Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-16 / 218. szám
1865. szeptember 15. Az arab csúcsértekezlet folytatta a napirendi kérdések vitáját Intézkedések az arab szolidaritás megszilárdítására Casablanca „Vihar után némi napsütés” — ez lehetne a legtömörebb szerdai casablancai politikai időjárásjelentés. A marokkói sajtó aláhúzza, hogy az enyhülés nyilvánvaló jeleit lehet tapasztalni. A szerda reggeli Petit Marocain címsora: „Teljes és egyhangú megegyezés a szolidaritás jegyében a politikai légkör egészségesebbé tételére.” Kedden a Burgiba-memorandum meglehetősen nyers félresöprése után a jelek szerint egy másik akadályon is túljutott a csúcskonferencia. Nasszer egyiptomi és Háfez szíriai elnök heves összecsapása után késő este a két államfő megegyezett, hogy azonnali hatállyal megszüntet minden rádiót és sajtópolémiát. Utasítást küldtek a damaszkuszi és a kairói rádiónak, azonnal szüntessék meg a „hullámhossz-háborút”, a kölcsönös támadásokat. A példát valószínűleg az értekezleten részt vevő többi arab ország is követni fogja. „Bármelyik arab rádióadót hallgassa is, mostantól fogva nem lesznek a műsorokban a testvérországokat támadó kommentárok” — mondotta a marokkói király kabinetfőnöke. Az ülésről kiadott kommüniké rendkívül általános és szűkszavú. Mindössze annyit közölt, hogy az arab államfők a Palesztinai felszabadítási szervezet elnökének és az Arab Liga főtitkárának részvételével zárt ülést tartottak, megvizsgálták a szolidaritás megerősítésének problémáit és egyhangúan elhatározták, hogy megszilárdítják ezt a szolidaritást jelenben is és a jövőben. Nem említi a közlemény, de a sajtótudósítók úgy értesültek, hogy a vita során II. Hasszán király felvetette Tunézia távolmaradásának problémáját. Nyomban ezután az elnöklő Nasszer szűk körű ülést javasolt. Ezen csak az államfők vettek részt, a minisztereket és a szakértőket is kirekesztették. A délutáni ülésen az értekezlet Nasszer elnökletével az egyesített arab katonai parancsnokság jelentését vitatta meg. Az államfők ebbe a vitába bevonták a külügyminisztereket is. A vita erről a kérdésről a szerda délelőtti ülésen is folytatódik. Az államfők megbízták a külügyminisztereket, hogy a nemzetközi helyzettel öszszefüggő kérdéseket vitassák meg. A csúcsértekezletnek ezt a napirendi pontját tehát külügyminiszteri szinten tárgyalják meg. (MTI) Eredménytelen az amerikaiak vietnami átfésülő akciója Saigon Kedden délelőtt több ezer amerikai, ausztráliai és dél-vietnami katona nagyszabású „átfésülő és felmorzsoló” hadműveletet kezdett a Saigontól mintegy harminc kilométernyire fekvő Ben Cat környékén. Az akciót helikopterek és ejtőernyősök bevonásával folytatják. Egy amerikai katonai szóvivő szerint a második napja tartó átfésülés egyelőre semmilyen eredménnyel sem járt. A partizánok „feltételezett állásai”, mint már annyiszor, ez alkalommal is üresek voltak. A műveletbe 1964 óta első ízben vetettek be mintegy ezer dél-vietnami ejtőernyőst. A tisztogató akciónak egyetlen „eredménye” az volt, hogy a benne részt vevő 173. amerikai légidandár két egysége egymásra nyitott tüzet. Az amerikai csapatok érzékeny veszteségeket okoztak egymásnak. Mint az AFP jelenti, a Michigan állambeli Ann Harbourgban nemzetközi értekezlet kezdődött a vietnami probléma megvitatására. A kedden megnyílt tanácskozáson amerikai és külföldi tudósok, írók, vallási vezetők és egyéb közéleti személyiségek vesznek részt. A szeptember 18-ig tartó értekezlet célja konkrét módszerek kialakítása az Egyesült Államok vietnami politikájának megváltoztatására. (MTI) Színfalak mögötti alkudozások Görögországban Athén Az AP tudósítója írja, hogy a görög politikai válság megoldására irányuló erőfeszítések továbbra is folytatódnak. A koalíciós kormány összehozásán fáradozó politikusok azonban nehézségekbe ütköznek. Konstantin király, aki hajlandó lenne Sztefanopuloszt megbízni a kormány megalakításával, egyelőre vár,hogy kialakuljon a parlamenti többség, amely jelöltjét támogatná. Sztefanopulosz kedden egész nap