Békés Megyei Népújság, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

Uruguayi ellenállók szabadon bocsátották Manelli bírót A Tupamaros nevű uruguayi ellenállási mozgalom szabadon bocsátotta Daniel Fareira Manelli bírót (középen). Továbbra is fogva tartja azonban az elfogott amerikai és brazil diplo­matát, mert a kormány nem hajlandó teljesíteni követelését, valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását. (Telefotó — AP—MTI—RS) A Gerillák előbbre hozták a határidőt Tegnap esti jelentés A montevideóból érkező leg­újabb jelentések szerint az ot­tani Tupamaros-gerillák újabb közleményt adtak ki, amelyben előbbre hozták követeléseik tel­jesítésének határidejét. Eszerint amennyiben az uruguayi kor­mány pénteken éjfélig nem tel­jesíti követelésüket, az összes politikai foglyok szabadonbocsá­­tását, akkor nem lehet szó a foglyul ejtett Dias Gomides bra­zil konzul és Don Mitrione ame­rikai tisztviselő szabadonbocsá­­tásáról, hanem az „ügyet lezárt­nak tekintik és szabad folyást engednek az igazságszolgálta­tásnak”. Bár a gerillák újabb közlését általában határozott fenyegetés­nek tekintik, Jorge Petrano Fas­­cio uruguayi külügyminiszter igyekezett megnyugtatni a kedé­lyeket, hangoztatva ,hogy a Tu­­pamaros-közleményt „különféle­képpen is lehet értelmezni”. Így lehetséges, hogy a gerillák bíró­sági tárgyalást rendeznek, de nem feltétlenül hoznak halálos ítéletet. Antonio Francese tábornok, belügyminiszter újságíróknak kijelentette, hogy a kormány még tárgyal a gerillák megbí­zottaival. Korábban a kormány 1700 angol fontnak megfelelő jutalmat tűzött ki azoknak, akik közelebbi nyomra vezetnek Az elrabolt brazil konzul fe­lesége a brazil elnökhöz levelet írt, amelyben a maga és hat gyermeke nevében kéri: tegyen meg minden­t férjének szabadon­­bocsátásáért. Ja J­ason Barbosa­­ brazil külügyminiszter csütörtö­kön este magához kérette Uru­­­guay brazíliai nagykövetét. Ezt követően a brazil külügymi­nisztérium közleményt adott ki, amelyben reményét fejezi ki, hogy az uruguayi hatóságok mindent elkövetnek Dias Gomi­­des konzul szabadon bocsátása érdekében. Az ügyről nyilatkozott az uruguayi köztársasági elnök is, aki szerint az uruguayi hatósá­gok „az ország törvényeinek, in­tézményeinek és a törvényes igazság szellemének megfelelő­en” kívánnak eljárni. Az elnök reményét fejezte ki, hogy „az ügy nem végződik tragédiával Ugyanakkor semmit sem közölt arról, hogy a kormány hajlan­dó-e engedményre az elrabolt két diplomata szabadságának fe­jében. (MTI) Nyolc általános iskolát végzett fiúkat beiskolázunk. A szakmunkás-tanulóidő: 2 év. Korszerűen felszerelt üzemünkben a legfejlettebb hegesztési eljárások elsajátítását lehetővé tesszük. Szakmunká­s­ vizsga utáni foglalkoztatást, jó kereseti lehetőséggel biztosítjuk. Jelentkezés: VÍZGÉPÉSZETI VÁLLALAT II. SZ. GYÁREGYSÉGE Gyula_ Kossuth u. 11. sz. ) Életbe lépett WASHINGTON Az amerikai külügyminisztérium szóvivő­je bejelentette: tájékoztatást kapott az Egyesült Arab Köztársaság és Izrael kor­mányától, hogy a két szembenálló fél az amerikai javaslatnak megfelelően elfogadja a­­tűzszünetet. Ezzel pénteken, augusztus 7-én, helyi idő szerint éjfélkor (magyar idő 23 órakor) életbe lépett a fegyvernyugvás. „Reméljük, hogy ez a fontos döntés elő fogja segíteni az igazságos és tartós