Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

1865. szeptember 15. Az arab csúcsértekezlet folytatta a napirendi kérdések vitáját Intézkedések az arab szolidaritás megszilárdítására Casablanca „Vihar után némi napsütés” — ez lehetne a legtömörebb szerdai casablancai politikai időjárásje­lentés. A marokkói sajtó aláhúz­za, hogy az enyhülés nyilvánvaló jeleit lehet tapasztalni. A szerda reggeli Petit Marocain címsora: „Teljes és egyhangú megegyezés a szolidaritás jegyében a politikai légkör egészségesebbé tételére.” Kedden a Burgiba-memoran­­dum meglehetősen nyers félresöp­­rése után a jelek szerint egy má­sik akadályon is túljutott a csúcs­­konferencia. Nasszer egyiptomi és Háfez szíriai elnök heves össze­csapása után késő este a két ál­lamfő megegyezett, hogy azonnali hatállyal megszüntet minden rá­­diót és sajtópolémiát. Utasítást küldtek a damaszkuszi és a kairói rádiónak, azonnal szüntessék meg a „hullámhossz-háborút”, a köl­csönös támadásokat. A példát valószínűleg az érte­kezleten részt vevő többi arab or­­szág is követni fogja. „Bármelyik arab rádióadót hallgassa is, mos­tantól fogva nem lesznek a mű­sorokban a testvérországokat tá­madó kommentárok” — mondot­ta a marokkói király kabinetfő­nöke. Az ülésről kiadott kommüniké rendkívül általános és szűkszavú. Mindössze annyit közölt, hogy az arab államfők a Palesztinai fel­­szabadítási szervezet elnökének és az Arab Liga főtitkárának rész­vételével zárt ülést tartottak, megvizsgálták a szolidaritás meg­erősítésének problémáit és egy­hangúan elhatározták, hogy meg­szilárdítják ezt a szolidaritást je­lenben is és a jövőben. Nem említi a közlemény, de a sajtótudósítók úgy értesültek, hogy a vita során II. Hasszán király felvetette Tunézia távolmaradásá­nak problémáját. Nyomban ezután az elnöklő Nasszer szűk körű ülést javasolt. Ezen csak az államfők vettek részt, a minisztereket és a szakértőket is kirekesztették. A délutáni ülésen az értekezlet Nasszer elnökletével az egyesített arab katonai parancsnokság je­lentését vitatta meg. Az államfők ebbe a vitába bevonták a külügy­minisztereket is. A vita erről a kérdésről a szerda délelőtti ülésen is folytatódik. Az államfők meg­bízták a külügyminisztereket, hogy a nemzetközi helyzettel ösz­­szefüggő kérdéseket vitassák meg. A csúcsértekezletnek ezt a napi­rendi pontját tehát külügyminisz­teri szinten tárgyalják meg. (MTI) Eredménytelen az amerikaiak vietnami átfésülő akciója Saigon Kedden délelőtt több ezer amerikai, ausztráliai és dél-viet­nami katona nagyszabású „átfé­sülő és felmorzsoló” hadművele­tet kezdett a Saigontól mintegy harminc kilométernyire fekvő Ben Cat környékén. Az akciót he­likopterek és ejtőernyősök bevo­násával folytatják. Egy amerikai katonai szóvivő szerint a második napja tartó átfésülés egyelőre semmilyen eredménnyel sem járt. A partizánok „feltételezett állá­sai”, mint már annyiszor, ez alka­lommal is üresek voltak. A műve­letbe 1964 óta első ízben vetettek be mintegy ezer dél-vietnami ej­tőernyőst. A tisztogató akciónak egyetlen „eredménye” az volt, hogy a ben­ne részt vevő 173. amerikai légi­­dandár két egysége egymásra nyi­tott tüzet. Az amerikai csapatok érzékeny veszteségeket okoztak egymásnak. Mint az AFP jelenti, a Michi­gan állambeli Ann Harbourgban nemzetközi értekezlet kezdődött a vietnami probléma megvitatására. A kedden megnyílt tanácskozáson amerikai és külföldi tudósok, írók, vallási vezetők és egyéb közéleti személyiségek vesznek részt. A szeptember 18-ig tartó érte­kezlet célja konkrét módszerek kialakítása az Egyesült Államok vietnami politikájának megvál­toztatására. (MTI) Színfalak mögötti alkudozások Görögországban Athén Az AP tudósítója írja, hogy a görög politikai válság megoldásá­ra irányuló erőfeszítések tovább­ra is folytatódnak. A koalíciós kormány összehozásán fáradozó politikusok azonban nehézségekbe ütköznek. Konstantin király, aki hajlandó lenne Sztefanopuloszt megbízni a kormány megalakítá­sával, egyelőre vár,­­hogy kialakul­jon a parlamenti többség, amely jelöltjét támogatná. Sztefanopu­­losz kedden egész nap zárt