Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
SPORTFELELŐSÖK TÁBORa vel zárul (Fotó: Demény) A békéscsabai KISZ-vezetőképzőtáborba hétfőn a megyei KISZ-alapszervezetek honvédelmi és sportfelelősei költöztek be. Az ünnepélyes zászlófelvonás után máris megkezdődtek a foglalkozások. A program: egyéni tanulás, ifjúságpolitikai témájú előadás, konzultáció aktuális kérdésekről, politikai tájékoztató. A 87 fiatalnak otthont adó sátorváros lakói csütörtökön tartják a hagyományos honvédelmi napot, amikor is lövész, és járőrversenyen mérik össze erejüket a sportfelelősök. Nem hiányzik a programból az atlétikai négytusa-bajnokság sem, ahol a győzteseket értékes tárgyjutalmakkal díjazzák. Az egyhetes vezetőképzés tábortűz is a fegyveres harc feltétlen folytatása mellett foglaltak állást. A hivatalos, rendőrség részéről alkalmazott erőszakra adandó erőszakos válasz tétele odavezetett, hogy például Brazíliában öncélú, vagy legalábbis a politikai harctól messzeeső, végsősoron a haladó erőkre káros terrorakciókat is végrehajtottak bizonyos csoportok. Ennek következményét egyelőre még nem tudta teljesen kiheverni valamennyi kommunista párt, a baloldali tömegmozgalom. Ennek ellenére — a polgári demokratikus államforma keretei között biztosított legalitás keretében — néhány pártnak, így a chileinek, az uruguaynak, a martiniqueinek, a guadelopeinek befolyása jelentősen megnövekedett. A chilei EP napjainkban tömegpárttá fejlődött. Gyakorlatilag a legerősebb pártja az ország baloldali blokkjának, az Unidad Popularnak. A helyesen értelmezett taktikát mutatja, hogy a párt a szeptemberben esedékes elnökválasztásokra az Unidad Popular többi részvevőjével folytatott tanácskozás után visszavonta saját jelöltjét, Pablo Nerudát és támogatja Salvador Allendét, a baloldali tömörülés közös elnökjelöltjét. Szintén a reális helyzet helyes értékelésének köszönhető, hogy a venezuelai párt, amely még néhány éve — éppen a fegyveres gerillaharc aktualitásáról vallott nézeteltérések miatt — nehéz helyzetben volt, a válságot leküzdve az 1969 áprilisi választásokon több iránt 100 ezer szavazatot kapott, öt alsóházi és egy szenátora helyet mondhat magáénak. Nő a munkásosztály ereje Az egyes pártok követendő taktikájának kidolgozásánál feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a kontinensen növekszik a munkásosztály ereje, sőt egyes államokban, mint Argentínában a szakszervezeteknek jelentős tradíciói vannak, követeléseiket sok esetben kénytelen teljesíteni a kormány. Csupán 1968-ban Latin-Amerikában 1200 nagyobb sztrájk volt, amelyben több mint 5 millió ember vett részt. A latin-amerikai kommunista pártok taktikájuk kidolgozásakor a munkásosztály mellett potenciális szövetségesként számolnak az antiimperialista beállítottságú nemzeti burzsoáziával, s ahogy a chilei példa mutatja, a többi baloldali párttal létrehozandó szövetséggel. A polgári demokratikus célkitűzések eléréséért folytatott harcban a baloldal szövetségesei lehetnek a kontinens több országában radikalizálódó katolikus egyházi körök is, s ennek jelentőségét Latin-Amerikában nem szabad lebecsülni. Tanulva a korábbi évek, s bizonyos értelemben a mostani gerillaharc tapasztalataiból, a kommunista pártok hangoztatják, hogy a fegyveres felkelés jelszavát csak az adott helyzet alapos elemzése után szabad kiadni. L. Gy. ■■ Kánikulai mozaik Árnyékban 32 Celsius fok. A ■ napon 36, vagy még annál is több. A csabai strand vízhefo-ika nem tudom mennyi lehet. A CSEMEGÉZŐ. Közelebb jár a hetvenhez, mint a hat- a vanhoz, a feje tetjén nincs haj, ráncos arca és teste napbarní- főtt. Élénken figyeli a nagy forgalmat. Vajon mi lehet az oka, hogy a maga korabeli nők után nem, de a 15—16 évesek után ■ mindig utánanéz? Ilyenkor sze- ■ meiben különös csillogás fedez hető fel, s esetenként nyelvé- vel megnyalja ráncba futó lilás