Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
Együtt melegszünk... Összefoglaló tájékoztató jelenik meg Hol vannak a régi igazságok, régi bölcseletek, azok a paraszti megfigyelések, amiket apáról-fiúra örököltek a nemzedékek, évszázadról évszázadra megőriztek a magyar falvak? Elkoptak, kivesztek a köztudatból. Pedig néha-néha hasznos lenne, ha tanítanák őket. Azokat a mindennapi életet visszatükröző szavakat, fogalmakat, amik visszaadták az akkori társadalmat, az emberi megalázottságot, kiszolgáltatottságot. A minap iskolásoktól kérdezgettem, ki tud válaszolni a summás, komód, sublót, vízicibere, zsellér, úrdolga, intéző stb. szavakra. Alig-alig tudtak valamit mondani rá. Ez már más világ. S azok micsoda ózsdinak tűnő szavak, így vagyunk nagyon sok szólással, mondással is, amiket átörököltünk a mi társadalmunkba abból a megkövesedett, hajdani ántivilágból. Ritkán, de az öregek még el-elmondogatják csendes, megszomorító magányukban; az öregség rosszabb a kivert kutya sorsánál; majd ránk néz az isten; befogad a pihentető föld. Igazságot takartak ezek az élettapasztalatokat leszűrt megfogalmazások. Hiszen, ha annak idején a falvakban a földmű-velők kezéből kiesett a munka, s elgyengült a kéz, nagyon szo-morú sors várt rájuk. Nemigen nézett rájuk csak a magasságos ég vagy az se. Lehetne sorolni az istállókban, kamrákban elpergetett szürke napokat, vigasztalan estéket, kitelne azokból jó néhány könyv is. Minek? Az öregség is megváltozott. Szép lett, megszépült. Igaz, ez? Lehet öregség, ami szép? Igaz. Törődünk velük, hónuk alá nyúl a társadalom, nem kitaszítottak többé. Nem máról-holnapra tengetik napjaikat, hanem egyenrangú emberek azokkal, akik részt vesznek a társadalomépítésben. A szeretet, a gondoskodás, a megérdemelt és kijáró elismerés aranyozza be az öregség napjait. De törődünk-e velük eléggé? A családon belül végbement változás az alapja a legfontosabbnak, a szeretetnek, s a pihenni vágyó öregek megbecsülésének, támogatásának. Hiszen nemcsak nagyközösségben, hanem kis családokban él minden társadalom. Elsősorban tehát innen várják a támogatást, a megértést. Szép példák ezreit sorolhatnánk. Már öreg fejjel kezdtek neki az építkezésnek az egyik portán. A fiatalok, a gyerekek magukra vállalták a részletek törlesztését. Nem könnyű, hiszen az önmaguk építette házért is törlesztgetnek. Mégis. Legelemibb kötelességüknek tartják, hogy ezzel is könnyítsenek a szülők terhén. A társadalom sem hagyja őket magukra. Különböző formái alakultak ki a segélyezésnek, a velük való törődésnek. Leginkább a termelőszövetkezetekben tűnik ez fel, a szociális és kulturális alapok megnövekedésével, a háztáji földek díjtalan megművelésével, a rendszeresen juttatott pénzbeli segélyezéssel és az évről évre megtartandó öregek napjával. Igaz, akad olyan gazdaközösség, ahol egyszer egy esztendőben az öregek napjával letudnak mindent. Aztán többet nemigen gondolnak a magatehetetlen idősökkel, a munkából, az életből kiöregedettekkel. Pedig a társadalom, a szocialista közösség jóval többet vár a gazdaközösségektől. Olyan megoldásokat kell keresni és találni, amelyek megfelelnek a mai igényeknek, az adottságoknak. Lehetne épületeket kialakítani, esetleg klubszerűen is, ahol az egyedül álló öregek bent lakhatnának. Valamilyen térítés ellenében vagy a meglevő vagyonnak átadásával, vagy a nyugdíj meghatározó százalékáért. Ehhez lenne állami támogatás is, csak éppen a formákat, a módokat kellene megkeresni. z elmúlt években egy igen hasznos kezdeményezés bontogatta szárnyát