Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-18 / 244. szám

Az újítómozgalom­ közkatonái Aki az újítómozgalmat csupán pénzszerzési lehetőségnek tartja, az a közmondással élve: nem lát­ja a fától az erdőt. Az igaz, hogy az elfogadott és megvalósított újí­tásokért díjat kapnak az újítók. Nem kevésbé jelentős az erköl­csi elismerés sem. Meg is érdem­lik, hiszen ho­l több, hol kevesebb ideig törik a fejüket egy-egy meg­oldáson, kísérleteznek, hogyan le­hetne valamely gépet még tökéle­tesíteni, avagy valamely termelé­si folyamatot ésszerűsíteni. Ehhez viszont kevés csupán a pénzszerzési vágy. Több kell hoz­zá. Szív és értelem, a saját üzem dolgai iránt érzett felelősség és szakmai hozzáértés. Nemhiába a vérbeli újítók nem elégszenek meg csak a gyakorlatban szerzett ismereteikkel. Szakkönyveket búj­nak tanulnak, s ha valahol ta­pasztalatcserén járnak, nyitva a fülük és a szemük. Az újítómoz­­ga­lom több tehát az egyszerű pénzszerzési lehetőségnél. A ter­melésben, a termelékenység eme­lésében, a biztonságos munkakö­rülmények megteremtésében nél­külözhetetlenek az újítások, ész­­szerűsítések. Ebben a mozgalom­ban fejeződik ki igazán az embe­rek alkotóvágya és kezdeménye­zése. S mindez éppúgy érezteti kedvező hatását a technika­fej­lesztésben, mint a gazdaságosabb termelés megvalósításában. Vala­mennyi újítás ugyanakkor a dol­gozók bírálata is a régivel, a meg­szokottal szemben. S ez adja meg leginkább a mozgalom jelentősé­gét, aratja a termelés elengedhe­tetlen részévé. S ahol nem élnek jól ezzel a lehetőséggel, nem támo­­gatják és magyarázzák megfele­lően ennek jelentőségét, ott végső soron lemondanak az alkotó kez­deményezésekről. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa a napokban tanácskozásra hívta össze a vállalatok újítási elő­adóit, a szakszervezeti bizottsá­gok újítási felelőseit és az újító­kat, hogy közösen megvitassák a kormánynak az újításokról és ta­lálmányokról szóló rendelet-ter­vezetét. Mint ahogyan a tanácsko­zásokon lenni szokott, igen sok hasznos észrevételt és javaslatot mondtak el a résztvevők. Általá­nos tapasztalatként hangzott el az a megállapítás, hogy a szakszerve­zeti alapszervezetek még mindig keveset törődnek az újításokkal és következésképpen: magukkal az újító emberekkel. Szinte fehér holló még az olyan szakszervezeti bizottság, amely rendszeresen és mélyenszántó módon tárgyalná, elemezné a mozgalmat, magyaráz­ná jelentőségét, mozgalmi jelle­gét, vitatná miértjét és hogyan­ját. Enélkül pedig­ aligha képzel­hető el, hogy egyre több aktív résztvevőt toboroznak az újítók táborába. S az sem árt emellett, ha néhanapján — tisztelet a kivé­telnek — a főkönyvelőkkel is „harcba szállnak”. Voltaképpen miért is van erre szükség? Az újítások megvalósításához tudva­lévően pénz is kell. Nos, akadnak főkönyvelők, akik rosszul értelme­zett takarékosságból, amint az az említett tanácskozáson elhangzott, inkább hagyják kiverni fél szemü­ket, mintsem engedélyeznék az újítási költségek kifizetését. Vagy­is nagyon is szó szerint veszik a közmondást, hogy jobb ma egy ve­réb, mint holnap egy túzok. Márpedig egy-egy jó újítás meg­valósítása, ha nem is azonnal de a mai sovány veréb helyett mé­giscsak kövér túzokkal fizet. Ez pedig semmiképpen sem elveten­dő. Különben erre tanít a párt kongresszusi irányelveinek követ­kező megállapítása is: „A terme­­lésben és a vezetésben kapjon na­gyobb teret a dolgozók alkotó kez­deményezése, a gazdasági irányí­­tás rendszere és a vezetők munka­­módszere segítse a tömegek alko­tóerejének kibontakozását”. A dolgozók kezdeményezései­nek, a tömegek alkotóerejének ki­bontakozását hivatottak segíteni a vállalati újítási feladattervek is. Ezekben általában azokat a reális tennivalókat, területeket kellene megjelölni, ahol lehet és szüksé­ges is az előrelépés. Tettvágyra azonban csak azok a megfontolt újítási feladattervek ösztönöznek, amelyek keresztül is vihetők. Ha azonban megoldhatatlan célt tűz­nek az újítók elé, akkor az termé­szetesen kedvét szegi az emberek­nek. Ha viszont lelohad a kezde­ményezés, akkor ezt, ez a nagy­szerű, gondolkodásra és cselek­vésre ösztönző mozgalom sínyli meg. A jó újítási feladatterveknek éppen az az előnye, hogy felkeltik a munkások érdeklődését, elejét veszik a céltalan erőpocsékolás­­nak. Olyan tapasztalat is van, hogy lebecsülik az apróbb újítá­sokat. Sőt, olyasféle szemlélet is elterjedt, hogy a technika roha­mos fejlődésével a munkásújítók­nak hovatovább már nem soká­ig lesz újítanivalója. Ebből olyan következtetést vonnak le azután, hogy