Békés Megyei Népújság, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

1903. szeptember 16. 2 Szemelvények a hét külpolitikai eseményeiből Ki teszi zavarossá a vizet? Ismerős régi történet, amikor a farkas mindenáron bele akar köt­­n­i a pataknál vele együtt ivó bá­rányba és azzal vádolja, hogy za­varossá teszi az ivóvizét. Hogyan is tehetném ezt — válaszolja a bá­rány —, hiszen te­tszel fölöttem és tőled folyik hozzám a víz. Erre a farkasra emlékeztetnek egyes nyugati propagandaszóla­mok, amelyek az Egyesült Álla­mokat figyelmeztető TASZSZ-nyi­­latkozat kapcsán a Szovjetuniót vádolják a nemzetközi helyzet élezésével. A feje tetejére állított farkaslo­gika azonban könnyen megcáfol­ható, ha figyelembe vesszük azo­kat a tényeket, amelyek az utób­bi időben felhőssé tették a nem­zetközi élet egét. Kezdhetnek mindjárt a Kuba elleni provoká­ciók fokozódásával. Nemcsak arról van szó, hogy egyes amerikai lapok, vagy fele­lőtlen szenátorok taglalják csak a Kuba elleni blokád lehetőségét és az Egyesült Államok légiereje tá­mogatásával végrehajtandó kubai emigráns-invázió esélyeit. Maga a hivatalos amerikai kormánypoliti­ka az, amely Kubát létében fe­nyegető lépéseket kíván tenni. Az egyik ilyen lépés, hogy Kubára való hivatkozással Kennedy felha­talmazást kért és kapott százöt­venezer tartalékos tényleges szol­gálatra történő behívására. A másik lépés: szeptember vé­gén Washingtonban összejönnek a latin-amerikai országok külügy­miniszterei. Az Egyesült Államok kormánya arra kívánja felhasz­nálni ezt az értekezletet, hogy nyomást gyakoroljon ezekre az országokra egy Kuba-ellenes tá­madás érdekében. Ugyancsak élénk tevékenységet fejtenek ki az amerikai diploma­ták az európai szövetséges orszá­gokban. A Kuba elleni blokád elő­készítése kapcsán rá akarják venni Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia és Görög­ország kormányát: tiltsák meg ha­jóstársaságaiknak, hogy a szocia­lista országokból árut szállítsanak Kubába. A farkas és a bárány szerepének felcserélése így persze igen ko­moly probléma a nyugati propa­ganda számára, különösen akkor, amikor ezt az Egyesült Államok sorozatos U—2 incidensekkel még inkább megnehezíti. Elhang­zanak nyugati részről is józanabb figyelmeztető hangok, így például a kozervatív Daily Mail írja töb­bek között a vezércikkében: „Kennedy fő feladata, hogy meg­őrizze az amerikai nép nyugal­mát ... Bármit mondjanak is, Ku­ba nem jelent veszedelmes kato­nai fenyegetést... Dél-Amerika nehézségeit nem lehet megoldani a Castro-rendszer megbuktatásá­val ...” Kennedy csütörtöki sajtóérte­kezletén úgy látszik kénytelen volt figyelembe venni a szovjet nyilatkozat kapcsán felmerült ag­godalmakat és kevésbé szerencsés­nek ítélte a nyíltan agresszióra uszító politikusok kijelentéseit. Persze, itt nem annyira a lé­nyegről, mint inkább az önlelep­lezés lehetőség szerinti elkerülé­séről volt szó. Tovább erősítik a párizsi bonni tengelyt Mialatt a Szovjetunió, mint ez a TASZSZ-nyilatkozatból is kitű­nik, a súlyos nyugat-berlini pro­vokációk ellenére továbbra is tü­relmet tanúsít Berlin és a német békeszerződés aláírásának kérdé­sében. De Gaulle és Adenauer újabb lépéseket tettek saját Euró­pájuk kialakítására. De Gaulle lá­togatása a Német Szövetségi Köz­társaságban nagyszabású népsze­rűsítő akció közepette zajlott le. A nyilvánosság azonban csak eb­ben a vonatkozásban jellemezte a látogatást. Magukról a tárgyalá­sokról édeskeveset tudott meg a közvélemény és a záróközlemény is igyekezett minél kevesebbet el­árulni. A titoktartás ellenére a külön­böző helyeken elhangzott kijelen­tésekből és a kiszivárgott hírekből a tárgyalások irányvonala elég vi­lágosan kivehető. De Gaulle és Adenauer a francia—nyugatnémet együttműködés elmélyítéséről tárgyaltak, elsősorban a fran­cia—nyugatnémet atomhad­erő kialakítása és így a Bundeswehr atomfegyverekkel való felszerelése tekintetében. Ilyen körülmények között Fran­ciaország számít saját atomhatal­mának kialakításánál a szövetségi köztársaság gazdasági erejére és iparának kapacitására. A