Békés Megyei Népújság, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-02 / 124. szám

1919. június 1.2 Egy fajt a világpolitikában Pock Jenő Ausztriában—Fártplénum Prágában — Urnák előtt a franciák — A NATO és a Közel-Kelet — Fordulat Szudánban Eseményekben gazdag u tán. számottevő szavazatmennyi­­volt a hét, s a felsoroltakon kívül! »– adhatna figyelmeztetést már okkal lehetne még tárgyalni Jon­ a startnal az UJ elnöknek, tos problémákat, mindenekelőtt a ! A francia helyzet alakú­, hétről hétre fől és állandó vál­ságnak számító vietnami háborút, amelyben sajnos, a helyzet válto­zatlan, s csupán az érdemelt kü­lönös figyelmet, hogy „házi vál­ság” kerekedik a Washington és saigoni bábja nézetkülönbségeiből (persze a farok csak azért kísérel­­heti meg csóváini a kutyát, mert befolyásos amerikai körök állnak Saigon és a háború folytatása múl­lása élénk izgalmat kelt nyugati körökben. E tekintetben a leg­harsányabban persze a nyugat­németek — főleg az „erős em­ber”, Strauss — viselkednek. Ép­pen emiatt sem minősíthető csu­pán rutintalálkozónak a NATO- hadügyminiszterek heti brüssze­li konferenciája, amelynek a fegy­­verkezési program szerepelt napi­­rendjén és mind több szó esett gött. (A főbb események sorában és várhatóan esik meg — a nyo­másmnában mind gyakrabban szerepelnek kontinensünk ügyei, a gaz-európaiak atomfegyverkezésé­­ről. S, ha Wilson elutasította is két világrendszer határán egyre a napokban Strauss Londonban követelőbben, egyre sürgetőbben felvetett „nukleáris elképzeléseit”, jelentkezik az európai biztonság nem szabad elfeledkezni arról, problémája, -­­ hogy nemcsak Párizsban változik A magyar-osztrák kap- 3 helyzet, de Wilson sarkában is csős a fokon túlmenően, nemzetközi jelentőséget éppen az adott mi­niszterelnökünk ausztriai tárgya­lásainak, hogy a fő téma az eu­rópai biztonság volt. Abban­ — Fock Jenőnek, a pénteki sajtóér­tekezletén elmondott szavai sze­rint — alapvetően egyeznek a két fél nézetei, hogy­ meg kell­ően­ott vannak a konzervatívok. A NATO-értekezlet ráütötte a pecsétet a Földközi-tengeri közös Gotta tervére. Ez is jelzi számuk­ra a közel-keleti válság igazi kö­zelségét, ahol a tűzpárbaj szinte állandósult az arab és az izraeli erők között. Hír érkezett viszont arról, hogy a New York-i négy­deni dí­zeurópai értekezletet, konferenciát elnapolják­ e tárgykörben. Ekként a magyar —osztrák tárgyalás fontos része lett annak a folyamatnak, ame­lyet a budapesti felhívás nyomán a finn kormány kezdeményezése indított el. Fock Jenő bécsi útjá­nak e momentuma beleillik a szo­­cialista és más európai országok erőfeszítéseibe, s nyilvánvalóan valójában eddig nem derült ki, hogy az általános elvek leszöge­­zésén kívül ért-e el eredményt a négyhatalmi értekezlet. A közel-keleti térség fontos eseménye a szudáni poli­tikai fordulat. Bizonyítja ugyanis az imperialista erőfeszítések ered­ménytelenségét az arab világ­ra­jelzi, hogy valóban mit is kell tadó folyamatainak megállítására, értenünk a konferencia előkészt- éppen a közel-keleti tarthatatlan téli szakaszán, amelynek tartalma helyzetben. Igaz, Szudánban 1964. és hosszúsága viszont már vita­­ októberében már­­végbement nő­­tárgya nemcsak a NATO-orszá-­­ mileg hasonló változás, amelyet sok, hanem például Ausztria és köztünk is.