Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

Namibia m mm ffo­r ff­­ jovojerol Az úgynevezett „alkot­mányozó konferencia Namíbia jövőjéről” azt a célt szolgálja, hogy elszi­geteljék a délnyugat-afrikai né­pi szervezetet a namíbiai nép­től és megakadályozzák, hogy a SWAPO megoldja az ország problémáit — jelentette ki ked­den Sean MacBride, az ENSZ Namíbia ügyeivel foglalkozó kü­­lönmegbízottja Dar es Salaam­­ban. MacBride azzal vádolta a pre­toriai fajüldöző rezsimet, hogy polgárháborús légkört szándé­kozik kialakítani Namíbiában, faji alapon konfliktust szít az afrikaiak között és ezzel megpró­bálja elkendőzni a fehér kisebb­ség és a bennszülött lakosság kö­zötti fő ellentéteket. Az ENSZ külön megbízottja vé­gezetül élesen elítélte a NATO- tagországok széles körű katonai együttműködését a pretoriai faj­üldöző rezsimmel. Szovjet-vietnami együttműködési tervet írtak aláDm-­es Salaam Moszkva Moszkvában kedden aláírták a Szovjetunió és a Vietnami Szo­cialista Köztársaság 1978-ra szóló­­ kulturális és tudományos együtt-­­­működési tervét. Az okmányt szovjet részről Nyikolaj Filjubin külügyminiszter-helyettes, viet­nami részről Nguyen Huu­­ Khieu, a VSZK moszkvai nagy­követe írta alá. A felek a megállapodás értel­mében széles körű tájékoztató tevékenységet fejtenek ki an­nak érdekében, hogy a két nép kölcsönösen megismerje egy­másnak a kommunizmus, illetve a szocializmus építése terén el­ért eredményeit. Jogászok Chiléről Genf A nemzetközi jogász bizott­ság kedden 32 oldalas jelentést tett közzé Genfben az emberi jogok Chilében történő megsér­téséről. A jelentés részletesen foglalkozik a kínzásokkal, vala­mint a magyarázat nélküli „el­tüntetésekkel” és felsorolt 23 törvénytelen letartóztatást, ame­lyek ebben az évben történtek. Közli 52 olyan személy adatait is, akiket január óta tartóztat­tak le és akiknek jelenlegi hol­léte ismeretlen. A chilei hatósá­gok, tagadják, hogy bármit is tudnának róluk. A jelentés a továbbiakban vázolja a sajtó és a hírközlés feletti irányító-ellen­őrzést. A leszerelési bizottság nyári ülésszaka befejezéséhez közeledik Genf A genfi leszerelési bizottság keddi hivatalos ülésén egyetlen­­ delegátus sem jelentkezett fel­szólalásra, ami annak a jele, hogy a nyári ülésszakra előirányo­zott munka a végéhez érkezett. A tavaszi és a nyári ülésszak te­vékenységéről a titkárság által előterjesztett írásbeli jelentést a küldöttségek­­ a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan a nap folyamán nem hivatalos ülésen tekintették át. Mivel a terjedel­mes jelentésnek csak egy részét öntötték végleges formába, ezért szerda délelőttre újabb nem hi­vatalos tanácskozást hívtak ösz­­sze. A jelentés, amely a nukleáris leszerelésről, az új típusú tömeg­­pusztító fegyverek tilalmáról, a vegyi fegyverek eltiltásáról szó­ló vitákat összegezte, megállapít­ja: az idén számos kérdésben előrehaladást értek el. Minde­nekelőtt a környezeti hadviselés­­ eltiltásáról beterjesztett szovjet —amerikai tervezet alapján ki­dolgozott konvenciótervezet vég­leges szövegének elkészítése je­lentette a bizottság ez évi mun­kájának legnagyobb eredményét. Ezzel az okmánnyal ugyanis megelőző jellegű leszerelési meg­állapodást hoztak tető alá. A vegyi fegyverek eltiltásáról, valamint az új típusú tömegpusz­tító fegyverek tilalmáról meg­tartott szakértői üléseken ma­gyar szakemberek is részt vet­tek. Kedden délután tartotta ta­nácskozását a környezeti kon­­venciótervezettel foglalkozó munkacsoport is, amely záróje­lentését készíti elő a leszerelési bizottság csütörtöki hivatalos ülésére, amely előreláthatólag a nyári ülésszak záróülése lesz. Oltványi Ottó Harcok Bej­rútban Bejrútban valamelyest csökkentek, de nem szűntek meg a harcok. A képen: tű­zolóállás egy romos szálloda előtt (Telefotó — AP—MTI—IvS) Művészek tiltakozása Párizs Világhírű francia és olasz művészek egy csoportja kedden felhívással fordult a világköz­véleményhez a libanoni néppel való szolidaritás kifejezésére. Az értelmiségieknek a l’Huma­­nité hasábjain megjelent felhí­vása alatt olyan személyiségek aláírása szerepel, mint Aragon, Vercors, Alberto Moravia, Mar­­­cello Mastroianni, Cesare Zavat­­tini stb. A 21 világhírű művész követeli, hogy vessenek véget a harcoknak Libanonban, szüntes­senek be minden külföldi bea­vatkozást, és elítéli az ország felosztására irányuló