Békés Megyei Népújság, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-18 / 244. szám
Az újítómozgalom közkatonái Aki az újítómozgalmat csupán pénzszerzési lehetőségnek tartja, az a közmondással élve: nem látja a fától az erdőt. Az igaz, hogy az elfogadott és megvalósított újításokért díjat kapnak az újítók. Nem kevésbé jelentős az erkölcsi elismerés sem. Meg is érdemlik, hiszen hol több, hol kevesebb ideig törik a fejüket egy-egy megoldáson, kísérleteznek, hogyan lehetne valamely gépet még tökéletesíteni, avagy valamely termelési folyamatot ésszerűsíteni. Ehhez viszont kevés csupán a pénzszerzési vágy. Több kell hozzá. Szív és értelem, a saját üzem dolgai iránt érzett felelősség és szakmai hozzáértés. Nemhiába a vérbeli újítók nem elégszenek meg csak a gyakorlatban szerzett ismereteikkel. Szakkönyveket bújnak tanulnak, s ha valahol tapasztalatcserén járnak, nyitva a fülük és a szemük. Az újítómozgalom több tehát az egyszerű pénzszerzési lehetőségnél. A termelésben, a termelékenység emelésében, a biztonságos munkakörülmények megteremtésében nélkülözhetetlenek az újítások, észszerűsítések. Ebben a mozgalomban fejeződik ki igazán az emberek alkotóvágya és kezdeményezése. S mindez éppúgy érezteti kedvező hatását a technikafejlesztésben, mint a gazdaságosabb termelés megvalósításában. Valamennyi újítás ugyanakkor a dolgozók bírálata is a régivel, a megszokottal szemben. S ez adja meg leginkább a mozgalom jelentőségét, aratja a termelés elengedhetetlen részévé. S ahol nem élnek jól ezzel a lehetőséggel, nem támogatják és magyarázzák megfelelően ennek jelentőségét, ott végső soron lemondanak az alkotó kezdeményezésekről. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a napokban tanácskozásra hívta össze a vállalatok újítási előadóit, a szakszervezeti bizottságok újítási felelőseit és az újítókat, hogy közösen megvitassák a kormánynak az újításokról és találmányokról szóló rendelet-tervezetét. Mint ahogyan a tanácskozásokon lenni szokott, igen sok hasznos észrevételt és javaslatot mondtak el a résztvevők. Általános tapasztalatként hangzott el az a megállapítás, hogy a szakszervezeti alapszervezetek még mindig keveset törődnek az újításokkal és következésképpen: magukkal az újító emberekkel. Szinte fehér holló még az olyan szakszervezeti bizottság, amely rendszeresen és mélyenszántó módon tárgyalná, elemezné a mozgalmat, magyarázná jelentőségét, mozgalmi jellegét, vitatná miértjét és hogyanját. Enélkül pedig aligha képzelhető el, hogy egyre több aktív résztvevőt toboroznak az újítók táborába. S az sem árt emellett, ha néhanapján — tisztelet a kivételnek — a főkönyvelőkkel is „harcba szállnak”. Voltaképpen miért is van erre szükség? Az újítások megvalósításához tudvalévően pénz is kell. Nos, akadnak főkönyvelők, akik rosszul értelmezett takarékosságból, amint az az említett tanácskozáson elhangzott, inkább hagyják kiverni fél szemüket, mintsem engedélyeznék az újítási költségek kifizetését. Vagyis nagyon is szó szerint veszik a közmondást, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Márpedig egy-egy jó újítás megvalósítása, ha nem is azonnal de a mai sovány veréb helyett mégiscsak kövér túzokkal fizet. Ez pedig semmiképpen sem elvetendő. Különben erre tanít a párt kongresszusi irányelveinek következő megállapítása is: „A termelésben és a vezetésben kapjon nagyobb teret a dolgozók alkotó kezdeményezése, a gazdasági irányítás rendszere és a vezetők munkamódszere segítse a tömegek alkotóerejének kibontakozását”. A dolgozók kezdeményezéseinek, a tömegek alkotóerejének kibontakozását hivatottak segíteni a vállalati újítási feladattervek is. Ezekben általában azokat a reális tennivalókat, területeket kellene megjelölni, ahol lehet és szükséges is az előrelépés. Tettvágyra azonban csak azok a megfontolt újítási feladattervek ösztönöznek, amelyek keresztül is vihetők. Ha azonban megoldhatatlan célt tűznek az újítók elé, akkor az természetesen kedvét szegi az embereknek. Ha viszont lelohad a kezdeményezés, akkor ezt, ez a nagyszerű, gondolkodásra és cselekvésre ösztönző mozgalom sínyli meg. A jó újítási feladatterveknek éppen az az előnye, hogy felkeltik a munkások érdeklődését, elejét veszik a céltalan erőpocsékolásnak. Olyan tapasztalat is van, hogy lebecsülik az apróbb újításokat. Sőt, olyasféle szemlélet is elterjedt, hogy a technika rohamos fejlődésével a munkásújítóknak hovatovább már nem sokáig lesz újítanivalója. Ebből olyan következtetést vonnak le