Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-01 / 283. szám
B®5. december 1. Az angol külügyminiszter Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter — jobbról — üdvözli Michael Stewart brit külügyminisztert — balról —, aki négynapos hivatalos látogatásra november 29-én a szovjet fővárosba érkezett. Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat. Vietnamban fogságba esett amerikai katonák sajtóértekezlete Saigonban bejelentették, hogy az amerikai csapatok kiürítették az la Drang-völgyet és a Plei Me-i különleges kiképzőtábor és a kambodzsai határ közötti egész területet. Az amerikaiakkal együtt elvonultak a dél-vietnami kormány, csapatok is. E területen október 16-a óta súlyos harcok folytak. Ugyanakkor felújultak a harcok Saigontól északra, a Michelin gumiültetvény körzetében. A dél-vietnami szabadságharcosok több kisebb akciót hajtottak végre kedden: Saigontól 120 kilométerre nyugatra támadást intéztek egy különleges kiképzőtábor ellen. Ugyancsak partizántámadás ért egy másik kiképzőtábort, a Saigontól 160 kilométerrel északnyugatra levő Cai Cai mellett. Kedden hajnalban Saigontól mindössze 16 kilométerrel délkeletre is akciót hajtottak végre a ■partizánok, rajtaütöttek egy kiképzőtáboron. A Dél-vietnam területén folyó harcokba az amerikai légierő kedden ismételten beavatkozott: vadászbombázók 399 bevetés során támadták a szabadságharcosok feltételezett állásait. A saigoni amerikai katonai parancsnokság közlése szerint délvietnami partizánok hétfőn Saigontól 144 kilométerrel délnyugatra, Cantho körzetében szabadon engedték a kormánycsapatok 24 katonáját, akik korábban fogságba estek. A partizánok felvilágosító iratokat, polgári öltözéket és pénzt adtak a szabadon bocsátottaknak. Phnom Penhben, Kambodzsa fővárosában sajtóértekezletet tartott az a két amerikai katona, akit a dél-vietnami szabadságharcosok vasárnap bocsátottak szabadon. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a két katona — Claude Donald McClure és George Edward Smith őrmestereit — kijelentették, hogy nem kívánnak tovább harcolni Dél-vietnamban és az Egyesült Államokba hazatérve honfitársaikat megismertetik majd a tényleges vietnami helyzettel. McClure őrmester elmondotta az újságíróknak, hogy fogságba esése után a partizánok gondosan bekötözték sebeit és megosztották vele élelmüket. Smith hangoztatta, hogy a vietnami háború meggyőződéses ellenzőjévé vált, minthogy az ellentétes az amerikai nép érdekeivel.” Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Komárom megye országgyűlési képviselője kedden Komárom városba látogatott. Társaságában volt Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Kreszner László, a megyei tanács vb-elnöke. Dobi István megtekintette az új meleg vizű strandfürdőt, a korszerű gimnáziumot. Ellátogatott a helyi vasöntödébe és felkereste a vasútállomást, valamint a fűtőházat is. (MTI) 2 Események sorokban Hétfőn, a késő esti órákban befejeződött az AÁSZ külügyminiszteri értekezletének utolsó munkaülése. Az ülés egyhangú döntést hozott arról, hogy az AÁSZ legközelebbi rendkívüli konferenciáját Buenos Airesben rendezik meg 1966 júliusában. A tanácskozás másik igen fontos aktusa az volt, amikor egyhangúlag megszavazták a ..Rio de Janeiro-i gazdasági és szociális nyilatkozatot.” Accra A toborzás első napján több ezer ember jelentkezett Ghánában az ország új fegyveres testületébe, a népi milíciába. Mint ismeretes, Nkrumah elnök javaslatára a ghánai parlament törvényt fogadott el Afrika védelméről. Ennek a törvénynek az értelmében hozzák létre Ghánában a népi milíciát. Bamako Kedden Bamakóban mali—tunéziai közös közleményt adtak ki abból az alkalomból, hogy Burgiba tunéziai elnök befejezte a Mali Köztársaságban tett látogatását. A két ország vezetői elítélték a rhodesiai függetlenség egyoldalú kikiáltását és a rhodesiai fehér telepesek fajüldöző rendszere elleni hatékony küzdelem céljából egységre szólították Zimbabwe népét. Washington Josef Klaus osztrák kancellár hétfőn tárgyalt Bush amerikai külügyminiszterrel. Az osztrák államférfi kedden tovább