Békés Megyei Népújság, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Idő. január 1. Szerencsés vadászat A hűvös reggel már ott találta a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság vadásztársaság tagjait a román határ közelében , Salamonérnél. A fővadász, Deák Antal, elosztotta a vadászokat, kijelölte helyeiket. Nagy V-alakban megindultak a puskás emberek, s mellettük az idomított vizslák. Lapult a vad. Kutatott a Vadász szeme. Felröppent az első fácánkakas. A dörrenő fegyverből kiröppent sörét vetett véget röppályájának. Puffanva hullt a fagyott földre. S az első után a többi is jött. Dörögtek a puskák, buktak a nyulak, hulltak a felröppenő fácánok. Mire a V-alak két szára összeért, már bőven megvolt a konyhára való. Jóval elmúlt az ebédidő, amikor a teríték számlálására sor került. Szerencsés vadászat volt. Gazdag zsákmány került puskavégre. A fejadagot minden vadász megtartotta, a többit a MAVAD- on keresztül értékesíti majd a vadásztársaság. S a hazatérő mezőgyáni puskás embereknek nem volt szégyenkeznivalójuk. Övükön fácánkakasok csüngtek, kezükben nyálakat vittek haza. A község lakói utánuk fordultak és elismerően bólogattak. Jó puskások a mezőgyáni vadászok. Fácánkakasra lő Haraszti Imre. Fejadagot választ a terítékből a mezőgyáni puskás. Fotó: Márton Hőrögzítéssel készülnek az öltönyök a Szegedi Ruhagyárban A Szegedi Ruhagyárban , a hazai konfekcióiparban elsőként megkezdték a hőrögzítéses eljárással készülő férfiöltönyök tömeges gyártását. Az új technológia lényege, hogy a ruha formatartására szolgálók egyik felén műanyagragasztóval ellátott bélésanyagot varrás helyett melegpréseléssel, teljes felületén a zakó anyagához rögzítik. Így a hagyományosnál jóval kevesebb bélésanyag is jobb, tartósabb formát kölcsönöz a zakónak. Emellett az előállítás olcsóbb, a férfiöltönyök súlya pedig kisebb lesz. Az új technológiához szükséges ragasztó-préselő gépieket a Cséplés Vas- és Fémművekkel közösen alakították ki. A hőrögzítéses eljárással készült férfiöltönyökből jövőre 35 000- et adnak át a belkereskedelemnek, negyvenezret pedig exportra szállítanak. (MTI) Elektronikus betonkeverő automata A Hódmezővásárhelyi METRIPOND Mérleggyárban elektronikus vezérlésű betonkeverő berendezés készítését kezdték meg a Betonútépítő Vállalat megrendelésére. A legfontosabb mérési, adagolási, keverési műveleteket távirányítással vezérlik. A műszerasztalon betáplálják a meghatározott betonminőségnek megfelelő „receptet”, s az elektronikus „agy” ennek megfelelően irányítja a kavics-, cement-, víz-, stb. berendezéseiket. (MTI) 3 Az új év első napja Újév napja ősidőktől kezdve ünnep volt. Az év első napját már a rómaiak is megünnepelték, előbb március 1-ét, majd a mai január elsejét. A középkorban Európa-szerte több évkezdetet ünneplettek, december 25- ét, március 1-ét; a jelenlegi mellett az 1582-es naptárreform döntött Hagyományos népszokások fűződnek e naphoz, mint az 6 évet jelképező szalmabábú elásása („téltemetés”), vagy az öregnek öltöztetett ember kiűzése a faluból („télkiverés”), azután a termékenységet varázsló koledálás, kántálás vagy kongózás. Csütörtök Történelmi évtized írta: dr. Romány Pál, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetője Mától nem egy, hanem két új számot kell megszoknunk a keltezés írásakor: 1970-et írunk, az 1960-as évek végére értünk. Bizonyos azonban, hogy sokszor, sokféle összefüggésben emlegetik majd ezeket az 1960-as éveket politikusok és közgazdászok, történészek vagy éppen iskolások, egyszóval mindazok, akik a magyar nép alkotásainak számbavételével valamilyen módon foglalkoznak. A szó igazi értelmében mondhatjuk, hogy eseményekben gazdag évek voltak. Erre az évtizedre esik a mezőgazdaság termelési viszonyainak forradalmi átalakulása, amit az évtized legnagyobb hazai változásának tekinthetünk. A történelem, különösen pedig az