Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
Kádár János és Fock Jenő fogadta Le Thanh Nghit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden délután fogadta Le Thanh Nghit, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, a VDK minisztertanácsának elnökhelyettesét, a hazánkban tartózkodó vietnami küldöttség vezetőjét. A baráti eszmecserén részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Roska István külügyminiszterhelyettes és Hoang Cuong a VDK budapesti nagykövete is. (MTI). VDK hajlandó tárgyalni de nem enged A VDK bejelentette: kész folytatni a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal a vietnami háború befejezéseiről és a béke helyreállításáról. A VDK ismételtel kijelentette, csak akkor újítja fel a megbeszéléseket az EgyesültÁllamokkal, ha Washington visszaállítja az 1972. december 28-a előtti helyzetet. Miután az Egyesült Államok közölte, hogy 1972. december 29-től beszünteti a 20. szélességi körtől ésszakra fekvő területek bombázását, a VDK kész felújítani a tárgyalásokat egyrészt • Xe Duc Tho, a VDK Párámban tárgyaló delegációjának kü- lönleges tanácsadója és Henry J Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, másrészt a két fél szakértői között. | • * * | A vietnami nép mindaddig harcolni fog az amerikai im- perialisták ellen, amíg azok vo- | rakodnak tiszteletben tartani Vietnam függetlenségét, szuverenitását és területi sérthetetlenségét. — hangsúlyozta újévi köszöntőjében Ton Duc Thang, a VDK elnöke. — Amíg az Egyesült Államok nem hajlandó véget vetni támadó háborújának, lemondani Dél-Vietnam i jelenlétéről, és tiszteletben tartani a déli országrészben élő honfitársaink önrendelkezéséhez és demokratikus szabadságjogokhoz való jogát, addig országunkban minden embernek az az elhatározott szándéka, hogy tovább folytatja és fokozza a harcot a katonai, politikai és diplomáciai fronton . Egyidejűleg erősítjük harcos szolidaritásunkat Laosz és Kambodzsa népével, hogy megszabadítsuk egész Indokínát az amerikai agresszoroktól és lakásaiktól — mondotta befejezésül Ton Duc Thang (ADN) Kínai politika — India szemével Az Indiai fővárosban megjelent Dharamvir Szingh Tjaga ismert indiai közéleti személyiségnek és politikusnak, Uttar Pradesh állam törvényhozó .. gyűlése képviselőjének „Kínai mandarinizmus” című könyve, amelyben elemzi a pekingi vezetés fejlődő országokkal kapcsolatos politikáját. A könyv megállapítja: bár korunk fő tartalma az imperializmus és a szocializmus közötti kérlelhetetlen ideológiai harc, a pekingi vezetők mégis azt a jelszót röppentették fel, hogy a „két szuperhatalom”, vagyis a Szovjetunió és az Egyesült Államok ellen kell harcolni. A Szovjetunió és az Egyesült Államok egy kalap alá vétele a szocialista világrendszer, mindenkelőtt a Szovjetunió, a harmadik világ megbízható szövetségese ellen irányul Fejtegetéseit a maoista vezetőknek a Bangladesh-i eseményekkel kapcsolatos magatartásával illusztrálja. Pekingnek az az állítása, hogy szolidáris minden nemzeti felszabadító mozgalommal és támogatja azokat, semmivé foszlott azáltal, hogy leplezetlenül fegyverrel és pénzzel segítette a nyu-gat-pakisztáni katonai juntát Bangla Desh 75 millió lakosé-nek nemzeti felszabadító mozgalmával szemben. Azokról a határmódosítási igényekről szólva, amelyeket Kína szomszédjaival, köztük Indiával és a Szovjetunióval szemben támaszt, a szerző hangsúlyozza: „Peking ezekkel az igényekkel igyekszik elvonni a kínai lakosság széles rétegeinek figyelmét hazája nehézségeinek valódi okairól”. Fejtegetéseinek befejező részében arról is, hogy Kína, mint óriási lehetőségekkel rendelkező hatalom, nagy befolyást képes gyakorolni a nemzetközi fejlődésre. A forradalom győzelmének eredményeként Kína az antiimperialista harc fontos tényezőjévé vált, és nagy nemzetközi tekintélyt szerzett. A szocialista országokkal való együttműködés folytatása helyett azonban a kínai vezetők az elmúlt évtized kezdetén a kalandorkodás útjára léptek. Országukat a mai világ alapvető forradalmi erőivel szembenálló táborba vitték, elszigették a szocialista közösségtől és a nemzeti felszabadító mozgalmaktól, ily módon erősödött Kínának az Egyesült Államoktól és más nyugati hatalmaktól való függősége — hangoztatja a könyv szerzője. (TASZSZ) Málta elutasította az angol bérfizetési ajánlatot A máltai kormány nem foggadta el azt a 3,5 millió fontot, amelyet Nagy-Britannia