ajtók mögött „puhította” a képviselő­ket, hogy Papandreu ellen foglal­janak állást. (MTI) 2 Caamano látogatása a köztársaság új elnökénél Dominikai jelentés Santo Domingo Caamano ezredes kedden elő­ször tett látogatást Hector Garcia Godoynál, a Dominikai Köztársa­ság új elnökénél. Az AFP szerint arról tárgyaltak, hogy meg kelle­ne oldani a főváros közrendjének fenntartását, mégpedig esetleg egy különleges alakulat felállításával. Caamano újságírók előtt kije­lentette, hogy már tízezer alkot­mányhű harcos hagyta el állásait és a fegyverek leadása a hét vé­gére valószínűleg befejeződik. Miami Wessin , Wessin tábornok, akit a Godoy-kormány konzullá neve­zett ki a floridai Miami városába, négynapos hallgatás után megszó­lalt. Az amerikaiak túlbuzgó ki­szolgálója, miután gazdái kényte­lenek voltak kivonni őt a domini­kai politikai életből, felháborodott hangú levelet írt Godoy elnöknek­ — az amerikaiak ellen! Amint az UPI, a Reuter és az AFP jelenti, Wessin elutasítja a floridai konzuli kinevezést. (MTI) A vatikáni zsinat ülése Vatikánváros A vatikáni zsinat keddi ülésé­nek legfontosabb eseménye VI. Pál pápa ama bejelentése volt, hogy püspöki tanácsot (szinódust) alakítanak. Az új vezető szerv megalakítását csaknem minden ország püspökei kívánták, ellen­tétben a vatikáni kúriával, ame­lyet teljes mértékben a konzerva­tív beállítottságú olasz bíborosok tartanak ellenőrzésük alatt. A püspöki tanács tagjait az egyes országok egyházi vezetői fogják kijelölni, majd a pápa hagyja jó­vá a jelöléseket. Ugyancsak a pá­pa hatáskörébe tartozik, hogy sa­ját belátása szerint összehívja a tanácsot és elfogadja vagy elvesse annak ajánlásait. A tanács meg­alakítása ily módon a legkisebb mértékben sem csorbítja egyed­uralkodói helyzetét; továbbra is a pápa intézi a katolikus egyház figyteit Ezen az újításon kívül a zsinati atyák nem sok szenzációs döntést várhatnak a befejező ülésszaktól, annál is inkább, mert a pápa még a nagy többséggel elfogadott zsi­nati határozatokat is csak „nyers­anyagnak” tekinti. A zsinat ed­digi ülésszakai során gyakorlati­lag mindig úgy történt, hogy a részvevők „újító” többsége meg­szavazott bizonyos okmányokat, de azokat később a „konzervatív” kisebbség óhajaival összhangban módosította. Egy másik megnyilatkozásában — a castelgandolfói beszédben — a pápa egyértelműen célzott arra, hogy nem osztozik az „újítók” re­ményeiben. Vatikáni tájékozott megfigyelők nem tudnak pontos választ adni arra a kérdésre, vajon megtagadja-e VI. Pál a János pá­pa által kezdeményezett irányza­tot és visszakanyarodik-e XII. Pius politikájához. Csütörtök A semleges országok újabb javaslata a genfi leszerelési tárgyalásokon Genf Genfben ülést tartott a tizen­nyolc hatalmi leszerelési bizott­ság. Elsőnek a mexikói küldött szólalt fel. Nyolc ország küldött­sége nevében két emlékiratot nyújtott be. A nyolc semleges ország töb­bek között felszólítja az atom­hatalmakat, haladéktalanul szün­tessenek be mindenfajta atom­fegyver-kísérletet és a moszkvai egyezményt a föld alatti atom­robbantásokra is terjesszék ki. Javasolják hogy a tizennyolc­­hatalmi leszerelési tárgyalásokon fogadjanak el szerződést a nuk­leáris fegyverek további terjedé­sének megakadályozásáról. A nyolc semleges ország kérte, hogy emlékiratát vegyék fel abba a jelentésbe, amelyet a tizennyolc­hatalmi leszerelési bizottság mun­kájáról az ENSZ-közgyűlése elé terjesztenek. William Foster, az Egyesült Ál­lamok képviselője a genfi tár­gyalásokon a szerdai ülésen fel­szólalva elutasítóan nyilatkozott a semleges országok javaslatáról. Carapkin, a Szovjetunió képvise­lője közölte, hogy a semleges or­szágok javaslatait szovjet részről gondosan tanulmányozni fogják. A tárgyi bizonyíték A tárgyú bizonyíték, amelyről beszélünk, meglehetősen súlyos. Egyszerre három értelemben is. Egyrészt azért súlyos ez a tár­gyi bizonyíték, mert rakéta. Másrészt — hatásában — azért, mert nukleáris töltettel szerel­hető fel. Harmadsorban pedig azért igen súlyos ez a tárgyi bi­zonyíték, mert­­ éppenséggel a védelem maga adja a vád kép­viselőjének kezébe. A