Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

1966. szeptember H. Az ellenforradalmárok „vezérkarának” felelnie kell Vasárnap, a csehországi Hradec Kralove-ban csehszlovák—szovjet barátsági nagygyűlésen emlékez­tek meg a szlovák nemzeti felke­lés 25. évfordulójáról. A Nagy­gyűlésen jelen volt és felszólalt Vasil Bilak, a Csehszlovák Kom­munista Párt Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára. Bi­lak utalt az 1968 januárja előtt elkövetett hibákra és kijelentet­te, hogy az említett időpont után Novotnyval, az akkori elnökkel, a párt első titkárával szemben ki­alakult ellenzék bizonyos egységet alkotott, amelyben azonban részt vettek olyanok is, akik szemben­­álltak a kommunistákkal. Az el­múlt év januárja helyes volt, de alapvető hibák történtek, amikor az ellenséges erők számára na­gyobb cselekvési lehetőséget biz­tosítottak, mint a becsületes em­berek számára. A szervezetlenség,­­A káosz és a megbénult államha­talom Csehszlovákia nemzeteit a katasztrófa szélére sodorta és döntő fordulat csak a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi­zottságának 1969 áprilisában tar­tott plenáris ülésén történt — hangoztatta Vápa Bilak. A tavaly augusztusi eseménye­ket kommentálva Bilak kijelen­tette, hogy azok próba elé állí­tották a pártot, az állami szerve­ket és az egész népet. A nép jó­váhagyta a rendkívüli intézkedé­seket és minden bizonnyal a jö­vőben is helyesli a felforgató ele­mekkel szemben teendő további lépéseket. „Eljön az az idő is, amikor az eszmei vezéreknek is a bíróság előtt kell felelniük tet­teikért” — mondotta Bilak. Hangoztatta, hogy véleménye szerint tavaly a párt vezetősége nem volt egységes, a Központi Bizottság elszigetelődött és a pár­tot a rágalom légköre vette kö­rül. Ebben a helyzetben a Köz­ponti Bizottság nem tudta végre­hajtani elgondolásait Bilak kijelentette, hogy a jobb­oldali erők ugyan politikailag ve­reséget szenvedtek, de nem sike­rült őket végérvényesen felszá­molni. Fontos feladatként jelölte meg, hogy a párt Központi Bi­zottsága hozzon intézkedéseket a gazdasági helyzet stabilizálására és értékelje az ország belső poli­tikai helyzetét. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a kommunista párt egyesítse sorait és végleg határolja el magát a belső ellen­zéktől — mondotta —, majd a kispolgári megalománia veszélyé­re figyelmeztetve hangoztatta, hogy a kérkedésnél sokkal hasz­nosabb a tanulás azoktól, akik szintén a szocializmust építik. Bilak befejezésül méltatta a szlovák nemzeti felkelés törté­nelmi jelentőségét és utalt arra, hogy a Szovjetunió nemcsak a felkelés idein, hanem a háború utá­ni években is segítséget nyújtott az országnak. (MTI) Befejeződtek a szír—magyar kereskedelmi tárgyalók Szeptember 6 és 14 között ma­gyar—szíriai kereskedelmi tár­gyalások folytak Da­maszk­uszban. A baráti légkörben lezajlott tár­gyalások eredményeként para­fál­ták az új hosszúlejáratú keres­kedelmi és fizetési megállapo­dást, amely az árucsereforgalom további jelentős emelkedését irá­nyozza elő. Domokos Mátyás, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, a magyar dele­gáció vezetője damaszkuszi tar­tózkodása során a két ország kö­zötti gazdasági kapcsolatok fej­lesztéséről megbeszélést folytatott több miniszterrel. (MTI) 2 Kijelölték a magyar ENSZ-delegációt A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa kinevezte az ENSZ- közgyűlés szeptember 16-án kez­dődő 24. ülésszakán részt vevő magyar küldöttséget. A küldöttség vezetője Puja Frigyes, a külügy­miniszter első helyettese, tagjai: Dr. Házi Vencel külügyminiszter­helyettes, Csatorday Károly nagy­követ, állandó ENSZ-képviselő, Szarka Károly kairói nagykövet és Nagy János washingtoni nagy­követ A küldöttség tagjainak el­ső csoportja vasárnap megérke­­zett New Yorkba, az ENSZ-köz­­gyűlés színhelyére. (MTI) Jelentés Vietnamból A hírügynökségek jelentései szerint a vietnami hadszíntér vasárnap és hétfőre virradó éj­szaka viszonylag csendes volt. A volt császárváros, Hué né­hány épületét rakétatalálat ér­te vasárnap éjszaka. Az ameri­kai főparancsnokság közlemé­nye szerint hétfőre virradóra összesen 12 tüzérségi akcióról érkezett jelentés, ezek közül az amerikaiak hatot minősítettek jelentősebbnek. Ismét bevetésre kerültek az amerikaiak B-52-es bombázói, melyek hét hullámban támadták a Saigontól északra és Da Nangtól délre fekvő területe­ket, állítólagos katonai célpon­tokat keresve.