Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-14 / 37. szám

Szigorúbb mértékletességgel Egyes ember könnyebben tud száz és ezer másnak parancsol­ni, mint önmagának. Ennek a sok változatban elhangzott mondásnak az ad időszerűsé­get, hogy szövetkezeteink zö­mében napirendre tűzték a ve­zetőség újjáválasztását is a zárszámadás, az éves ütem­­terv, az új alapszabály meg­vitatása, elfogadása mellett. Néhány közös gazdaságban már újjáválasztották a vezető­ket, s a szövetkezeti mozgalom történetében első ízben — tit­kos szavazással. Nem ennek a nagyon helyes intézkedésnek a méltatása a célunk, ezért rö­viden csak annyit jegyzünk meg: éppen ideje volt a titkos szavazás bevezetésének. Azt is kimondjuk, hogy miért Azért mert sok helyen sínylette meg a szövetkezeti demokrácia is, a gazdálkodás is az „addig be­széltek a járásiak, hogy meg­választottuk az eddigi elnökün­ket”. Most brigádértekezlete­ken vitatják meg, hogy kiknek a neve kerüljön a jelölőlistára, majd a szavazólapra, s mégis a szavazás alkalmával — nagyon helyesen — sokan előveszik a ceruzát és új neveket jegyez­nek fel a jelölés óta eltelt idő megfontoltsága alapján. Tudnánk felsorolni jó néhány esetet, amelyben nemcsak a meglevő hibáikat nem tudták levetkőzni egyes tsz-elnökök, hanem alaposan meg is tetéz­ték az újjáválasztások után. Nem sorolunk ilyen példákat. Nem azért, mintha nem volna olyan magától értetődő és ter­mészetes dolog valakinek a le­váltása, mint a megválasztása. A gazdálkodás zökkenőmen­tességének biztosítása szem­pontjából lehetne vitatni: he­lyes volt-e az, hogy megyénk egyik termelőszövetkezetében az elnök, a főkönyvelő, a fő­­agronómus, és az eddigi igaz­gatósági tagok mindegyike mellett még a brigád­vezetőket is leváltották, azaz teljesen újakat választottak helyettük. Ha elengedik fülük mellett a „ne segíts nekik” biztatást, és sutba dobják az oktalan „csak azért sem”-et sugalló sértő­döttséget, akkor átmeneti, zök­kenő sem lesz az amúgy is ku­szált, üres csűrű és pénzszek­­rényű szövetkezet irányításá­ban, gazdálkodásában. Leváltá­sukat ugyanis az idézte elő, hogy már évekkel ezelőtt meg­torpant a szövetkezet fejlődé­se, s a tavalyi belvíz és aszály annyira hatványozta a tartalék nélküli, egyik évről a másikra „majd lesz valahogyan” ala­puló gazdálkodást, hogy min­­denkit okoltak, aki csak vezető tisztséget viselt. Nemcsak az ilyen leváltás kapcsán tesszük szóvá a közsé­gi, járási párt- és tanácsi szer­vek felelősségét. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ők tudják legjobban, hogy milyen sokat jelentett a termelőszö­vetkezetek egyenletes fejlődé­sében csupán az elnök szemé­lyének sikeres kiválasztása, s mennyi visszaesést idéztek elő azok, akiknek, enyhén szólva, fejükbe szállt a dicsőség, és a tűrhetőnél is többet engedtek meg maguknak, munkaidejük­ben és magánéletükben egy­aránt. Az ilyen esetekben nem volt elegendő a „mi többször is figyelmeztettük már”. Az meg egyenesen káros volt, hogy amikor szóba került a ferde vágányra került elnök, vagy szakvezető leváltása, innen is, onnan is „mentőangyalok” áll­tak mögéjük. A kezdet kezde­ténél segítsenek a helyi és a járási vezetők az egyébként kiváló irányítási adottságokkal, szakmai tudással rendelkező vezetőknek abban, hogy saját maguknak jobban tudjanak pa­rancsolni, mint másoknak. S elsősorban olyan szempontból, hogy önfejűen, mások vélemé­nyének megkérdezése, meghall­gatása nélkül ne döntsenek je­lentősebb ügyekben. Nemcsak a szövetkezeti demokrácia szempontjából, hanem azért sem, mert jó néhány ilyen esetből több ezer, helyenként pedig több tízezer forint érté­kű kár származott. Joggal mon­dogatták ilyen esetek után a szövetkezeti gazdák: lám, min­ket megbüntettek néhány cső kukorica jogtalan megetetésé­­ért, néhány órai távolmaradá­sért, de a késlekedve vagy ha­nyagul intézkedő vezetőket