Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGY­EI TAN­ÁCS LAP­J­A 1970. AUGUSZTUS L. SZOMBAT Ára 1 forint Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG XXV. ÉVFOLYAM­, 179. SZÁM Az iparban a teljesítménybérezés terjed • N­ tsz-ekben növekszik a pénzben! díjazás aránya □ lést tartott az MSZMP megyei bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Békés me­gyei Bizottsága tegnap, 1970. július 31-én ki­bővített ülést tartott. Első napirendi pontként a tömegpolitikai munka helyzetét vitatta meg írásos jelentés alapján, melyhez szóbeli ki­egészítést adott Petroszki István elvtárs, a művelődési és propagandaosztály vezetője. A vitában felszólalt Grósz Károly elvtárs is, a és propaganda­­az elnöklő dr. Központi Bizottság agitációs osztály helyettes vezetője. Majd Szabó Sándor elvtárs, a megyei bizottság tit­kárának összefoglalója után a pártbizottság ha­tározatot fogadott el. Ezután a vállalati (szö­vetkezeti) bérezési gyakorlat tapasztalatairól szóló jelentést vitatta meg a pártbizottság, melyhez Zalai György elvtárs, a pártbizottság titkára ugyancsak szóbeli keigészítést adott. A kibővített ülés e témakörrel kapcsolatban egye­bet­ közt a következőket állapította meg: Terjed a csoportnorma ! A munka szerinti bérezési­­ rendszer követelményének meg­felelően az iparban dolgozók nagyobb része már hosszú idő óta teljesítménybérben dolgozik. A hatékonyabb munkára ösztön­ző új gazdaságirányítási rend­szerben a teljesítménybérezési forma tovább fejlődött. Emelke­dett a prémiummal növelt idő­béres dolgozók aránya is, 1969- ben a megyei székhelyű vállala­toknál a teljesítménybéres órák aránya 70 százalék volt. A szocialista brigád mozgalom fejlődésével párhuzamosan a bérezéseknél is változás követ­kezett be. Mindinkább csoport­normákat, az építőiparban egy­összegű utalványozást alkalmaz­nak. A csoportos bérezés hátrá­nya, hogy általában a brigádon belül munka szerint különbséget nem tesznek. A szocialista bri­gádokban ez a hátrány nincs meg, mert a kollektív teljesít­ményeket az egyénenkénti erő­kifejtéssel érik el. S a kollek­tív erőfeszítés elősegíti a mun­kafegyelem szilárdulását és ha­tással van a szocialista tudat fejlődésére is. Szocialista társadalmunkban a dolgozók keresetét elsősorban a végzett munka határozza meg. A munkafeladat elvégzéséhez szükséges általános és szakmai képzettség általában arányos a munka bonyolultságával, a meg­kívánt fizikai és szellemi erőfe­szítéssel. A szükséges gyakorlási időt­­is figyelembe veszik. A munkaerő iránti kereslet­­kínálat is eltérítheti a mun­ka szerinti elosztás elvétől a bére­zést. Egyebek között nehéz fi­zikai munkára, a rakodásra olyan kevés a jelentkező, hogy a vállalatok gyakran kénytele­nek nagyobb béreket fizetni. Így előfordul, hogy a betanított vagy segédmunkás keresete ese­tenként meghaladja a szakmun­kások keresetét. Ez a helyzet gyökeresen csak a fokozott gé­pesítéssel szüntethető meg. Mi­vel a fejlesztési alap a vállala­tok többségénél nagyon ala­csony, a többlet munkabér pe­dig belefér a termelési költsé­gekbe, számolnunk kell azzal, hogy ez a feszültség a közeli években nem oldható fel teljes egészében. A munkaerőkereslet hatással van a munkaerő-moz­gásra is, mely esetenként szoros kapcsolatban van a bérezéssel. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előtt a párt és a kormány számolt azzal, hogy a munkaerőmozgás növe­kedni fog. Ez a feltevés reálisan vette számba azt, hogy az új irányítási rendszerben a válla­latok nagyobb önállóságot kap­nak a foglalkoztatottak összeté­telének és számának kialakítá­sában. Figyelembe vették azt is, hogy a dolgozók a kötöttségek csökkentése révén szintén na­gyobb lehetőséget kapnak mun­­kahelyük megválasztásában. Ez­zel kapcsolatban az volt a felté­telezés, hogy társadalmilag hasznosnak minősíthető mozgás indul meg a kevésbé gazdasá­gos és termelékeny vállalatok­tól a jobb bérezés szempontjából is előnyösebb helyzetbe kerülő vállalatok illetve ágazatok felé. A feltevésnek megfelelően a munkaerőmozgás megyénkben is meggyorsult Ehhez hozzájá­rult az is, hogy a reform első két évében a termelésnövekedés legfőbb eszköze a létszámnöve­kedés volt. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma 1968- ban 7 százalékkal, a termelés 8 százalékkal nőtt 1967-hez viszo­nyítva. 1969-ben az előző évhez képest hatszázalékos létszám­­emelkedéssel érték el a 9 szá­zalékos termelésnövekedést. Az állományváltozásnál azon­ban feltétlenül figyelembe kell venni azt a megyei sajátosságot, hogy az ipar — különösen a ha­gyományos könnyű- és élelmi­szeripar — szezonjellegű. A (Folytatás a 3. oldalon) MINI MAGAZIN (6. oldal) JÖVŐ HETI RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓ­­MŰSOR (10. oldal) Ma SENKI SE VÁRJON SZEPTEMBERIG (4. oldal) Magyar f­úza nyerte az orosházi nemzetközi vetélkedőt Hosszabb idő óta évente ren­dez kisparcellás és nagyüzemi nemzetközi „búzavetélkedőt” az orosházi Új Élet Tsz, így vá­lasztja ki a magyar, a szovjet, az olasz, a francia és más faj­ták közül a környék talaj, és éghajlati viszonyainak a legmeg­felelőbbet. Az idén a rendkívül szeszélyes időjárás „komoly erő­­próbára” tette a „versenyzőket” s ezzel különösen jó alkalmat kí­nált a választásra. Figyelemre méltó, hogy a rendkívüli körül­­­mények között, az igen ,,nehéz mezőnyben” a magyar Kiszom­­bori búza bizonyult a legjobb­nak. Holdak­kénti hozama a ked­­vezőtlen időjárás ellenére elérte a 22 mázsát, a hektolitersúlya pedig 76 kg volt. Mennyiségre hasonló termést hozott a szovjet Mirehovszkaja is, de a minősége jóval alatta maradt a Kiszombo­­rinak. A szovjet Rajnája és az olasz Leonardo 20 mázsa felett fizetett holdanként. A Bezosztá­­ja viszont, amely pedig évek óta országosan kiemelkedő rekord­­termést hozott, ezen a tájon most alaposan lemaradt a ver­senyben. Kisparcellán­ és nagy­üzemben egyaránt jóval húsz mázsa alatt hozott holdanként. Kimagasló eredményeket produ­kált Orosházán az olasz Libe­­lulla: csaknem 28 mászát adott holdanként. E „puha” búzát ta­­karmánynak termelik. Az Elnöki Tanács rendelete a vadgazdálkodásról, a társulásokról, az iparengedélyek kiadásáról A Népköztársaság Elnöki Ta-­ nácsa pénteken ülést tartott. Te-­­­kintettel a gazdasági életben a­­ legutóbbi években végbement változásokra, az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel módo­sította az erdőkről és a vadgaz­dálkodásról szóló 1961. évi 7. törvény egyes rendelkezéseit. A törvénymódosítás az erdő­gazdálkodás szakmai irányításá­nak jelenlegi rendszere helyett — a nagyobb vállalati önállóság elvével összhangban — az erdők és fásítások kezelőinek köteles­ségévé teszi, hogy maguk