ajkait.» FŰZVE NEHEZEBB. Negy- venöt év körüli delnó láthatóan először van az idén napon. A * fürdőruhája erősen fűzött. Ru- ■ gangos léptekkel jár, de amikor ■ leül, észrevehetően kipiheni a ■ néhány méteres sétát, s festett haját kacéran végigsimítva veti hódító pillantást a mellette ülő , huszongyenéhány éves fiúra. Gondolom, a fia lehet IZOMPACSIRTA. Csokoládé- és barnára sülve, feszülő izmok- kal, tenyérnyi fürdőnadrággal ■ altestén, gladiátori mozgással lép ki a vízből. A rajtkövön úgy áll, mintha a versenydoboogó legmagasabb foka volna. Fejese egy kissé elcsúszik, s a hasával találkozó víz nagyot csattanvva fröccsen szét.» MEGSZÁLLOTTAK. Üvöltő s dervisek sem csaphatnak nagyobb zajt, mint ahogy a táskarádió bömböl a szikrázó napi sütésben. Körülötte majdnem csillagalakban nyolcan fekszenek , az áttüzesedett betonon. Arcukról és testükről patakokban : csorog az izzadtság. Cigarettáznak s átszellemült ábrázattal * fülelik a hangorkánt. Három lány van közöttük. Hogy hon- • nan tudom? Mellüket kis színes rongy takarja s a hajuk rövi- ! debb, mint a fiúké... A VADÁSZ. Háttal ül a 5 napnak, kezében könyv. Nap szemüvege mögött ide-oda járnak szemgolyói. Formás női jj domborulatain vastagon áll az olaj. Fél órája nem lapoz to- »vább... —szki— " ■ m Autósok! Legolcsóbban csak szövetkezetünknél szerezhetnek be akkumulátort Néhány kocsi típusokhoz formált, feltöltött — kívánságra beszerelt — akkumulátor áraink egyéves garancia mellett: 12 V-os akku. Warszavához, Moszkvicshoz, Wartburghoz 520,— Ft 12 V-os akku. Skoda MB 1000-eshez 650,— Ft 6 V-os akku. Wartburghoz, Opelhez 450,— Ft A kedvezményes árainkat csak a lakosság részére alkalmazzuk Közületek részére árjegyzéki árat számítunk fel. Megrendelésre készítünk és javítunk bármilyen savas akkumulátort. Vállalunk akkumulátor-formálást és -töltést. Használt akkumulátorokat megveszünk. Javítás idejére kölcsönakkumulátort ingyen adunk. Gyulai Vasipari Szövetkezet Gyula, Blanár L. u. 3 sz. Telefon: 248. A teljesítményképes szaktudásért A teljesítményképes szaktudást egyszerűbben úgy is mondhatnánk, hogy használható, mégpedig azonnal felhasználható szaktudás. A kérdés az, hogy az oktatási intézmények — legyenek azok szakmunkásképzők, szakközépiskolák, avagy főiskolák és egyetemek —, képesek-e ilyen, azonnal használható szakismereteket nyújtani. Hiszen köztudott, hogy egyrészt ahány üzem, annyiféle termék, tehát annyiféle a szakmai igény, másrészt oly gyorsan fejlődik a műszaki, technológai színvonal, hogy a szerzett ismeretek gyakran elavulnak, amire a fiatalok elhagyják az iskolát. A válasz egyértelműen tagadó. Egy ideig a magyar szakoktatás — és szerte a világon minden szakmai iskola — azzal próbálkozott, hogy szorosan nyomon kövesse a termelés változásait. Ekkor csaknem évenként új és javított kiadósÚ tankönyvek kerültek forgalomba, mert így vélték megoldhatónak a lépéstartást a fejlődéssel. Ebben az időszakban szinte minden új gyár, új termelési folyamat vagy eljárás egyben új szakmák kialakítását vonta maga után. Az erős kötődés a napi igényekhez még az egyetemi oktatásban is differenciálódási ás specializálódási folyamatot indított meg. Ám, a mind jobban sűrűsödő problémák hamarosan világossá tették, hogy ez az út nem járható sokáig. A szakmai oktatás irányítói szinte egyszerre döbbentek rá az egész világon, hogy a végtelenségig nem követhetik a termelés szakosodását. Ebből a felismerésből kézenfekvően kínálkozott a szélesebb alapokon nyugvó képzés bevezetése, pontosabban: az egymáshoz közelálló, úgynevezett rokonszakmák körére is kiterjedő szakmai oktatás megteremtése. C Csakhogy most meg a diákok túlterhelése, s ebből következően a szakmai tudás felületessége szólt közbe. Mert egy szakmát sem könnyű alaposan megtanulni, nemhogy egyszerre többet. Ezért a kérdés úgy vetődött fel, hogyan lehet a rokonszakmákra