Békés Megyei Népújság, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

1966. szeptember 11. Untig egy új postahivatal felépül örömmel értesültünk arról, s­repel egy új, korszerű postahiva­­hogy megoldódik végre a kétegy-­ tál építése. A tervek szerint a házi postások jogos panasza. Je-­község központjában, a Dózsa jenleg ugyanis az a helyzet Két­­egyházán, hogy kilenc postai dol­gozó áldatlan munkakörülmé­nyek közt tevékenykedik. A túl­zsúfolt hivatali helyiségben a telefonkezelő közvetlenül a pénz­táros mellett dolgozik, az alkal­mazottak csak egymást akadá­lyozva tudnak megmozdulni, így aztán nem csoda, hogy állandó idegfeszültséget jelent a pénzzel v­aló munka, hiszen itt havonta 4,5 millió forintos forgalmat is lebonyolítanak. Ráadásul a huza­tos helyiségben a világítás sem megfelelő. A csomagraktárt nem tudják rendeltetése szerint hasz­nálni, mert olyan kicsi a­ hely, hogy egy ember alig tud bemen­ni. A nagyobb küldeményeket a kézbesítők szobájában tárolják, ez a helyiség viszont állandóan beázik. Romhányi Istvánné hiva­talvezető elmondta, hogy ebben az évben már háromszor javíttat­ta meg a tetőt, de hiába, na­gyobb esők után mindig átned­­ve­sedik a mennyezet.­­ A rohamosan fejlődő Kétegy­­háza mindenképpen „kinőtte” már ezt az elavult postaépületet. A község vezetői elmondották, hogy a közeljövő tervei közt I­ze-György út 25. szám alatti ház helyén építkeznének, ahol jelen­leg özv. Dávid Györgyné lakik. A hetvenéves Dávid néni viszont nyugtalanul alszik, mióta meg­hallotta a hírt, hogy kisajátítják a házát, ezért is fordult hozzánk. Beszélt a tanácsi vezetőkkel, azok elmondták neki, hogy mit terveznek, de az idős özvegyasz­­szony mégis nyugtalanságban él. Nem tudja, hogy vele mi törté­nik majd. Nem szívesen válik meg azoktól a szobáktól, ahol az életét leélte. Harminckilenc év­vel ezelőtt építették a házat a férjével, minden emlék odafűzi őt. Kertjét szépen ápolja, ba­romfit tart, a termelőszövetkezet­től kapott terményt is el tudja helyezni. — Ilyen házat máshol úgyse tudnak nekem adni — mondta, majd így folytatta. — Voltak itt­­ emberek, megnézték a lakáso­­­­mat. Lementek a pincébe, föl­néztek a padlásra, méricskélték a­ portát, aztán elmentek. Azt se tudom, mennyire becsülték fel a ház értékét. Nem tudom, mi lesz velem. A tanácsi vezetők megígérték, hogy megpróbálják megnyugtat­ni Dávid nénit, hiszen őt semmi­képp se éri sérelem. A helyszínen látott tapasztala­tok alapján elképzelhető viszont egy olyan megoldás is, hogy a jelenlegi postahivatal mellett építkeznének. Bár ez a telek nin­csen a község mértani középpont­jában, de ez is a főutcán van, az új orvosi rendelő is a közelében épül. Itt­­a kábelek átszerelése jóval kevesebbe kerülne. Tudo­másunk szerint az új postahivatal elkészültéig a jelenlegi, elavult épületet fel akarják újítani, mintegy 200 ezer forintos beru­házással. Ha mielőbb hozzákez­denének az új posta felépítésé­hez, akkor ezt az összeget is meg­takaríthatnák! Reméljük, hogy az illetékes szervek körültekintő intézkedései után, rövidesen megoldódnak Kétegyházán ezek a gondok. • •• Hogyan szó Néhány héttel ezelőtt felkereste szerkesztőségünket Belanka Judit, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gim­názium negyedik osztályos ta­nulója három társával. A lányok Mezőhegyesen, az állami gazdaság belső-peregpusztai hibrid üzemé­ben dolgoztak két hetet. Elpana­szolták, hogy lecímereztek egy olyan táblát, amelyiken az előző­­ turnus is dolgozott. De azok ezt a munkát hanyagul végezték el. Az előző csoportban ezer forintot ke­resett egy-egy lány. Ugyanakkor a második turnusban dolgozó lá­nyok egy főre eső keresete alig haladta meg a