közel­­keleti béke megvalósítását” — mondotta a külügyminisztérium szóvivője, aki további részletekbe nem bocsátkozott. (MTI) Összeült a SALT Tegnap délelőtt ismét tárgya­lásra ült össze a Bécsben tartóz­kodó szovjet és amerikai Salt­­delegáció. A sorrendben 10. munkaülésre az amerikai nagy­­követség épületében került sor. (MTI) Vizsgálatot indított a Palesztinai felszabadítási szervezet A Palesztinai felszabadítási szervezet központi bizottsága különleges bizottságot hozott létre a különböző Palesztina­ el­lenállási szervezetek között kedden, szerdán és csütörtökön kirobbant véres összetűzések ki­vizsgálására. A bizottság négy napon belül köteles beszámolni észrevételeiről. Az összecsapások hátterében az áll, hogy míg egyes Palesz­tina­ szervezetek hajlandók el­fogadni az amerikai rendezési tervet, addig más Palesztinai csoportok a tervet a leghatáro­zottabban elutasítják. (MTI) Súlyos veszteségeket okoznak a kormánycsapatoknak Kambodzsában Kambodzsában a kormány­csap­atok és­ a hazafias erők több helyen vívtak heves har­cokat. A fővárostól körülbelül 70 kilométernyire északnyugat­ra fekvő Skoumért már egy hete tartanak a harcok és a kormányhadsereg támadásai el­lenére a népi erők még min­dig ellenőrzésük alatt tartják a piacteret és a város nagy ré­szét. Több mint egy hónapja tar­tanak a csatározások az ország középső részében fekvő Kom­­pong Thom körül is. A küz­delem elhúzódását egy Phnom Penh-i katonai szóvivő azzal magyarázta, hogy a népi erők megerősítéseket kaptak. Egyre közelebb kerülnek a Szihanuk­­párti fegyveres erők Phnom Penh-hez is, így — mint a szó­vivő közölte — két nap óta fo­lyik a harc a fővárostól hat kilométernyire fekvő Prek Luong-nál, csütörtökön pedig a népi erők tüzérsége meglepe­tésszerű támadást intézett egy Phnom Penh- 13 kilométer­nyire északra fekvő katonai üzemanyagraktár ellen. A kambodzsai helyzet súlyos­bodásáról számol be az AFP Phnom Penh-i tudósítója is, idézve egy Kambodzsába ki­küldött dél-vietnami zászlóalj­­ parancsnokát, Tran Ba Di tá- i homokot. A tábornok a többi között közölte, hogy a Phnom Penh-től körülbelül 50 kilo­méternyire délnyugatra fekvő Kampet város körül dúlnak a harcok és a várost bekerítés fenyegeti. A Phnom Penh-t a dél-vietnami határral összekötő és Takeon áthaladó 2. országos közlekedési útvonal használha­tatlan — mondotta a tábornok —, mert az ellenfél több he­lyen elvágta és lerombolt öt fontos hidat. A 3. számú útvo­nal szintén el van vágva, de Tran Ba Di szerint ebben az övezetben a helyzet nem válsá­gos. Dél-Vietnamban a szabadság­­harcosok gránátokkal lőtték az amerikaiak Kham Duc-i után­pótlási központját. A becsapó­dó lövedékek feliszaggatták a kifutópályákat úgy, hogy több óra hosszat tartott, amíg ismét használhatóvá tudták tenni. Hírügynökségi jelentések szerint Dél-Vietnam területén elcsendesültek az összecsapá­sok. Csak dél-vietnami kor­mánykatonák és a hazafias erők harcairól, érkezett Saigon­ba néhány jelentés, viszont az amerikaiak és szabadságharco­sok között az utóbbi 24 órá­ban nem került sor­­ összetűzés­re. Saigon­ szóvivő közlése sze­rint a kormánycsapatok vesz­tesége 14 halott és 31 sebesült­­ volt. (MTI) Hirosima szemtanúi Az üvegszilánk emlékeztet (Kita Teruko beszámolója) A hirosimai városháza szoci­ális osztályának irodája, ahol