Békés Megyei Népújság, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Világ­űrkutatás és automatika fi­lma—15 autamikus űrállomás főtervezője nyilatkozott a Pravda tudósítójának Moszkva „Mi — mondotta a szovjet tu­dós — tisztában vagyunk annak a kísérletnek az óriási értékével, amely az amerikai tudósok és mérnökök végeztek, amikor űr­hajósokat juttattak a Holdra. Ez a kísérlet feltétlenül jelentős lé­pése a műszaki haladásnak. Vé­leményünk szerint azonban a vi­lágűr-kutatás jelenlegi szakaszá­ban célszerűbb automatákkal vé­geztetni a feladatot. Az automaták — a főtervező szavai szerint — sok egyéb ku­tatómunkát is elvégezhetnek: mérni tudják a hőmérsékletet, a sugárzást, a légnyomást, tele­víziós adásokat közvetíthetnek. Ha a Luna—16-nak csak az lett volna a feladata, hogy a Földre való visszatérés nélkül tanulmá­­­­nyozza a Holdat, a visszatérő egy­ség és a visszajuttató rakéta he­lyett sok tudományos műszert vihetett volna magával a Hold és a környező világ tanulmányo­zására, a jövőben pedig például, egy teleszkópokkal ellátott Hold-obszervatórium építéséhez vihet magával felszerelést, — mutatott rá a tudós. A főtervező nagy megelége­déssel nyilatkozott a Luna—16 Holdra­ szállásának rendkívül jó mutatóiról. A Holdról való rajt is simán zajlott le. A visszatérő egység az adott körzetben, si­mán landolva ért földet. Semmi­féle sérülést nem lehetett felfe­dezni rajta. A rakéta minden pályakorrekció nélkül ért visz­­sza a Földre. A Pravda szombati vezércik­kében felhívja a figyelmet ar­ra a tényre, hogy a Luna—16 sikeres rajtja és a ragyogó finis nagyszerű bizonysága a Szovjet­unióban végbemenő rohamos tu­dományos, műszaki fejlődésnek. A vezércikk emlékeztet arra, hogy szovjet automatikus űrállo­másokat nemcsak a Holdra küld­tek, hanem a Vénuszra és a Mars irányába is. Az augusztus 17-én felbocsátott Vénusz—7 űr­állomás most van úton a Vénusz felé. (TSZSZ) Nimeri sajtótájékoztatója a jordániai helyzetről Kairó Nimeri szudáni elnök, az Am­­manból pénteken este visszatért különleges békéltető bizottság vezetője szombaton Kairóban tartott sajtóértekezletén közölte, hogy a bizottság részletes jelen­tésben számolt be az egyiptomi fővárosban tárgyaló arab veze­tőknek a valóságos jordániai helyzetről. A vérontás méreteiről Nimert elmondotta, hogy a kormánycsa­patok legalább ötezer embert vesztettek, megsemmisült 93 harckocsijuk és számtalan pán­célozott katonai járművük. Ara­fat szerint a harcok során 28 ezer Palesztinai arab vesztette életét vagy sebesült meg. Nimeri bizottsága abban a meggyőződésben tért vissza Am­­manból, hogy a jordániai ható­ságok Husszein közreműködésé­vel az egész palesztinai nép fi­zikai megsemmisítésére szőttek terveket. Jordánia azonnal meg­sértette a tűzszüneti megállapo­dást. A kormánycsapatok több­ízben tüzet nyitottak a békél­te­tő bizottságot szállító páncélozott járműre is. A szudáni elnök a továbbiak­ban ismertette Jasszer Arafat ál­­lás­pont­jét. A PFSZ Központi Bi­zottságának elnöke úgy tudja, hogy a jordániai hatóságok a harcok fellángolását megelőzően kiköltöztették Amman lakossá­gának fő részét, és a fővárost 14 ezer főnyi katonasággal népe­sítették el. E katonai erőket az izraeli­ frontvonalról vonták el. Arafat javasolta, hogy közös arab erők felügyeljenek a tűz­szünet! rendelkezések betartásá­ra. Megerősítette azokat a híre­ket, amelyek szerint a gerillák vid­okatlanul ellenőrzésük alatt tartják, az ország északi terüle­teit, és képesek a harc folytatá­sára. A hatóságok egyébként csak Ammanban 14 ezer palesz­tinéit tartóztattak le, akiknek elvetlen bőrűik hogy elég fiata­lok a fegyverforgatáshoz. A pa­lesztinai mozgalom dokumentu­mokkal tudja