Békés Megyei Népújság, 1969. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-14 / 37. szám

199. február 16. Felszólalások az OKP kongresszusán • Bologna Az OKP kongresszusáinak vitá­jában a felszólalók közül sokan foglalkoznak különböző hangsúly­­lyal a forradalmi harc távlati, stratégiai és közbeeső taktikai cél­kitűzéseinek kapcsolatával. Az a vita kap­ott új és árnyalatot, amely Longo beszámolójával szemben kritikus „türelmetlenek” csoportja és a beszámoló fő vonsának alap­ján egy-egy vonást kiemelő, illet­ve más részről új szintézist kereső többség véleményeit állítja szem­be. A legnagyobb visszhangra azok a felszólalások találtak a bolog­nai tanácskozáson, amelyek szinté­­zisre törekedtek az új helyzet le­hetőségei és a hagyományos harci formák, a közbeeső és távlati cé­lok, az „alulról jövő kezdeménye­zés” és a pártok akciója, a mun­kásosztály kipróbált harci szer­vezeteinek küzdelme és az újon­nan létrejövő, bizonyos mérték­ben spontán fogantatású szerveze­tek tevékenysége között —­ hang­súlyt helyezve az utóbbiak szere­pére. Pietro Ingrao például kiemelte, hogy a választott szerveknek el i­s engedhetetlenül szükségük van a­ dolgozók szervezett harcára. A­­ kommunista képviselők — mon­dotta Ingrao, aki a párt képviselő­­csoportjának elnöke — annál na­gyobb súlyra tehetnek szert, mi­nél inkább hozzájárulnak az or­szágban a „közvetlen demokrácia” szervei hálózatának­hoz is. Ingrao nézetei között fon­tos helyet foglalt­ el az is, hogy az új többség létrehozására irá­nyuló folyamatnak nem a közép­bal pártok jelenlegi formáinak hozzáadását, hanem azok átalakí­tását kell eredményeznie. M­ichiile Occhetto, a vezetőség tagja, a Központi Bizottság titkára szintén hasonló szellemben szólalt fel. Kijelentette, hogy egyfelől szükség van azoknak a közbeeső céloknak, reform­programoknak a meghatározására, amelyek körül­­ kikristályosodhat a szövetségek­ frontja, másfelől viszont szükség­­ van a jelenlegi politikai erők mélyreható alakulására. Occhetto rámutatott arra is, hogy egy cél elérése nem vet véget a harcnak, ellenkezőleg, a forradalmi folya­mat tartós: a forradalmi ugrás nem korlátozódik egyetlen pilla­natra, hanem olyan döntések fo­lyamatában valósul meg, ame­lyek a szocializmusba való átme­net irányába mutatnak. A kapita­­­izmus és szocializmus között nem egy közbeeső szilárd demokratikus társadalom van, hanem a mi har­cunk — fejtette ki Occhetto. A kongresszus igen lelkes fo­gadtatásban részesítette mind Ing­rao, mind pedig Occhetto új szin­tézisre törekvő felszólalását A párt egysége szemmel láthatóan és „füllel is hallhatóan” kifejeződne e forradalmi útkeresésben. Február 20-án folytatódik a párizsi tanácskozás Párial Csütörtökön Párizsban megkez­dődött a Vietnammal foglalkozó növekedése-­­ négyes békekonferencia negyedik teljes ülése. A küldöttségek 11 óra 20 percen keresztül tanácskoztak. Megálla­podtak abban, hogy a következő ülésre február 20-án, csütörtökön kerül sor. A Magyar Szocialista Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Nyugat- Berlini Német Szocialista Egység­pártot, amely 1969. február 15-én rendkívüli kongresszust tart. 2 Az EAK nem akadályozza a Szuezi csatornában rekedt hajók kiszabadítását Kairó Az EAK elfogadja azt a javas­latot, hogy az arab—izraeli hábo­rú után a Szuezi csatornán rekedt hajók tulajdonosai saját költsé­gükre vizsgálják meg, miként tud­nák hajóikat a csatorna déli ré­szén át kiszabadítani — közölte csütörtökön El Zajjal, az egyipto­mi kormány szóvivője külföldi sajtótudósítók kérdéseire válaszol­­va. A szóvivő hozzátette, a hajók kiszabadítása körülményeinek megvizsgálására a Szuezi csator­na felügyeleti hatóságainak ellen­őrzése mellett kerülhet sor. Mint ismeretes, 14 hajóról van szó. Nyugatnémet militaristák NATO-kulcspozíciókban Moszkva A Za Rubezsom című szovjet külpolitikai hetilap legújabb szá­­­­mában Jurij Harlanov megálla­­­­pítja, hogy a nyugatnémet milita­risták gyors ütemben kaparint­ják meg a NATO kulcspozícióit. A bonni tábornokok a Bundes­wehr erejére és a fegyvergyárosok támogatására támaszkodva egyre szívósabban arra törekszenek, hogy a NATO-t revansista igé­nyeik megvalósításának eszközé­vé