agrártörténelem krónikásai folyamatosan összegezik, értékelik a magyar falu e nagy évtizedét. Elvégezte és bizonyára újból és újból elvégzi ezt egy-egy parasztcsalád is. S az élet rendje már olyan, hogy nem mindig esik pontosan egybe a különböző alapokon végzett értékelés. A társadalmi haladás nagy folyamatát ezer és ezer kis patakocska táplálja és egymással egyesülve határozzák meg annak jellegét. A hasonlatnál maradva: a szövetkezeti mezőgazdaság nagy folyója élő valóság lett, jóllehet változik, alakul, új medret is vág magának. Kevesen hittek tíz évvel ezelőtt abban, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás ennyi idő alatt ilyen fokra jut. Nem is volt könnyű. Közöttünk vannak — bár sajnálatosan fogyó számban — azok, akik 20—25 évvel ezelőtt a mezőgazdaság új útján az első lépéseket megtették, s azok is, akik az 1960-as évek kezdetén elhatározott csatlakozásukkal általánossá tették Magyarországon a szocialista mezőgazdaságot. Tanúk és részvevők egyaránt meggyőződéssel állíthatják, hogy nemcsak a mezőgazdaság átalakulását jelentő nagy elhatározást foglalják magukban az 1960-as évek, hanem az azt követő nagy változásokat is. Még felsorolni is nehéz ezeket, hiszen számos társadalompolitikai, gazdasági és szervezeti változásról van szó, amelyek mind-mind ennek az elmúlt évtizednek a leltárába tartoznak. 1960-as évek elején még olcsó viccek visszatérő témája volt például a közös és a háztáji termelés eltérő színvonalának különbsége. Való igaz, hogy akkoriban a gondozott és a kevésbé gondozott kukoricatáblákat aszerint is meg lehetett különböztetni, hogy háztáji, avagy közös művelésű-e. Az évtized végére viszont elértük, hogy a közös, nagyüzemi termésátlagok elhagyták a régi módon elért kisüzemi hozamokat. A kukorica példájánál maradva: 1962-ben 14 mázsás volt a szövetkezetek közös gazdaságaiban a holdankénti átlagtermés és 16 mázsás a háztáji gazdaságokban. Ez a helyzet 1960-ra úgy változott, hogy a háztáji kukoricák átlagtermése nagyobb lett egy mázsával, miközben a közösben 4 mázsával nagyobb holdankénti szemes kukoricát takarítottak be. E változás mögött töméntelen munka, szervezés, technikai, anyagi eszköz és sok más, a haladást elősegítő erőfeszítés húzódik meg. Mezőgazdaságunk fejlődése nem volt látványos. Az 1960-as évek első felében elmaradt a mezőgazdaság teljesítménye a terv céljaitól, a jelenlegi ötéves terv feladatait pedig már meghaladja a teljesítmény. A szövetkezetek alakulásának befejezése — 1961 óta ez ideig a mezőgazdaság termelése csaknem 30 százalékkal növekedett, azaz évi átlagban közel 3 százalékkal. A termelés növekedésének évi üteme azonban a második ötéves tervidőszakban — 1961—1965 között — csak 1,8 százalék volt. Az 1960-as évek második felében ennél kétszer nagyobb lett az évi növekedés üteme, jóval meghaladva az évi 3 százalékos emelkedést. Soha nem látott terméshozamokat takarítottunk be az utóbbi években a szántóföldjeinkről, meggyorsult néhány állattenyésztési ágazat fejlődése is. Így teremtődött meg a feltétele annak, hogy a szövetkezetek társadalompolitikai problémái is megváltozzanak, a szövetkezetek tekintélyt szerezzenek a faluban is, az országban is. Jóoha vannak ma is alacsony jövedelmű szövetkezeti gazdaságok, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy országos átlagban az egy munkanapira jutó jövedelem ez alatt az idő alatt megkétszereződött. A közös munkában töltött egy (10 órás) munkanapra jutó jövedelem 1961-ben 43 Ft volt, 1968-ban pedig 82 Ft. A jövedelmek növekedését a termelés emelkedése alapozta meg, de jelentős szerepük volt azoknak az intézkedéseknek is, amelyek a magasabb termelői árakat, a jobb gazdaságpolitikai feltételeket jelentették. A korábbi években felhalmozódott hitelterhek egy részét az állam elengedte a szövetkezeteknél, s mindezeken felül a társadalmi ellátás (családi pótlék, betegségi biztosítás