Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

A PÁRTKONGRESSZUS SZERDAI TANÁCSKOZÁSÁ (Folytatás az 1. oldalról.) nak, a termelőszövetkezetek tag­jainak hasznos javaslatai megva­lósuljanak. Kállai Gyula ezután a szocialis­ta demokráciával kapcsolatos egyik téves nézetről szólt. Nemegyszer találkozunk olyan vélekedéssel, hogy a demokráciá­val és a szocializmussal együtt kell járnia a teljes egyenlőség­nek. Országunkban az alapvető em­beri jogok mindenkit egyenlően illetnek meg, de a keresetekben­­ van különbség — s kell is, hogy legyen — a végzett munka sze­rint, sőt úgy gondoljuk, hogy az új gazdasági mechanizmusban a jogos megkülönböztetések még nőhetnek is! Éppen ezért fellé­pünk a káros egyenlősdivel szem­ben, valamennyi párt­, állami és társadalmi szervünk őrködjék azon, hogy a helyi vezetés min­denütt következetesen megvaló­sítsa a szocialista elosztás elvét, kapjon többet, részesüljön na­gyobb erkölcsi és anyagi elisme­résben az, aki sokat, jól, hozzá­értéssel, eredményesen dolgozik, viszont a hanyag, a lusta saját zsebén is érezze magatartásának következményeit! A következőkben az államhata­lom és az államigazgatás néhány kérdéséről szólok. A párt vezette állam a munkás­­osztály legfőbb eszköze a szocia­lista társadalom felépítésében. Államhatalmunk és államigaz­gatásunk, amely a demokratikus centralizmus elvei alapján a helyi tanácstól az országgyűlésig egysé­ges egészet alkot, alapjában jól teljesítette funkcióit. A szocializmus teljes felépítése érdekében azonban szükségesnek tartjuk, hogy a vezető testületek az eddiginél is elmélyültebb, igé­nyesebb elemző munkát folytas­sanak, gondosabban tárják fel a társadalomban és a gazdaságban végbemenő objektív folyamato­kat. Elhatározott célunk, hogy min­den szinten javítsuk a párt- és az állami szervek együttműködését. Állami­­ szerveink sokat fejlőd­tek, tovább kell erősítenünk őket, hogy a megfelelő pártfórum­tól kapott elvi, politikai útmutatás alapján önállóan dolgozzanak. Vezető munkánkat azzal is javí­tanunk kell, hogy a sok apró ügy eldöntése ne kerülhessen feljebb annál a szintnél, ahol azt érdem­ben el lehetne és el is kellene dönteni. Ily módon a felsőbb vezetés számára több időt lehet biztosítani. Politikai állásfogla­lást igénylő problémák eldöntésé­re, ami útmutatást jelent az al­sóbb szervek számára az önálló cselekvéshez. Rendkívül nagy fontosságot tu­lajdonítunk annak, hogy az ál­lamhatalmi szervek — kezdve az országgyűléstől egészen a közsé­gi tanácsokig — rendszeresebben gyakorolják azt a jogukat, amely szerint érdemben ellenőrizhetik végrehajtó szerveik munkáját. Az állami vezetés megjavításá­ban nagy szerepük van a minisz­tériumoknak és tanácsoknak. Az egyes minisztériumok munkájá­ban a mindennapos operatív ve­zetés helyett a reájuk bízott terü­let nagy, összefüggő kérdé­seinek kidolgozása, a vállala­tok tevékenységének elemzése és gazdaságpolitikai irányítása kerül előtérbe. A tanácsok munkájának to­vábbfejlesztése érdekében első­rendűen fontos feladatunknak tartjuk, hogy növeljük önállósá­gukat, intézkedjünk, hogy a köz­ponti szervek további feladat- és hatásköröket, anyagi eszközöket adjanak át a tanácsoknak, a me­gyei tanácsok pedig növeljék to­vább az alsóbb szintű, különösen városi és községi tanácsaik ha­táskörét, mert azok vannak köz­vetlen kapcsolatban a lakosság­gal. A jövő