biz­tosítsák a munka szakszerűsé­gét. A törvényerejű rendelet ezen­kívül — a vadászat és a vad­­gazdálkodás területén — a vad­kártérítésről, a hatósági jogkö­rök decentralizálásáról és az ágazati összhang továbbfejlesz­téséről is intézkedik. A vállalatok, szövetkezetek és más szocialista gazdálkodó szer­vezetek társulásainak előmozdí­tását szolgálja az Elnöki Tanács új törvényerejű rendelete a gaz­dasági társulásokról. A törvényerejű rendelet ki­mondja, hogy a gazdálkodó szer­vezetek szerződéssel hozhatnak létre gazdasági társulást. Ennek egyik formája az egyszerű tár­saság, amely a társuló tagok egymással szemben fennálló bel­ső kapcsolatát jelenti, a társas­ viszony a kívülállók irányában rendszerint nem jelentkezik. A törvényerejű rendelet mind­amellett megengedi, hogy az egyszerű társaság közös néven folytathassa tevékenységét. A tagok a társaság kötelezettségé­ért közvetlenül ,korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A gazdasági társulás másik formája a közös vállalat, amely jogi személy­ és megalakulásá­hoz meghatározott vagyoni beté­tek szükségesek. Felsőoktatásunk egységes­­ rendszerének megteremtése, fel­sőoktatási intézményeink növek­vő képzési és tudományos rang­jának elismerése érdekében az Elnöki Tanács törvényerejű ren­deleteket alkotott egyes felsőok­tatási intézmények szervezésé­ről, illetve megszüntetéséről. A törvényerejű rendeletek a Debreceni és a Szarvasi Agrár­­tudományi Főiskola, illetve Tech­nikum, valamint a Keszthelyi és a Mosonmagyaróvári Agrártu­dományi Főiskola összevonásá­val Debrecenben és Keszthelyen Agrártudományi Egyetemet léte­sítenek: a Felsőfokú Pénzügyi és Számviteli Szakiskolát főis­kolává szervezik át; a Szegedi és a Budapesti, Felsőfokú Élel­miszeripari Technikum összevo­násával Szegeden ■ Élelmiszeripa­ri Főiskolát, továbbá — a megfele­lő Budapesti és Szegedi Felső­fokú Gépészeti Technikum fel­adatkörének megfelelően — Pé­csett Pollák Mihály Műszaki Fő­iskolát hoznak létre, s — egye­lőre a Nyíregyházi Pedagógiai Főiskolán,— lehetővé teszik az alsófokú oktatás számára a szaktanárok képzésén felül a ta­nító és az óvónőképzést. Harminc, elsősorban a lakos­ság igényeit kielégítő szakmá­ban, 5 000-es lélekszámot meg nem haladó községekben és kül­területi településeken adtak ki eddig is az iparhatóságok — mestervizsgához nem kötött — kisipari működési engedélyt. Az Elnöki Tanács most törvényere­jű rendeletet alkotott, amely megszünteti a kisipari működési engedélyek kiadásának a helység lakosság­számától függő korlá­tozását. Jól sikerült a főpróba Tegnap Békéscsabán a dél­előtti órákban nagy tömeg fi­gyelte végig a vasárnapi avatás­ra készülő békéscsabai tiszthe­lyettesképző iskola növendékei­nek főpróbáját. A Jókai Színház előtt a ka­tonazenekar pattogó ritmusú indulóira feszesen, nyíl­egyenes sorokban érkezett meg az alakulat az ünnepség színhe­lyére. A tűző napfény és az iga­zi kánikulai hőség ellenére hosz­­szú percekig álltak mozdulat­lanná merevedve a növendékek, majd gyakorolták a tisztelgést, a díszmenetet, ezután harsány énekszóval laktanyájukba vo­nultak vissza. A parancsnoki kar a főpróba után elismeréssel nyilatkozott a látottakról és reméli, hogy a vasárnapi ünnepségen díszes külsőségek mellett több ezren gyönyörködhetnek néphadsere­günk leendő tiszthelyetteseinek avatásában.

Next