Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

így látta a sietet hírmagyarázónk, Pálfy József: A Szovjetunió békeoffenzívája Azok a diplomaták, akik az európai haderők és fegyverzetüik csökkentéséről Bécsben ez év elején, január utolsó napján kezdtek el vitatkozni, eszmét cserélni, s tulajdonképpen egy későbbi konferenciát előkészíteni, most már megérdemelten mehetnek rövid szabadságra A hivatalosan csak konzultációnak nevezett tárgyalássorozatban 17 európai ország — köztük hazánk és két óceánon túli ország, az USA és Kanada — képviselői vettek részt, hol a tárgyalóasztal mellett, hol csak egy pohár itallal a kezükben egy koktélon álldogálva..5 hónap eseményei, fordulatai ízelítőt adtak abból, hogy milyen hosszú alkudozásra lehet számítani ez év október 30-tól kezdve. A tulajdonképpeni haderő- és fegyverzetcsökkentési konferencián is. De a lényeg az, hogy már kitűzték e konferencia kezdetének napját, meghatározták a résztvevők körét, megállapították, milyen ügyrend alapján tárgyalnak majd. Jogos derűlátással lehet tekinteni e konferencia elé is és ugyancsak szükséges visszaemlékezni arra, hogy a szocialista országok már régen javasolták a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, az idegen csapatok visszavonását, a fegyverzet csökkentését. 1966-ban a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti ülésén már konkrét formába öntötték erre vonatkozó javaslataikat. E sorok írója 1968-tól mostanáig több NATO-ülésen láttahallotta, hogy miként formálódott az „atlanti” országok vágya, elképzelése a „kiegyensúlyozott” csapatcsökkentésről. Azt remélték, hogy a haderők létszámának leapasztása, a külföldi csapatok visszavonása aző javukra mehet végbe, magyarán : egy amerikai katona hazavezénylése ellenében akár kéthárom szovjet katona távozásait akarták elérni. A kölcsönös haderő, és fegyverzetcsökkentés természetesen csak az egyenlő biztonság elve alapján jöhet, létre. Az olyan „atlanti” elképzelések eleve elfogadhatatlanok, hogy egy majdani megállapodás minden olyan szocialista országra vonatkozzék, ahol szovjet egységek állomásoznak, de ne írja alá a megállapodást minden olyan NATO-ország, ahol amerikai csapatok vannak ! S minthogy az „atlantiak” kihagyták Olaszországot a konferencia teljes jogú és teljes elkötelezettségű tagjai közül, így a Magyar Népköztársaság sem vehet részt másként, csak megfigyelőként különleges státussal... (Ne feledjük, Itália nem csupán az az ország, ahol Goethe szavaival élve a „citrom virágzik”, hanem a NATO déli szárnyának kulcsállama, tele NATO-repülőterekkel, NATO-támaszpontokkal, NATO-parancsnokságokkal! Ha Olaszországot nem vonják be egy majdani teljes elkötelezettségű megállapodásba, akkor a NATO indokolatlan és veszélyes előnyre tehetne szert...) Helsinkiben már az utolsó számításokat végzik a Finnlandiapalotában, az összeurópai konferencia színhelyén, minden készen áll 35 ország vezető diplomatáinak, külügyminisztereinek kedden kezdődő tanácskozásához. A küszöbön álló konferencia előtt joggal emlékeztethetünk a szocialista diplomácia sok éves erőfeszítéseire. 1969 márciusában a „Budapesti felhívás” fogalmazta meg a biztonsági és együttműködési értekezlet szükségességét, azóta sok-sok kétoldalú tárgyalás során tisztázódtak a konferencia céljai. A Szovjetunió békeoffenzívája — amely az idén a Brezsnyev—Nixon, a Brezsnyev—Brandt és a Brezsnyev— Pompidou találkozókhoz vezetett —, megteremtette a kedvező feltételeket a konferencia öszszeültéhez. Leonyid Brezsnyev a hét elején fejezte be amerikai hivatalos látogatását, kedden-szerdán a Párizs közelében levő Rambouillet-ben tárgyalt a francia köztársasági elnökkel. A Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának utazását a világon szinte minden hírmagyarázó (a kínaiakat kivéve, akik egyetlen sornyi híradásai sem szolgáltak az utazás tartama alatt) történelmi jelentőségűnek minősítette. A szovjet véleményekből kiemelhetik a Pravda megfogalmazását: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai gyakorlatilag új, minőségileg magasabb fokozatot értek