Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

B®5. december 1. Az angol külügyminiszter Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter — jobbról — üdvözli Michael Stewart brit külügyminisztert — balról —, aki négyna­pos hivatalos látogatásra november 29-én a szovjet fővárosba érkezett. Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat. Vietnamban fogságba esett amerikai katonák sajtóértekezlete Saigonban bejelentették, hogy az amerikai csapatok kiürítették az la Drang-völgyet és a Plei Me-i külön­leges kiképzőtábor és a kam­bodzsai határ közötti egész terü­letet. Az amerikaiakkal együtt el­vonultak a dél-vietnami kormány, csapatok is. E területen október 16-a óta súlyos­­ harcok folytak. Ugyanakkor felújultak a harcok Saigontól északra, a Michelin gumiültetvény körzetében. A dél-vietnami szabadságharco­sok több kisebb akciót hajtottak végre kedden: Saigontól 120 kilo­méterre­ nyugatra támadást intéz­tek egy különleges kiképzőtábor ellen. Ugyancsak partizántámadás ért egy másik kiképzőtábort, a Saigontól 160 kilométerrel észak­nyugatra levő Cai Cai mellett. Kedden hajnalban Saigontól mindössze 16 kilométerrel­ délke­letre is akciót hajtottak végre a ■partizánok, rajtaütöttek egy ki­­képzőtáboron. A Dél-vietnam területén folyó harcokba az amerikai légierő ked­den ismételten beavatkozott: va­­dászbombázók 399 bevetés során támadták a szabadságharcosok feltételezett állásait. A saigoni amerikai katonai pa­rancsnokság közlése szerint dél­vietnami partizánok hétfőn Sai­gontól 144 kilométerrel délnyugat­ra, Cantho körzetében szabadon engedték a kormánycsapatok 24 katonáját, akik korábban fogság­ba estek. A partizánok felvilágo­sító iratokat, polgári öltözéket és pénzt adtak a szabadon bocsátot­taknak. Phnom Penhben, Kambodzsa fővárosában sajtóértekezletet tar­tott az a két amerikai katona, akit a dél-vietnami szabadságharcosok vasárnap bocsátottak szabadon. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a két katona — Claude Donald Mc­Clure és George Ed­ward Smith őrmestereit — kijelen­tették, hogy nem kívánnak tovább harcolni Dél-vietnamban és az Egyesült Államokba hazatérve honfitársaikat megismertetik majd a tényleges vietnami helyzettel. Mc­Clure őrmester elmondotta az újságíróknak, hogy fogságba esése után a partizánok gondosan be­kötözték sebeit és megosztották vele élelmüket. Smith hangoztat­ta, hogy a vietnami háború meg­­győződéses ellenzőjévé vált, mint­hogy az ellentétes az amerikai nép érdekeivel.” Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Komárom megye ország­­gyűlési képviselője kedden Komá­rom városba látogatott. Társasá­gában volt Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Kreszner László, a megyei tanács vb-elnöke. Dobi István megtekintette az új meleg vizű strandfürdőt, a korszerű gim­náziumot. Ellátogatott a helyi vas­öntödébe és felkereste a vasútál­lomást, valamint a fűtőházat is. (MTI) 2 Események sorokban Hétfőn, a késő esti órákban be­fejeződött az AÁSZ külügyminisz­teri értekezletének utolsó munka­ülése. Az ülés egyhangú döntést hozott arról, hogy az AÁSZ legkö­zelebbi rendkívüli konferenciáját Buenos Airesben rendezik meg 1966 júliusában. A tanácskozás másik igen fontos aktusa az volt, amikor egyhangúlag megszavazták a ..Rio de Janeiro-i gazdasági és szociális nyilatkozatot.” Accra A toborzás első napján több ezer ember jelentkezett Gháná­ban az ország új fegyveres testü­letébe, a népi milíciába. Mint is­meretes, Nkrumah elnök javasla­tára a ghánai parlament törvényt fogadott el Afrika védelméről. Ennek a törvénynek az értelmé­ben hozzák létre Ghánában a népi milíciát. Bamako Kedden Bamakóban mali—tu­néziai közös közleményt adtak ki abból az alkalomból, hogy Burgi­­ba tunéziai elnök befejezte a Mali Köztársaságban tett látogatását. A két ország vezetői elítélték a rhodesiai függetlenség egyoldalú kikiáltását és a rhodesiai fehér telepesek fajüldöző rendszere el­leni hatékony küzdelem céljából egységre szólították Zimbabwe népét. Washington Josef Klaus osztrák kancellár hétfőn tárgyalt Bush amerikai külügyminiszterrel. Az osztrák ál­lamférfi kedden tovább folytatta megbeszéléseit. A