­­ Aligha vitatható, hogy a csehszlovákiai antiszocialista erők sok kárt okozott tevékeny­sége következményeinek felszá­molása és a velük kapcsolatos nyugati remények végleges lehű­tése közvetve — és alapvetően — érinti az európai biztonság kérdé­sét. A csehszlovákiai szocialista konszolidáció fontos állomása volt a héten a CSKP Központi Bi­zottságának plénuma, amelyen a párt első titkára, Gustáv Husák tartott beszámolót, megjelölte a fő feladatokat és elemezte vala­mennyi ellentmondásában a ki­alakult helyzetet. Husák alapvető­nek minősítette a párt marxista- leninista egységének helyreállítá­sát, mert csak ekként növelhető a CSKP cselekvőképessége, ami az ország feltornyosult gazdasági problémái megoldásának záloga. Az sem kétséges, hogy kontinensünk politikai légkörét, s a kelet-nyugati kapcsolatokat is befolyásolja, ki lesz az Elyséé­­palota új lakója. Ez a kérdés alig­­ha dől el az elnökválasztás első fordulójában. Eképpen az utóbbi két év alatt tizenkettedszer kell urnához járulniuk az emiatt egy­re jobban zúgolódó franciáknak. Nem új dolog, hogy Pompidou és Poher a nagytőke két variánsa. Ennek megfelelően programjuk is sokban hasonló. Az Humanité „Pom—Poher” szóvicce teljesen jogos. Ami Pompidout illeti, két­ségtelen, hogy máris végrehajtot­ta azokat a változtatásokat De Gaulle­ vonalán, amelyek a gaul­­leiaták és a mögöttük álló tőkés körök szemszögéből elkerülhetet­lenek és szükségesek voltak. Po­her Viszont az atlantisták törzs­aztán a reakció kitérített irányá­ból. Nem szabad tehát elhamar­kodottan megítélni a szudáni bal­oldal lehetőségeit, hiszen most olyan erőkkel szövetkezve lett ré­szese a hatalomnak, amely erők eddig egyensúlyozni próbáltak a jobboldali és a baloldal között. Mindenesetre a hét második fe­lére olyan hírek érkeztek, hogy az új kormányzat okulni látszik a korábbi tanulságokból és kemé-­­­nyen leszámol a reakció képvi-­­ selőivel. E­nnek a sokszínűségnek azonban van egy egységes alaptónusa: a szocializmus és a kommunizmus építésének közös célja, a marxizmus—leniniz­­mus közös eszméje. Világos azonban, hogy az egyes pártok harca — napjainkban sokkal inkább, mint valaha — nemcsak a belső társadalmi és politikai körének „bosszúját” képviseli,­i helyzettől, hanem a nemzetközi Így mégis csak tetemes a különb­­ség Pompidou újsütetű atlantiz­­musa és Poheré között. Pompidou a gaulleizmus revideált politiká­ját jelenti, Poher a korábbiak tel­jes elvetését. A megosztott bal­oldalának sok szavazata vész el , , éppen a megosztottság folytán. Pedig, ha Duclos lehetne a má­sodik helyezett az első forduló erőviszonyoktól, a két világrend­­szer közötti verseny, a béke és a háború erői közötti harc ki­menetelétől függ. Egységbe fűzi a testvérpártokat az is, hogy mindenütt ugyanazzal a jól szervezett, tapasztalt, ravasz és erős ellenséggel találják szem­ben magukat: az imperializmus­sal. Avar János «■■•■■■« ■■•MSI Vasárnap Szovjet küldöttség Laosz felszabadított területein Hanoi Május 21-től május 26-ig Laosz felszabadított térségeiben tartóz­kodott az afroázsiai szolidaritási bizottságának Fock Jenő visszaérkezett ausztriai látogatásáról Fock Jenő, a Minisztertanács ela­dására a Nyugati pályaudvaron nöke, aki az osztrák kormány­ megjelentek. Fehér Lajos és dr. meghívására — felesége társaság [ Ajtai Miklós, a Minisztertanács­­ában — hivatalos látogatást tett­­ elnökhelyettesei, dr. Bíró József ... Ausztriában, szombaton délután külkereskedelmi, dr. Csanádi szervezet szovjet visszaérkezett Budapestre. A mi­ György közlekedés- és postaügyi,­­ küldöttsége­niszterelnök kíséretének tagjai dr. Dimény