tavasszal esedékes vá­lasztásokat már az új törvény alapján tartjuk, amelyet néhány hete fogadott el az országgyűlés. Indokolt az is, hogy a jelenle­gi tanácstörvény helyett olyan új törvényt alkossunk, amely — fi­gyelembe véve az új gazdaságirá­nyítási rendszert is — pontosan meghatározza a tanácsok helyét és feladatait a szocializmus teljes felépítésének szakaszában, egymás mellett él és elvei alapján tovább lehet és kell lépni a jó­szomszédi viszony fejlesztésének útján. ■ Kormányunk nagy fontosságot tulajdonít a nemzetközi kérdések megoldásában az Egyesült Nem­zetek Szervezetének. Most, miután a szocialista or­szágok, a gyarmati rabságból fel­szabadult új államok és békepo­litikát követő más országok száma és szerepe a világszervezetben megnövekedett és állandóan to­vább nő, reális lehetőség nyílt arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a nagy nemzetközi kérdéseket a béke javára oldja meg. Ezért támogatjuk a világ­­szervezetet és küzdünk érte, hogy a béke és a biztonság hatékony fóruma legyen. Ehhez mindenek­előtt érvényesíteni kell a világ­­szervezet egyetemességének elvét és a szervezetnek még következe­tesebben az alapokmányában le­fektetett magasztos célkitűzések megvalósításán kell tevékenyked­nie. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság beszámo­lójában előterjesztett tervek és javaslatok megvalósítása a szoci­alista Magyarország teljes felépí­tésének napját közelíti hozzánk. A kongresszus határozati javas­lata nagy és nemes célokat tűz ki. Munkásosztályunk, dolgozó né­pünk kész ezek megvalósítására! Nem kétséges, hogy közös mun­kánk nyomán újabb nagy ered­mények születnek a szocialista haza, a nép javára! (Nagy taps.) Ezután Stubnyán István bánya­mérnök, Nagy Imréné szakszerve­zeti titkár, majd Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese lépett a szónoki emel­vényre. Indokolttá vált alkotmányunk módosítása A Központi Bizottság kongresz­­szusi irányelvei azt is tartalmaz­zák, hogy hazánkban az 1949 óta végbement változásokat időszerű új alkotmányban is megfogalmaz­ni. Jelenlegi alkotmányunk a dol­gozó nép nagy vívmánya volt, amely az alaptörvény erejével szentesítette a legfontosabbat, a dolgozó nép hatalmát. Az azóta eltelt 17 év alatt megszüntettük a kizsákmányolást, forradalmi vál­tozások történtek a tulajdonvi­szonyokban és társadalmunk osz­tályszerkezetében, tovább fejlő­dött államrendünk és társadalmi szervezetünk, leraktuk a szocia­lizmus alapjait, s a szocializmus teljes felépítésének szakaszába léptünk. Mindezek indokolják, hogy módosítsuk alaptörvényün­ket. Új alkotmányunk, amely rögzíti majd a társadalom fejlődésében elért eredményeinket és meghatá­rozza fejlődésünk további útját, minden bizonnyal újabb hatalmas erőt kölcsönöz dolgozó népünk­nek, s meggyorsítja a szocializmus teljes felépítéséért folyó munkát. Az új alkotmány kidolgozásá­nak szervezése és vezetése a ta­vasszal megválasztásra kerülő új országgyűlés megtisztelő feladata lesz. Kállai Gyula ezután a magyar külpolitika kérdéseiről szólott. Kormányunk, értékelve az euró­pai politikai életben az utóbbi években végbement folyamatokat, reális célnak látja az európai biz­tonság megszilárdítását. Ez az egész világ békéjét szolgálná. Tá­mogatunk minden javaslatot és akciót, amely előmozdítja az eu­rópai biztonság megerősítését és segíti megoldani