Békés Megyei Népújság, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

s" így látja a hetes kommentátorunk, Pálfy Dózsef Juhildr is hét az ENSZ-ben Sok szépet és jót mondo t­tak el az ünnepi üléssorozaton, az ENSZ-ről, elhangzottak kifo­gások is. Észre lehet venni, hogy­­ a nyugati nagyhatalmak szíve­­ sen hozzányúlnának az ENSZ alapokmányához, különösen a Biztonsági Tanács jogkörének módosítása végett. Volt vita a jubiláns üléssorozatról kiadan­dó, 12 pontot tartalmazó külön nyilatkozat megszövegezése kö­rül is, főleg azért, mert abban név szerint megbélyezegték a fajgyűlölet politikáját alkalma­zó Dél-Afrikát és az u­tolsó gyar­matosító hatalmat, Portugáliát. Fel-felmerült ez a fogalom: az ENSZ egyetemessége. Talán nem j­árt „lefordítani”: azt jelenti, hogy a világ minden országa képviseltesse magát az ENSZ- ben. Nem lehet „egyetemes”, „un­i­verzál­is”, az egész emberi­ség nevében szólni jogosult vagy képes szervezet az ENSZ, ha nem tagja a két Németország, hiszen az NSZK és az NDK a világ első tíz ipari hatalma kö­zött szerepel, vagy, ha nincs ott a Kínai Népköztársaság. (Ép­pen a jubiláris üléssorozat alatt került nyilvánosságra az ENSZ demográfiai évkönyve: e szerint a Kínai Népköztársaság lakos­sága 740 millió). I­ Szovjetunió és az Egyes­s­­ült Államok lélekszámát is ide­iktatom : 240 millió a szovjet em­berek száma, az USA területét 224 millióan lakják. Ezé a két hatalomé kétségtelenül a döntő felelősség a világ békéjének megmaradásáért, amint mondani szokás: e két ország „szuper­nagyhatalom”. Nos, az elmúlt hét több alkalmat teremtett a­ szovjet—amerikai viszony tiszt­­tázásához, a két fél álláspontjá­nak kölcsönös megismertetésé­hez. A múlt heti Gromikov Ro­­gers-találkozót a hét elején kö­vette az a vacsora, amelyet a New York-i Waldorf Astoria­­szállóban adott az amerikai kül­ügyminiszter szovjet kollégája tiszteletére. Pusztán a jelenle­vők névsorából már következtet­ni lehetett arra, hogy ezen a „munkavacsorán” milyen témák jöhetett szóba, hiszen ott volt egy-egy USA-diplomata a közel­­keleti, a nyugat-berlini, az indo­kínai, a leszerelési ügyek fele­lőseként... Aztán létrejött egy Nixon­ Gromiko-találkozó is. Az amerikai elnök a washing­toni Fehér Házban fogadta a szovjet külügyminisztert. A két és fél órás megbeszélésen szóba került a két nagyhatalom viszo­nya, az európai kérdéscsoport, a fegyverzet korlátozása, a Közel- Kelet és Vietnam problémája. Az ENSZ-közgyűléssel párhu­zamosan egész sor olyan két- és többoldalú megbeszélésre került sor, amelyeknek témája a közel­­keleti válság, a fegyverszünet meghosszabbítása és a Jarring­­féle tárgyalások esetleges, megindítása volt, így például U Thant főtitkár vacsoráján tulaj­donképpen szovjet—amerikai— angol—francia külügyminiszteri megbeszélést tartottak — Gun­­nar Jarring, a svéd diplomata, a közvetítő tárgyalások leendő le­bonyolítója és természetesen maga a vendéglátó házigazda, az ENSZ-főtitkár jelenlétében... Az egyiptomi külügyminiszter, Riad, sorban tárgyalt a nagyhatalmak külügyminisztereivel, akik New Yorkban tartózkodnak. Abba­nban a hét végén indult el az ENSZ-székhelyére, előrelátható­lag négy hétig marad ott. Van tehát idő és alkalom a közel­­keleti közvetett érintkezés fel­vételére. Áttérve a Közel-Keletre: két ország belső helyzetére irá­nyul az érdeklődés reflektorfé­nye, az EAK-ra és Szíriára. Az Egyesült Arab Köztársaságban az új kormány megalakításával és az Arab Szocialista Unió fő­titkárának megválasztásával be­fejeződött a Nasszer elnök halá­lával felvetődött utódlási kérdés megválaszolása. Az egyiptomi kormányelnök dr. Mahmud Fava­zi, az idős, tapasztalt diplomata és meggondolt államférfi lett. Az új kormányban egyébként csak az volt az egyetlen — bár két­ségtelenül jelentős — változás, hogy Heikal, az Al Ahram fő­szerkesztője átadta a tájékozta­tásügyi tárcát Mohamed Fajek­­nak. Az Arab Szocialista Unió új főtitkára Abdel Mohszen Abul Nur, aki egy éve az ASZÚ delegációja élén hazánkban is járt. Szíriában a hét elején olyan hírek terjedtek el, hogy Nured­­din Atasszi államfő lemondott s hogy a Baath-párt soraiban válságot okoztak a viták: Szíria csatlakozzék-e a közel-keleti fegyvernyugváshoz és részt ve­gyen-e a közvetett tárgyaláso­kon? A helyzet áttekintésé­hez valószínűleg meg kell várni a jövő hétre beharangozott rend­kívüli pártkongresszust 1970. OKTÓBER 25. 