Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-01 / 176. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1969. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK Ára 80 fillér A dicsőséges 133 nap 1919. augusztus 1-én Feidl Gyu­la vezetésével úgynevezett szak­­szervezeti kormány lépett a mun­káshatalom örökébe és első mani­­fesztumában olyan látszatot ipar­kodott kelteni, mintha csupán kor­­ményváltozásról lenne szó, nem pedig rendszerváltozásról. Feidl hangsúlyozta: „kishitűségre nincs okunk, erősen tartjuk a Tisza­­frontot”. Hamarosan bebizonyo­sodott azonban, hogy Peidi, Peyer és Haubrich kormánya a tanács­­hatalom felszámolására vállalko­zott. Mi történt? Miként vált ez lehetségessé? A magyar proletariátus 133 na­pos uralmának nem volt olyan időszaka, amelyen­­ne kénysze­rült volna szinte erején felüli helytállásra. A győzelmüket biz­tosítani akaró nyugati imperialis­ták ismerték a magyar proletár­­forradalom jelentőségét. Tudták, hogy a Magyar Tanácsköztársa­ság Marx és Lenin eszméinek zászlóvivője a Duna völgyében, sőt egész Közép-Európában, s végleges győzelmével elősegítené a világforradalom terjedését. El­határozták tehát, hogy megsem­misítik, s minden eszközt bevet­nek ellene. Esz­közeik pedig bőven voltak. Blokádjuk elzárta Tanács-Ma­­gyarországot az élelmiszerektől, ruházati anyagoktól, gyógyszerek­től, az ipar legfontosabb nyers­és segédanyagaitól. Katonai intéz­kedéseik 1209 kilométer hosszú arcvonal megvédésére kényszerí­tették a munkásság színe-javát a csehszlovák, a román, a délszláv és az intervenciós francia csapa­tok ellen. Ezzel a szakmunkások tízezreit vonták el az üzemek­ből, a termeléstől. Politikailag tá­mogatták, sőt pénzelték a hatal­mukat veszített uralkodóosztályo­kat, s azok ellenforradalmi szer­vezeteit, a Bécsben működő anti­­bolsevista comitét, a szegedi el­lenforradalmi kormányt és az or­szágban lappangó illegális cso­portokat Ez a magyarázata, hogy a klerikális támogatást élvező mo­narchista tisztek vasutas sztráj­kot szervezhettek a Dunántúlon és fegyveres lázadást robbanthat­tak ki Pest megyében és magá­ban a fővárosban is 1919 júniu­sában. Ellenforradalmi mesterkedése­iknek kedvezett a centrum „ir­tózása” a forradalmi erőszaktól, az ellenforradalmárok elleni eré­lyes fellépéstől. Ebben a légkör­ben Böhm és társai már 1919. má­jus 1-én kapitulációt követeltek, de a munkásosztály május 2­ i nem­je és az ezt követő győzel­mes északi hadjárat óriási sikeres taktikai meghátrálásra kényszerí­tette őket. Clemenceau azonban, mint tapasztalt imperialista mé­­regkeverő, csalárd ígéretekkel rá­vette a Forradalmi Kormányzó­­tanácsot az északi hadjárat befe­jezésére, a felszabadított területek kiürítésére, az általános vissza­vonulásra. Cserébe a blokád eny­hítését, a tiszántúli román meg­szállás feloldását és a béketár­gyaláson való résztvétel jogát ígérte. Ámde valamennyi ígére­tét megszegte, a visszavonulás pe­dig a Vörös Hadsereget és a hát­országot egyaránt demoralizálta. Stromfeld, a győztes hadvezér elkeseredetten lemondott, Böhm pedig az ellenforradalom titkos reménységét, Juliert neveztette ki a helyébe. Ez az új vezérkari fő­nök kezdeményezte azután a jú­lius 20-i tiszai offenzíva, de sem kellő támadóerőről, sem kellő mennyiségű hadianyagról és meg­szervezett trónről nem gondosko­dott, ellenben haditervét az ellen­ség kezére jutatta. Árulása követ­keztében a Vörös Hadsereget 1919 július végére súlyos vereség érte. Súlyos, de nem teljes mértékben végleges. Peyer, Peidl, Hautbrich, Böhm éppen az újrakezdés