változtassák. A NATO brüsszeli „nemzetek feletti” szervezeteiben helyet fog­laló bonni megbízottak száma példátlan ütemben növekszik. A NATO törzskaraiban és intézmé­nyeiben 1956-ban a Bundeswehr­­nek mindössze 22 katonai képvi­selője foglalt helyet, most viszont számuk már túllépte az 1600-at Sőt, az egyik kulcspozíciót, a NA­TO közép-európai hadműveletei­nek parancsnoki tisztségét Ben­­necke volt hitlerista tábornok töl­ti be — írja Harlanov. tíz akciónap sikere Franciaországban Párizs A dolgozók százezrei tettek ele­get szerdán a CGT felhívásának és szakították meg követeléseik alá­tá­mas­ztássel a rövidebb-hosz­szabb időre a munkát a nagy szakszervezeti központ által meg­hirdetett akciónapom. A CGT el­­nök­sége nyilatkozatában megelé­gedéssel állapította meg: a dolgo­zók ezen a napon — jóllehet, a többi szakszervezeti központ nem csatlakozott a felhíváshoz — szi­lárdan kifejezésre juttatták aka­ratukat, hogy megvédik tavaly májusban és júniusban kivívott eredményeiket. A szlovák belügyminiszter a párt akcióprogramjáról " Pozsony Pepich vezérőrnagy, a szlovák belügyminiszter, a Svet című he­tilapnak adott nyilatkozatában egyebek között kijelentette: el vagyunk szánva arra, hogy mun­kánkban minden lehetőséget fel­használunk a CSKP és a Szlovák KP akcióprogramjának és a CSKP Központi Bizottságának novemberi plénumán elfogadott határozatoknak a valóra váltásá­ra. * * * M. Jakes, a CSKP központi el­lenőrző és revíziós bizottságának elnöke a pozsonyi Pravdának adott interjújában a bizottság munkájáról beszélt. A központi ellenőrző és revíziós bizottság előtt ismeretes­­ mondotta, hogy a kommunisták számos értékes gondolata és észrevétele „elvész”.­­ Sok vitás kérdésre nem reagálnak még olyan esetekben sem, amikor ismétlődő helytelen jelenségekről van szó. A központi pártszervek hiányos reagálása fokozza a hibás tájékoztatás veszélyét. Tért nyit­nak ezzel a különféle kiagyalt nézetek előtt, s lehetővé teszik a szélsőséges és anarchista tenden­ciák elburjánzását Jakes felhívta a figyelmet a pártsajtó szerepére, amely nagy befolyást gyakorolhatna az emlí­tett problémák megoldása érdeké­ben. Wilson a Kiesinger-találkozó Rond Wilson brit miniszterelnök és­­ Kiesinger nyugatnémet kancel­lár csütörtökön délelőtt megkezdte nemzetközi, gazdasági és katonai kérdésekről folyó tanácskozásai­nak befejező szakaszát A nap folyamán Wilson látogatást tesz­­ Willy Brandt külügyminiszternél. j Kádár János nyilatkozata a moszkvai lapokban Moszkva A csütörtök reggeli moszkvai la­pok vezető helyen és nagy terje­delemben közlik Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának a magyar sajtó képviselői számára adott nyilatko­zatát. A Pravda,« többi között reszle-I tea«» ismerteti Kádár Jánosnak a szocialista orzságok, a kommunis­t­­a és munkáspártok egységéről, az egység erősítésének szükségessé­géről, a szovjet és a magyar kí-I­vánságok és törekvések e téren­­ való teljes egybeeséséről mondott szavait. Cernik beszéde Oldrich Cernik csehszlovák mi­niszterelnök szerdán részt vett a Klement Gottwaldról elnevezett vitkovicei kohászati kombinát csőgyárnak pártaktíva gyűlésén. Beszédében hangoztatta, hogy az ország vezetőinek nyugalomra és bizalomra van szükségük, olyan feltételek megteremtéséhez, ame­lyek között elérhető a demokra­tikus szabadságok magasabb szín­vonala. Cernik hangsúlyozta, hogy a párt politikai ereje a kommunis­ták eszméinek és példamutatá­sának vonzóerejében van, nem pe­dig a hatalmi eszközök alkalma­zásában. A jelenlegi helyzetből ki­vezető utat a január utáni politi­ka megvalósításában és a szocia­lista országokhoz viszonyuknak normalizálására irányuló gyakor­lati cselekedetekben kell látni — mondotta. (MTI) Péntek Tito az USA-ba látogat Washington Jugoszlávia washingtoni nagy­követe átadta Tito elnök válaszát Nixon korábbi üzenetére, mely­ben az új amerikai elnök megkö­szönte a jugoszláv államfőnek a beiktatás alkalmából küldött jó­kívánságait és kifejezte azt a re­ményét, hogy Tito elnök hamaro­san ellátogat az Egyesült Álla­mokba. Tito válaszában, melyet a jugo­szláv nagykövet kedden adott át a Fehér Házban, megköszönte a meghívást és közölte, hogy maga is örömmel