bizonyítani, misze­rint a tűzszünet ellenére Husz­­szein király újabb egységeknek adott olyan értelmű utasítást, hogy indítsanak támadást a ge­rillák ellenőrzése alatt álló am­­­mani körzetek ellen — közölte Nimerivel a Palesztina­ központi bizottság elnöke. A szudáni elnök hozzáfűzte: az­­irab vezetőkkel folytatott péntek éjszakai tanácskozáson határozták el, hogy sajtóérte­kezleten hozzák a világ tudomá­sára a jordániai eseményekkel kapcsolatos álláspontjukat. A sajtóértekezleten elhangzó meg­állapításokról ,,rendkívül szigorú hangú" jegyzékben tájékoztatták Husszeint, aki azt hiszi, hogy három nap alatt leküzdheti a ge­rillákat. Az ország északi része azonban teljesen a Palesztinai harcosok kezén van, és Husszein három hónap alatt sem tudná megkaparintani még Amman el­lenőrzését sem. 2 BIKIS 1970. SZEPTEMBER. 17. Csehszlovák lapok a párttagsági igazolványok cseréjérül Plesert István, az MTI tudósí­­tója jelenti: Csehszlovákiában a kommu­nisták párttagsági igazolványá­nak cseréje után a sajtó nagy figyelmet fordít a CSK­P meg­szilárdult belső helyzetének elemzésére és a párt széles tár­sadalmi összefogást hirdető új politikájának megvilágítására. A központi lapok megállapítják, hogy amíg néhány hónappal ez­előtt a CSKP-nak csak úgyne­vezett egészséges derékhadáról lehetett beszélni, addig ma már egészséges pártról is. Eárkil azonban az következik — mu­tatnak rá nyomatékosan —, hogy a tagkönyvcsere után a pártban mindenki egyenlő jogo­, kát élvez, mindenkire azonos felelősség és kötelezettségek há­tulnak. „A párt soraiban élvezett egyenlőség kizárja bármiféle ki­váltságos hatalmi pozíciók el­­foglalását, s politikai tevékeny­ségünkben nincs helye az elvi­­ség címén jelentkező radikaliz­musnak” — írja a pártelnökség álláspontját tolmácsoló vezér­cikkében Miroslav Moc, a Rudé Právo főszerkesztője, a CSKP KB titkárságának tagja. Emlé­keztet arra, hogy a párt tevé­kenységében nem térhet vissza az 1968-as január előtti viszo­nyokhoz, a tespedés és passzivi­tás eluralkodásának, a jószándé­kú bírálat elfojtásának korsza­kához. A Nixon—Tito találkozó előkészületei és a jugoszláv államfő korábbi üzenetváltása már kifejez­j­e juttatta azt a kölcsönös óhajt, hogy Jugoszlávia és az Egyesült Államok között a kapcsolatok tovább fejlődjenek. Ilyen előz­mények után „magától adott­nak’’ tekintik, hogy Nixon el­nök európai körútja során Belg­rádiján is tárgyalásokat folytat. Jugoszláviában a Nixon-láto­­gatást bejelentő washingtoni hi­vatalos közleményből kiemelik azt a megfogalmazást, amely szerint az amerikai elnök „a tár­gyalások korszakának elindítá­sára tett erőfeszítései keretében" készül a Titóval folytatandó esz­mecserére. A látogatás időpont­ját öszefüggésbe hozzák azzal is, hogy Lusakában a közelmúltban tartották meg az el nem kötele­zett országok csúcsértekezletét, amelyen Jugoszlávia — a Fehér Ház értékelője szerint is — igen fontos szerepet játszott. A Nixon-Tito-tárgyalások fő területe mindezek alapján ju­­goszláv vélemények szerint el­sősorban a nemzetközi politi­ka lesz, s ezen belül kiemelkedő hangsúlyt fog kapni a közel-ke­leti válság. Az Egyesült Államok és Jugoszlávia közötti kétoldalú kapcsolatok közül most a gazda­sági kérdések kerülnek előtér­be. Jugoszláviában —­ Belgrád­­ban és Zágrábban — széles körű biztonsági intézkedéseket készíte­nek elő Nixon látogatására, Belgrádban fokozottabban őrzik az amerikai intézményeket, mi­­vel helyenként máris feltűntek Nixont és az Egyesült Államok politikáját elítélő feliratok. Kocsis Tamás, az MTI tudó­­sítója jelenti: Belgrád Belgrádban Nixon amerikai elnök jövő heti, nem egészen kétnapos jugoszláviai látogatá­sáról felelős politikai körökben hangoztatták: a Tito—Nixon­­párbeszédet nem kell szenzáció­nak tekinteni, mivel az amerikai Befejeződött az „Északi esküvő” fedőnevű­­NATO-hadgyakorlat Szombaton Oslo befejeződött a NATO „Északi esküvő” fedőne­vű hadi­tengerészeti gyakorlata, amely majdnem két hétig tartott Anglia, az Egyesült Államok, Norvégia, az NSZK. Dánia s több más ország hadiflottájához és légierőihez tartozó egységek részvételével.