Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

Losonczi Pál Alexandriában Az EAK-ban hivatalos látoga­táson tartózkodó Losonczi Pál­ magyar államfő vidéki körútja során vasárnap Alexandriába érkezett A városba érkező Losonczi Pált és kíséretét Ahmed Kamel, Alexandria kormányzója fogad­ta, magasrangú­ tisztviselők tár­saságában. Az Elnöki­­ Tanács elnöke és kísérete a vasárnap éjszakai Alexandriában töltötte, hétfőn délelőtt pedig látogatást tett a város közelében fekvő egyik textilgyárban. (MTI) Francia—algériai tárgyalások Ortoli, francia iparfejlesztési és tudományos kutatások ügyei­nek minisztere befejezte kétna­pos megbeszélését Algírban. Haz­aaindulása előtt vasárnap kije­lentette, „mindkét félben meg­van a jószándék, hogy olyan tartós együttműködést valósít­son meg, amely tiszteletben tartja mindkét ország érdekeit”. A Jarring-misszió stagnál Az izraeli kormány újabb lé­pése gyakorlatilag stagnálásra készteti a Gunnar Jarring vezet­­­te New York-i arab—izraeli tár­gyalásokat — írja a DPA hír­­ügynökség Jeruzsálemből. Mint ismeretes, a kormányon belül igen súlyos nézeteltérések támadtak a „tűzszünet megsér­tésének” ügyében. A nézeteltéréseket a kabinet vasárnapi ülésén nem sikerült elhárítani, s így kedden újabb — rendkívüli — ülést tartanak. Tekoah, aki Izraelt a New York-i tárgyalások első meneté­ben képviselte, nem utazhatott vissza az ENSZ székhelyére, ha-­ nem kivárja a keddi kabinet­ülést. A DPA szerint Tekoah legfeljebb a hét végére érkezik New York-ba .* Amnaanban közölték, hogy Mahmmed El-Farra, Jordánia állandó ENSZ-képviselője, s egyúttal a jordániai kormány megbízottja a Jarring­ vezette tárgyalásokon New York-ba re­pült* Kairói vélemények szerint — írja az AFP az egyiptomi fővá­rosból — a vasárnapi Nasszer­­nyilatkozat egyértelmű állásfog­­lalásra készteti az Egyesült­ Ál­lamokat. Az egyiptomi elnök kategorikusan cáfolta azokat az izraeli állításokat, hogy országa megsértette volna a tűzszüne­tet. (MTI) Támadás Hollandiában az indonéz követség ellen A fegyveres fiatalok túszokat tartanak fogva . — Utazik-e az elnök? Hétfőn kora reggel piszto­l­­yokkal felfegyverzett indonéz fiatalok megszállták hazájuk hollandiai nagykövetségét és eközben agyonlőtték az egyik őrt álló rendőrt. A támadásra ■közvetlenül Suharto indonéz el­­­­nök hollandiai látogatása előtt­­ került sor, és a hatóságok attól tartanak, hogy további tiltako­zó akciókra is lehet számítani. Hollandiában élő indonézek már jó előre azzal fenyegetőz­tek, hogy tüntetni fognak Su­harto látogatása ellen, akit több százezer baloldali és kom­munista fizikai megsemmisíté­séért és az Új-Guineának füg­getlenséget óhajtó szabad pá­pua-mozgalom elnyomásáért tartanak felelősnek. A nagykövetségre betört fi­atalok túszként fogva tartanak egy rendőrt, valamint a nagy­követ családját és a nagykö­vetség több munkatársát. Nata­­diningrai nagykövet a támadás idején nem tartózkodott az épületben. A holland rendőr­ség elit­ alakulata két páncél­­kocsival sietett a helyszínre. Indonézia hágai nagykövet­sége körül délig nem változott a helyzet. A rendőrség kordont vont az épület köré, amelynek parkjában a bokrok közé rej­tőzve a tizenéves megszállók minden gyanús mozgásra tü­zelnek. A helyzet komolyságára