Megyei Népújság, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
* Ara 60 fillér * BÉKÉS MEGYEI 1862. ,JÚNIUS 1., VASÁRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM Teremtsék meg szövetkezeteink a népgazdasági és egyéni érdek jelen összhangját A jó gazdák mindig előrelátóan dolgoznak, felbecsülnek mindent a gazdaságban, ugyanúgy számolnak az időjárással, mint azzal, hogy hányszor tudják magkapálni a kukoricát. A szorgos időben nem kapkodnak, mert előre beosztották idejüket, elkészítették a szerszámokat. Nem úgy, mint most egyes szövetkezetekben azon siránkoznak, hogy a gabonából nem lesz annyi termés, amennyit terveztek. Ami igaz is, hiszen az időjárás mostoha volt, nem kedvezett a gabonaféléknek. Az jó dolog, hogy hozzávetőlegesen felbecsülik, mennyivel várhatnak kevesebb termést, mert csak így tudtak számot vetni: mennyit kell a gazdaságnak pótolnia, hogy a kevesebb gabonatermés ne okozzon nagy gondot, a gazdálkodás eredményessége minél kisebb hátrányt szenvedjen. De az már nem jó dolog, hogy egyes helyeken a becslésnél nem mennek tovább, becsülgetik a várható termést és sopánkodtak, hogy csak ennyi meg annyi lesz. S ezzel akarvaakaratlanul olyan hangulatot teremtenek, hogy ez az esztendő sem sikerült, kevesebb lesz, mint amennyit vártunk. Közben itt vannak a nagy munkák, hogy többet ne mondjunk: a gabonabetakarítás küszöbén vagyunk. És éppen itt említhetjük meg, az egyik dolgot, amivel pótolni kutják a tervben hiányzó részt. Mégpedig: úgy szervezzék meg a betakarítást, cséplást, hogy minél kevesebb szem peregjen-hulljam a földre, hogy minél több a zsákba kerüljön. Minden gazda tudja azt, hogy a gondatlan aratás, cséplés mennyi szemet tud a vakvilágba szórni. Nem az a jó kormányos, aki csak jó időben tudja a hajót a célba irányítani, hanem az, aki a viharban sem veszti el a fejét, és kitérőkkel ugyan, de célhoz ér. Ez bizony nagyobb fejtörést, nagyobb figyelmet igényel tőle. Ezt követeli meg a jelenlegi helyzet a mezőgazdaság irányítóitól is. A hajót a viharban bizonyos kitérőkkel lehet a célba vezetni, a mezőgazdaságban pedig most a célt, a tervezett eredményességet elérni a tartalékok felkutatásával és azok felhasználásával lehet. Gondoljunk csak arra: soha nem fordult elő mezőgazdasági történelmünkben, hogy kevés híjával valamennyi kultúrnövényünket őszi mélyszántott talajba vetettük. Ezért minden lehetőség adra van, hogy nem csupán a betervezett átlagtermést takarítsuk be ősszel a kapásokból, hanem annál többet is. Mi tette ezt lehetővé? Egyedül csak az, hogy a mezőgazdaságban is uralkodóvá vált a nagyüzemi gazdálkodás, melyben egyesült a szövetkezeti gazda és az állam ereje. Ha ez ma nem így lenne, akkor reménytelenül nézhetnénk a kukorica, a cukorrépa sárgulását, pusztulását, mint az a gazdáknál nemegyszer előfordult, amíg kisparcellán gazdálkodtak. Ma pedig a mostoha időjárás ellenére is, a kapásnövények biztatóak, mert mélyszántott talajba került a vetőmag. Ahhoz pedig az szükséges, hogy a tervezett eredményességet azzal is pótoljuk, hogy a kapásokból a tervnél is többet takarítsunk be, hogy az aratás előtt egy hold se maradjon kétszeri kapálás nélkül. Takarítsuk meg a gyomtól kapásainkat, ne szívják el az éltető nedvet, hiszen az időjárástól úgyis sokat szenvednek. Szövetkezeti vezetőink az ilyen tartalékokat becsüljék fel, keressék azokat a lehetőségeket, melyek, pótolják a hiányokat. Vegyük a takarmányt. A mostoha időjárás miatt sok szövetkezetben gondot okoz, hogy az állatállomány ne szenvedjen hiányt. Ebben a dologban feltétlenül gondolni kell arra a lehetőségre is, ami az aratással nyílik meg. Mégpedig: mihelyt levágják a kalászosokat, rögvest vessenek másodnövényt. Mert ha csak egy kicsit is kedvez az idő, sok szálastakarmányt nyerünk ezzel. Itt nincs helye semmiféle mérlegelésnek, vetni kell, és minél többet. Csak nyerhetünk vele. Inkább vállaljuk az időjárás okozta kevés kockázatot, semhogy később sopánkodjunk: miért csak 100 holdat vetettünk, miért nem kétszázat. A takariánnyal kapcsolatban még annyit jegyeznénk meg: takarékoskodjanak nagyon az abrakkal. Vessék el azt a nézetet, amikor szüret van, bővebben is adhatunk, nem baj, ha kicsi pocsékba is megy. Egy szemmel sem többet, mint amennyi szükséges! Ez s rejtett tartalék, ez is pótlás az eredményes gazdálkodáshoz. Különben megjegyeznénk, az a helyes, hogy amilyen arányban a tervezettnél csökken a takarmánytermés, olyan arányban legyen kevesebb a munkaegységre jutó természetbeni takarmányjuttatás is. Nevezetesen, ha a tervezett takarkétsebb, az egy munkaegységre tervezett természetbeni takarmányjuttatás is két százalékkal csökken. Mégpedig azért, hogy biztosítani tudják szövetkezeteink a közös állatállomány szükségleteit. Nyilvánvaló, hogy a szövetkezetek vezetői, gazdái a legkülönbözőbb lehetőségeket tárhatják fel, amennyiben felbecsülnek mindent. Jelenleg szükséges a fogyóeszközökkel, s az üzemviteli költségekkel is takarékoskodni: vizsgálják felül a tervben szereplő ilyen irányú kiadásokat, s csak a legszükségesebbeket használják fel. Azokban a szövetkezetekben, ahol a tervhez viszonyítva a kiesések nagyok, ott vizsgálják felül a saját erejű beruházásokat is, lehetőleg az osztható alap ne csorbuljon ezzel."supán néhány dolgot tettünk szóvá, mellyel szövetkezeteink a rendkívüli időjárás okozta károkat pótolhatják. Ez pedig azért szükséges, hogy gazdaságilag ebben az esztendőben is tovább szilárduljanak, hiszen a nagyüzemi gazdaságok kialakítását pártunk, kormányunk éppen azért támogatta és támogatja, hogy erősödjenek, hogy minél több árut — gabonát, húst, tejet — tudjon adni a mezőgazdaság. Ennek van alárendelve minden mezőgazdasággal összefüggő intézkedés, ez vezérli a pártot, a kormányt, és ez vezérelje a szövetkezetek vezetőinek, gazdáinak mindig minden cselekedetét. Csak vegyük azt a tényt, hogy az állam most is különböző módon, hosszú lejáratú hitelekkel is támogatja azokat a szövetkezeteket, hogy ne akadjanak meg, melyek gazdálkodása saját hibájukon kívül, az aszály, a vihar vagy más hasonló okok miatt törést szenvedett. A cél nem más, mint hogy rendbe tudják hozni gazdaságaikat, és mind több mezőgazdasági terményt és terméket tudjanak adni a népgazdaságnak. Ezért van az, hogy az állam különböző módon, különböző kedvezményekkel, gépekkel, műtrágyával támogatja azokat a szövetkezeteket, melyek több terményt , terméket adnak a népgazdaságnak. S csak nyilvánvaló, ho SN^Ajfe&Cije szövetkezeteket ilyen mocfaft amire támogatja az állam, ahol a vezetők, a gazdák hibái miatt a gazdálkodás gyenge, a népgazdaságnak Víg ®n tudnak megfelelő mennyiségű versmenyi és terméket adni. Hiszen a az i ilyen szövetkezetekben a gazdálkodás alapvető feltételeit sem teremtetik meg, nem szervezik meg jól a munkát, hanyagul dolgoznak. Ma már ilyen szövetkezet nem sok van. Legtöbb helyen rájöttek: a nagyüzemi gazdaság jó, csak ez az egyedüli gazdálkodási forma alkalmas ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést növelni tudjuk, versenyképesek lehessünk bármely ország mezőgazdaságával. Rájöttek arra, hogy ehhez nem szükséges más, csak lelkiismeretes munka, hogy csak ők tehetik jobbá gazdaságukat. Természetesen ennek kell áthatnia a kapást, a baromfigondozót, a fejet, a mezőgazdászt, az ellenőrző bizottsági és az igazgatóságii tagot, az elnököt és mindenkit. Csak így válhat szervezetté, átgondolttá az egész gazdálkodás. És ez hatja át ma már a szövetkezetek gazdáinak nagy részét. Ezért érvényesítik legtöbb helyen az anyagi érdekeltség elvét, adnak prémiumot azoknak akik jobban cslgáznak'. "Sím vad még ana» nem" helyesen értik azt az alapelvet, hogy prémiumot csak az kapjon, aki a tervezettnél többet ad, többet termel, több tejet fej,vagy például most a betakarítási időt megrövidíti, s ezzel csökkenti a üzemveszteséget is. Az semmiképpen nem helyes és nem hasznos, hogy azért adjanak prémiumot, mert a tervben