Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
1963. május 1. Nem tévedés a cím, s nem is valami matematikai kombináció. Mindössze 70 év útját jelzi, két emberöltő régi május elsejeinek múltjáról beszél... A 74 éves Nyistyár János bácsi, a békéscsabai pártiskola portása félméteres tajtékpipáját fogva ül a fülkéjében. Harmincöt esztendős ez a pipa, azelőtt csak ünnepen használtam, — mondja —, de majdnem kétszer 35 esztendő, amire visszaemlékezem... — A békési határrészen laktunk, a Maróban. Úgy hívták: Maró. Onnan jártam a városi iskolába. Esténként, míg haza nem zavartak, ott tanyáztam a Sétakert (mostani liget) fái ■ között, ahol a régi munkásegylet volt. Sok ismerős felnőtt akadt ott. Szerettek. A millenniumi évet élte akkor az ország, 1896-ot írtak. Míg élek nem felejtem el azt az első május elsejét. Az egyletben gyülekeztek a szervezett munkások, főleg kőművesek. Onnan mentek végig az Andrási úton rendőrök gúnyos szavainak kíséretében ... Nem szóltak egy szót sem. Egy-két táblát tartottak a kezükben. Azt mondják, az volt ráírva: Tízórás munkaidőt! Béremelést! Nem sokan, 80-an, 90-en lehettek talán még egy csomó gyerek mellettük és utánuk. A laktanya előtt rám szóltak, akik mellett én gyalogoltam: — Most már erigy innen fiam, hátha baj lesz, megzavarnak minket a katonák ... — Nem tudom mi lett aztán. Engem meg a többi gyereket rendőrök űztek ki a sorból. — A rákövetkező években, s a századforduló után ugyanilyen néma tüntetések voltak. Akkor már az iskolásokat is kivitték majálisozni. Látták, nem lehet megakadályozni a május 1-i munkásösszejöveteleket, hát azok élét szerették volna legalább kicsorbítani. Ilyenkor újul meg a természet — mondták, s ennek ünnepévé igyekeztek tenni május 1-ét. A Veszely-hídhoz vittek minket kirándulni. Tíz-tizenkét éves voltam akkor. Vágtunk mindannyian egy fűzfavesszőt, ezt lobogtattuk az úton. Kint a hídnál versenyt futottunk, lekvároskenyér-evés versenyt játszottunk, aztán hazamentünk. Tizennyolc éves koromban , 1907-ben, már fűtő voltam. Először a vasútnál, aztán az István Malomnál, aztán egészen a felszabadulásig MÁV-nál mozdonyfűtő. Megtanultam mit jelent május, amit a világ minden táján megünnepelnek a munkások. 1889- ben, amikor én születtem, Haymarketben, egy amerikai városban, béremelésekért sztrájkoltak a munkások, s az ottani rendőrség vérbe folytatta a tüntetésüket. Négy munkást meggyilkoltak. Az ő emlékükre határozott egy évre rá a II. Internacionálé vezetősége, hogy minden évben legyen a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napja május 1. És évről évre meg is ünnepelték. De akkor csak a szervezett munkások vonultak fel. Azok sem mind. Sokan féltek, hogy baj lesz belőle. Pedig a csendőrség, rendőrség még jobban félt. Nem is engedték aztán a közös ünnepet, mert indulókat daloltunk végig a városon. Emlékszem a régi dalokra ... S az ősz veterán halkan dúdolni kezd: Eljött a hideg ősz, hideg ősz... Ki mit szeret, arra néz, arra néz... Én a demokráciát szeretem... A másik, amire még emlékszem, a II. Internacionálé indulója volt: Mink dolgozunk, nagy hasznot hajtunk, de ki az, aki megfizet... A vasúti munkások nem szervezkedhettek, mégis sokan ott voltunk a május elsejében. S az első szabad májust — akkor már Cegléden szolgáltam, mint vöröskatona — olyan tömeg ünnepelte, amekkorát nem láttam együtt addig még soha. Kun Béla beszélt hozzánk, arról, hogy Szovjet- Oroszországban olyan világ következett már be, amelyikben a munkásnak van becsülete. Mi is azt akarjuk megvalósítani... Igazán ekkor értettem meg, hogy mi a nemzetközi összefogás... A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom éveiben hiába volt a véres terror, a munkások titokban mégis minden évben megünnepelték május elsejét. Bár egyszer sem tudták zavartalanul, szívük szerint megülni. Gyülekezési tilalmat vezetett be Horthy. Ám a munkásvezetők, Bartolák András, Novák János, Hrabovszky Mihály, Gyuska