való tekintettel Luns külügyminiszt­­­ter délután elhagyta a rögtön­zött főhadiszállást, de nem köz­­­zölte a kíváncsi újságírókkal,­­ hajlandó-e teljesíteni a kor­mány az ifjú lázadók követelé­sét és szabad elvonulást bizto­sít-e nekik. Mint azóta kiderült, a követ­séget megszálló fiatalok egy in­donéz szeparatista mozgalom kép­viselői. Amboin szigetéről va­lók, amelynek lakossága Indo­nézia függetlenné válása óta küzd a központi kormány ural­ma ellen. A sziget a Maluku­­szigetcsoport déli részén fek­szik és vezetője a független, dél-malukui köztársaságot kö­vetelő mozgalomnak. Jelenleg mintegy harmincezren élnek­­ önkéntes száműzetésben Hol­landiában, nem hajlandók fel­venni sem a holland,­­ sem az indonéz állampolgárságot. Ve­zetőjük Manusama, a hírek sze­rint, úton van Amsterdamból Hága felé, hogy tárgyaljon Piet De Jong miniszterelnökkel. Időközben az amboiniak hol­landiai szervezete nyilatkozatot tett közzé, amelyben elhárítja magáról a felelősséget az erő­szakos akció miatt és kijelenti, hogy nem is tudott annak elő­készítéséről. A szövetség ter­mészetesen­­ szeretné elérni, hogy Suharto látogatása idején találkozhasson az indonéz el­nökkel. *­* -Djakartában érthető zavart keltett a Hágából érkező hír, egy nappal azelőtt, hogy a 25 éve független Indonézia törté­netében először az elnök az egykori gyarmatosító országba, Hollandiába készül látogatni. Az elnöki palotából érkező hí­rek szerint egyelőre biztonsági garanciát vár a holland kor­mánytól. Malik külügyminisz­ter, aki az elnök kíséretében lesz, csupán annyit mondott, hogy a látogatás lemondása Suhartótól függ. (MTI) Nixon­­ism­ért egyet a szovjet­­amerikai békefenntartó erő létrehozásával A Fehér Ház bejelentette,­­ hogy Nixon elnök Rogers kül­ügyminiszterrel, Helms CIA-fő­­nökkel, valamint politikai és katonai tanácsadóival kedden áttekinti a közel-keleti helyze­tet. Nixon amerikai elnök a CBS tv-hálózatnak adott interjújában hétfőin visszatáncolt a szovjet— amerikai közös közel-keleti bé­kefenntartó erő gondolatától. Az ilyen javaslatok — jelen­tette ki Nixon —, még ha a leg­jobb szándékúak is, véleményem szerint nem különösebben hasz­nosak egy olyan időpontban, amikor Jarring tárgyalásokat folytat. Egyébiránt az amerikai elnök hangoztatta, hogy sem nem op­timista, sem nem pesszimista a­­ közel-keleti béke esélyeit ille­­­tően. Egyszerűen úgy véli, hogy míg a tűzszünet előtt semmi esély nem volt a békére, most, hogy a tűzszünet életbe lépett, már van egy kevés. (MTI) Képviselők a békéért Az indiai parlament több mint 40­­képviselője, a különböző politikai áramlatok és pártok tagjait tömörítő „képviselők a békéért” bizottság tagjai Indira Gandhi miniszterlenökhöz inté­­zett üzenetükben határozott tá­­­mogatásukról biztosították a kormány békéért és haladásért folytatott független politikáját. India érdekei teljesen azono­sak az imperializmus és a neo­­kolonializmus ellen küzdő népek érdekeivel­­, hangoztatják. Az indiai képviselők követelik az amerikai csapatok haladékta­lan kivonását Indokínából. Az európai biztonságért küzdő bé­keerők sikerként üdv­özlik a szovjet—nyugatnémet szerző­dést. (MTI) 1970. SZEPTEMBER 1.