azután, hogy a korszerű technikával dolgozó üzemekben már csak technikus és mérnök újíthat. Vajon igaz-e ez a megállapítás? Aligha, mert nincsen az a tökéletes, amin ne lehetne még valamit csiszolni. Gyakran éppen a fizikai dolgozók leleményessége, néha apró, de mégis jelentős észszerűsítése, újítása segít a már tökéletesnek vélt berendezést tovább tökéletesíteni. Nem lehet tehát a munkások alkotóvágyát kicentizni, hogy itt a határ, nincs tovább. Az újítók alkotóereje nem ismer határt. Ez jó is, hiszen a kongresszusi tézisek sem hiába tartalmazzák ezt a hosszú távlatra érvényes, általános feladatot: „A termelékenység és a termelés emelésének, a gazdaságosság fokozásának fő eszköze a technika és a technológia fejlesztése, a gyártmányok korszerűsítése”... Ezért viszont nagyon is sokat tehetnek az újítómozgalom közkatonái: a munkásújítók. Podina Péter A megye gépállomásai 67,8 százalékra teljesítették éves tervüket — Jelenleg 1331 traktor dolgozik két műszakban . A legutóbbi összesített jelentés szerint a megye gépállomásai 67,8 százalékra teljesítették éves tervüket. Ezen belül az éves talajmunka tervteljesítése elérte a 68,6 százalékot. Éves tervteljesítésben első a Füzesgyaramti Gépállomás 85,2 százalékkal, második a Békési Gépállomás 80,8, harmadik a Szarvasi Gépállomás 76,8 százalékos tervteljesítéssel. Megyei szinten az őszi tervteljesítés 46,8 százalékos. Az őszi talajmunka 44,5, a vetés pedig 48,1 százaléknál tart. őszi munkában 67 százalékkal első a Körösladányi Gépállomás. A Füzesgyarmati Gépállomás kollektívája 58,2 százalékkal a második. A Békési Gépállomás dolgozói 53,4 százalékos tervteljesítéssel a harmadik helyre küzdötték fel magukat. Az utóbbi napokban az ősziek vetésében is előbbre léptek a megye gépállomásai. Ebben a munkában 86,4 százalékkal első a sarkadi, 72,9 százalékkal a második a Gyomai Gépállomás. A Füzesgyarmati Állami Gazdaság 58,7 százalékkal a harmadik helyre került. Éves tervteljesítésben leggyengébb, 53,5 százalékkal a mezőgyáni, 57,2 százalékkal a nagyszénási és 59 százalékkal a Békéscsabai Gépállomás. Az őszi munkákban a békéscsabai és a Nagyszénási Gépállomás maradt le. Az előbbi 34,6, az utóbbi pedig 37,4 százalékra teljesítette őszi tervét. Két műszakban jelenleg 931 gépállomás és 400 termelőszövetkezeti traktor dolgozik. A két műszakot legeredményesebben az orosházi, a sarkadi, a mezőberényi, a medgyesegyházi és a Szarvasi Gépállomáson szervezték meg. I Nemzetközi Hajózási Kamara elutasítja a Kuba bojkottálására vonatkozó amerikai követelést .London (TASZSZ) A Nemzetközi Hajózási Kamara, amelyben a világ 18 országának hajótulajdonosai vannak képviselve, kedden kijelentette, nem hajlandó megtiltani, hogy hajói árut szállítsanak a Kubai Köztársaságnak. A kamara állandó bizottsága Londonban megtartott keddi ülésén „rendkívül komoly aggodalmát” fejezte ki amiatt, mert az Egyesült Államok kormánya intézkedéseket erőszakol ki a Kubával kereskedelmi forgalmat lebonyolító hajók ellen. A bizottság határozata ellen csupán az Egyesült Államok képviselője tiltakozott. (MTI) Három hónap étlen-szomjan New York (TASZSZ) Mintegy három hónappal ezelőtt a Csendes-óceánon nyomtalanul eltűnt egy kis motornaszád, amely fedélzetén 17 tengerésszel a Tonga - szigetekről az újzélandi Auckland- Ibe tartott. A hajót sokáig hasztalanul keresték, így utasait elveszettnek tekintették. Kedden váratlan fordulat történt. A UPI hírügynökségnek a Fidzsi-szigeteken tartózkodó tudósítója jelentette, hogy a hajó legénységének nagyobb része háromhónapos nélkülözés után megkerült. Mint most kiderült, a hajó a Fidzsi-szigetek körzetében levő Minerva korallzátonyra futott és elsüllyedt. Három tengerész életét vesztette. A 14 életben maradt tengerész egy, korábban szintén zátonyra futott japán halászhajó roncsai között keresett menedéket. Csupán puhatestű állatokkal és kisebb halakkal táplálkoztak, élvezhető ivóvizük nem volt. A kiállott nélkülözések következtében újabb négy matróz halt meg. A tengerészek ekkor kétségbeesett lépésre szánták el magukat. Tutajt ácsoltak és egyik vállalkozó szellemű társukat elindították, hogy segítséget hozzon számukra. A vállalkozónak azonban nyoma veszett. Ekkor egy másik tutajon két újabb tengerész indult útnak. Kilenc nap elteltével sikerült a Fidzsi-szigetek lakott részére eljutniok és segítséget hozni még életben lévő társaiknak. (MTI) .••••••• Aratják, csépelik a rizst (Fotó: Kocziszky László) (KÉPES TUDÓSÍTÁS A 3. OLDALON)