Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1966 FEBRUÁR 1., SZOMBAT Ara 50 fillér XIX ÉVFOLYAM, 26. SZÁM | Új szovjet lépés Genf­ben | Tavaszi előkészület Felsőnyomáson | Tovább­i korszerűsítés Útján | Sport | Többfelé havazás Az országgyűlés második napja ■ m a a m w m W ■■ az országgyűlés folytatta az 1064. évi n ami költségvetésről szóló törvényevaslat tárgyalását Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar MSZMP Központi Bizottságának titkárai és a Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kormány tagjai, első titkára, a Minisztertanács elnöke. Apró An­tal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, az A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezető­je. Az ülést Vass Istvánné, az országgyűlés elnö­ke nyitotta meg. A vitában elsőnek Kállai Gyu­la, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. Kállai Gyula felszólalása Országunk gazdasági élete az el­­múlt évben is legfontosabb gazda­ságpolitikai elveinknek, az ötéves tervben kitűzött céljainknak meg­felelően fejlődött. Néhány terüle­ten azonban lemaradás volt. Ezek felszámolása ez évi feladataink közé tartozik — mondotta beveze­tőjében. Idei tervünk a népgazdaság re­ális helyzetének és az ötéves terv­ben erre az esztendőre kitűzött céloknak megfelelő, teljesíthető feladatokat tartalmaz. Gazdaságpolitikánk egyik fő alapelve, hogy a termelés növeke­désével párhuzamosan, folyamato­sam emelkedjék népünk életszín­vonala. 1956. november 4-e óta következetesen érvényesítjük ezt az elvet. Újra tisztává tettük az 1947—1948-as évek forradalmi jelszavát: „Tiéd az ország, ma­gadnak építed”. V­áltozatlanul és következetesen kell dolgoznunk azért, hogy ipa­runk és mezőgazdaságunk terme­lése, a termelés szervezettségének és rendjének színvonala, gazda­ságossága rendszeresen és folya­matosam növekedjék, műszaki színvonala fejlődjék. Népünk életszínvonala az el­múlt esztendőben a lehetőségek­hez mérten tovább növekedett. Népünk életszínvonalát termé­szetesem még nem hasonlíthatjuk a nyugati országok ama kivétele­zett rétegeinek életmódjához, amelyek — ilyen vagy olyan for­mában — részesei a kapitalista és gyarmati ki­zsákmányol­ásnak, vagy abból hozadékot kapnak. De már most vállaljuk az összehasonlítást a kapitalista országok nagy többsége alap­vető munkás- és paraszt­­tömegeinek életmódjával, mert ez az egybevetés a mi népünk jobb életét bizonyítja. Erről egyébként jó néhány ná­lunk járt nyugati újságíró cikke is tanúskodik. Saját tapasztalata­im is ezt igazolják! Az elmúlt esz­tendőben csaknem 600 ezer állam­polgárunk járt más országokban, s közülük több mint 100 ezer fordult meg az európai kapitalista álla­mok földjén. Rendszerünk ellen­ségei ottan nagy reményeket fűz­tek a turisztika ilyen mértékű ki­­terjesztéséhez, mert arra gondol­tak, hogy az úgynevezett „szabad világ” tömegével csábítja disszi­dálásra a Magyar Népköztársaság állampolgárait Mos — egynéhány esettől elte­kintve — keserű csalódás érte őket A világjáró magyarok elis­meréssel adóztak Olaszország mű­emlékeinek, megnézték Párizs fé­nyeit, megállapították, hogy lát­nivaló van elég a ködös Albion­­ban is, de dolgozni és élni jobb itthon, a szocialista Magyarorszá­gon. Számunkra az elért eredmé­nyek azonban nem a végcélt je­lentik. Népünk életszínvonalainak további emelése csupán rajtunk múlik, egyedül a mi munkánktól, terveink pontos, lelkiismeretes végrehajtásától függ. Kállai Gyula ezután emlékezte­tett az elmúlt fél mostoha időjá­rására és az azzal járt nehézsé­gekre, majd a munka termelé­kenységének növekedésével kap­csolatban hangsúlyozta: " Az üzemek igazgatói, mérnö­kei, párt- és szakszervezetei, KISZ-szervezetei tegyenek meg mindent a termelékenység emelé­séért, érjenek el további előreha­ladást a munka jobb megszervezé­sében, a folyamatos anyag- és energiaellátásban, a munkaidő teljes kihasználásában, a termelés műszaki színvonala emelésében, s kiemelte: a műszaki fejlődés egész szo­cialista építőmunkánk gyorsí­tásának kulcskérdésévé vált. Ötéves tervünk első három évé­nek eredményei elsősorban annak köszönhetők, hogy a bányákban, a gyárakban, az üzemekben, a köz­lekedésben, a szállításban dolgozó munkások zöme mindig híven tel­jesítette kötelességét, s kész volt áldozatot is vállalni a nem várt nehézségek leküzdéséért. De szól­ni kell arról is, hogy