Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

ara. Jantrár i­s szerda Ara: 1,20 m­rlni BÚCSÚ 1974 TOL világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG XXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Boldog új esztendőt kívánunk kedves Olvasóinknak! Tervszerűen, megalapozottan az új esztendőben A­ z A3 esztendő bekö­szöntésével gyakran mondogatjuk egymás­nak — amúgy tréfá­san —, hogy „a tavalyi rend­kívüli év volt” vagy „rendkí­vüli évünk lesz”. Nos, ezúttal tréfa nélkül állíthatjuk: a ma­gyar népgazdaság számára 1971 valóban rendkívüli, az „átla­gostól” eltérő esztendő volt és új helyzet előtt állunk a jövőt illetően is. Félreértés ne essék: fejlődé­sünk üteme az idén is viszony­lag gyors volt, hiszen a nem­zeti jövedelem növekedése elő­reláthatóan lényegesen megha­ladja a tervben előirányzottat. Az ipar bruttó termelése az év XVIII. negyedévében 9, az exportértékesítés 7,3, a belföldi értékesítés 9,2 százalékkal emelkedett A lakosság pénzbe­vétele közel 11 százalékkal nö­vekedett A mezőgazdaságban nehézsé­get okozó időjárási tényezőket nem számítva, ezt az esztendőt a világgazdaságban, s minde­nekelőtt a tőkésgazdaságban ki­bontakozó és felerősödő vál­ságjelenségek, a pénzügyi vál­ság, a gyors inflációs folyamat, a termelés csökkenése, továb­bá a nyersanyag és energia, va­lamint a késztermék árarányai­ban bekövetkezett nagyarányú változások, s a mindennek kö­vetkeztében bekövetkező kül­kereskedelmi cserearányválto­zások teszik rendkívülivé. A világpiacon nagyszabású érték- és árarányváltozások történtek, amelyek — a tőkésországok importkorlátozó intézkedései­vel együtt — érzékenyen érin­tették az ország külgazdasági egyensúlyát, a csak ideiglenes, átme­neti tényezőkről vagy rendkívüli kilengések­ről lenne szó, a kér­dés nem érdemelne nagyobb fi­gyelmet, de itt az értékviszo­nyok tartósnak ígérkező átren­deződésével kell számolnunk. Ilyen nemzetközi gazdasági kör­nyezetben a magyar vállalatok­nak is át kell értékelniük ed­digi stratégiájukat, fejlesztési és üzletpolitikájukat Ez a kri­tikai elemzés most egybeesik az új középtávú tervidőszakra tör­ténő felkészüléssel és az új kö­zéptávú tervek kidolgozásával. M­ár elöljáróban fel kell hívni a figyelmet, hogy senkit sem aka­runk elhamarkodott döntésekre ösztönözni, s még kevésbé arra, hogy esetleg a tőkés világgazdaság pillanat­nyi helyzete alapján vonjanak le következtetéseket Arra mtadm, még kevésbé biztat­nánk bárkit is, hogy várakozó álláspontra helyezkedjék, mond­juk, amíg „megnyugodnak a ke­délyek”, enyhülnek a feszült­­ségek. A tétlen várakozás, a megfontolt kockáztatástól való tartózkodás most a legnagyobb kockázat vállalásával lenne azonos. A növekvő bizonytalanság kivédésének a vállalati gyakor­latban alkalmazott módszere a rugalmasság fokozása. Ennek egyik módszereként, az eddigi­nél nagyobb mértékben szüksé­ges feltárni, megismerni és ki­aknázni a vállalat fejlesztésére ható stabil vagy viszonylag sta­bil elemeket. Ilyeneket minde­nekelőtt a középtávú népgaz­dasági terv előirányzatai és a központi fejlesztési programok tartalmaznak, de ilyen viszony­lag stabil elem a belföldi piac, továbbá a szocialista országok­kal kötött hosszú lejáratú meg­állapodások, szakosítási egyez­mények, s a tőkés vállalatok­kal kötött, s érvényben levő kooperációs szerződések e­zeket a lehetőségeket in­dokolt most maximáli­san kihasználni, mert ezáltal a