tervezett nyugat-európai poli­tikai unió létrehozása során még hangsúlyozottabbá kívánják tenni a francia—nyugatnémet vezető szerepet. Anglia csatlakozása is csak olyan feltételekkel történ­hetne, ami nem tehetné kétséges­sé ezt a vezető szerepet. Francia parlamenti küldöttség Berlinben A szeptember 3-a óta az NDK-ban tartózkodó francia parlamenti küldöttség a Brandenburgi Kapunál, ahol megtekintették az NDK fővárosának határbiztonsági berendezéseit és beszélgetést folytat­tak a határőrökkel. (MTI — Külföldi Képszolgálat) Vasárnap Marxista-leninista esti egyetemet kértek O­rosházán Orosházán ez évben ismét nö­vekedett a pártoktatásban részt vevők létszáma. A pártalapszerve­­zetekben összesen ezerkétszáz hallgató jelentkezett a pártoktatás tanfolyamaira. A mintegy ezer­­hatszáz párttag közül csaknem hétszázan vesznek részt a szemi­náriumok munkájában és több mint kétszázan más, főleg állami oktatásban képezik magukat. A hallgatók beosztása, és mintegy hatvanöt propagandista megbízása megtörtént a legutóbbi alapszer­vezeti taggyűléseken. Az új párt­oktatási évben kétszázzal növeke­dett a pártonkívüli hallgatók szám Az erősödő tanulási igény kész­tette a párt városi bizottságát ar­ra, hogy a jövő évre marxista— leninista esti egyetemet kérje­nek a városnak. Eddig csaknem harmincan jelentkeztek az emlí­tett egyetemre. Az esti egyetemre jelentkezők ebben az évben elő­készítő tanfolyamon vesznek részt. Előadásokat hallgatnak elsősorban filozófiából és politikai gazdaság­tanból. Ha a párt megyei végrehajtó bi­zottsága jóváhagyja az orosházi kérelmet, jövőre megindul az ok­tatás a békéscsabai marxista—le­ninista esti egyetem Orosházára kihelyezett tagozatán. Kisgyűléseket és pártnapokat tartanak a gyomai járás propagandistái A gyomai járásban a pártokta­tásra jelentkezett hallgatók beosz­tása és a propagandisták megbí­zása megtörtént az augusztusi tag­gyűléseken. Több mint nyolcszá­­zan vesznek részt a november 13- án kezdődő alapfokú pártoktatás­ban, ahol az időszerű kérdések tanfolyamán, a Marxizmus—le­­ninzmus évfolyamain és a Gazda­ságpolitikai tanfolyamokon 35 csoportban folyik majd az oktatás. Ebben az évben lényegesen töb­ben jelentkeztek a pártonkívüliek. Háromszázra, azaz a múlt évhez viszonyítva csaknem kétszeresére növekedett a pártonkívüli résztve­vők létszáma, többnyire termelő­szövetkezeti gazdák soraiból. A dévaványai Aranykalász­nál ta­valy harmincan vettek részt párt­oktatásban,­­ most csaknem százan jelentkeztek. A propagandisták többsége há­rom-, öt- vagy egyéves pártiskolai végzettségű. A járási pártbizottság megbízta a propagandistákat,­­hogy a többi előadóval együtt párt­napokon és kisgyűléseken ismer­tessék és magyarázzák a párt Központi Bizottságának kongres­­­szusi irányelveit. Még ebben a hónapban öt pártnapot és mintegy negyven helyen kisgyűlést kíván­nak tartani. Csökken a taglétszám, növekszik a deficit a Brit Munkáspártban London (MTI) Az angol munkáspárt országos végrehajtó bizottságának évi je­lentéséből kiderül, hogy Gaitskell jobboldali vezetése alatt a taglét­szám 1961-ben 39 627-tel csökkent. A párt általános pénzalapja 26 766 font veszteséggel zárta az 1961. évet, noha a szakszervezetek 96 115 fontot adományoztak a párt kérésére a deficit csökkentésére. A kiadások 1962-ben is erősen túl fogják haladni a bevételeket. HAZATÉRNI JÓ... Nagyon ismerős itt minden. A régi házak, a lángpiros para­dicsomot, mézízű szilvát érlelő kertek, a girbe-görbe poros utcák, a járdák, a fák, az emberi arcok. Közöttük nőttem fel, innen indul­tam el, s bárhol is járok, szomjas nosztalgiával visszavágyok ide, Kötegyánba. „No, most aztán kutyagol­hatsz ...” — biztatom magam, ami­­kor megáll a vonat az állomáson, s egy pillanatra felrémlik a diák­évek hajnali, alkonyi gyalogtúrája. Sárpapuccsal, porfelhőben, té­len, tavasszal, ősszel minden áldott hétköznap róttuk a három kilomé­teres utat. Meglepetés fogad! Az állomás előtt busz berreg, kék színű táltos, kényelmes Ikarusz. Jó étvággyal nyel el bennünket s amikor az ol­dalunk mellé szegődnek a