Dunántúlon. Hírül adta a sajtó, televíziós lapunkban is foglalkoztunk vele —, hogy egyik-másik A termelőszövetkezet eltartási szerződést kötött idős emberekkel. Hiszen a legtöbbjüknek földje, háza, ingatlana van, s ha azt értékesítené, akkor jól megélne belőle, öreg napjait ezzel is megszépítené, megkönnyítené. Családja meg nincsen, így hát inkább a szövetkezettel köt eltartási szerződést, mint ismeretlen emberekkel. Havonta a közös meghatározott összeget fizet, cserébe majd az öregek elhalálozása után igényt tart az ingatlanra. Új szokás ez, szép, követendő példa. Ahol megerősödtek a szövetkezetek, nyugodtan vállalhatják a többletkiadásokat is. Nemcsak azért, mert idővel megtérül ez, hanem azért, is, mert sokakhoz csak így juthat el a gondoskodás, a társadalom megbecsülése és szeretete. Sajnos, ez a szép szokás nem honosodott meg még igazán falvainkban. El-elakadozik a szövetkezeti irodákban, sokszor az idős emberek „megkötődöttségén” is, inkább egyénekkel kötnek szerződést, semhogy a tszhez fordulnának segítségért. Panaszolta egy idős nénike, „befagyott a szeretet”. Pedig nem. Csak akkor, talán éppen azon a napon, abban az órában ő így érezte. De azóta már tapasztalhatta,ha nem is valami sokkal, de felemelték a közsegély összegét. Amiből ő is könnyebbé teszi napjait. Az ember nemcsak termelőerő. A gép hamarabb elhasználódik. Az emberre, amíg él, szükség van. Nélkülözhetetlen. Mindenféle társadalmat nemcsak ő épít, hanem önmagáért építi. Szente Imre bácsi is szomorú könnyeket hullatott, amikor az Orosházi Állami Gazdaságból elvitték a hőskor utolsó rekvizítumait, a hajnadi gőzgéphez tartozó ekefejeket. Nagy időről vallottak azok, amikor elkezdte az életét a más földjén, a nagygazda földjén, munkálkodott serényen. Aztán, ahogy jött a történelmi változás, új életet kezdett, az ott megalakult állami birtokon, s dolgozott tovább. És a gépek kiöregedtek. Elkoptak, elhasználódtak. De Szentes Imre még mindig szorgalmatos, dolgozik, nyugdíj előtt áll. Minden érték az ember. S amikor már kifordul a kezéből a munka, nem dobhatjuk úgy el, mint egy elhasználódott szerszámot. Szomorú az öregség, ha nincsen támasza az embernek. Sivárabban, kisebb örömökkel élik napjaikat. Pedig a szeretet nem fagyhat be. A nagyközösségben, s minden kicsi családban is ott lángol szüntelen, éled napról napra, mint a remény, az örömök. Az ember szeretetre, örömre született. És ez nem múlhat formaságokon. Meggyújtottuk már a „valami nagytüzet”, engedjük hozzá, vezessük hozzá, hívjuk bátrabban hozzá öregjeinket. Falvakban, városokban, mindenütt. Hiszen önmagunkat is hívjuk. Sz. Lukács Imre ián a teraszos művelés. Ritka vendég ugyan az eső, a hegycsúcsok kapják sűrűbben a csapadékot, de ha esni kezd, könynyen kimossa a földet a meredek hegyoldalból. Vasia, háromszázlelkes falucska a büszke pálmasoros, ragyogó, Imperia fölött, nem messze San Remotól, de a hegyek túlsó oldalán, a vörös csúcsok között így hívják errefelé az Alpok rőtbarna nyúlványait. Kétszeresen is találó ez az elnevezés. A napsütésben vöröslenek a földek, sajátos arculatot adnak a tájnak, de aki ennél többet mondó: a környékbeli apró falucskák lakói szinte kivétel nélkül kommunisták. Vassóban hetven tagja van a pártnak. Egymásért tűzbe mennének, csodálatos megnyilvánulásait tapasztaltam itt az együvétartozásnak, az elvtársi segítségnek. A társadalmi élet mozgalmas központja „Signor Guido” albergája. Rendeltetését nézve a mi régi, falusi fogadóinkhoz áll közelebb, amolyan penzióféle. Hét végén mindig itt ül az egész