stb.) színvonala is emelkedett. A szövetkezeti gazdaságok pedig azon voltak, hogy tagságuk számára több munkát, folyamatosabb foglalkoztatottságot, s mindezeken keresztül rendszeresebb pénzbevételt tudjanak biztosítani. Az említetteknél is jelentősebb az a változás, amit emberségben, gondolkodásban, új ismeretekben hozott ez az évtized. A szövetkezeti mezőgazdaság megnyitotta az utat a legjobb emberi tulajdonságok érvényesítéséhez, a tehetség, a tudás eredményeinek kibontakozásához. Megkezdődött az a folyamat, amelynek révén a mezőgazdasági munka is olyanná válik, amit könynyebben, korszerű eszközökkel, vagyis emberhez méltóan lehet elvégezni.indennek alapját a párt hosszú évek óta következetesen alkalmazott agrárpolitikája teremtette meg. A párt XX. kongresszusán, 1966-ban hozott határozatok újabb lendületet adtak a korábbi években már helyesnek bizonyult elvek megvalósításának. A népgazdaság irányításának új rendszerében a mezőgazdasági szövetkezetek jól beilleszkedtek, önállóságuk megnövekedett, szövetkezeti rendszerük kiépült. Az 1970-es éveket tehát jó feltételek között kezdik a mezőgazdaság dolgozói. Igaz, ma már kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban, mint amikor a szövetkezetek megalakultak. A mezőgazdasági foglalkozásúak száma 1961 óta több mint 250 ezerrel — 17 százalékkal — csökkent. Az első években tapasztalt túl gyors csökkenés ma már megváltozott, új tagokat is fogadnak a szövetkezetek. Mégis az lesz a jellemző, hogy a technikai haladásnak megfelelően tovább csökken a következő években a mezőgazdaságban dolgozók száma. Ezzel egyidejűleg viszont növekszik azoknak a száma, akik gépgyárakban, vegyipari üzemekben és más munkahelyeken a mezőgazdaság számára dolgoznak. Így azután a mezőgazdaság további teljesítménye mindinkább összefonódik más népgazdasági ágak munkájával. Nem kétséges, hogy mezőgazdaságunk új fejlődési szakaszba lép a következő években. A jövő építését azonban a mindennapi munka készíti elő. Számolni kell azzal is, hogy a 60-as évekről is áthúzódik jó néhány feladat a jövőre, s az elért eredményeket sem könnyű megtartani. z 1970. évi terv 1 százalékos növekedéssel számol a mezőgazdasági termelésben. Az 1969. évi kimagasló növénytermelési eredményeket ismerve ez egyáltalán nem lebecsülendő feladat. Az állattenyésztés fejlesztésének követelményei még ennél is nagyobbak. Tulajdonképpen a korszerű nagyüzemi állattartó telepek kiépítéséről van szó. Ez pedig sok befektetést kívánó,hosszan tartó folyamat. Nem véletlenül hangsúlyozta legutóbbi ülésén a Központi Bizottság a nem nagyüzemi, háztáji gazdaságokban levő termelési lehetőségek jobb hasznosításának fontosságát. A nagyüzemi árutermelés nem nélkülözheti az élelmiszeripari, feldolgozó tevékenység további növelését. És még sorolhatnánk a termelési jellegű feladatokat. Valamennyi feladat megoldásához megteremthetők a szükséges feltételek. És nemcsak a termelési feladatokhoz. Vannak teendőink — s ez alól alig van kivétel — a szövetkezeti élet fejlesztésében, az emberekről való gondoskodásban, általában a falu haladásának elősegítésében is. Számos szövetkezeti közösségben a lehetségesnél is kevesebbet törődnek a szövetkezeteket létrehozó alapítókkal, az idős, alacsony járadékot élvező szövetkezeti parasztokkal. Más helyen a fiatalokkal való foglalkozást, szakember-nevelést, az utánpótlás feladatait hanyagolják el. A Az elmúlt évek alatt megtett út országosan — a gazdaságok százaiban pedig különösen — jól tanúsíthatja, hogy mire képes a szövetkezeti parasztság, milyen haladást tud elérni a mi mezőgazdaságunk. Nem kétséges, hogy a következő években még többre lesz lehetőség, ha a tapasztalatokat mindenütt jól hasznosítják és közös erővel, a szükséges felelősséggel látnak hozzá azokhoz a feladatokhoz, amelyeknek elvégzésétől saját boldogulásuk és az ország előrehaladása is nagymértékben függ.