négyszáz forintot. Vajon hogyan számolták el mun­kabérüket? — panaszolták a lá­nyok. Oláh Jánostól, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság igazgatójától kaptunk választ. Az első turnus­ban dolgozó brigádokba a legmaga­sabb egy főre eső kereset ezer fo­­­­rint volt. A második turnusban­­ dolgozó lányoknál 840 forintra csökkent. Ez azzal magyarázható, hogy az említett időszakban rossz lett az időjárás. A szerkesztőséget felkereső Belanka Judit keresete 1­647 forint, ebből a gazdaság a napi étkezésért járó pénzt levonta. A gazdaság a táborparancsnokság­ra bízta a címerezési terület fel­osztását, s azt is a parancsnokság­­ állapította meg, hogy egy-egy bri­gád mennyit teljesített. A gazda­ság bérszabályozásában egy ka­­tasztrális hold címerezési munka­bére 236 forint, az utócímerezésé pedig katasztrális holdanként 47 forint. A kukorica nagyságára a gazdaság e munkabérre 20 száza­lékos bérpótlékot számolt el. A panasztevő brigádnak is módjában lett volna többet keres­ni. Hiszen ugyanabban a turnus­ban 840 forint átlagkeresetet több brigád is elért. Ehhez a válaszhoz azonban azt is hozzá kell ten­nünk, hogy bizonyára nem a lá­nyok munkakedvével volt­ baj, ha­nem a munka elosztásával. Hiszen az utócímerezés nem kecsegtette őket magas kereseti lehetőséggel. A táborparancsnokságnak úgy kellett volna elosztani a munkát, hogy a második csoport is a jobb keresetet nyújtó címerezést ha­sonló arányban végezhesse, mint az első turnus. A had kivétel? Hajdú János olvasónk panaszolja j­evejében, hogy bár Békéscsabán a Szarvasi utat mindennap seprik, de­­ a hidat sohasem. Pedig volna mit, hi­szen az úttestről a gépkocsik az út szélére hordják a szemetet, salakot, s így a híd mindkét oldalán térdig érő dudva hajtott ki. Emiatt esős időben a víz nem tud lefolyni, ami már sok bosszúságot okozott a gya­logosoknak. Kérése az lenne, hogy a hidat szabadítsák meg ettől a nem éppen épületes látványtól, s ha nem is mindennap, de időnként seperjék­ le azt is. Szarvas Lászlótól, a békéscsabai ta­nács építési és közlekedési osztályá­nak vezetőjétől kaptunk választ. A­­ szarvasi híd a KPM Igazgatósága kep­­­zelésében van, de takarításáról a­ kertészeti és köztisztasági vállalatnak­­ kell gondoskodnia. A tanács felhívja­­ a vállalat figyelmét, hogy minél ha­­­­marabb végezze el a hídfelület kar­­­­ban tartás­át s takarítsa el a híd két­­ oldalán lerakodott szemetet és gazt. I 3 Mi lesz a tüzelőutalványok­ sorsa ! Itt az ősz — írja H. M. Békés­ Csabáról —­ás máskor már ilyen­kor bent van a szén a kamrában. A békéscsabai gyárak dolgozói és főleg a kis keresetű emberek ré­szére naigyon sok tüzelőutalványt osztottak ki, de a békéscsabai TÜZÉP-telepeken most már hóna­pok óta nincs szén. Mit tesz a me­gyei TÜZÉP Vállalat, hogy a sok kiosztott utalványt be is lehessen váltani?” Olvasónk levelét eljutattuk a Békéscsabai Tüzelőszer- és Építő­anyag Kereskedelmi Vállalathoz. Onnan az alábbi választ kaptuk: A panasztevő a „barna szenet vá­rók” nevében beszélt. Tény vi­szont, hogy telepünkön egész éven át 7—10 ezer mázsa borsodi sze­net tárolunk, főleg azért, mert az sem a vevők, sem az állomáson „ácsorgó fuvarosok” nem voltak hajlandóak megvásárolni, mivel az dlió nagyságú. Jelenleg is az tapasztalható, hogy mind a ve­vők, mind a fuvarosok kizárólag borsodi darabos vagy legfeljebb kockaszenet akarnak vásárolni. Bár a borsodi szenek forgalma az előző évhez viszonyítva 102,2 szá­zalék a különböző szeneket to­vábbra is csak a szénbányászat termelési összetételének arányá­ban tudjuk beszerezni. Mivel az országos széntermelés csupán 40 százaléka borsodi szén, így nyil­vánvaló, hogy a vevők igényeinek kielégítése