Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
,1905. november 2. Couve de Huevale visszatért Moszkvába Couve de Murville francia külügyminiszter és kísérete a Szovjetunióban tett körútjáról visszaérkezett Moszkvába. Mint már jelentettük, a külügyminiszter Szocsiban, vasárnap Koszigin szovjet kormányfővel és Mikojannal, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökével találkozott. LENINGRAD A Leningradszkaja Pravdában megjelent Tabouis asszony cikke a szovjet—francia kapcsolatokról. Tabouis asszony a Couv© de Murvillekíséretében levő francia újságírók között látogatott el a Szovjetunióba. — A francia—szovjet kapcsolatok kérdésével 1924 óta foglalkozom — írja cikkében. — Emlékszem e kapcsolatok különböző szakaszaira, a közben támadt akadályokra. Most az a véleményem, hogy talán sohasem volt ekkora a hit országaink közeledésének lehetőségében, abban, hogy a kapcsolatok évről évre mindjobban kibontakoznak. Sok tény, sok jelenség késztet arra, hogy ilyen jóslásba bocsátkozzam. Az amerikai—nyugatnémet szerződés Franciaországban a vészharang megkondításához hasonló hatást keltett. Jeladás volt ez számunkra, hogy erősítenünk kell a kapcsolatokat a Szovjetunióval annak érdekében, hogy együtt oltalmazzuk Európa függetlenségét. De nemcsak ez teszi szükségessé a közeledést. Franciaország és a Szovjetunió egyező álláspontra helyezkedett a Bundeswehr nukleáris fegyverekkel való felszerelésének kérdésében. Nem szabad atombombát adni a Német Szövetségi Köztársaságnak! — ez országaink jelszava. Franciaország és a Szovjetunió közel áll egymáshoz az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikájának megítélésében is. Mind a két ország ellenzi a háború és a vérontás e politikáját és követeli annak beszüntetését. Amikor befejeződtek az előkészületek Couve de Muarville külügyminiszter szovjetunióbeli látogatására, az egyik magas rangú francia személyiség a közelgő tárgyalásokra célozva kijelentette: „Az, ami hamarosan Moszkvában és Szocsiban fog történni, nem kelt majd' valamilyen grandiózus hatást, de lefekteti az alapokat ahhoz, ami a továbbiakban szokássá válik.” Megkérdeztem: „Vajon mi válik majd szokássá?” — ezt a választ hallottam: „Az egymással való találkozás és tanácskozás”— fejezi be cikkét Tabouis asszony, Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, M. Couve de Murville, P. Baudet Franciaország moszkvai nagykövete és V. Zorin, a Szovjetunió párizsi nagykövete Szocsiban. (Telesfotó / MTI Külföldi Képszolgálat) Jobboldali erők terrorja Indonéziában Közép-Jávában fegyveres ellenállást tanúsítanak a kommunisták Djakarai A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Indonézia különböző részein tovább folyik a hadsereg kommunistaellenes terrorhadjárata. Az indonéz hadsereg szóvivői beszámolnak arról, hogy kommunistákat vettek őrizetbe Kelet- Jávában, Nyugat-Jávában és Celebesz szigetén. Celebeszen a rendőrség és muzulmán fegyveresek üldözik a kommunistákat, akik a dzsungelbe vetették be magukat. A vasárnap esti jelentések szerint Közép-Jávában a kommunisták ellenállást tanúsítanak a hadsereggel szemben és jelentős körzeteket ellenőriznek. A hadsereg irányítása alatt álló Antara hírügynökség szerint a közép-jávai Solo térségében a helyzet „napról napra súlyosabb"’. Bojdali körzetében a helyi katonai parancsnok ísérlete volt. szerint októberben 260 személy vesztette életét a fegyveres összetűzések során. Szaleh miniszterelnökhelyettes kijelentette, hogy Indonéziában „polgárháború folyik”. A hadsereg parancsnoksága a malaysiai határterületekről viszszavonja a csapatokat, hogy bevethesse azokat Közép-Jávában. A hadsereg mindenütt igyekszik megtisztítani a közigazgatást a kommunista vezetőktől. Kelet-Jávában nyolc kommunista polgármestert váltottak le. A katonaság fokozza kommunistaellenes propagandáját. Az ellenőrzés alatt álló indonéz rádió