Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

Kádár János és Fock Jenő fogadta Le Thanh Nghit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kedden délután fogadta Le Thanh Nghit, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, a VDK minisztertanácsának elnökhelyettesét, a hazánk­ban tartózkodó vietnami küldöttség vezetőjét. A baráti eszmecserén részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Roska István külügyminiszterhelyettes és Hoang Cuong a VDK budapesti nagykövete is. (MTI). ­ VDK hajlandó tárgyalni de nem enged A VDK bejelentette: kész folytatni a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal a vietna­mi háború befejezéseiről és a béke helyreállításáról. A VDK ismételtel kijelen­tette, csak akkor újítja fel a megbeszéléseket az Egyesült­­Államokkal, ha Washington visszaállítja az 1972. december 28-a előtti helyzetet. Miután az Egyesült Államok közölte, hogy 1972. december 29-től be­szünteti a 20. szélességi kör­től ésszakra fekvő területek bombázását, a VDK kész felújí­­­­tani a tárgyalásokat egyrészt­­ • X­e Duc Tho, a VDK Párámban tárgyaló delegációjának kü-­­ lönleges tanácsadója és Henry J Kissinger amerikai nemzetbiz­tonsági főtanácsadó, másrészt­­ a két fél szakértői között. | • * * | A vietnami nép mindaddig harcolni fog az amerikai im-­ perialisták elle­n, amíg azok vo- | rakodnak tiszteletben tartani Vietnam függetlenségét, szuve­renitását és területi sérthetet­lenségét. — hangsúlyozta újévi köszöntőjében Ton Duc Thang, a VDK elnöke. — Amíg az Egyesült Álla­mok nem hajlandó véget vetni támadó háborújának, lemonda­ni Dél-Vietnam­ i jelenlétéről, és tiszteletben tartani a déli országrészben élő honfitársa­ink önrendelkezéséhez és de­mokratikus szabadságjogokhoz való jogát, addig országunkban minden embernek az az elhatá­rozott szándéka, hogy tovább folytatja és fokozza a harcot a katonai, politikai és diplomá­ciai fronton . Egyidejűleg erősítjük har­cos szolidaritásunkat­ Laosz és Kambodzsa népével, hogy meg­szabadítsuk egész Indokínát az amerikai agresszoroktól és lakásaiktól — mondotta befe­jezésül Ton Duc Thang (ADN) Kínai politika — India szemével Az Indiai fővárosban megje­lent Dharamvir Szingh Tjaga ismert indiai közéleti személyi­­­­ségnek és politikusnak, Uttar­­ Pradesh állam törvényhozó .. gyűlése képviselőjének „Kínai mandarinizmus” című könyve, amelyben elemzi a pekingi ve­zetés fejlődő országokkal kap­csolatos politikáját. A könyv megállapítja: bár korunk fő tartalma az imperia­lizmus és a szocializmus közöt­ti kérlelhetetlen ideológiai harc, a pekingi vezetők mégis azt a jelszót röppentették fel, hogy a „két szuperhatalom”, vagyis a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok ellen kell harcolni. A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok egy kalap alá vétele a szocialista világrendszer, mindenkelőtt a Szovjetunió, a harmadik világ megbízható szövetségese ellen irányul Fejtegetéseit a maoista veze­tőknek a Bangla­desh-i ese­ményekkel kapcsolatos maga­tartásával illusztrálja. Peking­­nek az az állítása, hogy szoli­dáris minden nemzeti felszaba­dító mozgalommal és támogatja azokat, semmivé foszlott azál­tal, hogy leplezetlenül fegyver­rel és pénzzel segítette a nyu-­­­gat-pakisztáni katonai juntát Bangla Desh 75 millió lakosé-­­­nek nemzeti felszabadító moz­galmával szemben. Azokról a határmódosítási igényekről szólva, amelyeket Kína szomszédjaival, köztük Indiával és a Szovjetunióval szemben támaszt, a szerző hangsúlyozza: „Peking ezekkel az igényekkel igyekszik elvon­ni a kínai lakosság széles réte­geinek figyelmét hazája nehéz­ségeinek valódi okairól”. Fejtegetéseinek befejező ré­szében arról is, hogy Kí­na, mint óriási lehetősé­gekkel rendelkező hatalom, nagy befolyást képes gyakorol­ni a nemzetközi fejlődésre. A forradalom győzelmének ered­ményeként Kína az antiimpe­­rialista harc fontos tényezőjé­vé vált, és nagy nemzetközi te­kintélyt szerzett. A szocialista országokkal való együttműködés folytatása helyett azonban a kínai vezetők az elmúlt évtized kezdetén a kalandorkodás útjá­ra léptek. Országukat a mai vi­lág alapvető forradalmi erőivel szembenálló táborba vitték, el­­szigették a szocialista közösség­től és a nemzeti felszabadító mozgalmaktól, ily módon erősö­dött Kínának az Egyesült Álla­moktól és más nyugati hatal­maktól való függősége — han­goztatja a könyv szerzője. (TASZSZ) Málta elutasította az angol bérfizetési ajánlatot A máltai kormány nem fog­­­gadta el azt a 3,5 millió fon­­­­tot, amelyet Nagy-Britannia a szigetországban lévő katonai támaszpontok 1973. első három hónapjára szóló bérleti díja­ként hétfőn akart fizetni. Mint ismeretes a múlt év tavaszi angol-máltai megálla­podás értelmében Nagy-Bri- J­annia a NATO-tagországok seg s­gítségével évi 14 millió font bérleti díjat tartozna fizetni Máltának. Mintoff miniszterel­nök nemrég az összeg 10 szá­zalékkal való megemelését kö­vetelte, hogy kiegyenlítsék a­­ font devalválásából származó érték­különbözetet. Az angol kormány azonban továbbra sem hajlandó felemelni a bér­leti díj összegét. (UPI) C.