Imre mezőgazdasági­­ voltak: dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Pó­ja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyet­tese, dr. Rosta Endre, a kulturális kapcsolatok intézetének ügyvezető­je. (MTI) elnöke, Kurján Sándor, a Külü­gy­­minisztérium csoportfőnöke, dr. Simó Jenő, a Magyar Népköztár­saság bécsi nagykövete, Rácz Pál, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője, dr. Randó Jenő, a Külügyminisztérium saj­tófőosztályának vezetője, Kovács Sándor, a Minisztertanács elnöke titkárságának vezetője és dr. Szat­mári István, a Külügyminisztéri­um osztrák referense. Fock Jenő és kíséretének foga-és élelmezésügyi miniszter, Szi- t. A­ggatás befejeztével kiadott lágyi Béla külügyminiszterhelyet- közleményben a szovjet küldött­­tel, továbbá a Minisztertanács itt- üdvözölte a laoszi fegyveres,­kársága és­ a Külügyminisztérum­­ hazafias erők által elért eredm­e­­zöbb vezető beosztású munkatársa er­nyékét. Az afroázsiai szolidaritási Jelen volt az érkezésnél az­­ szervezet laoszi bizottságának kül- Osztrák Köztársaság budapesti j­döttsége háláját fejezte ki a szov­­nagykövetségének több képviselő- s­­et nép által nyújtott segítségért. (MTI) Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Bécsben sajtókonferen­cián számolt be ausztriai útjának tapasztalatairól. Jobbra tőle: Hajnal Kornél nagykövetségi sajtótanácsos. Letartóztatási hullám Görögországban Athén­­ szerepelnek a tartományi székbe­ Négy napon belül 65 embert i­lyeken feltehetően ugyancsak le­tartóztattak le Athénben és Szalo­­j tartóztatott királypárti személyek nikiben, és ebben a számban nem ! — jelenti Athénből az AFP hír­ügynökség. Ismeretessé vált, hogy a nyugalmazott tábornokok letar­tóztatása, amelyet csak háromna­pos késéssel, pénteken jelentettek be, nem volt elszigetelt jelenség. Az Athén környékén foganatosí­tott 65 letartóztatás jobboldali po­litikai beállítottságú, royalista köröket sújtott, közöttük nyugal­mazott tábornokokat és ezredese­ket, valamint aktív katonatiszte­ket és rendőrtiszteket. Pénteken este arról érkezett hír, hogy négy ismert újságírót vettek őrizetbe Athénben. Közülük ket­ten úgynevezett „szabadúszók” voltak, a másik kettő pedig nagy példányszámú athéni lapok mun­katársa. Közben tovább folyik a leszá­molás a baloldallal is. Pénteken egy szaloniki bíróság különböző vádakkal, amelyek között gazda­sági szabotázs és „a társadalmi rend megdöntésére irányuló pro­paganda” is szerepelt, ítéletet hir­detett a görögországi „hazafias front” 39 tagjának perében. Há­rom vádlottat — közöttük Alexisz Papalexu 48 éves kommunista új­ságírót — életfogytiglani börtönre ítélt a bíróság. A többiek bünteté­se három hónaptól 25 évig terjed. Csak két vádlottat mentettek fel. (MTI) A moszkvai tanácskozás elé közös a harcunk . Amióta nyilvánosságra hozták, hogy a kommunista és mun­káspártok 1969 júniusára Moszkvába összehívták nemzetközi tanács­kozásukat, mind gyakrabban hallani a kérdést: lehet-e egységet teremteni a nemzetközi munkásmozgalomban, amelynek egyes osz­tagai a legkülönbözőbb körülmények között tevékenykednek. A kérdés érthető, hiszen a kommunista pártok ma nagyon el­térő körülmények között végzik munkájukat. Az egyik párt a szo­cialista társadalom építését irányítja, a másik pártra a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet feladatai várnak. Egyes pártok fejlett tőkés országokban működnek, mások a nemzeti fel­­szabadítási mozgalom