telefon­póznák, a fák, fejünk felett mu­zsika árad szét. Rádió a buszon, zenés utazás! Alig hangzik el há­rom friss reggeli melódia, s már bent kanyargónk a faluban ... Kíváncsian nézegetem a háza­kat. Még mutatóban sem épül mostanában vert falú, csakis tég­lából és vályogból. És kúptetővel, üveges verandával, nem ritkán fürdőszobával. A főutca gangos, módos házai elbújkálnak ezek mellett a praktikus, napfényes új­telepi villák mellett. Ez a falu új arcvonásainak egyike. A házhely­osztás óta 120 parcellát építettek be. A főtéren szállok le. A főtér sem a régi már. Se híre, se hamva a mi egykori grundun­knak! Men­­nyi rongylabdát rúgtunk itt szét, ahol most kerítés­ koszorúzta vi­rágágyak illatoznak a nyár végi napsütésben. A játszótér még csendes, de ha jönnek az óvodá­sok, lesz itt zenebona! A piactéren betonasztalok, a sarkon gyümölcsáruda, dugig őszi portékával, mellette MTI-híradó. Átellenben a vendéglő és a pres­­­szó. De erről majd később. Az első út a tanácsházára, Bor­bély elvtárshoz, a régi ismerős­höz, köztiszteletben álló tanácsel­nökhöz vezet. Idestova egy évtize­de kormányozza már a falu hajó­ját. Csaknem két órán át hányj­uk­­vetjük, pergetjük a szót. Azaz­hogy inkább csak Borbély elvtárs beszél, mert van miről. Olykor­olykor az öröm érzése bujkál a hangjában, máskor a tiszavirág­életű bosszúságok felhőzik homlo­kát. Örömteli dolog elmondani, hogy villany világít minden házban, új a tejcsarnok, vízvezeték hálózza be az utcákat s nem egy olyan csa­ládi ház van, ahonnan már nem járnak a kútra, csak megnyitják a csapot a konyhában ... A boltok tele vannak áruval, a moziban hetente négyszer vetíte­nek filmet, neonfényes, műanyag­­padlós a kultúrház, a múlt hónap­ban kétezer forintot áldoztak könyvre és kapósak a könyvtári könyvek. Az olvasók száma hat­száz körül jár. Lassan négy éve lesz, hogy megnyílt a tisztasági fürdő négy káddal, kilenc zuha­nyozóval és két medencével. Hát arról nem érdemes beszélni, hogy deficittel dolgozik, de ez is az igaz­sághoz tartozik. Még nem szeret­ték meg eléggé az emberek. Vagy sajnálják rá a pénzt? Aligha hi­szem. Nem szegény ez a falu. Tíz kis ablak nyúl már ki nagy­világra, tíz televízió-antenna ma­­gaslik a tetők fölé. Esténként kép­ernyő elé ülhet a két orvos, a pap, a Beregszászi Feri bácsi családja, a két tsz, a határőrség, a pártszer­vezet és a tanács kollektívája. Karonfog az elnök: _ Nézd meg a tanácstermün­ket! — invitál, s már forog is a kulcs a zárban. A jól sáfárkodó gazda büszkeségével mutatja a va­donatúj asztalokat, székeket, a te­levíziót. — Itt rendezzük a téli tanfolyamokat, gyűléseket. Most a motoros szakosztály „béreli” — mert olyan is van! — mondja és nyomatékul megmutatja a zseb­lámpaelemmel működő közleke­dési játékot... Csak ámulok: ilyen sosem volt Kötegyánban. Tizenkét motoros vizsgázik rövidesen. Kü­lönben harminc motor van a falu­ban és három személyautó! A tanácsterem után megnézzük az új házasságkötő-termet is. Most rendezik be. A két berendezési tárgy egyelőre: a modern csillár meg egy kisasztal, rajta selyem­zászló, s azon a szívet melegítő jókívánság: „Sok boldogságot az új párnak!” Amikor belépek az iskola kapu­ján, megrohannak az emlékek. Milyen szegényes is volt a régi is­kolánk. Két tanterem olajos pad­lóval, szúette, össze-vissza ,vésett padokkal, homályos sarkokkal, néhány képpel — ennyi volt az egész. Az új iskola látványa lenyűgöz. Bámész szemmel nézem a széles emeleti ablakokat, a hófehér, fal­ba épített szekrényeket, a parket­tás tantermeket. Endrédi elvtárs, az iskola fiatal, agilis igazgatója kalauzol és igyekszik mindent megmutatni. Van mivel dicseked­ni. Az öt tanterem, a nevelői szoba hatalmas ablakain át árad a vilá­gosság, újak és kényelmesek a padok, bevezették a vizet, egy tanteremben négy-hat égő onthat­ja a fényt esténként, cserépkályha a jó meleget telente. A gyerekek váltott cipővel jár­nak iskolába. Míg tanulnak, a ha­zai cipők a szekrényben pihen­nek ... A padok között futósző­nyeg: 150 méternyit vásároltak. Hihetetlenül hangzik mindez eb-

Next