­ 2 •szp-' nTpUjsíi Lapzártakor jelentették: az elnök nem utazik Nem mindennapi körülmé­nyek között kényszerült parla­mentért szerepre Piet de Jong holland miniszterelnök és Jo­seph Luns külügyminiszter a kora délutáni órákban, amikor a szó szoros értelmében a ker­tek alatt lopakodva férkőztek, a megszállt indonéz nagykövetség közelébe, hogy tárgyaljanak az épületet megszálló tizenéves lá­zadókkal. A holland kormányfő és külügyminiszter végül beju­tott egy villába, amely a nagy­­követség épületével szemben helyezkedik­ el. Ennek az erké­lyéről szóltak tolmács és mega­fon segítségével a nagykövetsé­get megszállva tartó fiatal fegy­veres indonéziaiakhoz, mialatt egy repülőgép körözött a színhely fölött és a drámai hatást fokoz­ta a minisztereket kísérő néhány rendőr is, akik lövésre készen tartott fegyverrel igyekeztek biztosítani a két minisztert. Röviddel ezt megelőzően Há­gába érkezett Manusana, az am­­boini szeparatisták vezetője, aki rövid eszmecserét folytatott a holland miniszterelnökkel, majd két testőre védelme alatt átment a megszállt nagykövetségre. Djakartában az elnöki palota szóvivője egy órával Suharto különgépének tervezett indulása előtt bejelentette, hogy az el­nök elhalasztotta indulását,­­ mivel „felelőtlen cselekmények következtében” nem látja bizto­sítottnak személyi biztonságát Hollandiában. ÚJABB GYORSHÍR: Az indonéz fiatalok tegnap az esti órákban megadták magu­­ka­t Hiába lövettek ! 1930. szeptember 1-ről így em­lékezik a krónikás: „Néhány órán keresztül harctérré vált Budapest. Megálltak a gépek, megakadt a forgalom, s a fegy­vertelen munkástömegek felvo­nulását nem tudta szétverni az állig felfegyverzett rendőrség és csendőrség semmiféle erőszak­kal sem. Hiába rohantak a munkásosztagokra a lovasoszta­gok, riadóautók, páncélgépko­csik, hiába lövettek a főváros dolgozóira, az ellenforradalom terrorapparátusa gyöngének bi­zonyult a főváros elszánt dolgo­zóival szemben.” Mi volt a végletes elkesere­dettség oka? A politikai és gaz­dasági elnyomottság. Ezt a tényt minden szónál beszédesebben ál­lapította meg a jegyzőkönyv, amely a tüntetés egyik halálos áldozatának hagyatékáról ké­szült. Danyik János fiatal építő­­munkás zsebében 4 fillért talál­tak el a munkakönyvét, amely­­ szerint 1929 novembere óta nem volt munkája s megfejthetetlen csoda, hogy miből élt! Ő ma­ga már nem válaszolhatott erre a gyötrelmes kérdésre. De válaszoltak a pesti nyo­mortanyák, a csőlakók, az éhbé­ren vergődő munkások és mun­kásnők, És válaszoltak a szal­matetős, roskadozó vályogviskók falun, a morbus hungaricus ál­dozatai, az abszolút egyke és egyke. 1930. szeptember elsején meg­rémült a Vár ura, a kormány elnöke, a tábornoki egyenruhá­ban feszítő Gömbös, a rendőrség hírhedt vezetői. Sortüzek fejez­ték be a napot. Vidéken Miskolc, Debrecen, Pécs, Győr munkásai csatlakoz­tak pesti társaikhoz. Sopron, Eger, Székesfehérvár, Baja, Veszprém, Hódmezővásárhely, Békésgyula utcáin is felharsan­tak a munkás-jelszavak, kommu­nista röplapok jelentek meg. 1930. szeptember 1. azt bizo­nyította: a reakció nem legyőz­hetetlen, hogy a szociáldemok­rata munkások is nyomban csat­lakoznak a kommunistákhoz, mihelyt a közös ellenségre lehet csapást mérni. Az események bizonyították: történelmi kö­vetkezménnyé vált a munkás­egység, valamint a parasztság felzárkózása a