János, Sztankó Mátyás kijátszották a rendeletet. Úgy intézkedtek, hogy kettesével, hármasával jussanak ki a városból a szervezett munkások, s a csoportok találkozzanak a Bandika-fánál és a Dajka-kertben ... Ezeket Kvasz Pali bácsi, a megyei pártbizottság portása mondja, aki Nyistyár elvtárshoz képest már a következő generációt képviseli. Tizenkilenc éves korában lett építőmunkás és 1929-től részt vett minden tiltott május elsején. — Lopva jutottunk ki a városból 34 évvel ezelőtt. A Dajkakertben 60-an, 70-en gyűltünk össze, a Bandika-fánál is úgy gondolom, szint annyian. Őrszemet állítottunk, s csak ezután kezdődött meg a közös beszélgetés. Minket Dobroczki György kőfaragó segéd vezetett, ő rádiójával rendszeresen fogta Moszkvát. Elmondotta nekünk a hallottakat, a III. Internacionálé határozatait. Ekkor tanultuk meg a kommunisták indulóját is: Föl, földi rabjai a földnek... Politizáltunk, tanultunk. S mikor az elvtársak jelezték, hogy csendőrőrs közeledik, ki-ki a megbeszéltek szerint cselekedett. Szétugrottunk a fák között, de nem mentünk el, csak mint a kirándulók külön-külön csoportokban kártyázni, sakkozni, napozni, horgászni vagy futballozni kezdtünk. Ám spiclit is épített közénk a rendőrség, így aztán megtudták mit csinálunk valójában. Minden alkalommal megzavartak bennünket a csendőrök. Hazátlan kommunistáknak, felforgatóknak tituláltak minket, s felszólítottak, hogy menjünk haza, ne csináljunk csoportosulást. A fenyegetések ellenére évről évre nőtt a Horthy-rendszer alatt is a május 1-et ünneplő szervezett munkások tábora. Kvasz elvtárs mondja: 1941—42-ben még jobban konspirálva, mint azelőtt és még inkább üldöztetve már 300 munkás gyűlt össze a megbeszélt helyeken, s tett hitet a munkásszolidaritás mellett Már 300 munkás... S azóta a munkások ünnepe valamennyi dolgozó összefogásának, alakuló népi, nemzeti egységünk erősödésének napja lett hazánkban is. A hajdan 80—90 főnyi tüntető sereg sorai kiszélesültek. Ma tízezrek, milliók menetelnek színpompás sorokban, szabadon éltetve a munka ünnepét. S az első sorokban ősz hajú veteránok emlékeznek a régi, tiltott május elsejékre. Varga Dezső -től 63-ig... Soh sem felejtett május elsejék Csuda érdekes! Varsóban ülésezik a KGST végrehajtó bizottsága Varsó Visszaérkezett Varsóba Diotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök-helyettes, aki a KGST-ben meghonosodott sorrend alapján, átvette a végrehajtó bizottság elnöki tisztségét. A repülőtéren bejelentette, hogy a KGST végrehajtó bizottsága már május első felében ismét összeül ezúttal Varsóban. (MTI) 2 1963. május 1. — Május elseje a munka nemzetközi ünnepe, a proletár nemzetköziség napja. Hivatalos megünneplését az 1889-i párizsi kongresszus határozta el. Budapesten először 1890-ben került sor megünneplésére. Napjaink május elsejének alapgondolata a munkásosztály harca a szocializmusért, a népek közti barátságért és a világbékéért. — 105 évvel ezelőtt 1858. május 1-én született Rudnyánszky Gyula költő, a múlt századvég modern lírájának egyik képviselője. Írásaiban romantikus és kapitalista-ellenes volt, Habsburg gyűlölete miatt börtönbe zárták, majd onnan kiszabadulva, Amerikába vándorolt ki. Első kötete: Fanni dala címmel jelent meg, utolsó kötete, melyben az amerikai munkások szomorú életét dalolta meg: „Napszázaz felé” (1913). * — 80 évvel ezelőtt, 1883-ban e napon született Hamburger Jenő orvos, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a Tanácsköztársaság idején földművelésügyi népbiztos. A proletariátus vívmányait a végsőkig védte. Az ellenforradalom vérdíjat tűzött ki a fejére. Az üldöztetés elől sikerült Ausztriába, majd a Szovjetunióba menekülni. Latinka-ballada című verse a magyar proletárirodalom egyik megrázó erejű alkotása.