Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

um. július 2. Tallinnra érkezett a magyar párt- és kormányküldöttség Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfő délben —a kíséretével együtt — A bensőséges fogadtatás után a hazaérkezett Berlinből, ahol részt küldöttség szállására hajtatott. | vett a Walter Ulbricht, a Német — _ jiz. f*5* város lakói meleg ün- Demokratikus Köztársaság Állammagyar, szovjet I neple3ben ízesítettek a testvén tanácsának elnöke, a Német Szocs észt zászlókkal díszített repü-j am^gt 4 dSció S- 'm,gta Egységpárt ^zpon« Bi-1 lőtéren a gépből kiszálló Kádár kocsisora elhaladt, ezrek inte , Jánost és a delegáció tagjait Igette, éljenezték, éltették a kéttegnapja alkalmából rendezett uni nép barátságát. Delegációnk másfél napot tölt Tallinban, ahol Kádár János ésnisztertanács elnöke, valamint az I. Rabin a magyar küldöttség köztársaság több más vezető szej tiszteletére rendezett baráti gyümölyisége fogadta. Élésen beszédet mondanak. Tallin A talliniak őszinte szeretettel, rokonérzéssel fogadták magyar vendégeiket. A Rabin, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, A. Mjuriszep, az észt mi- Az atomsorompó-egyezmény aláírása Moszkvában Moszkva Thompson, az Egyesült Államok Hétfőn a moszkvai Kremlben és bár Jeffrey Harrison Nagyaláírta az atomisorompó-szerző Britannia moszkvai nagykövete dést Péter János magyar, Iván is. Basev bolgár, Jiri Hájek cseh- A szerződést aláírta Ausztria, szlovák, Jozef Winiewicz lengyel, Finnország,Tunézia, Szenegál, ideiglenes külügyminiszer, Gsijvánia, Izland, Görögország, Lambddorzs mongol külügyminisztész, Libanon, Nepál, Ceylon, Irak, torhelyettes, Otto Winter, az Nigéria Norvégia Csád, Símád NDK és Manescu Románia kal- és az EAK nagykövete, Szíria, ügyminisztere. Rajtuk kívül az Afganisztán, Ghana, Marokkó és szerződést kézjegyével látta el Ciprus ideiglenes ügyvivője, Frank Aiken ír miniszterelnökkez ! A szerződést hétfőn 36 államgyettes és külügyminiszter, képviselői írták alá. Koszigin felhívása a világ kormányaihoz Az ünnepségen jelen volt és be-rek előállításának megszüntetését, szédet mondott Koszigin minisz- t - felvezőrészletek cs vikterelnök. A szovjet miniszterelnök kormánya nevében, fontos leszerelési javaslatokat terjesztett elő. Koszigin bejelentette, hogy a szovjet kormány memorandumot juttatott el a világ összes kormányaihoz. A memorandum intézkedéseket javasol a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, beleértve a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltását, a magfegyver nukleáris fegyverkészletek csökkentését, továbbá a stratégiai fegyverek célba juttatását szolgáló eszközök korlátozását és későbbi csökkentését. Mint a szovjet minisztertanács elnöke közölte, hazája indítványozta a tizennyolc hatalmi genfi leszerelési bizottságnak, hogy sürgősséggel foglalkozzon a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltására vonatkozó konvenciótervezettel. Kinevezés — felmentés A Minisztertanács Sulyok Bélát, a pénzügyminiszter első helyettesét — érdemeinek elismerése mellett — tisztségéből felmentette és nyugállománya helyette; dr. Kardos Géza pénzügyminiszterhelyettest és Halász János belkereskedelmi miniszterhelyettest tisztségéből felmentette és tudomásul vette, hogy más munkaterületen dolgoznak tovább. A Minisztertanács dr. Garamvölgyi Károly pénzügyminiszterhelyettest, a pénzügyminiszter első helyettesévé, Faluvégi Lajost, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjét és Madaras Attilát, a Beruházási Bank vezérigazgatójának első helyettesét pénzügyminiszterhelyettesnek kinevezte. A MEZŐHEGYESI CUKORGYÁR répaátvételi idényre, jó kézírású férfi és női munkaerőket vesz fel 50 éves korhatárig. Jelentkezés írásban, önéletrajzzal együtt a cukorgyár répaosztályára küldendő. MEZÖHEGYESI CUKORGYÁR 500 Hazaérkezett Losonczi Pál ízottságának első titkára 75. születtésnapja a népségén. Dubcek: a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szoros szövetség az egész csehszlovák nép létérdeke Vasárnap a Brno közelében félt- Alexander Dubcek, a CSKP KB vo Lisneben a béke és a Szovjet- 'eslő titkára. unióval való barátság hagyoma- Beszédében Dubcek leszögezte: nyos ünnepén beszédet mondott külpolitikánk fő és alapvető vonala a Szovjetunióval való szoros szövetség. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal fennálló szövetségi és barátsági politika az egész csehszlovák nép létérdeke. Létérdekünknek tartjuk nemcsak a Varsói Szerződésben való részvételt, hanem annak az elérését, hogy ez a védelmi szövetség képes és kész legyen fellépni kívülről jövő fenyegetés esetén. Ezért veszünk részt minden olyan intézkedésben, amely ezt a készültséget segíti elő. A továbbiakban Csehszlovákia belpolitikai feladataival foglalkozott. Az ünnepségen üdvözlő beszédet mondott Popovics szovjet űrhajós. 2 IS fraiscia sajtó a választásokról Párizs René Andrieu az Humanité vezércikkében megállapítja, hogy a parlamenti erőviszonyok ugyan nem tükrözik híven az országban levő tényleges erőviszonyokat, ez azonban nem változtat azon, hogy 1 * * a jobboldali előretörés tovább fokozódott. A választási törvény igazságtalansága szembeszökővé vált. A szavazatok 43 százalékával a gaulleisták több mint 350 mandátumot szereztek. A baloldali pártoknak a szavazatok 40 százalékával 100-nál kevesebb képviselőjük van. Arányos választási rendszerben egyedül az FKP-nak 94 képviselője lenne. A továbbiakban rámutat, a két forduló között a gaulleisták által provokált véres választási inciv densek csak fokozták a választók ■ ra gyakorolt nyomást. Végül arra figyelmeztet, hogy a választások nem oldották meg az ellentmondásokat, amelyek a munkásosztályt és az egyetemeket májusban szembeállították az államfővel, megmaradtak a gazda- sági problémák, továbbra is félmil- 1 Hó körüli a munkanélküliek száma, reformra vár az egyetem. A Figaro vezércikke örömmel üdvözli a gaulleista pártok választási sikerét, hangsúlyozza azon-ban, hogy az elnöknek és Pompidou miniszterelnöknek hatékon nyabban kell kormányoznia, mert, újabb sikertelenség egyenesen a káoszhoz vezethet. Az a tény, hogy „megmentették Franciaországot”, nem jogosítja fel őket újabb kudarcra. Eidő Hja, változnak az idők... Egykori képesújságokban láttam csak a panemét. Akkor, s azóta sem jegyeztem meg. Nem érdekelt régen, nem érdekel most sem, megvoltam, megvagyok és megleszek nélküle ezután is. Minden bizonnyal a honleányok sem álmodoznak jöveteléről, mert öregecske, vénecske királyfi immár az Ottó. Azt mondom, hogy nem érdekel a személye. Ám hiába mondom, ha lapjaink hír- és gloszsza-rovatai elég sok lépéséről adnak számot és elég gyakori időközönként. „Habsburg Ottó itt, Habsburg Ottó ott, Habsburg Ottó amott.” Kénytelen voltam lapjaink hasábjairól végigkísérni nem mindennapi pálfordulását. Közvetlen a második világháború után, mint Ausztria és Magyarország, azaz együtt a két ország trónjának követelőjeként lépett fel. Aztán szerényebb lett vagy egyik, vagy másik ország trónjával is megelégedett volna. „Szegény apja is ilyen volt” — szokták mondani egyes fura, feltűnő és tolakodó természetű emberekre. Apja, IV. Károly, hazánkba lopakodott be az első világháború után. A fia, Ottó a második világháború után Ausztriába. No, persze, nem, mint trónkövetelő. Addigra egyszerű állampolgári rangra degredálta önmagát. Változásának azonban nem ez a csúcspontja. Még talán az sem, hogy nemrégiben az egyik angol szakszervezet vendégeként a szervezeti élettel és a munkásokkal ismerkedett. Valamikor azt mondták róla, hogy „e fiúból császár és király lesz". Aztán maradt a csak „király lesz”. Ám az idők elhalványították az összes ilyen reménysugarakat Ottóból csupán állampolgár lett. A ranglétrán lefele vezető útja azonban kifürkészhetetlen. Nem csodálkoznék rajta, ha néhány nap múlva azt olvasnám, hogy Ottó belépett egy szakszervezetbe, mi több, egy marxista tanokat valló (persze megvalósítani nem igyekvő) afféle angol munkáspártba. Nem esett egészen a feje lágyára az a fiú! Lépést tud és akar az tartani a haladással. Van képessége felmérni, hogy a koronás fejeket már nem nagy becsben tartják, s nem nagyon rajonganak értük szerte a világon. Látszólag felismerte, hogy a köztársaságé a jelen és a jövő. Megérhetjük, hogy Ottó rövidesen szervezett