folytatta megbeszéléseit. A Fehér Házban Klaus javaslatot tett arra, hogy hívjanak össze Bécsben egy nemzetközi konferenciát a béke ügyének megtárgyalására, elsősorban a vietnami kérdés rendezése érdekében. New York Az ENSZ-közgyűlés hétfő esti plenáris ülésén 112 szavazattal ellenszavazat nélkül, egy tartózkodás mellett (Franciaország), elfogadták az első számú politikai bizottságnak azt a határozatát, hogy legkésőbb 1937-ig tartsanak leszerelési értekezletet az összes államok részvételével, beleértve a Kínai Népköztársaságot* * is. Magyar- lengyel újságíró együttműködési megállapodás Varsó Varsóban kedden, a lengyel újságíró szövetség székházában megállapodást írtak alá a magyar és a lengyel újságíró szövetség együttműködéséről. A megállapodás értelmében a két szövetség között az eddiginél szélesebb körű kapcsolat létesül. A jövő évben 23 magyar és lengyel szerkesztőség között kerül sor devizamentes látogatáscserére. Ezenkívül üzemi lapszerkesztők cseréjében is megállapodtak. A két újságírószervezet közötti kapcsolat kibővítésére, folyamatos ügyvitelére állandó vegyesbizottság létesítését határozták el. .A megállapodástmagyar részrőlSiklósi Norbert, a MUOSZ, lengyel részről Tadeusz Bojsk, a lengyel újságíró szövetség főtitkára írta alá. • Kedden Martin Ferenc, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete Siklósi Norbert tiszteletére és a két újságírószövetség közötti együttműködés megkötése alkalmából koktélpartit adott, melyen a varsói lapok és hírügynökségek főszerkesztői is megjelentek. (MTI) A Trista Zambia függetlenné válása után nem azért nem tudták rendesen figyeltek fel arra, hogy az ország táplálkozni, mert földjeiken, nem egyik vidékén feltűnően sok a termett elegendő élelmiszer. Arrivak gyerek. Minden százból há-i,a lakói azért haltak tízezerszámro. Senki sem tudta, mi a szörnyű betegség oka. Az angolok, hogy hajdani gyarmatuk mai vezetőinek jó indulatát elnyerjék, hajlandónak mutatkoztak a szörnyű titok megfejtésére. Jól felszerelt, laboratóriumi berendezésekkel is ellátott kutatócsoport indult a vakok völgyébe. Hónapokon át vizsgálódtak: megnéztek öreget és fiatalt, mikroszkóp alá tették a folyók vizét, s a környéken termett élelmiszereket, baktériumot, kórokozót azonban nem találtak. Mindössze annyittudott megállapítani a tiszteletreméltó bizottság, hogy a betegség a gyerekek vészes vitaminhiányával függ össze és az apróságok gyógyulása érdekében vitamintablettákat osztogattak szét... Elgondolkoztató és egyben rendkívül tanulságos a zambiai eset, s ha első pillantásra csupán egyetlen afrikai ország egyetlen vidékére vonatkozik is, mint cseppben a tenger, megmutatja Afrika népeinek és egykori gyarmatosítóinak viszonyát. Két szempontból is. A vitaminhiány ugyanis — ahogy, a tudósok maguk is kénytelenek voltak leszögezni — nem az éghajlati és földrajzi adottságokkal függ össze, vagyis a vakok völgyének lakói — a fekete kontinens más népei szintúgy — ra éhen, vagy lettek a szörnyű fekete éjszaka áldozatai — mint Zambiában —, mert ami termett, amit termeltek, azt elvették tőlük. Itt az angolok, másutt a franciák s az egyéb gyarmatosítók. Ugyanez az eset azonban azt is példázza, hogy a hajdani gyarmatosítók a függetlenné válást követően sem akarnak távozni, maradni szeretnének. Csak most nem gyarmati katonaság lép akcióba — lövésre kész fegyverekké!, hanem egy tudományos bizottság fehér köpenyes orvosai mosolyognak rá a gyerekekre és osztogatnak szét közöttük vitamintablettákat. A vitamintabletták minden bizonnyal hasznosak de nem segíthetnek számottevően azon, amit a fegyver és a korbács okozott. Nem segíthetnek — de nemcsak orvosivonatkozásban, hanem politikai értelemben sem. Afrika népei egyre kevésbé, egyre kevesebben igénylik ezeket a ,.neokolonialista vitamintablettákat”. Tudják, hogy nagy árat kell fizetniük érte: eltűrni a beleszólást gazdasági életükbe s ezen keresztül a neokolonialisták hatalmának érvényesülését a politikában. A fekete földrész népei éppen ezért Afrika egységének megteremtésében, a közös célok és feladatok kimunkálásában, a közös