ennek alapvető problémáját, a német kérdés ren­dezését a két Németország létezé­sének elismerése alapján. Úgy vél­jük, érlelődnek a feltételei annak is, hogy összeüljön az európai ál­lamok képviselőinek konferenciá­ja. Az utóbbi két-három évben a vezető tőkés államokkal — kezde­ményezésükre — nagykövetségi szintre emeltük diplomáciai kap­csolatainkat. Kormányunk a jövőben is kész­séggel foglalkozik minden olyan javaslattal, amely elősegítheti a jó viszony megteremtését a külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok között, de ugyanakkor válto­zatlan erővel küzdünk az imperia­listák agressziója ellen is. Indokolt, hogy egyetlen kapita­lista szomszédunkkal, Ausztriával fennálló viszonyunkról külön is szóljak. A semleges Ausztria a két tár­sadalmi rendszer határmezsgyéjén az európai biztonság fontos té­nyezője lehet, ha következetesen kitart az 1955. évi államszerződés­ben kötelezettségszerűen vállalt semlegessége mellett. Meggyőző­désünk, hogy Ausztria és a szocia­lista országok közötti kapcsolatok fejlesztése erősíti az osztrák sem­legességet. Úgy véljük, hogy köl­csönös erőfeszí­tésekkel, a békés Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság beszá­molója és a kongresszusi okmá­nyok joggal állapítják meg, hogy pártunk gazdaságpolitikája he­lyesnek bizonyult. A Központi Bi­zottság referátuma az elért ered­mények mellett őszintén szólt a munkánkban meglevő hiányossá­gokról és gazdasági problémáink­ról. Ezek jelentős része az alkal­mazott gazdasági mechanizmusból fakad. Fock elvtárs ezután a Központi Bizottság 1964 decemberi határo­zatának indítékairól és hatásáról szólott. Megállapította, hogy a Központi Bizottság útmutatása nyomán meggyorsult a termelé­kenység emelkedése. A terv azt írta elő, hogy a termelés növeke­désében a termelékenység emelé­sével fedezett hányad több mint kétharmad legyen. Négy év alatt ez az arány csak 50 százalék kö­rül alakult. A határozatot kö­vetően, 1965-ben ez 82 százalékra nőtt A határozat ráirányította a fi­gyelmet a­rra, hogy nagyobb mér­tékben szerezzünk érvényt a szük­ségletre való termelés elvének. Két év alatt a felhalmozódott — az adott helyen feleslegesnek mi­nősülő — készletek jó részét hasz­nosítottuk, a termelés ütemét és összetételét­ úgy irányoztuk elő, hogy az összhangban legyen a szükségletekkel. A határozat nyomán az utóbbi időben nagyobb figyelmet fordí­tunk a külkereskedelmi forgalom egyenlegének alakulására. Harmadik ötéves tervünk kidol­gozásánál, fejlesztve a tervezést, már felhasználtuk a hosszabb idő­re vonatkozó műszaki fejlesztési koncepciókat is. Különösen az energiagazdálkodás, a modern vegyipar és alumíniumipar, a cel­lulóz- és papíripar fejlesztésére, a közlekedés, az építőipar korszerű­sítésére és műszaki színvonalának emelésére vonatkozó tanulmányok nyújtottak hasznos támpontot, öt­éves tervünk lelkesítő célokat, nagy feladatokat tartalmaz. Még­is gyakori az a felvetés, hogy az ipari termelésnek az utóbbi évek­ben kialakult és az ötéves tervben előirányzott ütemét gyorsítsuk. A gazdasági növekedés mainál ma­gasabb ütemének elérését tovább­ra is fontos célnak tartjuk. A legutóbbi három év tapasz­talatai szerint azonban a termelés jelenlegi üteme biztosítja a nép­gazdaság arányos fejlődését, a gazdaságosságnak és a külkereske­delmi egyensúly megszilárdításá­nak megfelelő fejlesztését. A