el. Hozzátehetjük, hogy változások járnak ennek nyomában a nemzetközi helyzetben is. Természetesen nem úgy, hogy megszűntek volna a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentétek. De az élet realitásai, az erőviszonyok reális megítélésre kényszerítik a polgári politikusokat is. S igen jelentős, a szovjet— amerikai tárgyalásokon az amerikai fél is elfogadta, hogy felelős az egyetemes békéért, a háború elhárításáért, s megállapodott a támadó hadászati fegyverzetrendszerek korlátozásának alapelveiben. Egy lengyel lap megjegyzését idézzük: Kína első reagálása a szovjet—amerikai tárgyalásokra az volt, hogy újabb kísérleti robbantást hajtott végre. Mindenesetre ez furcsa fényt vet a kínai politikára és szembeállítja a pekingi vezetést Ázsia népeivel. Akísérleti robbantás okozta radioaktív szennyeződés aggodalommal töltötte el a japánokat éppúgy, mint az ausztrálokat, új-zélandiakat, akik pedig eddig inkább a francia kísérleti robbantások elleni tiltakozással voltak elfoglalva... A hét legfőbb nemzetközi eseményei háttérbe szorítottak számos olyan fordulatot, amely pedig máskor a címoldalakra kívánkozott volna : az uruguayi katonai akciók, a chilei szélsőjobboldal újabb rohama, a Közel-Keleten Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök hosszú tárgyalássorozata, aztán a dollár újabb válsága és a nyugatnémet márka felértékelése mindmind érdekes, izgalmas jelenség. De a jelek szeret mindegyiknek lesznek új következményei. Napjaink történetének krónikása így a végére odaírhatja: „folytatása következik!” Parancsnoki és törzskari gyakorlat A Magyar Néphadsereg kiképzési terveinek megfelelően, 1973. június 25—29. között magasabb törzsek és csapatok — köztük szövetséges szovjet csapattörzsek részvételével — parancsnoki és törzskari gyakorlat levezetésére került sor. A gyakorlatot. Oláh István vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, miniszterhelyettes vezette. A végrehajtott parancsnoki és törzskari gyakorlat eredményes volt. A részvevő parancsoki állomány, törzsek és csapatok bonyolult körülmények között gyakorolták a korszerű összfegyvernemi harc megtervezésének, megszervezésének és vezetésének kérdéseit, továbbá a szövetséges törzsekkel való eg*yüttműködést. (MTI) A 80 éves Walter Ulbricht köszöntése Berlin Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke szombaton délelőtt az Államtanács Marx Engels téri épületében fogadta a gratulálókat, akik 80. születésnapja alkalmával meleg jókívánságaikat tolmácsolták. Először az NSZEP Politikai Bizottságának tagjai keresték fel az államelnököt, s nevükben, valamint a párt összes tagjai nevében Erich Honecker, az NSZEP első titkára fejezte ki jókívánságait a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosának. Az NDK minisztertanácsának küldöttségét Willi Stoph miniszterelnök vezette. Erich Honecker a jelenlevők nagy tapsa közepette átnyújtotta a jubilásnak a Népek Barátsága Érdemrend nagy csillagát. Ezután az NDK-beli szovjet nagykövetség és a Németországban állomásozó szovjet csapatok vezetői gratuláltak Walter Ulbrichtnak 80. születésnapjához. MihailTefimov nagykövet átnyújtotta a Népek Barátsága Rend kitüntetést, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége adományozott Walter Ulbrichtnak. A diplomáciai testület együttesen fejezЦ ki jókívánságait a 80 éves államelnöknek. Kovács Imre, hazánk berlini nagykövete átadta Losoncai Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének Walter Ulbricht részére küldött ajándékát. (MTI) Chilei puccskísérlet 6 halott, 32 sebesült Az AFP hírügynökség chilei kormánykörökből származó értesülései szerint a katonai puccskísérlet idején történt lövöldözéseknek hat halálos és 32 sebesült áldozata van. A fegyveres erők főparancsnokságának utasítására szombaton betiltották a Cooperative Vitalica és a Mineria ellenzéki rádióállomások működését. (MTI) Közel-keleti helyzetkép Kairó Az Egyiptom és Líbia közelgő egyesülését előkészítő magas szintű politikai konzultációk sorozatában Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök szombaton