venne egy amerikai utat. Fokozódó harci cselekmények Dél-Vietnamban Saigon Bővülnek és erősödnek a harci cselekmények Dél-Vietnamban mindkét fél részéről — közölte csütörtökön reggel Saigonban az amerikai katonai szóvivő. Külö­nösen heves harcok folytak szer­dán Saigontól északnyugatra, 100 km-re a fővárostól, ahol egy nagy kiterjedésű félkör alakú front alakult ki. A harcok itt a késő délutáni órákig tartottak. A sza­badságharcosok két helikoptert le­lőttek, négy másikat megrongál­tak. Három amerikai katona a he­­lipokterekben meghalt. A harcok­ban az amerikaiak három embert vesztettek, három katonájuk pe­dig megsebesült. A B-52-es ame­rikai nehézbombázók szerda éjjel 375 tonna bombát dobtak le Sai­gon három oldalán, a főváros köz­vetlen közelében. Thieu saigoni elnök csütörtökön reggel személyesen ellenőrizte a főváros védelmi vonalait, vajon a védelmi rendszer kellőképpen fel­készült-e a várható offenzívára. További védelmi intézkedések kez­­­retében fegyverrel látták el a kor­mányhivatalok tisztviselőit.­­ Mint a TASZSZ jelenti, szerdán­­ egy újabb amerikai megfigyelő­ re­pülőgépet lőttek le a VDK területe­i fölött. Provokátorok a kiskapunál Alig egy hónap van hátra március ötödikéig a nyugatné­met elnökválasztás napjáig. Ez a nap nem egyszerűen azért vált érdekes és fontos dátummá az európai politikában, mert Lübke, a nyugatnémet állam jelenlegi elnöke, náci múltjának kínos lelepleződése miatt idő előtt tá­vozik az elnöki karosszékből. Ennél lényegesen fontosabb, hogy a nyugatnémet kormány immár negyedszer nemzetközi méretű provokációra igyekszik felhasználni az elnökválasztást. Tudvalevő, hogy a négyhatal­mi megállapodások értelmében Nyugat-Berlin nem tartozik Nyugat-Németországhoz, hanem külön politikai egységnek tekin­­tendő. Ráadásul: ez a külön po­litikai egység a szuverén Német Demokratikus Köztársaság terü­letén fekszik. A bonni állam és a vezető nyugati hatalmak nem ismerik el a Német Demokratikus Köz­társaságot Az viszont minden­képpen vitathatatlan, hogy ez mit sem változtat azokon az ér­vényes négyhatalmi megállapo­dásokon, amelyek értelmében Nyugat-Berlin külön politikai alakulat. Jellegzetes tény, hogy 1949-ben a nyugatnémet állam első elnökét Heuss professzort még Bonnban választották meg, s Nyugat-Berlin törvényes stá­tusát azzal is elismerték, hogy a nyugat-berlni képviselők az elnökválasztás során nem kap­tak szavazati jogot. A hidegháború éveiben kitel­jesedő amerikai politika, amely Nyugat-Németországot a NATO európai főtámaszpontjának te­kintette — megnövelte a bonni politikusok étvágyát. E megnö­vekedett étvágyhoz tartozott az az igény is, hogy Nyugat-Berlint agresszív és provokációs köz­ponttá építsék ki. Ehhez viszont szükség volt annak a demonst­rálására, hogy Nyugat-Berlint a Német Szövetségi Köztársaság részének tekintik. Persze a bonni álmok előtt ebben a vonatkozásban is ott tornyosultak az Európában uralkodó valóságos politikai erő­viszonyok akadályai. Bonnban nagyon jól tudták, hogy gyakor­latilag nincs mód Nyugat-Ber­lin valamiféle „bekebelezésére”. Ezt lehetetlenné tette a város földrajzi helyzete és katonai stá­tusa is. Hiszen Nyugat-Berlin katonai szempontból a három nyugati nagyhatalom ellenőrzé­se alatt áll. Ezek pedig világo­san látták és látják ma is, hogy a város katonai helyzetének megváltoztatására irányuló min­­den kísérlet világháborús kocká­­zatot jelent. Ily módon Bonn számára nem maradt más hátra, mint olyan provokációs lépések megszerve­zése, mint a nyugatnémet elnök­­választások „áttelepítése” Nyu­­gat-Berlinbe. 1954-ben, amikor Heuss másodízben lett nyugat­német elnök, már Nyugat-Ber­­linben választották újra. Érde­kes, hogy ekkor még a nyugat­­berlini képviselők külön urná­ba adták le szavazataikat A város négyhatalmi státusát tehát már messzemenően megsértet­ték , de bizonyos formaságok­ra még tekintettel voltak. 1959- ben és 1964-ben (amikor mind­két esetben Tribkét választották Heuss utódjává), a provokáció már maradéktalan és téliés volt A választásokat ezúttal is Nyu­­gat-Berlinben tartották és a nyugat-berlini képviselők a sza­vazás során a nyugatnémet par­lamen­t ua­gsaival azonos helyzet­­ben voltak.

Next