zárt ajtók mögött „puhította” a képviselőket, hogy Papandreu ellen foglaljanak állást. (MTI) 2 Caamano látogatása a köztársaság új elnökénél Dominikai jelentés Santo Domingo Caamano ezredes kedden először tett látogatást Hector Garcia Godoynál, a Dominikai Köztársaság új elnökénél. Az AFP szerint arról tárgyaltak, hogy meg kellene oldani a főváros közrendjének fenntartását, mégpedig esetleg egy különleges alakulat felállításával. Caamano újságírók előtt kijelentette, hogy már tízezer alkotmányhű harcos hagyta el állásait és a fegyverek leadása a hét végére valószínűleg befejeződik. Miami Wessin , Wessin tábornok, akit a Godoy-kormány konzullá nevezett ki a floridai Miami városába, négynapos hallgatás után megszólalt. Az amerikaiak túlbuzgó kiszolgálója, miután gazdái kénytelenek voltak kivonni őt a dominikai politikai életből, felháborodott hangú levelet írt Godoy elnöknek — az amerikaiak ellen! Amint az UPI, a Reuter és az AFP jelenti, Wessin elutasítja a floridai konzuli kinevezést. (MTI) A vatikáni zsinat ülése Vatikánváros A vatikáni zsinat keddi ülésének legfontosabb eseménye VI. Pál pápa ama bejelentése volt, hogy püspöki tanácsot (szinódust) alakítanak. Az új vezető szerv megalakítását csaknem minden ország püspökei kívánták, ellentétben a vatikáni kúriával, amelyet teljes mértékben a konzervatív beállítottságú olasz bíborosok tartanak ellenőrzésük alatt. A püspöki tanács tagjait az egyes országok egyházi vezetői fogják kijelölni, majd a pápa hagyja jóvá a jelöléseket. Ugyancsak a pápa hatáskörébe tartozik, hogy saját belátása szerint összehívja a tanácsot és elfogadja vagy elvesse annak ajánlásait. A tanács megalakítása ily módon a legkisebb mértékben sem csorbítja egyeduralkodói helyzetét; továbbra is a pápa intézi a katolikus egyház figyteit Ezen az újításon kívül a zsinati atyák nem sok szenzációs döntést várhatnak a befejező ülésszaktól, annál is inkább, mert a pápa még a nagy többséggel elfogadott zsinati határozatokat is csak „nyersanyagnak” tekinti. A zsinat eddigi ülésszakai során gyakorlatilag mindig úgy történt, hogy a részvevők „újító” többsége megszavazott bizonyos okmányokat, de azokat később a „konzervatív” kisebbség óhajaival összhangban módosította. Egy másik megnyilatkozásában — a castelgandolfói beszédben — a pápa egyértelműen célzott arra, hogy nem osztozik az „újítók” reményeiben. Vatikáni tájékozott megfigyelők nem tudnak pontos választ adni arra a kérdésre, vajon megtagadja-e VI. Pál a János pápa által kezdeményezett irányzatot és visszakanyarodik-e XII. Pius politikájához. Csütörtök A semleges országok újabb javaslata a genfi leszerelési tárgyalásokon Genf Genfben ülést tartott a tizennyolc hatalmi leszerelési bizottság. Elsőnek a mexikói küldött szólalt fel. Nyolc ország küldöttsége nevében két emlékiratot nyújtott be. A nyolc semleges ország többek között felszólítja az atomhatalmakat, haladéktalanul szüntessenek be mindenfajta atomfegyver-kísérletet és a moszkvai egyezményt a föld alatti atomrobbantásokra is terjesszék ki. Javasolják hogy a tizennyolchatalmi leszerelési tárgyalásokon fogadjanak el szerződést a nukleáris fegyverek további terjedésének megakadályozásáról. A nyolc semleges ország kérte, hogy emlékiratát vegyék fel abba a jelentésbe, amelyet a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság munkájáról az ENSZ-közgyűlése elé terjesztenek. William Foster, az Egyesült Államok képviselője a genfi tárgyalásokon a szerdai ülésen felszólalva elutasítóan nyilatkozott a semleges országok javaslatáról. Carapkin, a Szovjetunió képviselője közölte, hogy a semleges országok javaslatait szovjet részről gondosan tanulmányozni fogják. A tárgyi bizonyíték A tárgyú bizonyíték, amelyről beszélünk, meglehetősen súlyos. Egyszerre három értelemben is. Egyrészt azért súlyos ez a tárgyi bizonyíték, mert rakéta. Másrészt — hatásában — azért, mert nukleáris töltettel szerelhető fel. Harmadsorban pedig azért igen súlyos ez a tárgyi bizonyíték, mert éppenséggel a védelem maga adja a vád képviselőjének