* Hétfőn reggel tanácskozás kezdődött Saigonban Thieu el­nök, Ky alelnök és legfonto­sabb munkatársaik részvételé­vel. Noha a megbeszélés céljá­ról és napirendjéről semmit sem közöltek, megfigyelők sze­rint minden bizonnyal Nixon amerikai elnök vietnami politi­kájának alakulásáról van szó. Abrams tábornok, a Dél-Vi­­etnamban harcoló amerikai csa­patok főparancsnoka vasárnap nem részletezett washingtoni döntésekről tájékoztatta Thieut A saigoni függetlenségi palotá­ban folyamatban levő tanács­kozás résztvevőinek összetéte­lével kapcsolatban a hírügy­nökségek megjegyzik, hogy az egyenértékű a „nemzetbizton­sági tanáccsal”, amely ugyan a dél-vietnami alkotmány szerint nem létezik, de a hétfőihez ha­sonló összetételben mégis min­dig összeül, ha a háború szem­pontjából fontos döntések szü­letnek Washingtonban vagy Saigonban. (MTI) Ötvenéves a Mexikói Kommunista Párt Nagy f­nnepet ülnek a mexi­kói kommunisták, az ország ha­ladó erői: fél évszázaddal ez­előtt alakult meg Mexikó leg­forradalmibb erőinek pártja. Ke­mény ,­harcokban, küzdelmekben edződött meg a fiatal párt, hi­szen megalakulásától ráirányult a mexikói burzsoázia fő tüze. Legjobb elvtársaikat üldözték, bebörtönözték. Az észak-ameri­kai jenki imperializmus, mely szabad vadászterületének tekin­tette az országot, nem tűrhette, hogy a mexikói kommunisták le­leplezzék, mint zsákmányolja ki helyi támogatóinak segítségével az országot. Amikor a nagy gaz­dasági váltság hullámai Mexi­kót is elborították, s emiatt fel­lendült a munkások és parasz­tok küzdelme a kenyérért és megélhetésért, a hatalom birto­kosai megpróbálták lefejezni a számukra oly veszélyesen kite­rebélyesedett mozgalmat. A kommunista pártot, mely a dol­gozók akcióit vezette, illegali­tásba kényszerítették. A párt­nak e „törvényen kívüli hely­zete” 1936-ig tartott. A mexikói kommunisták bá­tor fellépése és az az elszántsá­guk, mellyel a dolgozók élet­színvonalának megjavításáért és a demokratikus fejlődés érde­kében vívott küzdelem élére áll­tak, mély és maradandó benyo­mást tett a néptömegekre, emel­te a párt tekintélyét és befolyá­sát. A pártban azonban mégis hosszan tartó válság keletkezett, s ez nagy kárt okozott az egész mexikói munkásmozgalomnak. A párt vezetősége ugyanis, élén D. Enzinával, hosszú éveken át figyelmen kívül hagyta a párt­élet lenini normáit. 1959 au­gusztusában azonban a Mexikói Kommunista Párt Központi Bi­zottságának plénuma, az egész­séges erők követelésére, egy sor határozatot hozott a párto­­ be­lüli helyzet normalizálására. Megszüntették a főtitkári tiszt­séget, a helyette kollektív szer­vet létesítettek, a Központi Bi­zottság titkárságát. Ekkor vá­lasztották Arnoldo Martinez Verdug-ot, a kipróbált kommu­nista vezetőt a párt első titká­rává. A néhány hónap múlva megtartott XIII. kongresszus fontos határozatokat hozott a párt marxilleniai alapon való megerősítésére. A három évvel később megtartott újabb kong­resszusán a párt már mint meg­erősödött, egységes, vezetősége köré tömörült szilárd párt ülé­sezett. A mexikói kommunisták tisz­teltre méltó elméleti munkássá­got fejtenek ki, elemző módon vizsgálják a latin-amerikai fej­lődés törvényszerűségeit. Meste­ri módon alkalmazzák a parla­menti küzdelem formáit, s kivá­lóan kombinálják ezt a széles körű munkás akciókkal a tőkés kizsákmányolás ellen. Fél évszázados jubileumán for­ró testvéri jókívánságainkat tol­mácsoljuk mexikói testvérpár­tunk további sikereihez, ered­ményes munkájához. A világ országainak népessége 1968-ban Az ENSZ Monthly Bulletin of Statistics 1989 júliusi száma már csaknem teljes képet nyújt a világ népességének alakulásáról 1968-ban. Térképünk az ENSZ-kiadvány adatai alapján készült. Kedd A lengyel-nyugatnémet viszonyról Három különböző, de egy irányba mutató lengyel vonat­­kozású híre volt a hétfői napi­nak­. Heinrich Albertz, Nyugat- Berln volt kormányzó polgár­­mestere a Frankfurter Rund­schau című lapban összegezte lengyelországi útjának tapasz­talatait. A többi között hang­súlyozta: Bonn egyetlen Varsó felé irányuló lépése sem kerül­heti meg az NDK-t. Valameny­­nyi áttelepülttel meg kell ér­tetni, hogy az Odera—Neisse-n túli terület­ egyszer s minden­korra Lengyelországhoz tarto­zik. Lengyelország és az NSZK viszonyáról nyilatkozott­ a Né­met Kommunista Párt Varsó­ban járt elnöke, Kurt Bach­mann is. Az ő véleménye sze­rint is csak akkor van lehető­ség e kapcsolatok rendezésére, ha Borai lemond az egész né­met nép képviseletére támasz­tott igényéről — ami ismét csak egyet jelent azzal, amit Albertz mondott: Nem lehet megkerülni az NDK-t.

Next