a szigetországban lévő katonai támaszpontok 1973. első három hónapjára szóló bérleti díjaként hétfőn akart fizetni. Mint ismeretes a múlt év tavaszi angol-máltai megállapodás értelmében Nagy-Bri- Jannia a NATO-tagországok seg sgítségével évi 14 millió font bérleti díjat tartozna fizetni Máltának. Mintoff miniszterelnök nemrég az összeg 10 százalékkal való megemelését követelte, hogy kiegyenlítsék a font devalválásából származó értékkülönbözetet. Az angol kormány azonban továbbra sem hajlandó felemelni a bérleti díj összegét. (UPI) C. fejezet Európában Lengyelország — Az 1972-es év, mely eseményeit tartja ön az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából a legfontosabbaknak, különös tekintettel a szocialista országok egybehangolt és egységes fellépésére? — Az 1972-es év bővelkedett az európai béke és a biztonság megszilárdítása szempontjából különleges jelentőségű eseményeikben. A Moszkvában költött szerződések a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok rendezéséhez vezettek, ami a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelvét igazolta. Általában javult a politikai légkör; az enyhülésnek a vitás nemzetközi problémák fokozatos rendezésének számos jelét lehet tapasztalni, habár még sok a gyúlékony tűzfészek és a rendezetlen kérdés a világban. — Európa az enyhülés és a normalizálódás folyamatában jelentősen megelőzte a világ többi részét. Az 1972-es év Európa számára az országok közötti kapcsolatokban egy sor történelmi jelentőségű esemény eredményeképpen a fordulat éve lett . 1972 júniusában életbeléptek a Szovjetunió és Lengyelország szerződései az NSZK-val, valamint a négy nagyhatalom megállapodása Nyugat-Berlin ügyében. Novemberben megkötötték az NDK és az NSZK közötti alapvető kapcsoltaikról szóló szerződést. Ezek a szerződések a mai közép-európai határokat megkérdőjelező, az NDK elismerését elutasító revansista nyugatnémet körök által szított sok éves nyugtalanság időszakát zárták le. Európa életébe az enyhülés és a szilárdítás elemeit hozták, az európai államok és határok általános tiszteletben tartásának elvét rögzítették. Ezek a szerződések a szocialista államok politikájának óriási vívmányai. Egységünknek köszönhető, hogy a jogos követeléseinkért folytatott nehéz harcban képesek voltunk olyan politikai eredmények kivívására, amelyek országainknak tartós, békés fejlődést biztosítanak az általánosan elismert határok között, együttműködésben valamennyi érdekelt állammal. Európa viszonylatában egyáltalán nem mindennapi jelentőségű esemény volt az európai biztonsági és együttműködési konferencia sokoldalú előkészítő megbeszéléseinek megkezdése 1972. novemberében Helsinkiben. Ennek a konferenciának az eszméje évekkel ezelőtt merült fel. 1972-ben értek véget a viták magáról az értekezés gondolatáról, amelyet 34 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada végül is elfogadott. Ezután kezdődőt el a nagy vállalkozás konkrét előkészítésének időszaka. Mit vár ön az 1973-as évtől? — Mindenekelőtt az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikerét. Úgy gondoljuk, hogy a konferencia tanácskozásainak már 1973. júniusában meg kell kezdődniük. Óhajtjuk, hogy a konferencia munkája megfelelően alakuljon és pozitív eredményeket hozzon. Ehhez, úgy véljük, a konferenciát össze kell kapcsolni a külügyminiszterek konstruktív megbeszéléseivel és a szakbizottságok munkájával, végső akkordként pedig magasszintű állami képviselők találkozójával. Mindez hangsúlyozná a konferencia rendkívüli jelentőségét a jelenlegi európai együttműködés és a jövőbeli békés fejlődés számára. Ahhoz, hogy az európai konferencia valóra válthassa e reményeket, ki kell dolgoznia a biztonsági politika minden vonatkozását a megfelelő megegyezés számára. Ebben a megegyezésben le kell rögzíteni és meg kell erősíteni a fennálló európai határok általános tiszteletben tartásának, a fegyveres erőszak alkalmazásáról való lemondásnak, és a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelveit. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia tanácskozásainak természetesen eredményezniük kell a széles körű gazdasági-tudományos együttműködést és a nemzetközi csere más formáinak fejlődését, továbbá nagy vonalakban a természeti környezet védelmének kidolgozását. Arra számítunk, hogy 1973-ban a konferencia megfelelő határozatokat hoz az említett kérdésekben és létrehozza azt az állandó szervet, amely tovább folytatja a munkát az összeurópai biztonság és együttműködés rendszerének kiépítésén. Az 1973-as év másik eseménye lesz a fegyveres erők és a fegyverzet Európában végrehajtandó csökkentésével foglalkozó tárgyalás-sorozat. Az e téren mutatkozó haladást — az európai biztonság egyensúlyának egyidejű fenntartása mellett — nagy megelégedéssel fogadnánk. Szerződésben résztvevő szocialista országok már 1972. januárjában, prágai nyilatkozatukban meghatározták az európai államok közötti békés egymás mellett élés, valamint a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés fejlesztésének elveit. Az NSZK-ban a Szovjetunióval és Lengyelországgal megkötött szerződést éles politikai harcok közepette ratifikálták, s ez a folyamat a revansizmustól fűtött reakciós erők bázisának szűkülésére vallott. A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás, az NDK és az NSZK közötti alapszerződés, valamint az NDK nemzetközi tekintélyének növekedése az európai változások újabb momentumai. Fontos esemény volt a revansista és neonáci erőknek az NSZK-ban lezajlott választásokon elszenvedett veresége is. Lehetőségek tárultak fel az NSZK és az NDK közötti normális kapcsolatokra, valamint a békés együttműködés politikájának megvalósítására egyrészt az NSZK, másrészt a Szovjetunió és a szocialista országok között. Az európai biztonság és együttműködés ügyének nagy politikai sikereként könyvelhető el, hogy Helsinkiben 1972 végén megkezdődtek a sokoldalú konzultációk európai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével. Ennek a gyakorlati eredménynek az eléréséhez történelmi jelentőséggel járult hozzá a Szovjetunió és a szocialista országok állandó ilyen irányú tevékenységet alkotó, a békére irányuló kezdeményezéseik sora. Az európai szocialista országok állhatatossága, elvszerűsége és realizmusa nem csupán szétzúzta az európai biztonság és együttműködés ügyével szemben táplált bizalmatlanság és a tagadás gátjait. Ezen túlmenően olyan konstruktív javaslatokat eredményezett, amelyek a helsinki konzultációkon pozitív jelentőségűeknek bizonyultak. Ki kell emelni a béke ügyéhez nyújtott ama nagy pozitív hozzájárulást, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormányküldöttsége nemrégiben Magyarországon tett látogatása jelentett, valamint a Todor Zsivkov elvtárs vezette bolgár párt- és kormánykülööségnek a Szovjetunióban tett látogatását. Meg kell említeni, hogy az európai népek képviselőinek brüsszeli értekezlete 1972 júniusában a legszélesebb tömegeket tette érdekeltté a kollektív biztonság kislakításában, valamint a gyümölcsöző együttműködésre irányuló intézkedések kidolgozásában. — Mit vár az 1973-as évtől? — Az 1973-as évet az összeurópai értekezletről fogják elnevezni, össz°kapcsoliák azzal az eseménnyel, amely újabb távlatokat tár majd fel a földrészünk népei közötti békés fejlődés, és együttműködés számára. Nem lehet kétséges, hogy 1973-ban, a Helsinkiben összeülő értekezleten reális alapot fektetnek majd le az európai kollektív biztonság és együttműködés kialakítására. Az össz-európai értekezlet határozatai gyakorlati távlatokat tárnak majd fel Európában, s ezek új történelmi jelentőségű változásokhoz vezethetnek a béke a biztonság és az együttműködés jegyében. Az általános európai enyhülés pozitív hatást gyakorol a balkáni népek közötti barátság és együttműködés légkörének megteremtésére. Meggyőződésünk, hogy az 1973- as esztendőben sokoldalú tevékenység bontakozik majd ki a balkáni államok és népek között ennek a folyamatnak az erősítésére. VÁLASZOL: S.OLSZOWSKI KÜLÜGYMINISZTER Bulgária — Az év folyamán melyik eseményt tartja legfontosabbnak az európai béke és biztonság megszilárdításának szempontjából, különösen a balkáni országok közötti jószomszédi viszony fejlődésének vonatkozásában? — Az 1972. évet az összeurópai értekezlet előkészítése és összehívása folyamatának elmélyülése jellemzi. Az egész év folyamán több esemény azt mutatta: törvényszerűen érlelődnek az objektív és a szubjektív feltételek ahhoz, hogy Európát a háborús konfliktusok szférájából a megértés, a biztonság és az együttműködés felé vezessük. A Szovjetunió és a Varsói VÁLASZOL: DIMITRi BRATANOV, AZ EURÓPAI BIZTONSÁG NEMZETI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE, A BRÜSSZELBEN SZÉKELŐ NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG TAGJA