kezébe. A tárgyi bizonyíték: Sergeant típusú rakéta, amellyel a nyugatnémet Bundeswehr alakulatai hetek óta gyakorlatoznak brit területen. Közelebbről: a skóciai partok mentén fekvő Hebridákon. A tárgyi bizonyíték — mondhatni — perdöntő abban a vitában, amely a genfi leszerelési tárgyalásokon bontakozott ki. Tudnivaló, hogy Genfben az angolszász hatalmak látványos indítványt terjesztettek elő az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról. A Szovjetunió azonban nyomban felhívta a figyelmet, hogy nem lehet erről a kérdésről határozni addig, amíg a NATO közös atomhaderejében éppen a javaslattevők kezdik hozzásegíteni Bonnt ugyanezeknek az atomfegyvereknek a birtoklásához. Az angolszász viszontválasz az volt, hogy a NATO-atomerő egyáltalán nem ezt jelenti. Most a Sergeant-ügy újra — és nem kevésbé látványosan — azt bizonyítja, hogy az angol— amerikai érveléssel szemben a NATO-atomerő igenis a nyugatnémet atométvágy kielégítését is szolgálja. Mert annak, hogy nyugatnémet katonák atomrakéták harci bevetését tanulják, ugyan mi más lehet a célja, mint az, hogy ezeket a rakétákat egyszerű be is vessék? Persze, mondják erre az érdekeltek, csak „védelmi” okokból. Csakhogy a világnak eddig éppen két világháborújába került, hogy a német militaristák megtanultak „védekezni”. (LP) — Nem. Miért, milyen szagot kellett volna éreznem? — Például italszagot. — Italszagot? — Nem, azt nem éreztem. — Mit gondol, Joós elvtárs — hajolj előre Pikó — Lábas honvéd olyan ember, aki egy veszekedés hatására képes valakit megölni? A katona arcvonásai megmerevedtek. Hosszan nézett a nyomozóra, majd halk, nyugodt hangon szólt. — Tudom, hogy a körülmények elfogadhatóvá teszik ezt a feltevést, de nekem valahogy... szóval valami azt súgja, hogy ez nem lehet igaz. Meg lehetne nézni a tőrön az ujjlenyomatokat... — Ezt bízza ránk — mordult fel dühösen Pikó, aztán valamivel enyhébb hangnemben hozzátette: — Nyugodjon meg, hogy megnézzük. Maga kiáltott Lábasra, hogy ne húzza ki a tőrt? — Igen. Egyszer olvastam egy könyvben effélét. De elkéstem... Pikó nagy érdeklődéssel szemlélte a szoba falának mintázatát. — Felesleges volt az aggodalom, mert az a tény, hogy Lábas kihúzta a tőrt, még nem tüntette el a markolatról a régebbi ujjnyomokat — villámgyorsan Joós honvédre kapta a tekintetét. A katona megkönnyebbülten fellélegzett. Mosolyogva jegyezte meg: — Még szerencse... Elképzelheti százados elvtárs, hogy nem valami kényelmes az embernek ilyen helyzetben lenni. Nem voltunk olyan sokan abban a szobában... — Milyen természetű embernek ismeri Lábast? — Eléggé ideges, hirtelen kezű, de... — Joós nem tudta befejezni a mondatot. — Nézze, százados elvtárs. Akármilyen idegbajos legyen is, hacsak nem őrült, feltétlen kellett volna arra gondolni, hogy legalább egy katona hallotta, amikor öt perccel korábban megfenyegette Faragót. No és a saját tőrével — nagy kockázat lenne... Ilyet csak az öngyilkosok csinálnak. — Walter Vince? — Vagy Ákos? — tekintett fel rá a tiszt kérdően. Joós elbiggyesztette az ajkát. — Miért tették volna? ...a fene se tudja... a végén még egyedül maradok. Ha csak nem... hagyta félbe újra a mondatot A tiszt rágyújtott. — A hívatlan vendégre gondol? — kérdezte két gyors szippantás között. — Igen. Egy ilyen kelekótya sok mindenre képes. Gyerekkorom óta félek az ilyenektől. — Csak nem gondolja komolyan? — kérdezte társalgó, közvetlen hangon a nyomozó. A kihallgatás beszélgetéssé változott. — Ezeket még a törvény sem bünteti. Ha egy gyilkos be tudja bizonyítani, hogy zavarodott elméjű, legfeljebb a diliházba kerülhet — nézett maga elé a katona. Ismét Pikó kérdezett. — Ennél a Nagy Andrisnál máskor is tapasztaltak szadista hajlamokat? Joós elgondolkodott. — A múlt tavaszon menetvonalfelderítésen voltunk — kezdett hosszabb mondókába. — Valamelyik faluban, az egyik ház udvarán, a kerítés mögött láttam egy tízéves forma gyereket. A kezében tartott egy kiskacsát, amelynek a szemem láttára harapta le a fejét. A vér csurgott a szája szélén, és csak