termelés növekedési ütemé­nek gyorsításához a bővülő piaci igényeknek megfelelőbb terméke­ket kell előállítani. A világban végbemenő technikai forradalom, a növekvő új szükségletek, a pia­cokon mindjobban élesedő ver­seny egyre inkább azt parancsol­ja, hogy a következő években na­gyobb figyelmet és növekvő anya­gi erőket fordítsunk a műszaki fejlesztésre és azokra a tudomány­ágakra, amelyek hazánk termelő­erőinek gyorsabb fejlődését bizto­sítják. Meggyőződésünk, hogy a műszakiak és a közgazdászok szo­rosabb és célirányosabb együtt­működése is hozzá fog járulni a műszaki színvonal emeléséhez. A népgazdaság gyorsabb fejlesz­tésének egyik előfeltétele, hogy a termelőerők területén végbemenő forradalmi mozgás irányának megfelelően tovább javítsuk a ter­melés szerkezetét. Nálunk is előtérbe nyomul a gazdaságosabb szénhidrogének, a kőolaj- és földgáz fokozott fel­­használása. Arra törekszünk, hogy arányuk fűtőanyagfelhasználá­sunkban 25 százalékról 37—38 szá­zalékra emelkedjék. Már most kell gondolnunk a távolabbi jövőre és ezért idősze­rűvé vált az atomenergia felhasz­nálásával is számolni. Megkezdjük egy 800 mW kapacitású atomerő­mű műszaki előkészítését. Kie­melkedő jelentőségű a vegyipar fejlesztése, korszerűsítése, a ké­mia a mezőgazdaság területén is egyre fontosabb szerephez jut. Támaszkodva az országon­­be­lüli és a nemzetközi munkameg­osztás lehetőségeire, a harmadik ötéves terv időszakában meggyor­sítjuk a gépipar technikai fejlő­dését, ötéves tervünk legnagyobb gép­ipari programja a közúti jármű­­gyártás fejlesztése. Ennek kereté­ben, mint közismert, 1970-ben már — széles körű nemzetközi koope­rációban — 7000 autóbuszt gyár­tunk, egy részét már új, 200 lóerős motorral. A népgazdaság hatékonysága fo­kozásának elengedhetetlen felté­tele mezőgazdasági adottságunk teljesebb kihasználása. A mezőgaz­dasági munka az ötéves terv elő­irányzatainak végrehajtása nyo­mán egyre inkább ipari jellegűvé válik. Gazdasági életünk fejlődésének elsőrendű feltétele, hogy külke­reskedelmünket tovább bővítsük és gazdaságosabbá tegyük. To­vábbra is előnyben részesítjük azokat a beruházásokat, melyek az export növelésére, az import csökkentésére hatnak. A külkeres­kedelem növekvő feladata, hogy elősegítse a nemzetközi munka­­megosztást, a termelés specializá­­cióját és kooperációját. Ilyen együttműködést alakítottak ki a Szovjetunióval és Lengyelország­gal az autóiparban, több más iparágban a Német Demokratikus Köztársasággal, Csehszlovákiával és Bulgáriával és egyes kérdések­ben tőkés országokkal is. Tisztelt Kongresszus! A Köz­ponti Bizottság 1964 decemberi határozata nyomán, a párt veze­tésével, tudósok és gyakorlati szakemberek másfél éves munká­jával kritikailag átvizsgálták az egész gazdasági mechanizmust, s javaslatot készítettek annak át­fogó reformjára. Központi Bizott­ságunk a javaslatot megtárgyal­ta, elfogadta és utasítást adott a koncepció részletes kidolgozására. Azzal a meggyőződéssel határoz­tunk így, hogy a reform hozzá­járul a szocialista termelési vi­szonyok teljesebbé tételéhez, a szocialista demokrácia kibonta­koztatásához, hazánk szocialista építésének meggyorsításához. (Folytatás a 3. oldalon.) Is gazdasági reform csak tudatos tevékenység révén valósulhat meg Veres Péter, Z. Nagy Ferenc, Harrer Ferenc a kongresszus pad­sorában. MTI Fotó:Papp Jenő felv.

Next