• — 65 évvel ezelőtt, 1898-ban e napon nyílt meg Budapesten a Közlekedési Múzeum. Hétezer hektáron telepítenek véderdőt a vízügyi igaz£ Az Országos Vízügyi Főigazgatóság elrendelte, hogy hétezer hektár új véderdő telepítésével kell növelni az árvédekezés biztonságát a következő tíz évben. A vízügyi igazgatóságok az idén készülnek fel a munkákra és a jövő évben kezdik meg a tízéves erdősítési program megvalósítását, amelyet azonban még a nagyobb öntözőcsatornák és patakok partjának fásítására is kiterjesztenek. Így a vízügyi szervek majd összesen 9 ezer hektárt erdősítenek és fásítanak. (MTI) Szerda Megjelent a Magyar Szocialista Munkáspárt Vil. kongresszusának jegyzőkönyve a Kossuth Könyvkiadónál A jegyzőkönyv tartalmazza a Központi Bizottság beszámolóját, a Központi Revíziós Bizottság, a Mandátumvizsgáló Bizottság és a Fellebbviteli Bizottság jelentését, a testvérpártok küldötteinek felszólalásait, a Politikai Bizottság tagjainak hozzászólásait, valamint a többi küldött felszólalását rövidített terjedelemben, a vitazáró választ és a zárszót teljes terjedelemben. Megtalálható a jegyzőkönyvben a kongresszusi küldöttek, valamint a kongresszuson részt vevő testvérpártok küldöttségei vezetőinek, s a kongresszusi munkabizottságok tagjainak névsora, a párttagság összetételének adatai, a kongresszus határozata, a módosított szervezeti szabályzat, a kongresszus által választott pártszervek és e szervek által választott testületek névsora. Az 532 oldalas, szép kivitelű, műanyag védőborítóval ellátott, képmellékletet tartalmazó jegyzőkönyv ára 40,5 Ft. A munka idegenlégionistái Minden idők legkülönösebb sztrájkja a múlt esztendőben robbant ki a nyugatnémet Kassel városkában: a helyi útépítő vállalat munkásai a heti munkaidő nyolc órával történő felemelését követelték. A munkabeszüntetés szokatlan módja mögött az állt, hogy Dél-Olaszország legnyomorúságosabb vidékeiről érkeztek ezek a munkások, és szívesebben dolgoztak volna többet, hogy magasabb legyen a keresetük és több pénzt küldhessenek haza, nyomorgó családjuknak. Ez az esemény még fokozottabban a közvélemény érdeklődésébe állította azokat a külföldi munkásokat, akik százezres tömegekben érkeznek Európa szegény országaiból az iparilag fejlettebb államokba, elsősorban Nyugat-Németországba, de Franciaországba, Svájcba és Ausztriába is. Megállapították, hogy csak a nyugatnémet bányákban, tengeri kikötőkben, autógyárakban és házépítkezéseknél több mint félmillióra tehető a munka idegenlégionistáinak a száma. A legtöbben Olaszországból érkeznek, de jönnek spanyolok, törökök, görögök, hollandok és belgák is. „Csináld magad a piszkodat” Maguk a nyugatnémetek nem nézik örömmel Európa munkaerő-feleslegének dömpingjét. A Quick című lap munkatársa beszélgetett egy görög munkással, aki azért jött el otthonából, hogy négygyermekes családját megmentse az éhhaláltól. Demetrios Kakatheodory a következőket mesélte tapasztalatairól: — Amikor haza akartam küldeni a pénzemet, s nem értettem pontosan a postai fogalmazvány szövegét, kértem a tisztviselőt, segítsen kitölteni. De válasza az volt: Csináld magad a piszkodat! Az olasz Vincenzo Giunta ehhez még hozzátette: — Cigányoknak tartanak bennünket, mert otthagytuk családunkat. De hol találnék Szicíliában munkát?! A gyárakban sem ugyanolyan elbánásban részesül a nyugatnémet és a külföldi munkás. Az egyik müncheni autójavító vállalatnál dolgozó Ramon Fernandez Marquina, nyíltan megmondta: — Főnökünk különbséget tesz köztünk és a németek között. Ha három német egy autó alatt fekszik és munka helyett beszélget, azt elnézi. De ha mi, spanyolok csak egy szót is váltunk egymással, akkor már ordít. Egy osztrák gyáros és a torokok A gyárosok ki is használják, hogy a munka idegenlégionistái számára egyetlen lehetőség a hazájuktól távol vállalt munka. A „Volksstimme” a múlt év végén a következő esetről számolt be. Az osztrák főváros egyik XIX. kerületi ruhanemű üzeme török munkásokat toborzott. A gyár ügynökének könnyű helyzete volt, mert az ígért 18 schillinges órabérért nemhogy Bécsbe, de a világ másik végére is elmentek volna a munkanélküli török ifjúmunkák