tárgyi bizonyíték: Sergeant típusú rakéta, amellyel a nyu­gatnémet Bundeswehr alakula­tai hetek óta gyakorlatoznak brit területen. Közelebbről: a skóciai partok mentén fekvő Hebridákon. A tárgyi bizonyíték — mond­hatni — perdöntő abban a vi­tában, amely a genfi leszerelési tárgyalásokon bontakozott ki. Tudnivaló, hogy Genfben az an­golszász hatalmak látványos in­dítványt terjesztettek elő az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról. A Szovjet­unió azonban nyomban felhívta a figyelmet, hogy nem lehet er­ről a kérdésről határozni addig, amíg a NATO közös atomhad­erejében éppen a javaslattevők kezdik hozzásegíteni Bonnt ugyanezeknek az atomfegyve­reknek a birtoklásához. Az an­golszász viszontválasz az volt, hogy a NATO-atomerő egyálta­lán nem ezt jelenti. Most a Sergeant-ügy újra — és nem kevésbé látványosan — azt bizonyítja, hogy az angol— amerikai érveléssel szemben a NATO-atomerő igenis a nyugat­német atométvágy kielégítését is szolgálja. Mert annak, hogy nyu­gatnémet katonák atomrakéták harci bevetését tanulják, ugyan mi más lehet a célja, mint az, hogy ezeket a rakétákat egyszer­ű be is vessék? Persze, mond­ják erre az érdekeltek, csak „védelmi” okokból. Csakhogy a világnak eddig éppen két világ­háborújába került, hogy a né­met militaristák megtanultak „védekezni”. (LP) — Nem. Miért, milyen szagot kellett volna éreznem? — Például italszagot. — Italszagot? — Nem, azt nem éreztem. — Mit gondol, Joós elvtárs — hajolj előre Pikó — Lábas hon­véd olyan ember, aki egy ve­szekedés hatására képes valakit megölni? A katona arcvonásai megme­revedtek. Hosszan nézett a nyo­mozóra, majd halk, nyugodt hangon szólt. — Tudom, hogy a körülmé­nyek elfogadhatóvá teszik ezt a feltevést, de nekem valahogy... szóval valami azt súgja, hogy ez nem lehet igaz. Meg lehetne nézni a tőrön az ujjlenyomato­kat... — Ezt bízza ránk — mordult fel dühösen Pikó, aztán valami­vel enyhébb hangnemben hoz­zátette: — Nyugodjon meg, hogy megnézzük. Maga kiáltott Lá­basra, hogy ne húzza ki a tőrt? — Igen. Egyszer olvastam egy könyvben effélét. De elkéstem... Pikó nagy érdeklődéssel szem­lélte a szoba falának mintáza­tát. — Felesleges volt az aggoda­lom, mert az a tény, hogy Lá­bas kihúzta a tőrt, még nem tüntette el a markolatról a ré­gebbi ujjnyomokat — villám­gyorsan Joós honvédre kapta a tekintetét. A katona megkönnyebbülten fellélegzett. Mosolyogva jegyez­te meg: — Még szerencse... Elképzel­heti százados elvtárs, hogy nem valami kényelmes az embernek ilyen helyzetben lenni. Nem voltunk olyan sokan abban a­­ szobában... — Milyen természetű ember­nek ismeri Lábast? — Eléggé ideges, hirtelen ke­zű, de... — Joós nem tudta be­fejezni a mondatot. — Nézze, százados elvtárs. Akármilyen idegbajos legyen is, hacsak nem őrült, feltétlen kellett volna ar­ra gondolni, hogy legalább egy katona hallotta, amikor öt perc­cel korábban megfenyegette Fa­ragót. No és a saját tőrével — nagy kockázat lenne... Ilyet csak az öngyilkosok csinálnak. — Walter Vince? — Vagy Ákos? — tekintett fel rá a tiszt kérdően. Joós elbiggyesztette az ajkát. — Miért tették volna? ...a fe­ne se tudja... a végén még egye­dül maradok. Ha csak nem... hagyta félbe újra a mondatot A tiszt rágyújtott. — A hívatlan vendégre gon­dol? — kérdezte két gyors szip­pantás között. — Igen. Egy ilyen kelekótya sok mindenre képes. Gyerekko­rom óta félek az ilyenektől. — Csak nem gondolja komo­lyan? — kérdezte társalgó, köz­vetlen hangon a nyomozó. A kihallgatás beszélgetéssé válto­zott. — Ezeket még a törvény sem bünteti. Ha egy gyilkos be tudja bizonyítani, hogy zavarodott el­méjű, legfeljebb a diliházba ke­rülhet — nézett maga elé a ka­tona. Ismét Pikó kérdezett. — Ennél a Nagy Andrisnál máskor is tapasztaltak szadista hajlamokat? Joós elgondolkodott. — A múlt tavaszon menetvo­nalfelderítésen voltunk — kez­dett hosszabb mondókába. — Valamelyik faluban, az egyik ház udvarán, a kerítés mögött láttam egy tízéves forma gyere­ket. A kezében tartott egy kis­kacsát, amelynek a szemem lát­tára harapta le a fejét. A vér csurgott a szája szélén, és csak

Next