segédmunkásként vagy párttagként kezdi elölről vágyálmai netovábbjának elérését. Dolgozgat valamelyik gyárban, s közben annyira aktivizálja magát a politikában, hogy tanácstagnak, képviselőnek, miniszternek, miniszterelnöknek választják. Onnan már csak egy lépés az a szék, ami nem trónus ugyan, de amelyből jól lehet uralkodni. No, persze, addig ki kell tartania és jól megkapaszkodnia a felfelé vezető létra fokaiban. Ország ugyan nincs egyelőre, ahol Ottó eljuthat a köztársaság elnöki székig. De talán lesz. Manapság ugyanis minden lehetséges. Azt még nem tudni pontosan, hogy milyen élőlények élnek a világűr többi bolygóin. Annyi bizonyos, hogy Ottó származását, életrajzát, földünkben ambícióit nem ismerik odafent. Ha netalán megismernék, akkor sem történik baj. Ottó egyenesen letagadja. Mint azt, hogy egykor egy-két ország császára és királya akart lenni, egy régen idejét múlta és enyészetnek indult örökösségi törvénycikk alapján. Nem törődöm vele, nem vesztegetek rá több szót. Éljen Ottó — valahol a Holdon, valamelyik kráterország köztársasági elnöke — egye fenyő, ne legyünk szűkmarkúak — akár császáraként is. K. I. . Fordította: Radó György Igen ám, de a mesterséges vérkeringés akkor már negyven perc óta tartott. — A szív—tüdő-motor árt a vörösvérsejteknek. A szövetekben minden perccel szaporodnak az anyagcsere ártalmas termékei. S utána a szív nem bírná a munkát. A boncolásnál pompás varratokat láthatnék, de mit érne ez? És aztán az a kis arc, a paplanlepelő mögött. A rettegés lassan mindenemet eltölti, és csak nő, növekszik percről-percre... Nem ébred föl! A szíve nem fogja bírni. A szülei pedig ott járkálnak az épület előtt fel és alá, fel és alá. Láttam őket az ablakból, amikor bemosakodtam... No, elég! Ennek nyilván semmi értelme. És mégis, akkor meg kellett volna állnom. Meggyőződnöm. És áthelyeznem a varratokat Most már üres szavak. A kísérleti laborba megyek. Ez a napi programom: egy kis lyukas óra a műtét előtt. Különö sen most, hogy semmi Kedvem operálni. A labor a szerelmem. Életem utolsó szerelme. Sok mindent szerettem életemben: a költészetet, a nőket, a sebészetet, az autómat, az unokámat. És most, hogy életem a vége felé jár, egyet akarok: megérteni, mi is az ember. Az emberiség. És mit kell tennünk, nekem, meg a többieknek — fiataloknak, öregeknek —, korunkban, amely olyan veszett iramban vágtat. Mesebeli óriásnak látom az emberiséget, a magasba tör, de béklyóval a lábán. Még képes lezuhanni, eltűnni — elégni. Ez most is megtörténhet, ebben a pillanatban. Mint lidérces álomban, kiáltani szeretnék, valakit megállítani. De kit? És hogyan? Meg kell mondanom, a laboratórium céljai szerényebbek. Elérni azt, hogy a betegek ritkábban haljanak meg. Egyelőre ennyit. Az intézet igazgatója külön kis házat építtetett nekünk és személyzetet is adott. Hozzáfoghatunk a munkához. Már van saját műhelyünk, néhány mérnökünk és technikusunk, fiziológusunk és laboránsunk. Még nem kovácsolódtak össze, de bízom fiatalságukban. Most leginkább a szív tüdőmotor foglalkoztat: a mesterséges vérkeringést hajtó szerkezet. Azt kell elérnünk, hogy az idő ne sürgessen, a szerkezet ne rombolja a vért. Az első számú probléma ez: a hemolízis. Amikor a vörös sejtek felbomlanak, hemoglobin kerül a plazmába, s azt vörösre festi. Ez, bármennyire furcsán hangzik, méreg a szívnek, meg a vesének. A mi szív a tüdő-motorunkat, amely a Szovjetunióban egyike volt az elsőknek, Petya, Misa és Oleg szerkesztette, két évvel ezelőtt. Petya és Misa gyárból került hozzánk, telve lelkesedéssel. Lakatosnak indultak, most már mérnökök. Oleg orvos. Gépük, amíg egyszerű műtéteket végeztünk, nagyon tetszett mindannyiunknak. Azt hittük, nincs különb a világon, hiszen feltöltéséhez már hétszázötven köbcentiméter vér is elég volt, míg külföldön négy liter kell hozzá. Felelőtlenül eldicsekedtünk vele. Csakhamar keservesen kellett csalódnunk. Igen, a hemolizis! A szívet nem lehet hosszabb időre kiiktatni, legfeljebb harminc-negyven percre. És ez kevés nekünk. Azt követelem tehát a fiziológusoktól, a mérnököktől és a műszerészektől, hogy találják meg a hemolízis okát és küszöböljék ki, de úgy.