falu. Cserélgetik a raffiával fonott üveget, beszélgetnek, politizálgatnak. Nagy gondú, szegény emberek. A bányák már elég roszszak, kimerülőfélben vannak, a tulajdonosoknak nem éri meg, hogy új gépeket vegyenek. A legnehezebb munkát is kézzel végzik. Fiatalembert alig látok. „Signor Guidoék” bólogatnak, a tenyerüket mutatják. Vastag, kérges munkás kéz. „Ezért maradjanak, ezért?” Elviszi a fiatalokat a nagyváros, a tengeren ■ túl. Mire viszik? Örvösök lesz- nek, mérnökök, tanárok... „No, 5 no... Nincs pénz iskolára.” Majdhogy minden bányásznak , van egy-két hold olajültetvé- nye. Különben nem tudnának megélni, még szegényesebben ■ volnának. Az asszonyok, a gye- rekek kínlódnak a ligetekkel, jámbor, nagyfülű szamarak sejtítik őket, húzzák föl a kordélyt. Mindennapos kép ez... » A tenger fölött tűzijátékok reklámozzák a pezsgőmárkákat, A vörös csúcsok között pedig » kincset ér a víz is. Az idén hét hónapig egy csepp eső sem esett. A bányászok fizetése alacsony. Az élelmüket kis földecskéjükön termesztik meg. Maguk préselik az olajat, „kalákában” is darálják a spagettit, főzik a paradicsomlakvárt, közösségben legeltetik tehénkéiket. Az Alpok ■ füveivel illatosított jó ízű sajji tokát gyártanak. Aprócska robogókra telik és biciklikre, vagy nyolcan-tízen vesznek egy kimustrált terep- : járót, dzsippfélét, azon járnak a munkába. Az Unita minden kommunista családnak jár, a nemzetközi politikában, a munkásmozgalom kérdéseiben jól tájékozottak. A Virágpartra tereltem a szót. Legyintenek, az nem Olaszország. Azt hiszem, en- nél lényeglátóbban nem is jel- jelemezhetnénk a Riviéra dei Fiji őri világát. Tiszai Lajos Következik: Az üvegtorony ■ mellett. • A Békéscsabai Hizlalda I-es és II-es sz. telepe ETETŐ, RAKODÓ, KISVASÚTI MOTOROS ÉS LAKATOS dolgozókat vesz fel. 166955 1971. JANUÁR 13. * A fogyasztási és értékesítő szövetkezetek új szabályozórenszerek Ésszerű változások — Előtérben a fejlesztés — Kialakították a közgazdasági szabályozóik azon új rendszerét, amely a IV. ötéves terv éveiben a fogyasztási és értékesítő szövetkezetekre érvényes. Az elmúlt három évben alkalmazott szabályozóik egy részének tökéletesítését a gazdasági fejlődésből fakadó új követelmények, az új szövetkezetpolitikai elvek tették szükségessé. Az alapelviek természetesen változatlanok, hiszen az állam a továbbiakban is szabályozza a személyi jövedelem és a felhalmozás, tartalékolás arányait. Jelentősen változik azonban egyes szabályozók mértékrendszere, a nyereségérdekeltség elvének érvényesülése mellett fokozottabb erőfeszítést igényel a feltételek teljesítése. A növekvő nyereségérdekeltség mellett erősödik a forgalomnövelési érdekeltség is. Ugyanakkor az állam bizonyos intézkedésekkel megakadályozza az ármanipulációkkal való nyereségnövelést. Változik az állami támogatás rendszere. Az új rendszerben az állam elsősorban az ésszerű fejlesztési, beruházási törekvéseket támogatja. A fejlesztés így jobban közös érdekké válik, hiszen minél többet áldoz egy szövetkezet saját erőből, annál több állami támogatást kaphat. Ez EFÉSZ-ek fejlesztési problémáinak megoldásában jelentős erőforrás a szövetkezeti közös alap. Emellett állami pénzügyi támogatás is jut a szövetkezeteknek, amellyel elsősorban a nagy alapterületű ABC- és iparcikk-áruházak építését, az ellátatlan területek üzlethálózatának, a zöldség-gyümölcskereskedelemnek a fejlesztését, a raktárépítést és a szolgáltató tevékenység bővítését kívánják előmozdítani. A támogatást közvetlen anyagi hozzájárulásként és közvetett módon (pl. adóengedmény) kaphatják