♦ Anatoloj Tyupajev, a TASZSZ hírmagyarázója a hadgyakorlat­tal kapcsolatban a következőket írja: Sajtójelentésekből ítélve, a hadgyakorlat sokoldalú volt. Ma­gában foglalta a lövészetet és az aknalerakást, a torpedónaszád­­rohamokat, gyakorolták a keres­kedelmi hajóknak „harci körül­mények közötti” kísérését, a fel­derítő műveleteket és a hadi­­tengerészet légierőinek támadá­sait. A hadgyakorlat hivatalos cél­ja volt „a NATO-erők és a nem­zeti haditengerészeti és légierők együttműködésének tökéletesí­tése”. A valósáiban azonban a Fae­­roer-szigetek és a Kattegat-szo­­ros közötti tengeri térségben végrehajtották a NATO egyik legnagyobb katonai demonstrá­cióját, amelyben 180 különböző típusú hadihajó, 30 szállítóhajó és nagyszámú repülőgép vett részt. Ezenkívül bevetették a NATO-nak az Atlanti-óceánon állomásozó haditengerészeti ra­jét is. Az „Északi esküvő” nevű had­gyakorlat ismét azt bizonyítot­ta, hogy a NATO stratégái to­vábbra is szítják a háborús lég­kört. A NATO kardcsörtető straté­­giája kizárólag a nemzetközi fe­szültség fokozását szolgálja és ezért tiltakozásra készteti az európai közvéleményt. (MTI) i Madzsalit elrabolták A libanoni biztonsági szervek­hez közelálló körök közölték, hogy negyven Palesztina- geril­la szombaton hajnalban elra­bolta bejrúti szállodájából dr. Abdel Szalam Madzsali volt jor­dániai minisztert, madzsali tá­bornagy, katonai főkormányzó unokaöccsét, aki a jordániai harcok első napjaiban érkezett Libanonba. A gerillák feleségé­vel és két gyermekével együtt egy gépkocsin hurcolták el, mi­után elvágták a szállodába veze­tő telefonvonalakat. Szalam Madzsali családját később sza­badon bocsátották. Ő maga vál­tozatlanul a gerillák foglya. A jelentéseikből nem tűnik ki, hogy az akciót melyik paleszti­nai szervezet hajtotta végre. így látja a hetet tomneitá Bormili, Réti Ervin: Nixon a zongoránál Őszintén remélem, hogy amikor ezeket a sorokat az olva­só kézbe veszi , Jordániában hallgatnak a fegyverek. A re­mény nem megalapozatlan, hi­szen Nimeri szudáni elnök köz­vetítésével, a hét végére létre­jött a tűzszüneti megállapodás Husszein jordániai­­ király és Arafat, a palesztin gerillák ve­zetője között. A kommentátort legfeljebb az készteti fokozot­tabb óvatosságra, hogy két hét leforgása alatt kilenc „tüzet szüntess!" felhívás hangzott el, de a testvérgyilkos háború még­­is tízezres nagyságrendben kö­vetelt áldozatokat. Okot ad a fenntartásokra az információk gyakori ellentmon­dásossága is, az olvasó visszaté­rő refrénként találkozott a meg­állapítással: Jordániában átte­kinthetetlen a helyzet. (A Luna —16 nagyszerű autómárkáink jóvoltából ezen a héten valószí­nűleg pontosabb adatokat nyer­tünk a Hold túlsó oldalának ta­lajáról, mint a valamivel köze­lebbi Ammanban történt egyik­másik eseményről. Nem szólva a miniszterelnöki krimiről, a ka­tonai kormány fejének, Daud tábornoknak titokzatos eltűnésé­ről ...) A fegyvernyugvásra különö­sen nagy szükség van, hiszen a jordániai kórházak kifogytak a gyógyszerekből s a fővárosban hat napon keresztül szünetelt a víz- és villanyszolgáltatás. De túl az alapvető életfeltételek biz­tosításán, a fegyverek elhallga­tása kedvezőbb kereteket bizto­síthat az arabközi ellentétek fel­oldásához, a jordániai királyi udvar és a