Fehér Házban Klaus javasla­tot tett arra, hogy hívjanak össze Bécsben egy nemzetközi konferen­ciát a béke ügyének megtárgyalá­sára, elsősorban a vietnami kér­dés rendezése érdekében. New York Az ENSZ-közgyűlés hétfő esti plenáris ülésén 112 szavazattal el­lenszavazat nélkül, egy tartózko­dás mellett (Franciaország), elfo­gadták az első számú politikai bi­zottságnak azt a határozatát, hogy legkésőbb 1937-ig tartsanak lesze­relési értekezletet az összes álla­mok részvételével, beleértve a Kí­nai Népköztársaságot* * is. Magyar- lengyel újságíró együttműködési megállapodás Varsó Varsóban kedden, a lengyel új­ságíró szövetség székházában meg­állapodást írtak alá a magyar és a lengyel újságíró szövetség együttműködéséről. A megállapo­dás értelmében a két szövetség között az eddiginél szélesebb kö­rű kapcsolat létesül. A jövő év­ben 23 magyar és lengyel szer­kesztőség között kerül sor deviza­­mentes látogatáscserére. Ezenkí­vül üzemi lapszerkesztők cseréjé­ben is megállapodtak. A két újságírószervezet közötti kapcsolat kibővítésére, folyamatos­­ ügyvitelére állandó vegyesbizott­ság létesítését határozták el. .A megállapodást­­magyar részről­­Siklósi Norbert, a MUOSZ, len­gyel részről Tadeusz Bojsk, a len­gyel újságíró szövetség főtitkára írta alá.­­ • Kedden Martin Ferenc, a Ma­gyar Népköztársaság varsói nagy­követe Siklósi Norbert tiszteletére és a két újságírószövetség közötti együttműködés megkötése alkal­mából koktélpartit adott, melyen a varsói lapok és hírügynökségek főszerkesztői is megjelentek. (MTI) A Trista Zambia függetlenné válása után nem azért nem tudták rendesen figyeltek fel arra, hogy az ország táplálkozni, mert földjeiken, nem egyik vidékén feltűnően sok a­­ termett elegendő élelmiszer. Arri­­vak gyerek. Minden százból há-­­­i,a lakói azért haltak tízezerszám­ro­. Senki sem tudta, mi a ször­nyű betegség oka. Az angolok, hogy hajdani gyarmatuk mai ve­zetőinek jó indulatát elnyerjék, hajlandónak mutatkoztak a ször­nyű titok megfejtésére. Jól felszerelt, laboratóriumi be­rendezésekkel is ellátott kutató­­csoport indult a vakok völgyébe. Hónapokon át vizsgálódtak: meg­néztek öreget és fiatalt, mikrosz­kóp alá tették a folyók vizét, s a környéken termett élelmiszereket, baktériumot, kórokozót azonban nem találtak. Mindössze annyit­­tudott megállapítani a tiszteletre­méltó bizottság, hogy a betegség a gyerekek vészes vitaminhiányá­val függ össze és az apróságok gyógyulása érdekében vitamintab­lettákat osztogattak szét... Elgondolkoztató és egyben rend­kívül tanulságos a zambiai eset, s ha első pillantásra csupán egyet­len afrikai ország egyetlen vidé­kére vonatkozik is, mint cseppben a tenger, megmutatja Afrika né­peinek és egykori gyarmatosítói­nak viszonyát. Két szempontból is. A vitaminhiány ugyanis — ahogy, a tudósok maguk is kény­telenek voltak leszögezni — nem az éghajlati és földrajzi adottsá­gokkal függ össze, vagyis a vakok völgyének lakói — a fekete kon­tinens más népei szintúgy —­­ ra éhen, vagy lettek a szörnyű fe­kete éjszaka áldozatai — mint Zambiában —, mert ami termett, amit termeltek, azt elvették tő­lük. Itt az angolok, másutt a franciák s az egyéb gyarmatosítók. Ugyanez az eset azonban azt is példázza, hogy a hajdani gyarma­tosítók a függetlenné válást köve­tően sem akarnak távozni, marad­ni szeretnének. Csak most nem gyarmati katonaság lép akcióba — lövésre kész fegyverekké!, ha­nem egy tudományos bizottság fehér köpenyes orvosai mosolyog­nak rá a gyerekekre és osztogat­nak szét közöttük vitamintablet­tákat. A vitamintabletták minden bi­zonnyal hasznosak de nem segít­hetnek számottevően azon, amit a fegyver és a korbács okozott. Nem segíthetnek — de nemcsak orvo­si­­vonatkozásban, hanem politikai értelemb­en sem. Afrika népei egy­re kevésbé, egyre kevesebben igénylik ezeket a ,.neokolonialista vitamintablettákat”. Tudják, hogy nagy árat kell fizetniük érte: el­tűrni a beleszólást gazdasági éle­tükbe s ezen keresztül a n­eokol­o­­nialisták hatalmának érvényesülé­sét a politikában. A fekete föld­rész népei éppen ezért Afrika egy­ségének megteremtésében, a közös célok és feladatok kimunkálásá­ban, a közös lehetőségek