a szövetkezetek. A szövetkezeti sajátosságok elismerését jelenti a 2019. számú kormányhatározat, amely kimondja, hogy az eszközlekötési járulék saját vagyon utáni hányadát nem kell az államnak befizetni, hanem a szövetkezet fejlesztési céljaira felhasználható. Régi gondot orvosol az az új rendelkezés, amely az ÁFÉSZ- ek mezőgazdasági termékforgalmazását mentesíti a nyereségadó és az eszkközlekötési járulék, továbbá élelmiszerfeldolgozó tevékenységüket az eszközlekötési járulék fizetése aló. Ezzel elhárul a legfőbb akadály a fokozottabb ÁFÉSZ—tsz együttműködés, a közös vállalkozások létrehozása elől. 1971. január 1-től a fogyasztási szövetkezeteknek is kereskedelmi adót kell fizetniük. Mértékét boltcsoportok szerint kulcsszámokkal határozták meg. A vendéglátást nem terheli kereskedelmi adó. Mentesülnek ez alól a 3000 lakosnál 500 lakoson aluliak pedig a mentességen túl teljes árbevételük 1,5 százalékáig állami ártámogatásban is részesülnek. Mentesül továbbá a kereskedelmi adó alól a Szövetkezeti zöldség-gyümölcsforgalmiazás, a könyvértékesítés, stb. A szövetkezeti és állami vendéglátásra egységes forgalmi adó és árkiegészítési rendszer lépt életbe. Az italok utáni forgalmi adó 4 százalék, az ételforgalom utáni árkiegészítés 12 százalék lesz. Változik a szövetkezeti gazdálkodás költségszerkezete, költségelszámolási rendszere is. A részjegyek utáni részesedést, amit eddig az érdekeltségi alap terhére fizetttek, már költségként lehet elszámolni, de csak akkor, ha a szövetkezet jövedelmező gazdálkodást folytat. Kedvező az is, hogya szövetségek fenntartására fizetett hozzájárulást ezután a szövetkezetek adózatlan mérlegeredményük terhére fizetik. Az új elszámolási rendszerrel párhuzamosan január 1-től új számlakeret lépett érvénybe! A város-, illetőleg községfejlesztési hozzájárulás az adózatlan nyereség 6 százaléka, ez azonban nem terheli a fejlesztési alapot. Hasonlóan az adózatlan mérlegeredményből képezhető a 9 százalékos tagsági érdekeltségi alap is. Miután a szövetkezet levonta mérlegeredményéből az említett célokra fordított adózatlan nyereségrészt, a fennmaradó nyereséget két részre, fejlesztési és részesedési nyereségrészre bontja. Ezek után a nyereségadót is különbözőképpen kell fizetni. A fejlesztési rész nyereségadója továbbra is 55 százalék, a részesedési nyereségrész adója azonban progresszív. A fejlesztési nyereséghányadot terhelő adó 10 százalékát a jövőben is visszatarthatja a szövetkezet, ha azt már felhasználta tartós forgóeszközök fedezeteként. Az új bérszabályozók erősebben ösztönöznek egyrészt a forgalomnövelésre, másrészt a termelékenység fokozására. Egyes ágazatokban bérszínvonal-szabályozással, másokban bértömegszabályozással befolyásolja az állam a szövetkezetek bérpolitikáját. Minden bérnövekedés adóköteles. A teljesítményekkel arányos és a népgazdaság bérpolitikájának megfelelő bérfejlesztés azonban adókedvezményben részesül. Az ezt meghaladó fejlesztés viszont progresszív adóztatást von maga után. Az új szabályozórendszer alapos tanulmányozása és megismerése most a fogyasztási szövetkezeti vezetők egyik legfontosabb feladata. A SZÖVOSZ ezért hamarosan összefoglaló tájékoztatót bocsát ki, amely részletesen ismerteti az új szabályozók teljes körét. kisebb települések üzletei is, az Dr. Szankó István MOTOROSOK, FIGYELEM! Rövid határidőre vállaljuk motorkerékpárok javítását, felújítását, hengerjárását Kívánságra hengereket cserélünk. VASIPARI SZÖVETKEZET MOTORSZERVIZEI BÉKÉSCSABA, BARTÓK BÉLA V. 46—48. Telefon: 11—717. X