borsodi szénnel szintén ilyen mértékű lehet. A TÜZÉP-től kapott hivatalos levél írói a témával kapcsolatban két észrevételre hívják fel a fi­gyelmet. Az egyik az, hogy az állomáson tartózkodó magánfu­varosok összeszedik a vásárlók utalványait, azzal az ígérettel, hogy kizárólag borsodi szenet fognak szállítani. Ugyancsak a fu­varosok terjesztik a lakosság kö­rében azt a tévhitet, hogy csak egyfajta szén létezik, és ez a bor­sodi, s másra nem érdemes a pénzt kiadni. A két levelet kommentár nélkül adjuk közre, de a TÜZÉP-től kapott válasz néhány befejező mondatával teljes mértékben egyetértünk. „Ha a tüzelőanyagok házhoz szállítását állami fuvaro­zó vállalat végezné, úgy a lakos­ság tüzelőanyag-ellátása minden­féle vaklárma és pánikkeltés nél­kül rendben lebonyolódna.” Folyik-e a kút ? Kezdjük a végén. A levél alá-­­ írása a következő: elvtársi üdvöz­­­ lettel a környék lakói. Feladó: „Dugó”. Nem szeretnénk tréfára venni a dolgot, s reméljük, titokzatos olvasónk sem ültetett fel ben­nünket. A levél és egyben írá­sunk kérdése, folyik-e a kút? Ol­vasónk azt állítja, hogy folyik, mégpedig jobban is, mint kelle­ne. Már az árok is tele van víz­zel, s a környék szinte bűzlik. Túlzásokra hajlamos karikaturis­tánk (és melyik karikaturista nem ilyen?) ezt a rajzot készítette a panasz nyomán. A békéscsabai I­VI. kerület, Vandházi úton levő I 22-es üzlet előtti kútról van szó.­­ Segítségül a Szerkesszen velünk rovatot kéri a nem minden öt­let nélküli, s magát Dugónak ne­vező kedves olvasónk. A víz- és csatornamű válla­latnál kopogtattunk a levéllel, ahol óvtak bennünket az elha­markodott ítélettől, mondván: az emberek már nemegyszer kiál­tottak tengert egy tenyérnyi tó­csa láttán. Nos, az inkriminált kút környékét a vízügyi szakem­berek személyesen felülvizsgál­ták. Sőt a távolabbi kutakhoz is elmentek és kiderült, hogy igazuk volt, nincsen semmi aggodalomra ok. Nem kell a lakóknak csónak, mint ahogy azt karikaturistánk ábrázolta. Csütörtük Bonyodalmak a poharas sör körül... ! ...címmel levelet írt a Szerkesszen velünk rovathoz Horváth Imre békés­csabai olvasónk. A levélben elpana­szolta, hogy az egyik augusztusi na­pon betért a békéscsabai 6-os számú­­ bisztróba. Egy pohár sört rendelt, de a sör helyett azt a választ kapta, hogy­­ poharas sört nem szolgálhatnak ki. Olvasónk ezt sérelmesnek találta és a­­ panaszkönyvet kérte, hogy bejegyez­ze panaszát. De az üzletvezető nem­­ volt hajlandó rendelkezésére bocsáta­ni. Azzal az indokkal, hogy a pa­nasz nem jogos. Olvasónk ebbe nem nyugodott bele. Ezután az illetékes kereskedelmi fel­­ügyelőséghez fordult. Az Állami­­Ke­­reskedelmi Felügyelőség megvizsgálta olvasónk bejelentését, és levélben tá­jékoztatta a kivizsgálásról. Horváth Imre nem találta kielégítő­nek ezt a választ, és ennek nyomán felkerestük a Békés megyei Vendég­látóipari Vállalat áruforgalmi osztá­lyának vezetőjét, Benedek Gyulát, aki elmondotta, hogy a vállalat vezetői, az említett Szarvas Bisztró színvonalának biztosítására tették meg azt az intéz­kedést, hogy a belső presszóhelyiség­ben csak üveges sört szolgálhatnak ki a fogyasztóknak. Erre többek kö­zött azért is volt szükség, mert a bisztró aránylag nagy forgalmat bo­nyolít le, és többször előfordult, hogy hangoskodások zavarták a belső he­lyiségben levőket. így szeretnék bizto­sítani, hogy kulturált kiszolgálással vegyék elejét az oda nem illő jele­neteknek. Ez laboratórium ? sajnos, igen. Felvételünk a Gyulai Ernyóképszűrő Laboratórium­ban készült, ahol ilyen környe­­zetben végzik több ezer ember tüdőfelvételeinek hívását. Szerencsére az elmúlt napokban hoz­zákezdtek a laboratórium rendbe hozásához. Éppen ideje.

Next