­ fejezet Európában Lengyelország — Az 1972-es év, mely ese­ményeit tartja ön az európai béke és biztonság megszilárdí­tása szempontjából a legfonto­sabbaknak, különös tekintettel a szocialista országok egybe­hangolt és egységes fellépésére? — Az 1972-es év bővelkedett az európai béke és a biztonság megszilárdítása szempontjából különleges jelentőségű esemé­nyeikben.­­ A Moszkvában költött szer­ződések a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kap­csolatok rendezéséhez vezettek, ami a különböző rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésének alapelvét igazolta. Ál­talában javult a politikai lég­kör; az enyhülésnek a vitás nemzetközi problémák fokoza­tos rendezésének számos jelét lehet tapasztalni, habár még sok a gyúlékony tűzfészek és a ren­dezetlen kérdés a világban. — Európa az enyhülés és a normalizálódás folyamatában je­lentősen megelőzte a világ töb­bi részét. Az 1972-es év Európa számára az országok közötti kapcsolatokban egy sor törté­nelmi jelentőségű esemény eredményeképpen a fordulat éve lett . 1972 júniusában életbe­léptek a Szovjetunió és Len­gyelország szerződései az NSZK-val, valamint a négy nagyhatalom megállapodása Nyugat-Berlin ügyében. Novem­berben megkötötték az NDK és az NSZK közötti alapvető kap­csoltaikról szóló szerződést. Ezek a szerződések a mai kö­zép-európai határokat megkér­dőjelező, az NDK elismerését elutasító revansista nyugat­né­met körök által szított sok éves nyugtalanság időszakát zárták le. Európa életébe az enyhülés és a szilárdít­­ás elemeit hozták, az európai államok és határok általános tiszteletben tartásának elvét rögzítették. Ezek a szer­ződések a szocialista államok politikájának óriási vívmányai. Egységünknek köszönhető, hogy a jogos k­öveteléseinkért folytatott nehéz harcban képe­sek voltunk olyan politikai eredmények kivívására, ame­lyek országainknak tartós, békés fejlődést biztosítanak az általá­nosan elismert határok között, együttműködésben valamennyi érdekelt állammal.­­ Európa viszonylatában egy­általán nem mindennapi jelen­tőségű esemény volt az európai biztonsági és együttműködési konferencia sokoldalú előkészí­tő megbeszéléseinek megkezdé­se 1972. novemberében Helsin­kiben. Ennek a konferenciának az eszméje évekkel ezelőtt me­rült fel. 1972-ben értek véget a viták magáról az értekezés gon­dolatáról, amelyet 34 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada végül is elfogadott. Ez­után kezdődőt el a nagy vál­lalkozás konkrét előkészítésének időszaka. Mit vár ön az 1973-as évtől? — Mindenekelőtt az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikerét. Úgy gon­doljuk, hogy a konferencia ta­nácskozásainak már 1973. júniu­sában meg kell kezdődniük. Óhajtjuk, hogy a konferencia munkája megfelelően alakuljon és pozitív eredményeket hoz­zon. Ehhez, úgy véljük, a kon­ferenciát össze kell kapcsolni a külügyminiszterek konstruktív megbeszéléseivel és a szakbi­zottságok munkájával, végső akkordként pedig magasszintű állami képviselők találkozójá­val. Mindez hangsúlyozná a konferencia rendkívüli jelentő­ségét a jelenlegi európai együttműködés és a jövőbeli békés fejlődés számára. Ahhoz, hogy az európai konferencia valóra válthassa e reményeket, ki kell dolgoznia a biztonsági politika minden vonatkozását a megfelelő megegyezés számára. Ebben a megegyezésben le kell rögzíteni és meg kell erősíteni a fennálló európai határok ál­talános tisztelet­ben tartásának, a fegyveres erőszak alkalmazásá­ról való lemondásnak, és a kü­lönböző rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének alapelveit. Az európai bizton­sági és együttműködési konfe­rencia tanácskozásainak termé­szetesen eredményezniük kell a széles körű gazdasági-tudomá­nyos együttműködést és a nem­zetközi csere más formáinak fejlődését, továbbá nagy vona­lakban a természeti környezet védelmének kidolgozását. Arra számítunk, hogy 1973-ban a konferencia megfelelő határo­zatokat hoz az említett kérdé­sekben és létrehozza azt az ál­landó szervet, amely tovább folytatja a munkát az össz­európai biztonság és együttmű­ködés rendszerének kiépítésén. Az 1973-as év másik eseménye lesz a fegyveres erők és a fegy­verzet Európában végrehajtan­dó csökkentésével foglalkozó tárgyalás-sorozat. Az e téren mutatkozó haladást — az euró­pai biztonság egyensúlyának egyidejű fenntartása mellett — nagy megelégedéssel fogadnánk. Szerződésben résztvevő szocia­lista országok már 1972. ja­nuárjában, prágai nyilatkoza­tukban meghatározták az euró­pai államok közötti békés egy­más mellett élés, valamint a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés fejlesztésének elveit.