palesztin ellenállók viszonyának rendezéséhez. Ez viszont jelentősen hozzájárul­hatna a közel-keleti krízis álta­lános enyhítéséhez, az agresz­­szió következményeinek mielőb­bi felszámolásához. A hallatlan mértékben kiéleződött Jordániái feszültség csökkentése mindenekelőtt an­nak a következetes diplomáciai tevékenységnek volt köszönhető, amelyet a Szovjetunió, valamint ezzel összhangban Kairó és más haladó arab rendszerek kifej­tettek. Az arab csúcsértekezlet formálisan Ugyan nem ült össze, de az BAK fővárosában szinte megszakítás nélkül tartottak a csúcsszínvonalú tanácskozások. Különösen az egyiptomi—Szudá­ni—líbiai hármas volt tevékeny, amely józan mérsékletet aján­lott a szembenálló feleknek, s fellépett a szélsőségek ellen. (Az arab közvetítők szerint a kato­­nai kormány menesztése, leg­alábbis a Jordán hadsereg leg­­reakciósabb elemeinek vissza­szorítása, első lépés lehetne a kibontakozás irányába.) A jordániai helyzet legfonto­sabb tényezője természetesen az volt, hogy ki lehessen zárni minden külső beavatkozást — ilyen intervenció elsősorban az Egyesült Államok oldaláról fe­nyegetett. Washingtonban kü­lönböző változatokat dolgoztak ki: szabályos helyi háborútól a „korlátozottabb” változatig, az ammani repülőtér megszállásá­ig. Izrael részéről is sűrűn hangzottak el a nyilatkozatok, miszerint Tel Aviv nem lehet „érdektelen" a Jordániában történtekkel kapcsolatban. Szél­­tében-hosszában beszéltek a Da­maszkusz által cáfolt állítólagos szíriai betörésről — a hét vé­gére azután elhallgattak ezek a híresztelések. Az amerikai beavatkozás ve­szélye, ha nem is múlt el telje­sen, csökkenni látszik. Ennek több tényezője van: a legfonto­sabb, hogy a szovjet kormány figyelmeztette Washingtont bár­minő felelőtlen akció kiszámít­hatatlan következményeire. Moszkva arra is felhívta az Egyesült Államokat: használja fel az Izraelre gyakorolt befo­lyását, minden esetleges provo­káció kiküszöbölésére. Közben az arab országok többsége is ha­tározottan állást foglalt az amerikai fenyegetéssel szem­ben, magában az Egyesült Álla­mokban pedig heves belső til­takozás bontakozott ki, s ez nem mellékes a november 3-án esedékes félidős választások előtt. A közel-keleti kaland a szövetségeseket sem lelkesítet­te, Washington felett „lidérc­nyomásként" jelenhetett meg egy újabb „Kambodzsa” rém­képe­n... így azután a hét derekén Nixon megjelent a Columbia Country Club kétezer személyes díszfogadáson, s ott leült a zon­gorához, hogy eljátszott egy vi­dám amerikai népdalt. A sajtó­tudósítók bizonyos visszavonulás­ként értékelték ezt a „művészi eseményt”. Némi iróniával hoz­záfűzhetnénk: akkor lett volna igazi zenei csemege, ha az el­nök zongorázni tudja a különb­séget a hivatalos amerikai nyi­latkozatok s a hátsó gondolatok között... A kissé „Jordánia-közpon­tos"’ héten azért sok más lénye­ges esemény is történt. Moszkva vendégkönyvébe Giri indiai el­nök, az afgán király, a Singa­pore-i miniszterelnök és Schil­ler nyugatnémet gazdaságügyi miniszter neve került. Nem csökken a diplomáciai csúcsfor­galom Svédországban a kommu­nista párt a „mérleg nyelve­ként” 17 mandátummal vonul­hat be az új egykamarás parla­mentbe. Folytatódtak a heves harcok Délkelet-Ázsiában — a héten különösképpen a kam­bodzsai csatatereken. Ám Pá­rizsban az amerikaiak — immár Bruce, az új delegáció-vezető, visszautasította a DRFK ésszerű és reális nyolcpontos javasla­tát. A magyar külpolitika sem tétlenkedett: FAO-tanácskozás Budapesten, magyar—olasz esz­mecsere Rómában, a magyar­­szovjet diplomáciai kapcsolatok felújításának méltatása a ne­gyedszázados évfordulón — s az indiai elnök várható látogatása, ennek a sornak folytatódását jelzi...

Next