a korszerű technikával dol­gozó üzemekben már csak techni­kus és mérnök újíthat. Vajon igaz-e ez a megállapítás? Aligha, mert nincsen az a tökéletes, amin ne lehetne még valamit csiszolni. Gyakran éppen a fizikai dolgozók leleményessége, néha apró, de mégis jelentős észszerűsítése, újí­tása segít a már tökéletesn­ek vélt berendezést tovább tökéletesíteni. Nem lehet tehát a munkások alkotóvágyát kicentizni, hogy itt a határ, nincs tovább. Az újítók al­kotóereje nem ismer határt. Ez jó is, hiszen a kongresszusi tézisek sem hiába tartalmazzák ezt a hosszú távlatra érvényes, általá­nos feladatot: „A termelékenység és a termelés emelésének, a gaz­daságosság fokozásának fő eszkö­ze a technika és a technológia fejlesztése, a gyártmányok kor­szerűsítése”... Ezért viszont nagyon is sokat tehetnek az újítómozgalom köz­katonái: a munkásújítók. Podina Péter A megye gépállomásai 67,8 százalékra teljesítették éves tervüket — Jelenleg 1331 traktor dolgozik két műszakban . A legutóbbi összesített jelentés szerint a megye gépállomásai 67,8 százalékra teljesítették éves ter­vüket. Ezen belül az éves talaj­munka tervteljesítése elérte a 68,6 százalékot. Éves tervteljesítésben első a Füzesgyaramti Gépállomás 85,2 százalékkal, második a Bé­kési Gépállomás 80,8, harmadik a Szarvasi Gépállomás 76,8 száza­lékos tervteljesítéssel. Megyei szinten az őszi tervtel­jesítés 46,8 százalékos. Az őszi ta­lajmunka 44,5, a vetés pedig 48,1 százaléknál tart. őszi munkában 67 százalékkal első a Körösladá­nyi Gépállomás. A Füzesgyarmati Gépállomás kollektívája 58,2 szá­zalékkal a második. A Békési Gép­állomás dolgozói 53,4 százalékos tervteljesítéssel a harmadik hely­re küzdötték fel magukat. Az utóbbi napokban az ősziek vetésében is előbbre léptek a me­gye gépállomásai. Ebben a mun­kában 86,4 százalékkal első a sar­­kadi, 72,9 százalékkal a második a Gyomai Gépállomás. A Füzes­gyarmati Állami Gazdaság 58,7 százalékkal a harmadik helyre ke­rült. Éves tervteljesítésben leggyen­gébb, 53,5 százalékkal a mezőgyá­­ni, 57,2 százalékkal a nagyszénási és 59 százalékkal a Békéscsabai Gépállomás. Az őszi munkákban a békéscsabai és a Nagyszénási Gépállomás maradt le. Az előbbi 34,6, az utóbbi pedig 37,4 százalék­­ra teljesítette őszi tervét. Két műszakban jelenleg 931 gép­állomás­ és 400 termelőszövetke­zeti traktor dolgozik. A két mű­szakot legeredményesebben az orosházi, a sarkadi, a mezőberé­­nyi, a medgyesegyházi és a Szarva­si Gépállomáson szervezték meg. I­ Nemzetközi Hajózási Kamara elutasítja a Kuba bojkottálására vonatkozó amerikai követelést .London (TASZSZ) A Nemzetközi Hajózási Kama­ra, amelyben a világ 18 országá­nak hajótulajdonosai vannak kép­viselve, kedden kijelentette, nem hajlandó megtiltani, hogy hajói árut szállítsanak a Kubai Köztár­saságnak. A kamara állandó bizottsága Londonban megtartott keddi ülé­sén „rendkívül komoly aggodal­mát” fejezte ki amiatt, mert az Egyesült Államok kormánya in­tézkedéseket erőszakol ki a Kubá­val kereskedelmi forgalmat lebo­nyolító hajók ellen. A bizottság határozata ellen csupán az Egye­sült Államok képviselője tiltako­zott. (MTI) Három hónap étlen-szomjan New York (TASZSZ) Mintegy három hónappal ezelőtt a Csendes-óceánon nyomtalanul­­ eltűnt egy kis motornaszád, amely fedélzetén 17 tengerésszel a Tonga­ - szigetekről az újzélandi Auckland- I­be tartott. A hajót sokáig haszta­lanul keresték, így utasait elve­­­szettnek tekintették. Kedden váratlan fordulat tör­tént. A UPI­ hírügynökségnek a Fidzsi-szigeteken tartózkodó tudó­sítója jelentette, hogy a hajó le­génységének nagyobb része három­­hónapos nélkülözés után megke­rült. Mint most kiderült, a hajó a Fidzsi-szigetek körzetében levő Minerva korallzátonyra futott és elsüllyedt. Három tengerész életét vesztette. A 14 életben maradt tengerész egy, korábban szintén zátonyra futott japán halászhajó roncsai között keresett menedéket. Csupán puhatestű állatokkal és kisebb halakkal táplálkoztak, él­vezhető ivóvizük nem volt. A ki­állott nélkülözések következtében újabb négy matróz halt meg. A tengerészek ekkor kétségbe­esett lépésre szánták el magukat. Tutajt ácsoltak és egyik vállalko­zó szellemű társukat elindították, hogy segítséget hozzon számukra. A vállalkozónak azonban nyoma veszett. Ekkor egy másik tutajon két újabb tenger­ész indult útnak. Kilenc nap elteltével sikerült a Fidzsi-szigetek lakott részére eljut­­niok és segítséget hozni még élet­ben lévő társaiknak. (MTI) .••••••• Aratják, csépelik a rizst (Fotó: Kocziszky László) (KÉPES TUDÓSÍTÁS A 3. OLDALON)

Next