több ezer forint értékű kárért sem vonták anyagi felelősségre. Ilyen értelmű felelősségre vonásra is volt már példa me­gyénkben. Most az új szövet­kezeti ügyrend megalkotása le­hetőséget ad ennek a kiszélesí­tésére, mindenkivel szembeni érvényesítésére. A vezetők fel­adatainak, jogköreinek felsoro­lásakor helyes, ha rögzítik a hanyagságukból keletkező ká­rokért az anyagi felelősségüket is. Érezzék a nap minden órá­­­jában, hogy több tízmillió fo­rint vagyonnal gazdálkodó szö­vetkezet élére választották őket, és több száz szövetkezeti gazda és családtag jövedelmé­nek, életkörülményeinek alaku­lásáért terheli felelősség őket. Mindezekkel nem azt akar­juk mondani, hogy az élet örö­meihez, az élvezeti cikkekhez teljesen közömbös aszkéták le­gyenek ezután a szövetkeze­ti vezetők. Csupán a szigorúbb mértékletességre igyekeztünk felhívni a figyelmüket. Ebbe a fogalomba beletartozik az egyé­ni magatartásuk, hangvételük, intézkedési és jogkörük is. Ne felejtsék soha, hogy ők is olyan katonái a termelőszövetkezet­nek, mint több száz más, csu­pán rátermettségük, szélesebb körű ismeretük miatt kerültek e felelősséggel járó őrhelyre. Kukk Imre Fock Jenő és Kállai Gyula fogadta a holland külügyminisztert Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke kedden az Országházban fo­gadta dr. J. M. A. H. Luns hol­land külügyminisztert. Kállai Gyula, az­­országgyűlés elnöke, szintén fogadta a minisz­tert. A látogatások alkalmával szívé­lyes eszmecserét folytattak a két ország kapcsolatait és a nemzet­közi helyzetet érintő időszerű kér­désekről. A külügyminisztert a látogatás­ra elkísérte X. C. Schoch, a Hol­land Királyság budapesti nagy­követe, Jonkheer J. A. de Ranitz nagykövet, a politikai ügyek fő­osztályvezetője és J. Meijer, a nemzetközi együttműködés főosz­tályvezetője. A látogatásoknál jelen volt Péter János külügyminiszter és Barta Lajos, a Magyar Népköztársaság hágai nagykövete. A látogatás után a holland vendégek megte­kintették a Parlament épületét. Dr. J. M. A. H. Luns holland külügyminiszter és kísérete ked­den délben a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hősök emlék­művét. A koszorúzásnál jelen volt Pé­ter János külügyminiszter, Szilá­gyi Béla külügyminiszterhelyettes, Bartós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnök­­helyettese, Pesti Endre vezérőr­nagy és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. (MTI) Todor Zsivkov fogadta Gromikót Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt első titkára, minisz­terelnök kedden fogadta a hiva­talos látogatáson Szófiában tar­tózkodó Andrej Gromiko szovjet­­ külügyminisztert. A megbeszélé­­­­sen Ivan Basev bolgár külügy-­­­miniszter is részt vett. Ezt megelőzően, a délelőtti­­ órákban Gromiko és Basev foly­­­­tatta a hétfőn megkezdett bolgár é­s szovjet tárgyalásokat. M­A: A megyei I. osztályú labdarúgó­­bajnokság tavaszi sorsolása II nagyközségek fejlesztéséről tárgyalt a megyei tanács vb Tegnap, február 13-án tárgyalta A tanácsi gazdálkodás rendsze­a megyei tanács végreha­jtó bizott­sága a nagyközségek fejlesztési célkitűzéseit Csatári Béla vb-el­­nökhelyettes elnökletével. A je­lentés — melyet Takács János, Király József és Romvári László a megyei tanács osztályvezetői terjesztettek elő — élénk vitát váltott fel a vb-tagok között. Megyénkben 18 nagyközséget tartanak nyilván és ezek fejlődé­sében eddig is jelentős előrehala­dás tapasztalható. Nagyközsége­ink eddig a központi tervlebontás módszerei szerint fejlődtek. Ez megfelelt az eddigi községfej­­lesz­tésnek. Ugyanakkor bizonyos aránytalanságok, lemaradások alakultak ki. Így többek között elmaradtak a nagyközségek a közművesítés, a közlekedés, a közellátás és közintézmény-háló­zat, az ipar­ és kereskedelem, is­kolák, kollégiumok fejlesztése te­rén. Mében 1968. január 1-vel történt­­ változás nagy