vasárnapi jelentése szerint Untung ezredes, a Szeptember 30. mozgalom vezetője, akit már hetek óta vallatnak, állítólag kijelentette, hogy a mozgalom „a kommunisták hatalomátvételi kí Angol vélemények Wilson útjáról London Wilsom rhodesiai tárgyalásainak eredményét az angol közvélemény abban látja, hogy sikerült elhalasztani Rhodesia függetlenségének Ian Smith által történő egyoldalú kimondását. Ugyanakkor Londonban megállapították, hogy a két oldal közötti elvi ellentétek semmit sem enyhültek, mert még a kiküldendő bizottság feladatát körvonalazó utasításokban sem egyeztek meg. Wilson úgy látszik az 1961. évi alkotmány módosításának lehetőségét akarja megvizsgáltatni, Ian Smith viszont csak a „rhodesiaivélemény” kipuhatolásának eszközeire kíván szorítkozni. Fennmarad tehát a válság magvát képező kérdés: módosítsák-e az 1961. évi alkotmányt a függetlenség kimondása előtt, vagy sem? Újabb indiai—pakisztáni összetűzés A pakisztáni hadügyminisztérium szóvivője szerint a hét végén újabb összetűzések voltak a pakisztáni és indiai csapatok között. A szóvivő szerint a pakisztáni csapatok „visszalőttek és megöltek kilenc indiai katonát”, Tithwal és Lahore körzetében. A Kasmír hagja nevű titkos rádióállomás, amely Kasmírnak Pakisztánhoz való csatlakozását követeli, vasárnap azt jelentette, hogy egy hindu vallási szervezet tagjai felégettek 16 muzulmán falut Kasmírban és számos muzulmánt megöltek. 2 Kedd Ünnepi megemlékezés Tótkomlóson a DÍVSZ megalakulásának 20. évfordulója alkalmából A KISZ orosházi járási bizottsága szombaton a DÍVSZ fennállásának 20. évfordulója alkalmából jubileumi ünnepséget rendezett Tótkomlóson, amelyen részt vett Josef Csacsiul, a Kameroni Demokratikus Ifjúsági Szövetség DIVSZ-képviselője, Petrovszki István elvtárs, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkára, Szigeti Gábor, a KISZ Békés megyei bizottságának titkára és Bencsik Ilona, a megyei KISZ-bizottság kulturális osztályának vezetője. A vendéglátók az ünnepség előtt az Ifjúsági Házban fogadást rendeztek a megjelentek részére, majd este 7 órakor az 1. számú kultúrotthonban megkezdődött az ünnepi megemlékezés. Elsőként egy szavalat hangzott el, majd Godár Mihály elvtárs, a KISZ orosházi járási bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket. Ezután Ambrus Pál elvtárs, a járási úttörőelnökség vezetője mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben a nemzetközi ifjúsági szervezet megalakítását megelőző eseményekkel foglalkozott, majd a Londonban 1945. október 29-től november 10-ig tartó eseményeket elevenítette fel. Mint mondotta, a fiatalok ott azért gyűltek egybe, hogy: „A béke fenntartásának, a felnövekvő nemzedék boldogulásának nevében egyetlen hatalmas nemzetközi szervezetbe tömörítse a különböző politikai nézeteket valló, különböző felekezetű, nemzetiségű és fajú fiatalokat”. A konferencia, amely a fiatalok millióinak hangulatát, állásfoglalását tükrözte, végül antiimperialista, háborúellenes harci programot hozott. Az előadó ezután arról szólt, hogy a Demokratikus Ifjúsági Szövetség teljesítette küldetését, s ma már 113 ország 110 millió fiataljának erejét, akaratát, szándékát egyesíti. A ma legfontosabb feladata a békéimre, az atomháború elleni küzdelem és a gyarmati sorban levő országok népeinek, ifjainak, leányainak társadalmi, gazdasági érdekvédelme. Az ünnepi beszéd után Josef Csacsua köszönetét fejezte ki a szíves vendéglátásért, hazája fiatalságának jó kívánságát tolmácsolta és további sikereket kívánt a magyar fiatalok országépítő munkájához. Az ünnepség a békéscsabai Balassi Bálint Művelődési Otthon művészeti csoportjának műsorával zárult. Afro-ázsiai külügyminiszteri értekezlet Algír Vasárnap éjjel az Algírban tartózkodó afro-ázsiai küldöttségek vezetői több mint nyolcórás tanácskozást tartottak, amelynek napirendjén a leendő csúcskonferencia