­­ Az NSZK-ban a Szovjet­unióval és Lengyelországgal megkötött szerződést éles poli­tikai harcok közepette ratifikál­ták, s ez a folyamat a revansiz­­mustól fűtött reakciós erők bá­zisának szűkülésére vallott. A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás, az NDK és az NSZK közötti alap­­szerződés, valamint az NDK nemzetközi tekintélyének növe­kedése az európai változások újabb momentumai. Fontos ese­mény volt a revansista és neo­náci erőknek az NSZK-ban le­zajlott választásokon elszenve­dett veresége is. Lehetőségek tárultak fel az NSZK és az NDK közötti normális kapcso­latokra, valamint a békés együttműködés politikájának megvalósítására egyrészt az NSZK, másrészt a Szovjetunió és a szocialista országok között.­­ Az európai biztonság és együttműködés ügyének nagy politikai sikereként könyvelhető el, hogy Helsinkiben 1972 vé­gén megkezdődtek a sokoldalú konzultációk európai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével. Ennek a gyakorlati eredménynek az eléréséhez történelmi jelentőség­gel járult hozzá a Szovjetunió és a szocialista országok állandó ilyen irányú tevékenységet al­kotó, a békére irányuló kezde­ményezéseik sora. Az európai szocialista országok állhatatos­sága, elvszerűsége és real­izmu­sa nem csupán szétzúzta az eu­rópai biztonság és együttmű­ködés ügyével szemben táplált bizalmatlanság és a tagadás gátjait. Ezen túlmenően olyan konstruktív javaslatokat ered­ményezett, amelyek a helsinki konzultációkon pozitív jelentő­­ségűeknek bizonyultak. Ki kell emelni a béke ügyéhez nyúj­tott ama nagy pozitív hozzájá­rulást, amelyet Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP főtitkára által vezetett szovjet párt- és kor­mányküldöttsége nemrégiben Magyarországon tett látogatása jelentett, valamint a Todor Zsivkov elvtárs vezette bolgár párt- és k­ormánykülöö­ségnek a Szovjetunióban tett látogatá­sát.­­ Meg kell említeni, hogy az európai népek képviselőinek brüsszeli értekezlete 1972 júniu­sában a legszélesebb tömegeket tette érdekeltté a kollektív biztonság kisl­akításában, vala­mint a gyümölcsöző együttmű­­ködésre irányuló intézkedések kidolgozásában. — Mit vár az 1973-as évtől? — Az 1973-as évet az össz­európai értekezletről fogják el­nevezni, össz°kapcsoliák azzal az eseménnyel, amely újabb távlatokat tár majd fel a föld­részünk népei közötti békés fejlődés, és együttműködés szá­mára. Nem lehet kétséges, hogy 1973-ban, a Helsinkiben összeülő értekezleten reális ala­pot fektetnek majd le az euró­pai kollektív biztonság és együttműködés kialakítására. Az össz-európai értekezlet ha­tározatai gyakorlati távlatokat tárnak majd fel Európában, s ezek új történelmi jelentőségű változásokhoz vezethetnek a bé­ke a biztonság és az együtt­működés jegyében. Az általános európai enyhülés pozitív hatást gyakorol a balkáni népek kö­zötti barátság és együttműkö­dés légkörének megteremtésére. Meggyőződésünk, hogy az 1973- as esztendőben sokoldalú tevé­kenység bontakozik majd ki a balkáni államok és népek kö­zött ennek a folyamatnak az erősítésére. VÁLASZOL: S.­OLSZOWSKI KÜLÜGYMINISZTER Bulgária — Az év folyamán melyik eseményt tartja legfontosabb­nak az európai béke és bizton­ság megszilárdításának szem­pontjából, különösen a balkáni országok közötti jószomszédi viszony fejlődésének vonatko­zásában? — Az 1972. évet az össz­európai értekezlet előkészítése és összehívása folyamatának elmélyülése jellemzi. Az egész év folyamán több esemény azt mutatta: törvényszerűen érle­lődnek az objektív és a szub­jektív feltételek ahhoz, hogy Európát a háborús konfliktusok szférájából a megértés, a biz­tonság és az együttműködés felé vezessük.­­ A Szovjetunió és a Varsói VÁLASZOL: DIMITR­i BRATANOV, AZ EURÓPAI BIZTONSÁG NEMZETI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE, A BRÜSSZELBEN SZÉKELŐ NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG TAGJA

Next