önállóságot bizto­­s­sít a helyi tanácsoknak, nagyobb lehetőséget ad arra, hogy a köz­ség a maga által képzett fejlesz­­­­tési alapja a településfejlesztés­­ érdekében az eddiginél hatéko­nyabban, tervszerűbben használ­ja fel. Módjuk nyílik a helyi ta­nácsoknak arra is, hogy a közigaz­gatási területeken levő, de nem­ tanácsi irányítás alatt álló egysé­­­­gek fejlesztési elképzeléseit meg­ismerjék, befolyásolják oly mó­don, hogy az megfeleljen az adott­­ község szerepkörének hatéko­­­­nyab­b ellátására. A fejlesztés elsősorban a helyi tervezésre és anyagi fejlesztési alapképzésre történik. Szükség van a helyi koordinációra, különös­képpen a nagyközségek területén levő MESZÖV, KISZÖV, vendég­látóipari egységek, ipari üzemek létesítésére. A tények alapján a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a hosszabb távú tervek készítésé­hez a jelenlegi adottságok figye­lembevételével olyan fejlesztési irányelvet ajánl a járási és köz­ségi tanácsoknak, amely egységes koncepciók alapján meghatározza a nagyközségeik több­oldalú ösz­­szehangolt fejlesztését. A következő napirendben tu­domásul vette az Állami Bizto­sító Békés megyei Igazgatóságá­nak 1967. évi tevékenységéről szó­ló jelentést, és egyben elismeré­sét fejezte ki a megyei igazgató­ság múlt évi jó munkájáért. A vb bejelentéseikkel zárta ülé­seit. Maximális nyereségrészesedésre számíthatnak a Hidasháti Állami Gazdaság dolgozói A Hidasháti Állami Gazdaság­ban — ahol a vezetők és a dol­gozók döntő többsége 10—15 éve szorgoskodik ugyanazon a mun­kahelyen — kiváló eredménnyel zárták a múlt évet. A tervezett 11 millió 541 ezer forint nyereség he­lyett 16 millió 989 ezer forintot adtak a népgazdaságnak. Búzából például 4 millió 200 ezer forint érték termett terven felül, cukor­répából 400 ezer,­ lucernából pe­dig egymillió forint volt a plusz­­bevétel. A kukoricájuk oly jól fizetett, hogy a saját szükségleten kívül 200 vagonnal adtak a társas­gazdaságoknak. A hidashátiak eredményeihez jelentősen hozzájárult a nagyará­nyú gépesítés. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézettel karöltve, itt­­próbálják ki a legkorszerűbb hazai és külföldi gépeket, s ame­lyik jól beválik, abból saját szük­ségletre vásárolnak. A bemutató jellegű gazdaság univerzális trak­torosokat képezett, így a szán­tástól a betakarításig ugyanazon személyek végzik a gépi munká­kat. A komplex brigádok jól szer­vezett munkája sokat segít abban, hogy minden időszerű munkával az elsők között végez a gazdaság.­­ A jubileumi munkaverseny is szép eredményeket hozott. A Szo­­­­cialista brigád címért benevezett 1­19 kollektíva eredményeit most értékelik. Lengyel Ilona baromfi­gondozó brigádja például a ter­vezett 58 ezer 980 kiló baromfi­hús helyett 86 ezer 128 kilót adott a népgazdaságnak. Egy kiló hús­­ előállításánál az abrakot a ko­rábbi 4,3 kilóról 3,3 kilóra csök­­kentették. Hidasháton menetköz­ben negyedmillió forint célpré­miumot fizettek ki a dolgozóknak, az éves jó munkáért pedig maxi­mális nyereségrészesedésre szá­­­­míthatnak. Az új évre még na­­­­gyobb körültekintéssel készültek­­ fel, a tervet csoportonként vitat­ták meg, keresik a lehetőséget a termelékenység fokozására, az új módszerek bevezetésére. Vállalták többek között, hogy a balesetet ötven százalékkal csökkentik 1968-ban. Ezért mindenütt gon­ ,­doskodnak a munkavédelemről és­­ a dolgozóik széles körű felvilágosít , tásáról. A. R. J A DIVSZ irodájának nyilatkozata a vietnami helyzetről A Demokratikus Ifjúsági Világ­­­szövetség Irodája nyilatkozatban juttatta kifejezésre szolidaritását a dél-vietnami hazafiakkal, akik a DNFF vezetésével ragyogó győ­zelmek egész sorát aratták az amerikai agresszorok felett. A nyilatkozatban az ifjúsági vi­lágszövetség megbélyegzi az ame­rikai fegyveres erőket, amelyek bombázzák, mészárolják a polgári­­lakosságot.

Next