is felkészíteni, meg az ismeretek hatékonyságát, színvonalát is növelni? A gyakorlat bizonyította, hogy csak egyetlen módon: az alapozó képzés erősítésével, tehát a termelés minden részletének az ismertetése helyett a gondolkodási, a problémalátó és problémamegoldó készség fejlesztésével, valamint az azonos szakmán, szakmacsoporton belül, bármely termék előállításához szükséges szilárd alapismeretek elsajátításával. Mindez azt is jelenti, hogy a szakmai tudást végül is a munkahelyek teszik majd teljesítménykésszé. Ezzel természetesen sokkal nagyobb feladatok hárulnak az üzemekre, hiszen nekik kell gondoskodniuk arról, hogy kellő gyakoroltatással, esetleg tanfolyamokkal a saját igényeik szerint továbbfejlesszék a szakmai alapismereteket. Ez a megoldás egyébként az iparilag legfejlettebb országokban nem ismeretlen, ahol évek óta minden valamirevaló üzemnek külön osztálya van — sok-sok hozzáértő, gyárat ismerő mérnökkel és technikussal — ahol az újonnan felvett különböző képzettségű szakembereket előkészítik a gyár saját profiljának megfelelő termelésre. Kérdés azonban, jól járnának-e nálunk is ezzel az üzemek? Ha arra gondolunk, hogy a gyors műszaki fejlődés egyébként is állandóan új gépek és eljárások megismerésére kényszeríti a dolgozókat, akkor a szilárdabb alapismeretek kétségtelenül megkönnyítik az átállást. Azt is tudomásul kell azonban vennünk, hogy ahhoz elengedhetetlenül csatlakoznia kell a folyamatos képzésnek, illetve továbbképzésnek. Mégis az a tapasztalat, hogy éppen az utóbbi években csökkent nálunk a különböző iskolatípusok esti- és levelezőoktatásában részt vevő dolgozók száma. Ennek fő oka kétségtelenül az, hogy mérséklődött mind a dolgozók, mind az üzemek érdekeltsége a szervezett továbbképzésben. S ehhez kapcsolódik: a dolgozók esti- és levelező oktatása bizony a nappalinál is lassabban korszerűsödött. Ráadásul a szabad munkaerővándorlás sem késztette az üzemeket túlságosan arra, hogy ösztönözzék dolgozóikat a tanulásra. Könnyebbnek tűnik kész szakembereket magukhoz csalogatni, mint jelentős erőfeszítéssel és anyagi áldozattal a régebbi dolgozókat továbbképezni, különösen ha annak az a kockázata, hogy ők is új munkahelyet keresnek a magasabb szakmai ismereteik megszerzése után. Mindezeket azonban átmeneti jelenségekként kell felfognunk, ugyanis könnyű meglátni, hogy ezek a szakemberszerzési lehetőségek hamarosan kimerülnek. A megoldás legfőbb módja, ** hogy érdekeltté tegyük mind a dolgozókat, mind az üzemeket a teljesítményképes szakmai ismeretek gyarapításában. Ezért mindenekelőtt a szakmai oktatás átfogó és mélyreható korszerűsítése válik szükségessé. Ami a szakmunkás- és középfokú szakemberképzést illeti: meg is tettük már ez irányban a kezdő lépéseket. De vissza kellene adni, vagy inkább új alapokon ki kellene alakítani az üzemi szakmai tanfolyamok becsületét. Ezt szervezetileg valamiképpen hozzá lehetne kapcsolni az állami oktatáshoz, mert ezáltal egyrészt biztosítanák e tanfolyamok színvonalasságát s szilárd bázist teremtenének a folyamatos továbbképzés kiépítéséhez, másrészt pedig a termelési gyakorlatból termékenyítő impulzusokat kapnának a szakmai iskolák, korszerűsödésük állandósulna. Sok üzemi vezető vallja, hogy ha az oktatás-képzés révén valóban kimutathatóan többet nyernek az üzemek, akkor ők sem zárkóznak el az anyagi feltételek megteremtése elől, sőt élni fognak a pénzbeli ösztönzéssel is. Csakhogy a dolog meg is fordítható. Ha anyagilag is áldoznak az oktatásra, s nem zárkóznak el a dolgozók továbbtanulása elől, — mint ahogyan ma egynémely vállalatnál tapasztalható —, akkor kézzelfogható bizonyítékot kapnak a nagyobb szakmai ismeretek nyereségnövelő hatásáról. Valahol el kell kezdeni határozottabban a teljesítmény, képes szaktudásért folyó munkálkodást, mégpedig a legérdekeltebbnél, a termelésnél kezdve a sort. T. ír.