Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-01 / 281. szám
Aláírók felelőssége Tanúja tesltam egy cigarettafüstös, délelőttöt rabló tárgyalásnak, és hallgathattam gazdasági emberek sziporkázó érveit Majd a több órás vita után — mintha csak egy érettségi tabló került volna elő — a jelenlevők aláírták a szerződést Pedig a hallottak alapján az volt a meggyőződésem, mindenki tudta, hogyteljesíthetetlen kötelezettséget vállaltak. Olyan könyedért osztogatjuk néha az autogramokat, mint egy színész vagy egy táncdalénekes — mondta a múltkoriban egy építésvezető ismerősöm, és azonnal hozzátette: — pedig ezek az aláírások nem híres emberek emléknek szánt fényképeire, hanem hivatalos okmányokra kerülnek. A szerződések anyagi konzekvenciákkal járó kötelezettségeket és jogokat rögzítenek, s ezek alapján tervek, munkaprogramok születnek. Az esetek többségében a vállalatok komolyan veszik a szállítási vagy kooperációs szerződéseket. Az aláírás után intézkedések sora születik, emberek, üzemek dolgoznak azért, hogy annak minden betűje és ígérete teljesíthető legyen. De elegendő, hogy — a közös munkából —egyetlen vállalat vagy műhely ne vegye komolyan a maga részét és ennek következményeként esetleg a többiek munkája is kárt szenved. Minél fedettebb egy ország ipara, annál fontosabb, hogy a közös munkában szerepet vállaló valamennyi gyárnál azonos legyen a gondolkodás és a cselekvés. Kérdés, hogy az aláírók mindig érzik-e ezt a felelősséget? Tudják-e, hogy milyen súlyt képvisel — a vállalatukra kötelezettséget hárító — aláírásuk?— Jó lenne egyszer kézen fogni egy meggondolatlan aláírót, és végigvinni azoknál a vállalatoknál, ahol komolyan vették a kézjegyével a látott ígéretet, építettek arra, s azután hoppon maradtak... Mert ne hallgassunk szemérmesen arról, hogy itt „láncreakcióról” van szó, hiszen az egyik vállalat megalapozatlan kötelezettségvállalásának következménye tovább gyűrűzik és azokat is érinti, akik szeretnék — vagy szerették volna — adott szavukat betartani. Egy-egy okmány rangját nem az aláírások sokasága teszi komollyá, hanem sokkal inkább az aláírók komolysága — magyarán szóival — az aláírók felelőssége! Minél nagyobb főnök, valaki, annál többet kell aláírnia — mondta egy frissen kinevezett igazgató. A képis ismerős: a titkárnő, kezében a vastag irattartóval aláírásra hozza be a töméntelen iratot a „főnöknek”, ő pedig aláír. Mit tehet?... Aláír... lehet, hogy idejétől függően — néha belepillant az iratokba, de egyszerűen képtelen végiggondolni minden egyes okmányt, amit asztalára tesznek. Marad tehát a mechanikus aláírás... Legfeljebb — a maga neve mellé — kéri az ügyben járatos szakember aláírását is. Igen ám, de — elnézést a hasonlatért — sokszor el lehet mondani, hogy „a kibicnek semmi sem drága”, és bizony akadnak olyan beosztottak, akik azt vallják: majd a főnök eldönti, én mindenestre aláírom... Az egyik aláírás vonzza a másikat, a pecsétek sokasodnak, és mások komolyan veszik mindezt!... Ezért nem lehet különbséget tenni: minden aláírásnak súlya, és minden aláírónak felelőssége van. Ha majd minden, ki, akit illet, érzi is ezt, akkor biztos, hogy nem azt kérdik, hol kell aláírni, hanem azt nézik és felelősségteljesen mérlegelik, mit írnak alá. OTS. DECEMBER S.» SZOMBAT Aras 1„—. tartat Harvmn. ÉVFOLYAM, m. SZÁM Pártbizottság alakult a megyei tanácsnál Titkár ? Ábrahám Pál November 29-én a megyei ta-nács kommunistái összevont taggyűlést tartottak Békéscsabán, a megyei tanács nagytermében. A taggyűlésnek egyetlen napirendi pontja volt: az eddigi pártalapszervezet helyett megválasztani a megyei tanács járási jogú hivatali pártbizottságát és annak végrehajtó bizottságát. E nagy fontosságú eseményen képviseltette magát a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága adminisztratív osztálya is, Budzsária Mátyás személyében. Az elnökségben foglalt még helyet dr. Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Klaukó Mátyás, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a megyei tanács elnöke, Gyulavári Pál, a békéscsabai városi pártbizottság első titkára, valamint az összevont pártalapszervezetek titkárai. Bangyál Albert a választó taggyűlés levezető elnöke ismertette a megyei pártbizottság javaslatát, miszerint 25 tagú pártbizottságot válasszanak meg, mely megválasztja a héttagú végrehajtó bizottságát és a titkárát. A javaslatot a jelenlevő 164 párttag egyhangúlag elfogadja. Háromtagú jelölőbizottságot választottak, melynek elnöke Steigerwald György külön-külön, név szerint indokolta a huszonöt jelölt munkásságát. A bizottság által javasolt valamennyi személy neve felkerült a szavazólapra. Majd titkos szavazással megválasztották őket bizottsági tagnak. Az eredményről dr. Romvári László, az öttagú szavazatszedő bizottság elnöke tett jelentést a taggyűlésnek. A megválasztott pártbizottság megtartotta első ülését is, melyen megválasztotta a héttagú végrehajtó bizottságot és annak titkárát Ábrahám Béla személyében, aki rövid beszédben köszönte meg a párttagság előlegezett bizalmát. Köszöntötte az új pártbizottságot és annak végrehajtó bizottságát Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke és Gyulavári Pál, a városi pártbizottság első titkára. A megyei tanács kommunistáinak életében nagy változást hozó taggyűlés az Internacionálé eléneklésével ért véget Békéscsabára látogatott a Magyar- Szovjet Baráti Társaság főtitkára Tegnap, november 30-án Békéscsabára látogatott Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára és dr. Brenner Péter, az MSZBT osztályvezetője. A vendégeket délelőtt fogadta Frank Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára. Nagy Jenő, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője. Frank Ferenc tájékoztatta a vendégeket a megyében folyó MSZBT-munkáról, majd Nagy Mária aktívaértekezleten élménybeszámolót tartott a megyei pártbizottság székházában a békeerők moszkvai világkongresszusáról. Délután az MSZBT főtitkára és osztályvezetője a Férfifehérneműgyárbe látogatott, ahová elkísérte őket Gyulavári Pál, az MSZMP városi bizottságának első titkára. Megismerkedtek és elbeszélgettek az üzem vezetőivel, dolgozóival, a gyár Gagarinról elnevezett szocialista brigádjával, megtekintették munkájukat Az üzemlátogatás után a vendégek felkeresték a szlovák tájházat. Kisíteni kell a ■épfreatblzoltságok és a szövetkezetek kapcsolatát Ülést tartott a Hazafias Népfront elnöksége November 29-én Békéscsabán, a Hazafias Népfront Békés megyei Elnöksége ülést tartott. Első napirendi pontként a népfrontvezetők téli tanfolyamának szervezési feladatait vitatták meg. Több mint tíz éve évről évre megrendezik, megyénkben a népfrontaktívák tanfolyamát. A soron következő tanfolyamot 1974. január 28-, 29-, 30-án tartják meg Gyopároson, a Dunai Vasmű üdülőjében, melyen több mint százan, a városi, a járási, a községi és tanyai népfrontbizottságok vezetői vesznek részt. Fontos társadalmi és gazdaságpolitikai témáról hangzik majd el előadás. Többek között a népfrontmozgalom alapvető feladatairól, a legfontosabb tennivalókról, a VIII. magyar békekongresszusról, a békeerők moszkvai világkongresszusának állásfoglalásairól, a közművelődésről és az ifjúságpolitikáról. Nagy jelentősége lesz annak az előadásnak, amely a munkásoknak a Hazafias Népfrontban betöltött növekvő szerepéről szól. Ugyancsak alapos ismereteket nyújt a hallgatóknak a megye gazdasági és társadalmi helyzetét ismertető előadás is. Január 30-án a tanfolyam hallgatói részére fórumot rendeznek, amelyen részt vesznek a Hazafias Népfront Országos Titkárságának képviselője és a megye társadalmi életének vezetői. Az elnökség a téli tanfolyam programját elfogadta. Ezt követően a Népfront és az ipart a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetek kapcsolatát tárgyalta meg az elnökség. Megyénk lakosságának mintegy 20 százaléka szövetkezetekben dolgozik. A szövetkezetek tagsága aktív részese a népfrontmozgalomnak. Noha a szövetkezeti és a népfrontmozgalom céljai sajátosak, az együttműködés terén viszont jelentős eredményeket értek el. Több olyan feladat jelentkezik, amely indokolja, hogy a kapcsolat erősödjön, így különösen a város- és községfejlesztés, a lakosság zöldség- és gyümölcsellátása, a lakásépítés, a bölcsődei ellátás terén. Az elnökség olyan határozatot fogadott el, hogy nagyobb súlyt kell fektetni a népfrontbizottságok és a szövetkezetek kapcsolatának erősítésére Mit tehelünk a szocialista brigádmozgalomért? Tss «socialista brigádvezetők Hanácskt»sừ! Mesék&Kácsházám Ismeretes, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december elsején hozott határozatot a szocialista munkaversenyben elért eredmények továbbfejlesztéséről. Ez a párthatározat akkor élénk visszhangra talált országosan és a megye déli körzetében is. A termelőszövetkezetek politikai és szakmai vezetői azon fáradoztak, hogy a szocialista brigádmozgalmat miként tudnák a szövetkezeti demokrácia fórumává avatni, a tsz-tagokat érdekeltté tenni abban, hogy vegyenek részt valamilyen munkaversenyben. Ezt a célkitűzést a Dél-Békés megyei Területi Szövetség eredményesen szolgálta — állapította meg tegnap, november 30-án a szocialista brigádvezetők Mezőkovácsházára összehívott tanácskozása. Az elnökségben ott volt dr. Szabó Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára, Gajdács György, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, Cseszkó Sándor, a párt mezőkovácsházi járási bizottságának első titkára és Máté Mária baromfigondozó, a TOT tagja, szocialista brigádvezető. Báli Istvánnak, a Tsz-szövetség elnökének üdvözlő szavai után Horváth Pál titkár összegezte a szocialista munkaversenyben szerzett tapasztalatokat. Elmondotta többek között, hogy a déli körzet mezőgazdasági üzemeiben az utóbbi két esztendőben nagyon sokat tettek a szocialista brigádmozgaloméért. Szép eredmények születtek. Az alkotómunka öröme arra össztömörte a szövetséget, hogy a tapasztalatokat általánosítsa, segítse a még hatékonyabb munka kibontakozását. Felvázolta azokat a gazdasági feladatokat, amelyeket a IV. ötéves terv hátralevő részében szükséges megvalósítani ahhoz, hogy a jelenlegi színvonalról — amely már most is igen magas — tovább növekedjen a termelés, a jövedelmező gazdálkodás. A szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésére jó lehetőségekkel rendelkezik a terület. A szövetséghez tartozó 52 tsz közül 22-ben még nem alakultak szocialista brigádok, a közös vállalkozások közül is csak a két kovácsháziban (a CITÉV-ben és az építőiparban) karolták fel a brigádmozgalmat. Azokban a szövetkezetekben, így: mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz, eleki Lenin Tsz, nagyszénási Lenin Tsz, gádorosi Petőfi Tsz, csorvási Vörös Október Tsz és még néhányban, ahol napirendre tűzték a Központi Bizottság határozatának megvalósítását, mindenhol kimagasló termelési sikerek születtek. Erről beszéltek a felszólalók: Máté Mária Kaszaperről, aki különben a TOT állásfoglalását is ismertette a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztéséről. Gonda Pál, a mezőkovácsházi ifj Alkotmány Tsz párttitkára. Dudaszeg István, a mezőkovácsházi Ifj Alkotmány Tsz Munka Érdemred ezüst fokozatával kitüntetett szocialista brigádvezetője, Liszkai Sándor, a gádoros a Petőfi Tsz küldötte, Majoros Józsefné, a nagyszénási Lenin Tsz szocialista brigádvezetője, Fórján Mihály, a KISZ Békés megyei Bizottságának munkatársa, Kászián Miklós, az eleki Lenin Tsz szocialista brigádvezetője, Kapás Péter, a CITEV igazgatója, Farkas István, a csorvási Vörös Október küldötte és Vastag János szocialista brigádvezető Gádorosról Köszöntötte a brigádvezetők tanácskozását dr. Szabó Sándor elvtárs is. Felszólalásában a párt gazdaságpolitikájának megvalósításában elért kimagasló eredményeket méltatta s azt, hogy az 50 mázsa hektáronkénti kukorica-átlagtermés tudatában, melynek elérésére tíz-egynéhány évvel ezelőtt nem is mertünk gondolni látjuk, hogy milyen nagyok a tartalékaink. Ezek feltárásában a szocialista brigádok igen sokat tehetnek. Éppen ezért az üzemek politikai és gazdasági vezetése az eddigieknél még többet tegyen a brigádmozgalomért. Mivel a széksorokban a tsz-ek párttitkárai is helyet foglaltak,, nekik címezte a következőt a Központi Bizottság 1971. december 1. határozatának következetes megvalósítását, a pártszervezetek haladéktalanul vegyék a kezükbe, legyenek szorgalmazói az életkörülményekben bekövetkezett változások továbbfejlesztésének. A december 7-i országos tanácskozásra küldöttnek választották az orosházi Jagri Mihálynét, az eleki Lukács Jánost a gádorosi Liszkai Sándort, a nagyszénási Majoros Józsefnét és a mezőkovácsházi idős Bojtos Pétert, valamint Rozsos Ferencet