én dolgoztam, a déli szárnyon, a földszinten volt. A szobában az osztályvezetőn, Kataoka úron kívül csak öt tisztviselőnő tar­tózkodott, a férfiak délelőttre felmentést kaptak, mivel előző éjjel légelhárítási ügyeletet teljesítettek. A bomba egy kilométernyire tőlünk hullott le, a robbanás ak­kor ért bennünket, amikor a reggeli üdvözlések után éppen asztalhoz ültünk. Vakító fény cikázott át az égen, aztán hatal­mas dörrenés hallatszott. Az asz­tal alá akartam bújni, de akkor már elért a légnyomás: betörte az ablakokat kitépte az ajtókat, elsodorta a szekrényeket és az asztalt is, velem együtt *** A néma csend mélyéből jövő szólítgatás ébresztett fel halotti álmomból. „Hiszen még élek”. Megpróbáltam felállni. De lába­im és csípőm nem engedelmes­kedtek akaratomnak. Egy sötét szobában hevertem. Egymás ne­vét szólítgattuk és bátorí­tgat­­tuk egymást. Kúsztam-másztam tapogatózva az összetört asztalok, szekrények között, míg végre kijutottam a folyosóra. Ott va­lamivel világosabb volt. Mun­katársnőim arcából patakzott a vér. Hát én? Mezítláb vagyok, karjaim véresek, szörnyű fájda­lom fejemben és hátamban. Is­tenem! Már semmi sem segít! Hirtelen minden erőm elszállt és összeestem. • — Légy erős! — bátorítottak kolleganőim, de nem bírtam fel­állni. Meg kell tennem, gondol­tam, hiszen kénytelenek lenné­nek itthagyni, összeszedtem ma­radék erőmet és feltápászkod­tam. De elindulni már nem bír­tam. Akkor vettem észre, hogy osztályvezetőnk nincs közöt­tünk. Szólítgattuk, a sötét szoba felé fordulva. Semmi válasz. A folyosón a statisztikai osz­tály vezetője sietett felénk: — Induljanak a segélyhelyre! — Osztályvezetőnk valószínű­leg a szobában maradt, mentse meg! Bement, majd kis idő múlva visszatért: — Nincs többé! Mindenki si­essen a segélyhelyre! Közben a folyosó, ahol tar­tózkodtunk, pokollá változott, összeégett testű emberek nyög­tek a fájdalomtól. Szörnyű volt együtt lenni velük. De a gyön­­geségtől nem bírtam onnan el­menni. És is­mét összeestem. Az épületet lángtenger vette körül. Iszonyatos látvány volt a lángokon át gázoló, égett testű emberek tömege. Egyiknek a hátáról úgy lógott a bőr cafa­tokban, mintha ronggyá szagga­tott inget viselne. Senki sem viselné el ezt a látványt! Bal kezem tövén kifreccsent a vér. Kétségbeesetten kerestem valamit, amivel elszoríthatnám. Végre találtam a padlón egy piszkos törülközőt, azzal teker­tem be a csuklómat. Mikor megláttam a karomba fúródott üvegszilánkokat ismét a rosszul­­lét környékezett. Hirtelen kiáltást hallottam: Ég az épület! Felnéztem. A hi­vatali helyiségekből lángnyel­vek csaptak ki. Félmeztelen em­berek rohantak fal s alá Én is fel akartam állni. Most sem si­került. Nincs menekülés. Itt kell elpusztulnom. Teljes re­ménytelenségemben villámcsa­pásként eszembe jutott gyer­mekem. Vajon ő megmenekült? Ez a gondolat új erőt adott. Juss ki innen, ahogy bírsz! És sikerült kivergődnöm a belső udvarra. Már minden hivatali szoba lángolt. Minden oldalról vörös tűzcsóvák, mintha az eget akarnák meggyújtani. Két­­ségbesetten kúsztam egy dob alakú víztartály felé. Beleka­paszkodtam szegélyébe, de már nem volt erőm, hogy fejemmel elérjem a vizet. Talán még meg­halni sem volt már erőm... Találtam egy légvédelmi fej­­kendőt, fejemre tettem. Talán ez év. Aztán kiáltásokat hallot­tam.

Next