lehetőségek felkutatásában látják a követendő utat és számos progresszív lépést tettek az egységszervezet létrehozásán túlmenően a gazdasági és politikai élet legkülönbözőbb területein ennek érdekében. Éppen ezek a lépések azok, a melyek következtében Afrika népei — országai ma már a nemzetközi életben is tekintélyt és elismerést vívtak ki s ezért — amikor Afrika napját ünnepeljük — a függetlenné vált országok nemzetteremtő erőfeszítéseit méltatjuk, s mint eddig is, a továbbiakban is önzetlenül és segítő szándékkal figyeljük és támogatjuk lépéseiket. A Magyarok Világszövetségének elnöksége Bognár József elnöklete alatt teljes ülést tartott. Kodály Zoltán beszámolt amerikai, Szántó Miklós pedig kanadai tapasztalatairól. A vitában többek között részt vett: Káldy Zoltán püspök, Korés Oszkár főorvos, Gyetvai János,Kisfaludi Strobl Zsigmond, Szabó Pál. Megvitatta az elnökség az emigráns magyarok kulturális életének problémáit. (MTI) Szerda Dobi István látogatása KomárombanMEGBÉKÉLÉS A Duna holttestet vetett parttá A zavaros habok szürkésen fodrozódtak, mintha utánanyúlnának, hogy a hullámsírba ágyazzák. A szomszédos községből a pap meg a kántor naponta kisétált erre. Bepásztázták a vizet, s olykor bizony vízbe fúlt gyereket, embert emeltek ki. A tizennyolc év körüli fiú nyakán aranylánc, rajta lóhere, szintén aranyból. A jobb karján sebhely, testén sötétkék fürdőnadrág. A pap széttárta karját, fejét az ég felé fordította, hol magyarul, hol latinul imádkozott, kérte az Istent, bocsássa meg a fiú bűnét, fogadja be a mennyek országába. Ezután a homokos parttól az egyik fűzfa tövéhez vitték. A pap mellétérdelt és rózsafüzérén imát mormolt. A kántor a községi elöljáróságra ment. A főjegyző tudomásul vette a történteket. Kocsit küldött a fűzfáihoz. A koporsóé, amint kiterítette, szemügyre vette. A hal színén, a sas orron, az aranyláncon levő lóherén és a jobb karon behegyedt seb láttán elmélázott. A parókiára sietett. A pap meg a kántor a szőlőlugas alatt kártyázott. Előttük egy halom pengő lapult. — Plébános úr, felismertem a fiút — állt meg. Az atya lapot kért a kántortól, s gusztálta. A bank 20 pengő volt. — Ugyan, ne mondja — szólalt meg —, ha kiássák a sírt, eltemetjük. Neki már úgyis mindegy. — De a szüleiknek nem, meg nekem sem — szólalt meg a koporsós. — Szóval, így állunk, atyámfia — válaszolt a pap, közben a bankra dobta a huszonegyet. — Mi van magával, kántor úr, hogy csak nekem oszt jó lapot? — nevetett éhesen. — Semmi, ma nincs szerencsém — vetette tekintetét az atya háttól püffedt kezére, amint a negyven pengőt maga elé húzta. — És most mi legyen? Mi késő délután temetni akarunk! Ha addig érdemlegest tud, hát intézze. De különben is, az ilyen eset reménytelen. Nyugodjék meg. A fiú aranylánca kifutja a legolcsóbb szemfedőt, a lóhere a kántor úr, s a harangozó meg az én fáradtságomért jó fizetség lesz. A sírásóknak nem fizetünk. Ilyenkor kötelességből kell a gödröt ásniuk. A pap egy pengőt dobott az asztal közepére, megkeverte a ,.bibliát”, a kántor emelt. A koporsó® elment. . A vékonyka ember a csendőrlaktanya kapujában megigazította kabátját, kalapját, s csöngetett. Csizmakopogás közepette nyitottak ajtót. Aki fogadta, rövid ideig tűnődött, majd a parancsnok lakásán zörgetett. — Mi a baj, már megint! — pattogott a törzsőrmesteri zubbonyát begomboló öles férfi. — Parancsnok úrnak jelentem, a vízbe fúlt kilétéről Nagy István koporsósmester jelentéstételre érkezett!. — Vezesse az irodámba! A folyosón a csendőr lépteit visszhangozták a falak. Mellette gyermeknek tűnt a koporsós. Az ő gumitalpú cipője nem kopogott. Csendben, tisztelettudóan lépkedett, akár a halottasházban. A parancsnok kakastollas díszével ült íróasztalhoz. Felírta a koporsóstól kapott adatokat, majd egy könyvet vestt elő. — Azt mondja, három-négy napnál nem idősebb... Nem a mieink közül való. Nem jelzett senki sem vízbe fúlást. Elmehet. — De parancsnok úr — rimánkodott a mester —, a Duna túlsó partján is emberek élnek. Értesítse Mihail Dvorákot, a komarnói rendőrparancsnokot. A rádió mondta be a vízbe fúlást, a 18