csaknem minden gyárban, ily üzemben, hivatalban vannak je­zen együttműködés elmélyíté­­a legfontosabb eszköz arra is, olyanok is, akiket nem fűt az ügyünk iránti lelkesedés tü­ze, ímmel-ámmal dolgoznak, rontván a becsületes dolgozók eredményeit is. A munkásosztály legjobbjaitól azt is kérjük, hogy példájukkal és ha kell, jó szóval is, serkentsék jobb munkára a hanyagokat. A szocializmus vívmányait mindnyájan élvezzük, dolgoz­zunk is érettük mindnyájan — ki-ki ereje és képessége szerint, de azonos szívvel és lelkesedéssel! Gazdasági életünkben egyre nö­vekvő a jelentősége a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába­ tö­mörült államok között egyre job­ban elmélyülő­ népzetközi munka­­megosztásnak. Megállapíthatjuk, hogy a KGST-be tömörülő országok si­keres kooperációja két úton halad előre: valamennyi ország közös megállapodásával, továbbá az ér­dekelt országok közötti k­­et- vagy több­oldalú megállapodásokkal. Mindkét út azonos célhoz, az együttműködés elmélyítéséhez, a szocialista nemzetközi munkameg­osztásból fakadó előnyök teljesebb, jobb kihasználásához vezet. Az hogy a szocialista országok népgazdaságainak színvonala a fejlődés során kiegyenlítődjék — mégpedig a legfejlettebb országok szín­vonalán. Államunk változatlanul nagy gondot fordít jól felkészült, kom­munista­ szemléletű szakemberek képzésére. Egyetemi és főiskolai oktatásunk gyorsan fejlődik — mondotta. Nálunk ezer lakosra 8 egyete­mi hallgató jut, és ez azt je­lenti, hogy hazánk a nemzet­közi összehasonlításban az első öt ország között foglal helyet. Erre büszkék vagyunk. Az a tény, hogy mi több szakembert képe­zünk ki, a termelés területén is annak a biztosítékát hordozza ma­gában, hogy a jövőben elérjük és túlhaladjuk a fejlett tőkés orszá­gokat. Nem­ elég azonban a szakem­bert gondos oktató-nevelő munkával és nagy költséggel kiképezni; ahhoz is érteni kell, hogy azután munkájához megfelelő körülményeket te­remtsünk , lehetőséget ad­junk, hogy szakmai tudását a termelésben a legeredménye­sebben gyümölcsöztesse. Sajnos, ezen a téren még sok hi­bába ütközünk. Nálunk gyakran a termeléstől távol eső irodába dugják és képzettségüknél jóval alacsonyabb szintű munkával, ad­­minisztrálgatással bízzák meg a mérnököt, a közgazdászt; az is előfordul, hogy egyetemi végzett­ségű embert alkalmaznak olyan­ munkakörben, ahol technikusra is rábízhatnák a teendőket. A tavalyihoz viszonyítva növe­kedett költségvetésünknek az az összege is, amelyet népköztársa­ságunk külpolitikai feladatainál, ellátására fordítunk. Ez az indo­kolt növekedés abból ered, hogy tovább bővült hazánk kapcsolata­ a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb országgal létesítettünk diplomáciai kapcso­latot. Ma már a világ 60 államával állunk diplomáciai kapcsolat­ban. Csaknem száz országgal rendszeresen kereskedünk. Szilárd belső helyzetünk, a bé­kés egymás mellett élés elveit megvalósító aktív külpolitikánk eredményeként hazánk nemzetkö­zi tekintélye az utóbbi esztendő­ben tovább­ növekedett. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetének ti­zennyolcadik közgyűlésén nem ke­rült napirendre, elhalt az úgyne­vezett „magyar kérdés”. Hét éve folytatott töretlen és világos bék­és külpolitikánknak jelentős nem­zetközi sik­ere ez. Elmúlt, s úgy gondoljuk, örökre elmúlt az az idő, amikor a Magyar Népköztár­saság nevét a" reakciós erők " (Folytatás e 3. oldalon.) Ismét a Petőfi Tsz asszonyai és lányai kerültek az élre a békéscsabai tsz­ek versenyében 1960-ban határozta el Békéscsa­bán a városi nőtanács, hogy a tsz­­asszonyok és lányok körében ver­senyt indít a 200 munkaegység Azóta évről évre nagyobb lép- t egy közös tanácskozásra, amelyen dületet kap ez a verseny, egyre értékeli munkájukat. Az első év­több asszony és lány éri el nem­­ben mindössze hatvannyolcan ér­­csak a 200 munkaegységet, hanem í­téli el a kétszáz egységet, ennyien ízesítéséért, s a legjobb eredmény ennél jóval többet. Beindulása nyékét elérő nőbizottságot, amely óta már hagyománnyá vált, hogy a versenyt szervezte, lóval jutalmazza. vándorlása-­ a nőtanács minden évben össze- s hívja a tsz-ek legjobb nőtagjait kaptak dicsérő oklevelet munká­juk elismeréséül. 1963-ban már az 1140 nő tsz-tag közül 469-en értek (Folytatás a 3. oldalon.) A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja.

Next