előírtakat teljesítette, hiszen ez kötelesség. Ha már az aratást említettük, szóvá tesszük: tekintve, hogy a betervezett gabonatermés-átlagot az időjárás miatt nem érjük el, szükséges a szövetkezeteik gazdáinak azon gondolkozni, miként tudják az állami felvásárlásba tervezett gabonamennyiséget úgy biztosítani, hogy az csak az elért termés arányában csökkenjen. Itt feltétlenül gondolkozzanak azon: a munkaegységre tervezett mennyiséget úgy módosítsák, hogy az ne haladja meg a házi szükségletet. Nem másról van szó, mint hogy jó gazdák módján előrelátóak legyenek. Jelen esetben abban, hogy a népgazdaság szükségleteit feltétlenül vegyék figyelembe, hiszen ez minden egyes ember érdeke, a szövetkezeti gazdáké is, mert a népgazdaság teherbíró képességén múlik, hogy mennyire tudja a nagyüzemi gazdaságok erősítését segíteni, többtermelésüket előmozdítani. S az ország kenyérgabona-ellátása nagyon is szorosan összefügg ezzel, hiszen a gépek és más mezőgazdaság eszközök gyártóinak, a munkásoknak kenyerét is biztosítani kell. Békés megyének pedig az ország gabonaellátásban jelentős szerepe van, az országos szükséglet 11 százalékát adja. Úgy véljük, a mezőgazdaságban dolgozó embereknek, a szövetkezeti gazdáknak napjainkban ezeken a dolgokon szükséges gondolkodniuk, jó gazdák módján felbecsülni mindent, egyrészt hogyan pótolják az időjárás okozta hiányokat, másrészt pedig, hogy megteremtsék a jelen esetben is a népgazdasági és az egyéni érdekek összhangját. Cseni Pál A. n. Világ proletárjai, egyesüljetek ! Megkezdődött az aratás QOGOCGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOCOOOOOOOOOOC Az algériai népszavazás előestéjén Algír (MTI) Vasárnap hatmillió algériai járul a szavazóurnákhoz, hogy igen szavazatával feltegye a koronát az algériai nép függetlenségi harcának győzelmes befejezésére. Az országban 6500 szavazóhelyiséget állítottak fel és 60 000 főnyi arab rendfenntartó erő ügyel majd a szavazás zavartalan lebonyolítására. Az FLN utasította az arab teherautó- és gépkocsitulajdonosokat, hogy szervezzék meg a távoli falvak lakosainak a szavazóhelyiségekhez szállítását. Úgy létszik, hogy lényegében az OAS is beletörődött sorsába és végre tudomásul veszi a reális helyzetet. Susini, az OAS egyik helyszínen maradt vezetője a kalózrádió adásában felhívta az európaiakat jelenjenek meg a szavazáson és leadott szavazatukkal járuljanak hozzá az új Algéria megszületéséhez. „Részt kell vennünk az ország építésében együtt azokkal, akik kezet nyújtottak nekünk” — mondotta Susini. A helyzet Oranban is nyugodt. Az arab negyedeket őrző francia katonaság lassan visszahúzódik az európai városrészbe. Arab-európai vegyes békéltető-bizottságok munkálkodnak azon, hogy közelebb hozzák egymáshoz az eddig szembenálló két felet. A városban megszüntették a kijárási tilalmat. (Reuter, AP, AFP) Párizs Valamennyi francia lap vezércikkében foglalkozik a vasárnapi népszavazással, az új algériai állam születésével. A polgári sajtó több-kevesebb nyíltsággal az elveszett gyarmatot siratja, a haladó lapok a franciák többsége nevében őszinte örömmel köszöntik Algéria felszabadulását. (MTI) Befejeződött az ügyészi általános törvényességi felügyelet kérdéseivel foglalkozó nemzetközi konferencia A Magyar Tudományos Akadémián szombaton véget ért az ügyészi általános törvényesség feletti felügyelet kérdéseit megvitató nemzetközi konferencia. A konfrencián a részvevő európai szocialista országok valamennyi küldöttsége felszólalt. A tanácskozás részvevői mélyrehatóan elemezték a megelőzés főbb kérdéseit az általános felügyeleti munkában; a gazdasági szervek működése feletti ügyészi általános felügyelet határait; és az általános felügyelet körében tehető ügyészi intézkedéseket. A tanácskozáson megtárgyalták az ügyészi általános felügyeleti munkában eddig szerzett tapasztalatokat is, amelyek szilárd alapot jelentenek valamennyi résztvevő ország ügyészsége számára e munka további fejlesztésére. (MTI)