2 am .mn’m IS baloldali fillense Chile új elstake A rendkívüli állapot bevez­­­zetését­ követően nyugalom honolt szombaton Santiagó­­ban. Katonai és rendőri egy­ségek zárták le a nemzeti kongresszus épületét és a kör­nyékét, hogy biztosítsák a sza­vazás zavartalan lebonyolítá­sát. Általában tudták, hogy Al­­lendét a kongresszusban támo­gatja a kommunistákból és szocialistákból álló népi egy­ségfront, valamint a keresz­ténydemokrata párti képvise­lők többsége. Szombaton délután tartotta együttes ülését a chilei parla­ment két háza. Az egyetlen napirendi pont a köztársasági elnök megválasztása volt. És amint várható volt, a kommunisták, szocialisták, valamint más baloldali csopor­tokat tömörítő népi egység­front jelöltje Salvador Allende 153 szavazatot kapott. Ellen­fele, Jorge Allessandri, a jobb­oldal jelöltje mindössze 35-öt. Hét képviselő tartózkodott a­­ szavazástól, öten nem jelentek­­ meg. A magát marxistának valló Salvador Allende november­­ 3-án lép a jelenlegi keresz-­­ténydemokrata elnök, Aduar­­­­do Frei örökébe . Budapestre látogat az NSZK gazdaságü­gyi minisztere Vasárnap este Budapestre érkezik dr. Karl Schiller, a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságügyi minisztere, hogy eleget tegyen annak a meghí­vásnak, amelyet dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ter ez év márciusában az NSZK-ban tett látogatásakor adott át. Dr. Karl Schiller két­napos magyarországi tartózko­dása során aláírja a magyar— NSZK hosszúlejáratú árucse­reforgalmi, gazdasági és mű­szaki együttműködési megál­lapodást. (MTI) Kína! vei® köszönő távirata Csou En-laj, a Kínai Népköz­társaság Államtanácsának elnö­ke, Fock Jenőnek, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány el­nökének, Csiao Kuan-hua, a Kínai Népköztársaság külügy­miniszterhelyettese, Péter János külügyminiszternek táviratban mondott köszönetet a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánsá­gaikért. (MTI) Szovjet kulturális küldüttséff Budapesten A Szovjet Kultúra Napjaira szovjet kulturális delegáció érke­zett pénteken Budapestre. Képünkön, a Ferihegyi repülőtéren Ilku Pál művelődésügyi miniszter üdvözli Jekatyerina Furceva miniszterasszonyt, a szovjet delegáció vezetőjét. (MTI fotó — Molnár Edit felvétele — RS) N­yugati szomszédunk Ausztria egyik legnagyobb tör­ténelmi sorsfordulójának más­fél évtizedes jubileumát ünnep­li. Az 1955 májusában kötött osztrák államszerződést új al­kotmánytörvény megalkotása követte, amelyet október 26-án fogadott el az osztrák törvény­­hozás. Az államszerződés nyo­mán Ausztria örökös semleges­séget vállalt, s hivatalosan tör­vénybe iktatták: Ausztria „min­den rendelkezésére álló eszköz­zel” megtartja és megvédi füg­getlenségét. Mindenekelőtt arra kell em­lékeztetni, hogy az államszer­ződés — amelynek az alkot­mánytörvény természetes kö­vetkezménye és gyürt­ölése volt ,hosszú évek nehéz tárgyalá­sai után jöhetett csak létre. Az államszerződésig (különösen a NATO 1949-ben történt meg­alakulása után) az amerikai po­litika egész sor kísérletet tett arra, hogy Ausztria nyugati ré­szét — a három nyugati nagy­hatalom megszállási övezeteit — valamilyen formában egy előretolt stratégiai bázissá szer­vezze. A hitleri „alpesi erőd”­­gondolatnak ez az új körülmé­nyek között történt felélesztése készséges partnerre talált az akkori