szavazási módszerének meghatározása, új országoknak — a Szovjetunió, Malaysia, Singapore és néhány legutóbb függetlenné vált ország — az afro-ázsiai tömbbe való felvételére vonatkozó indiai javaslat és a csúcsértekezlet elhalasztásának kérdése szerepelt. A vita középpontjába ez utóbbi probléma került, mert több küldött szerint nincs értelme részletesen foglalkozni az előbbi napirendi pontokkal, amíg az elhalasztás ügyében döntés nem született. A tanácskozáshoz közelálló körök szerint elvben valamennyien hozzájárultak az elhalasztáshoz, most már csak annak módozatairól folyt a vita. (MTI) J. Golovanov: A Jezsuita bukása Dokumentumregény 7. Estére elkészült az analízis. A december 20-i lap üres volt. A december 22-i lapon viszont szemmel alig észrevehető nyom maradt, egy szám és két betű: „281618 L. D.” Szóval egy hatjegyű szám. Igen. Esetleg egy moszkvai telefonszám. És az L. D. Esetleg egy név kezdőbetűs. Két órába tellett, amíg megállapították, hogy a fenti telefonszámon nem ismernek L. D. nevű embert. A szám egyébként Alekszandr Krasznovszkijé, aki a fizikamatematikai tudományok doktora s hosszú évek óta él ebben a lakásban feleségével, Valentyina Andrejevnával, anyósával, Antonyina Dmitrijevna Verescsaginával és Vlagyimir nevű fiával, aki egyetemi hallgató. A Krasznovszkij család utáni érdeklődés Roscsinnak a legkisebb alapot sem adta ahhoz, hogy bármilyen formában még csak gyanúsíthassa is ezeket az embereket. Rendes, békés család. No, de hogyan került a telefonszámuk Sklytonhoz és miért? Elhatározta, hogy elmegy Krasznovszkijhoz, beszélget vele és megkísérli, hogy kifürkésszen valamit, ami világosságot deríthet erre a kérdésre. A férj és feleség már várt rá. Roscsin mindjárt a tárgyra tért: „Egy külföldinél, aki iránt államvédelmi szerveink melegen érdeklődnek, megtalálták az önök telefonszámát. Nem tudnának-e nekünk segíteni abban, hogy megtudjuk, miként került hozzá ez a telefonszám? — Fogalmam sincs róla — vont vállat Alekszandr Krasznovszkij. — Sok külföldi tudóssal vagyok ismeretségben, de nem emlékszem, hogy bármelyiknek is megadtam volna a telefonszámomat. Nem csinálnék belőle titkot, de egyszerűen nem volt erre szükség. Egészen közeli barátom nincs a külföldiek között, őszintén szólva nem tudom, hogyan segíthetnék... — Nem emlékszik, hogy valamilyen külföldi felhívta volna az utóbbi időben? — kérdezte Roscsin. — Pontosan emlékszem. Nem hívott senki. — Családtagjain kívül valaki más is használja ezt a telefont? — Nem használja senki. — És valaki azok közül, akik gyakran felkeresik önöket? — Sok ismerősünk és barátunk van — tárta szét karjait Alekszandr Krasznovszkij —, de úgy tudom, mindegyiknek van saját telefonja. — Az egyetlen talán Ljuba néni — szólt közbe a feleség. — Igen, Ljuba néni az édesanyám testvére, vezetékneve Sabolina — magyarázta Roscsinnak. — Gyakran eljönnek hozzánk, a mamával teázgatnak, elbeszélgetnek. Tudja, az öregeknek mindig van miről csevegni... Ljuba néninek és Valerijnek — a fiának — nincs telefonja. A nagynéném nemrég figyelmeztette a mamámat, hogy hívni fogják telefonon s kérte, hogy ne felejtse el kérni az illetőtől a telefonszámát... — Hány esztendős Ljuba néni? — kérdezte Roscsin. — Ljubov Dmitrijevna hatvanhárom éves. Valamivel fiatalabb a mamánál. — Egy kérésem van önökhöz, asszonyom. Ha telefonálnak és a nénjét keresik, rögtön utána hívjon fel s közölje a megadott telefonszámot. Szeretnénk valamivel előbb megtudni a számot, mint Ljubov Dmitrijevna. Megteszi? — Természetesen — bólintott Kraszovszkijné. — Ha szükséges, természetesen — tette hozzá a férje. ...Roscsin Krasznovszkijéktól lefelé jövet gyalog ment tovább. Gondolkodnia kellett, Ljubov Dmitrijevna, a hatvanhárom éves asszony. — L. D. Sabolina — volna a kém kapcsolata, öszszekötője? Butaság. De mit is tud róla? Egész életét Moszkvában élte le, soha sehol nem dől-