felkuta­tásában látják a követendő utat és számos progresszív lépést tettek az egységszervezet létrehozásán túlmenően a gazdasági és politikai élet legkülönbözőbb területein en­nek érdekében. Éppen ezek a lépések azok, a melyek következtében Afrika né­pei — országai ma már a nem­zetközi­­ életben is tekintélyt és elismerést vívtak ki s ezért — amikor Afrika napját ünnepeljük — a függetlenné vált országok nemzett­eremtő erőfeszítéseit mél­tatjuk, s mint eddig is, a továb­biakban is önzetlenül és segítő szándékkal figyeljük és támogat­­juk lépéseiket. A Magyarok Világszövetségének elnöksége Bognár József elnöklete alatt teljes ülést tartott. Kodály Zoltán beszámolt amerikai, Szántó Mik­lós pedig kanadai tapasztalatairól. A vitában többek között részt vett: Káldy Zoltán püspök, Korés­ Oszkár főorvos, Gyetvai János,­­Kisfaludi Strobl Zsigmond, Szabó Pál. Megvitatta az elnökség az emigráns magyarok kulturális éle­tének problémáit. (MTI) Szerda Dobi István látogatása KomárombanM­EGBÉKÉLÉS A Duna holttestet vetett part­tá A zavaros habok szürkésen fodrozódtak, mintha utánanyúlná­nak, hogy a hullámsírba ágyaz­zák. A szomszédos községből a pap meg a kántor naponta ki­sétált erre. Bepásztázták a vizet, s olykor bizony vízbe fúlt gyere­ket, embert emeltek ki. A tizen­nyolc év körüli fiú nyakán arany­lánc, rajta lóhere, szintén arany­ból. A jobb karján sebhely, tes­tén sötétkék fürdőnadrág. A pap széttárta karját, fejét az ég felé fordította, hol magyarul, hol latinul imádkozott, kérte az Istent, bocsássa meg a fiú bűnét, fogadja be a mennyek országába. Ezután a homokos parttól az egyik fűzfa tövéhez vitték. A pap mel­­létérdelt és rózsafüzérén imát mormolt. A kántor a községi elöl­járóságra ment. A főjegyző tudo­másul vette a történteket. Kocsit küldött a fűzfáihoz. A koporsóé, amint kiterítette, szemügyre vette. A hal színén, a sas orron, az aranyláncon levő lóherén és a jobb karon beheg­­yedt seb láttán elmélázott. A pa­rókiára sietett. A pap meg a kán­tor a szőlőlugas alatt kártyázott. Előttük egy halom pengő lapult. — Plébános úr, felismertem a fiút — állt meg. Az atya lapot kért a kántortól, s gusztálta. A bank 20 pengő volt. — Ugyan, ne mondja — szólalt meg —, ha kiássák a sírt, eltemet­jük. Neki már úgyis mindegy. — De a szüleiknek nem, meg nekem sem — szólalt meg a ko­­porsós. — Szóval, így állunk, atyám­fia — válaszolt a pap, közben a bankra dobta a huszonegyet. — Mi van m­agával, kántor úr, hogy csak­ nekem oszt jó lapot? — ne­vetett éh­esen. — Semmi, ma nincs szerencsém — vetette tekintetét az atya háttól püffedt kezére, amint a negyven pengőt maga elé húzta. — És most mi legyen? Mi ké­ső délután temetni akarunk! Ha addig érdemlegest tud, hát intéz­ze. De különben is, az ilyen eset reménytelen. Nyugodjék meg. A fiú aranylánca kifutja a legolcsóbb szemfedőt, a lóhere a kántor úr, s a harangozó meg az én fáradtsá­gomért jó fizetség lesz. A sírásók­nak nem fizetünk. Ilyenkor kötelességből kell a gödröt ásni­uk. A pap egy pengőt dobott az asztal közepére, megkeverte a ,.bibliát”, a kántor emelt. A ko­porsó® elment. . A vékonyka ember a csendőr­­­laktanya kapujában megigazította kabátját, kalapját, s csöngetett. Csizmakopogás közepette nyitot­tak ajtót. Aki fogadta, rövid ide­ig tűnődött, majd a parancsnok lakásán zörgetett. — Mi a baj, már megint! — pattogott a törzsőrmesteri zubbo­nyát begomboló öles férfi. — Parancsnok úrnak jelentem, a vízbe fúlt kilétéről Nagy István koporsósmester jelentéstételre ér­kezett!­­. — Vezesse az irodámba! A folyosón a csendőr lépteit visszhangozták a falak. Mellette gyermeknek tűnt a koporsós. Az ő gumitalpú cipője nem kopogott. Csendben, tisztelettudóan lépke­dett, akár a halottasházban. A parancsnok kakastollas díszével ült íróasztalhoz. Felírta a kopor­­sóstól kapott adatokat, majd egy könyvet vestt elő. — Azt mondja, három-négy napnál nem idősebb... Nem a mie­ink közül való. Nem jelzett senki sem vízbe fúlást. Elmehet. — De parancsnok úr — rimán­­kodott a mester —, a Duna túlsó partján is emberek élnek. Érte­sítse Mihail Dvorákot, a komar­­nói rendőrparancsnokot. A rádió mondta be a vízbe fúlást, a 18

Next