vállalati gaz­dálkodás megalapozottsága szi­lárdabbá válhat. Különös fi­gyelmet kell fordítani a KGST- országokkal folytatott gazda­sági, műszaki és kereskedelmi együttműködésben rejlő lehető­ségek kihasználására. A KGST- piac stabilitását sem szabad azonban mozdulatlannak értel­mezni. Erre a piacra ugyanis egyre jellemzőbb a dinamiz­mus, a kereslet és a kínálat szerkezetének változása, az egy­mást helyettesí­ő termékek kí­nálatának bővülése és a minő­ségi igények növekedése. Ez a cél már­ közvetlenül kapcsolódik a gyártmányszer­kezet átalakításához, olyan fej­lesztési politika folytatásához, amely a fokozódó minőségi kö­ve­telményeket, a technikai új­donságokat, az anyag- és ener­giafelhasználás csökkentését tartja szem előtt. Az elmúlt években a kiviteli lehetősége­ink kedvezőek voltak, és ezért elsősorban az importárakra vol­tunk figyelemmel. Ez a némi­leg egyoldalú nézőpont módo­sításra szorul, mert a tőkés vi­lágpiacon a verseny kiéleződött és csak a kiváló minőségű és újszerű termékekkel és szolgál­tatásokkal lehet ebben a ver­senyben helytállni, vállalati tevékenység rugalmasságát növel­hetjük az előnyösebb beszerzési feltételeket­­igyelembe vevő helyettesítés le­hetőségének a kihasználásával. Adott esetben a kevésbé jó mi­nőségű anyagból nagyobb élő­­munka-ráfordítással, jobb ki­készítéssel is előállítható ver­senyképes termék. Számolva azzal, hogy a vál­lalatok részére a jövőben nem áll rendelkezésre nagyobb fej­lesztési forrás, a tervezési mun­kát célszerű összekapcsolni a vállalati tartalékok módszeres és folyamatos feltárásával. A tartalékok időről időre újra­termelődnek, illetve új tarta­lékok keletkeznek. Ezért külö­nösen érdemes nagy gondot fordítani arra, hogy a közép­távú terv időszakát áttekintve megkíséreljük felmérni, mikor, milyen jellegű és nagyságú tar­talékkal számolhatunk. A ter­vezés során különösen a szemé­­lyi jövedelmek növelése és a fejlesztési előirányzatoknál csak a biztonságosan számításba jö­hető erőforrásokkal célszerű számolni. A tervben tehát nem tanácsos minden erőforrást ma­ximálisan leterhelni, igénybe venni, már csak azért sem, mert ez megmerevíti a tervet és nem lesz mód a váratlan, előre nem látható jó lehetőségek ki­használására. E­z a megfontolás egyrészt úgy érvényesíthető, ha a vállalatok most előtérbe helyezik a viszonylag rö­vid időn belül megtérülő beru­házásokat és fejlesztéseket, ha a konkrét célok időzítése nem haladja meg a reálisan belát­ható időhorizontokat, s így nem vállalnak felesleges kockázato­kat . A fenti megfontolás másrészt úgy érvényesíthető, ha bizo­nyos kérdéseket tudatosan nyit­­va hagyunk a tervben, s a terv­időszak folyamán jelentkező új elemeket — lehetőségeket és szükségszerűségeket — így ké­pesek vagyunk a vállalati prog­ramba beépíteni. A hajlékony terv készítése többnyire a va­riánsokban és választási lehető­ségekben való gondolkodást is feltételezi. Törekedni kell tehát arra, hogy a terv bizonyos vo­natkozásaiban olyan célokat tűzzünk ki, amelyek több (jö­vőbeli) feltételnek is megfelel­hetnek. A hajlékonyabb, rugalma­sabb terv azonban nem jelenti azt, hogy le­mondhatunk a hosszabb távú vállalatfejlesztési koncep­ció kidolgozásáról vagy az el­mélyült tervezési munkáról. Ép­pen ellenkezőleg: igazában csak az a vállalat képes a rugalmas alkalmazkodásra, amely egyben kezdeményez is. Ez pedig meg­alapozott, tervszerű felkészülést követel­n E .

Next