részt vett az ASZÚ parlamenti csoportjának rendkívüli ülésén. Bejrút Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára az An Nahar című libanoni lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy mostanában nem szándékozik ellátogatni a Közel-Keletre. A főtitkár cáfolta, hogy másik diplomatával szeretné felváltani közel-keleti megbízottját, Gunnar Jarringot. Waldheim kifejtette, hogy az ENSZ-nek továbbra is folytatni kell erőfeszítéseit a válságnak a Biztonsági Tanács 1967-es határozata alapján való megoldására, mert ezt az egyetlen dokumentumot fogadta el valamennyi érdekelt ország. (MTI) Ötéves az atomsorompó egyezmény A leszerelésért, a nukleáris háború veszélyének végleges elhárításáért folytatott harc jelentős állomása volt az 1968. július 1-én aláírt úgynevezett atomsorompó-szerződés. A világpolitikában elfogadott szimbolikus elnevezés tökéletesen fedi az egyezmény célját és lényegét; sorompót kell állítani a nukleáris fegyverek további elterjedésének útjába. Az aláíró atomhatalmak a szerződésben arra vállaltak kötelezettséget, hogy nukleáris fegyvereiket nem szolgáltatják ki más országoknak, és sem közvetlenül, sem közvetve nem segítenek hozzá senkit, ilyen fegyverrek előállításához. Az atomfegyverrel nem rendelkező államok pedig vállalták, hogy nem próbálnak beszerezni, és nem is gyártanak nukleáris fegyvereket. Az atomsorompó-szerződés: a levegőben, a víz alatt és a világűrben végzett nukleáris fegyverkísérleteket betiltó 1963-as atomcsend-egyezmény után újabb nagy lépés volt a termonukleáris világháború megakadályozása útján. Az azóta eltelt öt év bebizonyította a szerződés létjogosultságát, és ugyanakkor azt is, hogy az atomsorompó-megállapodás csak a kezdeti lépések egyike. A szocialista országok, éssősorban a Szovjetunió kezdeményezésére újabb egyezmények jöttek létre. 1971 februárjában aláírták a tengerek és óceánok fenekén és általajában nukleáris fegyverek elhelyezését betiltó megállapodást. Közvetlenül az atomsorompó-szerződés aláírása után javasolta a szovjet kormány az Egyesült Államoknak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a nukleáris töltetek célba juttatására alkalmas stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról. Ezek az úgynevezett SALT-tárgyalások, — mint ismeretes — azóta több nagy jelentőségű egyezmény megkötéséhez vezettek. Legutóbb Leonyid Brezsnyev amerikai látogatása alkalmával egy újabb SALT-megállapodás irányelvei mellett, nagy jelentőségű egyezményt írtak alá a nukleáris háború megakadályozásának szükségességéről, és az erre irányuló közös szovjet— amerikai lépésekről. Ezeknek a kétségtelenül reményt keltő fejleményeknek lényege azonos felismerésen alapszik: földünk békéjének, biztonságának megóvása érdekében újabb és újabb lépéseket kell tenni a tömegpusztító fegyverek esetleges felhasználásának kiküszöbölésére. Ebben a tekintetben pedig kiemelkedő az atomhatalmak felelőssége. Hiszen az atomháború veszélye annál nagyobb, minél több kézben vannak a nukleáris fegyverek. A nagyhatalmak anyagi lehetőségei és politikai súlya pedig biztosítékot jelenthetnek az atomenergia kizárólag békés célra való felhasználására. Az öt nagy atomhatalom közül kettő, Franciaország és a Kínai Népköztársaság azonban máig sem hajlandó elfogadni a különböző nemzetközi egyezményeket. Ennek ellenére a vitág nagyot lépett előre az atomsorompó-egyezmény — amelyhez már több, mint száz állam csatlakozott — aláírása óta. A nukleáris háború veszélye az utóbbi években bekövetkezett nemzetközi enyhüléssel párhuzamosan mindinkább csökken. A veszély végleges elhárítása érdekében azonban következetesen tovább kell haladni a megkezdett úton, újabb és újabb lépéseket kell tenni a teljes biztonságot nyújtó leszerelés felé. A. K.) 1873. JÉLIUS L 9 тмшш Rendkívüli állapot Uruguayban Montevideóban, Uruguay fővárosában az Utcákon gépfegyveres katonai alakulatok biztosítják a rendkívüli állapotot az államcsíny után. A szakszervezetek általános sztrájk szervezésével tiltakoznak a demokratikus jogok felfüggesztése ellen. CTelefotó—AP—MTI—RS)