minden le­hetőségének megakadályozására — hátba támadta a munkáshatal­­mat. Titkos tárgyalásokon ígére­tet koldult ki az antant-tól egy átmeneti szakszervezeti kormány elismerésére. Az ígéret birtokában idehaza kenyeret, ruhát, cipőt, munkát ígértek a kiéhezett és le­rongyolódott tömegeknek. Feles­küdtek a musikásjogok védelmére, s fogadkoztak, hogy uralmuk ese­tére az antant leállítja a román előnyomulást és Budapest szabad marad. Így aztán a külső nyo­más és a belső aknamunka juttat­ta hatalomra az árulókat. A „szakszervezeti” kormány mindössze 6 napig maradt ural­mon, mert a románok mégiscsak megszállták Pestet, s ez lehetővé tette Friedrich ellenforradalmi puccsát, a fehéruralom hatalom­átvételét. Hat nap alatt azonban Peidi miniszterelnök, Peyer bel­ügyminiszter és Haubrich „Buda­pest város teljhatalmú diktátora” elvégezte a szennyes munkát. Feloszlatták a vörös őrséget, le­fegyverezték a munkásosztályt, szabadon engedték az ellenforra­dalmárokat és kezdték lecsukni a kommunistákat. Újjáalakult a régi rendőrség, s az egész burzsoá elnyomó gépezet, megsemmisültek a Tanácsköztársaság munkásvé­dő rendeletei és visszaállt a bur­zsoá tulajdonrendszer a gazda­sági élet minden vonalán. A ház­­tulajdonosok ismét emelhették a lakbéreket, a földbirtokosok is­mét kizsákmányolhatták a pa­rasztot, s a munkások elveszítet­ték kivívott jogaikat. A „szak­­szervezeti” kormány kaput nyi­tott az ellenforradalomnak. „Ret­tenetes árulás történt” — állapí­totta meg ezután a Komintern ki­áltványa, Vladban. A történelem azonban 1945. április 4-én igaz­ságot tett véglegesen. Földes Mihály * XXIV. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM Százhuszonötezer tonna üvegáru Az Üvegipari Művek Orosházi Üveggyárában százmilliós nagy­ságrendben készülnek az üvegek. Az idei nyári szezonra 11 millió üdítő italos üveget, a konzervipar részére 120 millió konzerves üveget, 32 millió fehér palackot, 50 millió zöld pa­lackot készítenek. Ú­jdonság az orosházi gyárban a „Sztár” üdítő italos üveg a Szeszipari Országos Vállalat megrendelé­sére, a fél literes ásványvizes üveg, mely fehér és zöld szín­ben készül. Automata gépeken készítik a már ismert „Boszor­kánytejes” üveget. A kereslet egyre fokozódik a gyár termékei iránt. Az NDK-tól új automata palackgyártó gépet vásároltak, amelyen előreláthatólag augusztus elején kezdik el a terme­lést. Az üvegpalackok címkézésére szitanyomó berendezést vá­sároltak. Képünkön: szállításra váró palackhegyek a gyár rak­tárá­ban. Lapunk tartalmából* ** Öten a pesti piacon (3. oldal) *** A lány nem táncol már (4. oldal) Amit nem látott a kamera (5. oldal) **• Hivatali lexikon (humor) (6. oldal) -----------------az Új autóbusz-várókat építenek A Békés megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága utasította a me­gyei tanács vb építési, közleke­dési és vízügyi osztályát, hogy vé­gezzen felmérést a megyében az autóbusszal történő utazások kul­turáltságának fokozása érdekében. Ez főleg azokra a helyekre vonat­kozna, ahol új autóbusz-váró épí­­tése vált szükségessé. Az építési, közlekedési és vízügyi osztály az illetékes területi szervek bevoná­sával végrehajtotta az utasítást és megállapította, hogy a megyében 129 új autóbusz-váróhely létesítése indokolt. A vizsgálat során fel­merült részletkérdéseket tisztáz­ták és ennek megfelelően az au­tóbusz-váróhelyek elhelyezésére és kivitelezésére vonatkozó elkép­zelések is megszülettek. Tizennyolcezer szervezett dolgozó ügyeinek intézői­ A város- és községpolitikai tervek végrehajtásának