övezetében vívják harcukat. Az egyik hatal­mon levő párt, a másik ellenzéki tömegpárt, a harmadik a forra­dalmi zászlóbontás elején tart. A mozgalom színképe tehát igen tarka. A marxisták—leninisták nem hunytak szemet az eltérő vi­szonyok felett. Felismerik, hogy a pártok — a különböző feltéte­lek és tapasztalatok alapján — nem mindig egyformán fogal­mazzák meg politikájukat, s sokszor más-más­ formában ha­tározzák meg harcuk taktiká­ját. Az eltérő sajátosságok tisz­teletben tartása mellett azonban mindennél fontosabb az, ami közös, ami összefűz. Világos te­hát, hogy az eltérő viszonyok között tevékenykedő pártok kö­zött is lehetséges, sőt szükséges az egység Nyilvánvaló azonban, hogy teljes egység rövid idő alatt nem teremthető meg, az egységet leginkább akadályozó fő ellentéteket rövid időn belül nem lehet felszámolni. Addig is azonban, amíg helyreállhat a teljes egység erőfeszítéseket kell tenni az akcióegység létrehozá­sára a legfontosabb és a legha­laszthatatlanabb kérdésben: az imperalistaellenes harcban. A szocialista országok kom­munista pártjai több fronton is szemben találják ma­gukat a szocializmus megdönté­sét célzó imperialista próbálko­zásokkal. Az európai szocialista országok vonatkozásában általá­ban a fellazítás módszerét igye­keznek alkalmazni, más földré­szeken elmennek a legdurvább agressziókig amint azt a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság elleni háborújuk, a Kubai Köz­társaság és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság elleni fegyveres provokációik mutat­ják. A “pártok feladata az impe­rializmus taktikájának hatásta­lanítása,­­ nemcsak országai­kon belül, hanem határaikon kívül is. A fejlett tőkés országokban a kommunista- és munkáspártok harca a monopoltőke hatalmá­nak korlátozására, majd meg­szüntetésére irányul. Céljuk a dolgozók politikai jogainak vé­delme, a demokrácia kivívása, a munkásosztály és más dolgo­zó rétegek életkörülményeinek megjavítása. Ez viszont nem választható el a fegyverkezési hajsza megszüntetésétől, az ag­­ressziók visszaszorításától,­­ az imperialisták megfékezésétől. A­z úgynevezet harmadik vi­lágban működő kommu­nista- és munkáspártok éles harcban állnak az imperializ­mussal. A tőkés világ hatalmasai durván beavatkoznak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai álla­mok belső ügyeibe, védelmezve a monopóliumok érdekeit. Ahol pedig már győzött a nemzeti fel­­szabadító mozgalom és a régi gyarmatok helyén önálló nem­zeti államok keletkeztek, ott ag­resszióval, gazdasági blokáddal, belső aknamunkával, puccsokkal igyekeznek visszaszerezni el­vesztett pozícióikat. Néhány or­szágban a helyi földbirtokos osztály és a burzsoázia lepaktál az elnyomókkal, hogy fenntart­hassa kizsákmányoló rendszerét A kommunistáknak tehát a bel­ső és a külső ellenség ellen egyaránt küzdeniük kell, mert csakis így háríthatják el az or­száguk szabadsága és független­sége, a haladás ellen irányuló imperialista támadásokat. E vázlatos áttekintés is mu­tatja, hogy az imperialis­taelleni harc alapvető felada­ta minden kommunista és munkáspártnak,­­ függetlenül attól, milyen társadalmi rend­szerben, milyen fejlettségű or­szágban, melyik földrészen, mi­lyen körülmények között tevé­kenykedik. Ez indította a pár­tok túlnyomó többségét arra, hogy a júniusi nemzetközi ta­nácskozás központi témájának azt válasszák, miként lehet ak­cióegységet teremteni az im­pe­­rialistaellenes harcban. P. X.

Next