idők bonni kormányai­ban. Az államszerződés létre­jötte ennek az irányzatnak a folytatását természetesen lehe­tetlenné tette. Az utóbbi másfél évtized ta­pasztalatai azt mutatják: he­lyes volt a Szovjetunió és az európai szocialista országok el- Ausztria é­ tékelése, amikor az államszer­ződést az európai biztonság lét­rehozására irányuló politika je­lentős győzelmének tekintették. A tizenötödik évfordu­lón meg lehet állapítani, hogy a változó osztrák kormányok a semlegesség alapvető katonai és politikai elemeit tiszteletben tartották. Természetesen 1970 májusá­ban, amikor — Ausztria törté­netében először — szociálde­mokrata kormány lépett hiva­talba, ismét politikai mérlegre került az osztrák semlegesség. Megállapítható, hogy a Kreis­­ky-kormány, elődeihez hasonló­an, tiszteletben kívánja tartani, sőt meg akarja szilárdítani Ausztria semlegességét. Ami Kreisky személyét illeti, ő már 1964-ben egy éppen Budapes­ten tartott előadásában kifej­tette meggyőződését: „minél in­kább alapelvünk a semleges­­ség, annál erősebb lesz Auszt­ria helyzete Európában”. Be­mutatkozó beszédében nemcsak megismételte ezt az álláspon­tot, hanem messzemenő követ­keztetéseket vont le arra vonat­kozóan: semlegességénél fogva milyen szerepet játszhat Auszt­ria az európai kollektív bizton­ság megszilárdításában. Hasonló hangot ütött meg Kirchschläger külügyminiszter, amikor a semleg­sség megszi­lárdítását és az osztrák semle­ 15 év után­ iesség folytonosságát hangsú­lyozta. Összefoglalva: az alkotmány­törvény 15. évfordulóján a helyzetet az jellemzi, hogy Ausztria általános külpolitikai vonala nem változott, s az oszt­rák semlegesség csorbítatlan. Ez természetesen lehetőséget adott és ad arra, hogy a szo­cialista országok szorosabbá te­gyék Ausztriához fűződő kap­csolataikat. A mi szempontunk­­ból különösen jelentős az oszt­rák semlegessség, hiszen orszá­gaink törekvése a jószomszédi viszony ápolása, örömmel re­gisztrálhatjuk tehát a magyar— osztrák kapcsolatok sokoldalú fejlődését, amely kifejezésre ju­tott vezető államférfiaink köl­csönös látogatásaiban is. Ezek előrebocsátásával meg kell jegyezni, hogy az osztrák semlegesség égboltja azért távolról sem nevezhető felhőtlennek. Az osztrák sem­legességet fenyegető veszélyek ma gazdasági formában jelent­keznek. A dolog lényege a kö­vetkező: az államszerződés ki­mondja, hogy Ausztria nem válhat olyan zárt államcsopor­tosulás tagjává, amelynek Né­metország (az adott esetben az NSZK) is tagja. A Közös Piac ilyen csoportosulás, különös te­kintettel arra, hogy a gazdasági kapcsolatokon­­ túlmenően be­vallott célja tagországainak po­litikai integrációja. A Szovjet­unió és a szocialista országok több ízben felhívták Ausztria figyelmét arra, hogy a Közös Piachoz való csatlakozás ellen­tétes lenne az államszerződés szellemével, veszélyeztetné Ausztria örökös semlegességét és ezzel azt a stabilizáló szere­pet is, amelyet az európai hely­zet alakításában betölthet. Ausztria második világháború utáni gazdasági fejlődése vi­szont oda vezetett, hogy kül­kereskedelmének legnagyobb hányadát a Közös Piac állama­ival bonyolítja le. Amennyiben Nagy-Britannia, Dánia és Nor­végia csatlakoznának a Közös Piachoz, ez azt jelentené, hogy megszűnik az Európai Szabad­kereskedelmi Társulás (EFTA), amelynek Ausztria jelenleg tagja. Így Ausztria számára po­litikailag igen veszélyes kény­szerhelyzet alakulhat ki. Az osztrák politika e pillanatban még fenntartja azt az elképze­lését, hogy lehetséges olyan csatlakozási vagy társulási for­ma, amely kielégíti az ország gazdasági igényeit s ugyanak­kor nem veszélyezteti a sem­legességet. A szocialista országok, így hazánk álláspontja termé­szetszerűen az, hogy minden erővel meg kell őrizni azokat az értékeket, amelyeket az osztrák örökös semlegesség leg­szigorúbb megtartása az euró­pai béke számára jelent. —ie—

Next