segítői Tanácskoztak a megye szakmaközi bizottságainak titkárai és vezetőségi tagjai A Szakszervezetek Megyei Ta­­nácsa a szakmaközi bizottságok vezetői számára tegnap, július 31-én egész napos tanácskozást rendezett Békéscsabán, a MEDOSZ Luther utcai székhá­zában. Az értekezleten részt vett és felszólalt Berecz Sándor, a SZOT Társadalombiztosítási Fő­­igazgatóságának főelőadója is. Farkas János, az SZMT szer­vezési és káder-munkabizottsá­gának vezetője üdvözölte a meg­jelenteket, majd György János, a munkabizottság munkatársa tartott előadást a szakmaközi bizottságok szervezeti életéről. Elmondotta, hogy június végéig tizenhat városi és tizennégy községi jellegű szakmaközi bi­zottság vezetőségi tagjait válasz­tották meg. Fontos feladatot lát­nak el ezek a bizottságok, hi­szen — amint a beszámolóból is kitűnt —, területükön mintegy 18 ezer szervezett dolgozó ügye­it intézik és közreműködnek a város- és községpolitikai tervek végrehajtásában. Egyszóval: a szakmaközi bizottságok a városi és községi tanácsok partnerei. Ezért egyik legfontosabb felada­tuk, hogy javaslataikkal segít­senek területük állami és tár­sadalmi vezetőinek, szerveinek munkájában. A bizottságok már eddig is sokat tettek a nyugdí­jas csoportok megalakításáért, tőlük telhetően közreműködtek a társadami munka szervezésében, játszóterek, sportpályák építésé­ben, a kulturális igények ellátá­sában, valamint a szervezett dolgozók jogvédelmében. A tanácskozáson ezután Balázs János, az SZMT munkavédelmi felügyelője, a munkavédelmi, munkásellátási és egészségügyi feladatokról tartott beszámolót. Szólt arról, hogy a szakmaközi bizottságok erre a fontos érdek­­védelemre is fordítsanak nagy gondot, különösen a mezőgazda­ságban szorgalmazzák még job­ban az emberekről való gondos­kodást. Azért is szükséges ez — mondotta —, mert a mezőgazda­ságban a műszaki fejlődés sok­kal gyorsabb, mint az emberek tudatának, szakmai hozzáérté­sének a fejlődése. Kosznai János, az SZMT tagja és Hajdú Antal, az SZMT agi­­tációs és propaganda munkabi­zottságának vezetője a dolgozók sport, és kulturális nevelésével, általános műveltségének emelé­sével kapcsolatos feladatokról beszélt előadásában. Igen sokat tehetnek ebben is területükön a szakmaközi bizottságok az előadá­sok szervezésével, a hallgatóság mozgósításával, a társadalmi ün­nepségek rendezésével, valamint a tömegsport iránti igények fel­keltésével és kielégítésével. Ter­mészetesen sokat tehetnek a po­litikai tömegoktatás sikeréért is. Amint hallottuk, a mostani őszön a szakszervezetek a me­gyében négyszáz politikai tanfo­lyamot indítanak, s ezeken mint­egy tizenháromezren vesznek részt. De fontos szerep és ten­nivaló hárul a szakmaközi bi­zottságokra abban is, hogy köz­reműködjenek a hazánk felsza­badulása 25. évfordulója alkal­mából rendezendő ünnepségek szervezésében és lebonyolításá­ban. A tanácskozáson végül Kara Menyhértné, az SZMT társada­lombiztosítási munkabizottságá­nak vezetője szociálpolitikai, társadalombiztosítási és egész­ségügyi feladatokról, valamint a nyugdíjügyek intézéséről szólt elő­adásában. Elmondta, hogy ebben is igen sokat várnak a bizottsá­goktól, kezdve a különböző elő­adások és véradás szervezésétől, az alkoholizmus elleni küzde­lemig, a rendszeres beteglátoga­tásig, valamint a nyugdíjasok ügyes-bajos dolgainak intézéséig. A egész napos tanácskozás jó alkalom volt arra, hogy a közel­múltban megválasztott szakma­közi bizottságok titkárai, vezető­ségi tagjai megfelelő elvi és gya­korlati segítséget kapjanak mun­kájukhoz.e. r.

Next