munkásság olda­lára. „Munkát! Kenyeret!” — kö­vetelte az 1930. szeptember 1-i tömeg. Olyan jelszó volt ez, amelynek politikai tartalmát nem kellett magyarázni senki­nek. A tanulság pedig időtálló: a forradalmi párt igazát nem le­het megsemmisíteni, és bármily nagyok is egy nemzedék nehéz­ségei, el kell tűnnie, amit a történelem halálra ítélt. (F. M.) A fasizmus elleni harc napja Szeptember elseje közismer­ten a második világháború ki­robbantásának napja. Okkal tet­te tehát éppen e napot a fasiz­mus elleni harc és az áldozatai­ra való megemlékezés ünnepévé a náci bűnösök üldözésével fog­lalkozó tavalyi moszkvai nem­zetközi értekezlet. A második világháború, a maga 50 millió halottjával, és a lelki sérülések máig sem gyógyuló sebeinek százmillióival, kétségtelenül a fasizmus legszörnyűbb bűntette. A moszkvai tanácskozás nem véletlenül „aktualizálta” ezt a gyászos évfordulót: a háború mementója eladdig megmaradt az általánosságok szintjén. Mostantól a világ dolgozói nem egyszerűen a vérzivatarra emlé­keznek, hanem annak kirobban­tóira és az őket hatalomra jut­tató társadalmi körülményekre is. A fasizmus sem tűnt le má­sodik világháborús vereségével. „Termékeny az öl, amelyből ki­kelt” — Intette óva az emberi­séget Brecht, a fasizmus máig legsikeresebb szatírájában, az Arturo Ut-ban. Mint ahogy nem véletlen ennek a darabnak a magyarénál találóbb címe: „Ar­turo Ut feltartóztatható felemel­kedése”. A felemelkedni mindig kész fasizmus feltartóztathatósá­­gára utal ez a mai megemléke­zés. A fasizmus a burzsoázia leg­véresebb, legkegyetlenebb dikta­túrája — állapította meg már 1935-ben a Komintern neveze­tes VII. kongresszusán Dimit­rov, a nácik lipcsei perének vádlóvá vált fővádlottja. De ko­runkban is számos példája akad annak, mint dobja sutba a bur­zsoázia a demokratizmus álar­cát, ha valóban veszély fenye­geti osztályuralmát. „Ha a több­ség balra ment, kinek kell a parlament” — faragtak rigmust múlt századi német értelmiségi­ek a burzsoá mentalitásról. Na­ponta olvashatunk a kapitalista országban élő dolgozók és elnyo­móik összecsapásáról, és kísért a fasizmus módszere ha a kenti egyetemen sortűz dörren a há­ború ellen tüntető diákokra és ha e háború során az ausch­­witzokkal vetekedő lágereket hoznak létre, az ukrajnai falvak és Lidice, meg Oradour példá­ját ismétlik Dél-Vietnamban. Nem múlt el a fasizmus veszé­lye, változatlanul érvényes Ju­lius Fucsik intelme: „Emberek, gyerek éberek!” Befejeződött az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsának ülése Az afrikai egységszervezet mi­­niszteri tanácsának 15. üléssza­ka hétfőn a hajnali órákban ért véget. A tanács 20 szavazattal 17 ellenében, 4 tartózkodás mel­­lett elvetett egy Szomáliai ja­vaslatot, amely Angliát teszi fe­lelőssé két algériai állampolgár­nak az izraeli hatóságok által egy angol utasszállító repülő­gépről a lyddai repülőtéren tör­tént leszállítása és őrizetbevé­tele miatt. Az AESZ kedden kezdődő csúcsértekezletére sorban érkez­nek a résztvevők. Már az Etióp fővárosban tartózkodik Milton Obote ugandai, Ammadou Ahidjo kameruni, Hubert Maga dahomey-i, Francois Tombalba­­ye csádi és Francisco Marchas Nguerria Egyenlítő guineai köz­­társasági elnök, továbbá Ken­neth Kaunda zambiai elnök.

Next