kísérlete­ket. Szíriai­ libanoni megbeszélések Damaszkusz Eliasz Szárkisz, Libanon meg­választott elnöke kedd délelőtt egy helikopter fedélzetén Da­maszkuszba, érkezett. Útjára el­kísérte Hasszán Szabri el-Kholi, az Arab Liga libanoni külön­­megbízottja is. A libanoni ven­déget a damaszkuszi repülőté­ren Kalafavi szírai miniszter­elnök és több más hivatalos személyiség fogadta. Eliasz Szárkisz Damaszkusz­iján Hafez Asszad szíriai elnök­kel és az ország más vezető sze­mélyiségeivel a libanoni helyzet időszerű kérdéseiről tárgyalt. (AFP) Tárgyalások Libanonról Kairó Iszmail Fahmi egyiptomi kül­ügyminiszter hétfőn este Kai­róban Faruk Kaddumival, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szervezet Politikai Bizottságának vezető­jével a libanoni helyzetről és a tervezett arab csúcsértekezlet­ről tárgyalt. Fahmi később új­ságíróknak kijelentette, az „őszinte légkörben” lezajlott megbeszéléseken megállapodtak abban, hogy a csúcsértekezlet összehívása szükségessé teszi az arab országok álláspontjának megfelelő egybehangolását. (Reu- Her) Harminchét éve kezdett! Harminchét esztendeje tör­tént. „Lengyel” katonák — a nürnbergi perben utóbb kide­rült, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett SS-ek — megtámad­ták a gleiwitzi német nyelvű rádióadót. Ez a provokáció ve­zette be a Hitler által már ko­rábban aláírt, Fehér Terv fedő­nevű haditerv végrehajtását Lengyelország ellen. 1939. szep­tember elsején hajnali 4 óra 45 perckor egy parányi és kopár földnyelvre, a Westerplatte len­gyel határőrállomásra a néme­tek tüzérségi össztüzet zúdítot­tak.. így kezdődött el a világtör­ténelem eddigi legpusztítóbb há­borúja, a második világháború. Huszonhá­romezer-hétszázegy férfi és nő, katona és civil, cse­csemő és aggastyán pusztult el ennek a háborúnak minden nap­ján, összesen ötvenkétmillióan 2194 nap alatt. A történelem összes megelőző háborúi együtt­véve sem követeltek ennyi áldoz­zatot Újabb és újabb nemzedékek születtek a második világháború óta, de az emberiség mindmáig nem térhetett napirendre e szörnyű pusztítás és vérontás fe­lett. Újra és újra felteszi a kér­dést: elkerülhetetlen volt-e mindez? Igaz, a történelemtudo­mány nem kedveli a „mi lett volna, ha” meditációt. De erre a kérdésre mégis lehet válaszol­ni. Ha sikerül a második világ­háború előtt hatékony kollektív biztonsági rendszert létrehozni, ha a nyugati diplomáciai elkép­zelések éle nem a Szovjetunió ellen irányul, akkor az esemé­nyek menete, másképp alakult volna. Az emberiség szerencsét­lenségére a nyugati hatalmak váltakozó kormányai a realiz­mus rövid életű felvillanásai el­lenére csupán a szovjetellenes­­ségben voltak következetesek. Ebben az értelemben 1925-től, a locarnói egyezmény évétől szinte egyenes út vezetett a tragikus 1939-es esztendőig, amikor az angol és francia fél meghiúsí­totta a moszkvai tárgyalásokat, amelyeket a szovjet­ kormány azért kezdeményezett, hogy ha­tékony kölcsönös garanciákkal, állják el Hitler útját. És ebből jt­agától adódik a másik kérdés: mit tanult az em­beriség abból a rettenetes 2194 napból? Milyen lett a béke, amely a vérözöst követte? A háború után más lett vilá­gunk, mint előtte volt. Ha ma ezen az évfordulón optimisták lehetünk, azt a nemzetközi erő­viszonyok megváltozásának kö­szönhetjük. Hiba lenne azt gondolni, hogy az erőviszonyok változása auto­matikusan vezet enyhüléshez, kollektív biztonsághoz és tartós békéhez. Éppen a háború utáni több mint három évtized bizo­nyítja, hogy szüntelen erőfeszí­tés, tömegek békeharca, szocia­lista országaink hajlékony és előrelátó diplomáciája szükséges ehhez. Hosszú időt vett igénybe, amíg sikerült, legalábbis Euró­pában, az összes érdekelt féllel elfogadtatni a fasizmus felett aratott győzelem eredményeként kialakult határokat és viszonyo­kat. A tárgyalások hosszú kor­szakát éltük át — és éljük ma is — meggyőződéssel vallva, hogy nincsenek a nemzetközi poron­don olyan vitás kérdések, ame­lyeket a fegyverek erejével kel­lene megoldani. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia tárgyalásai a nyugatnémet féllel, majd a két Németország kapcsolatfelvétele, a Berlin kérdésében született megegyezés, és végül a helsinki értekezlet tette fel a koronát azokra az erőfeszítésekre, ame­lyek eredményeként elmond­hatjuk, hogy ma már egy sokkal biztonságosabb Európában élünk, mint a XX. században valaha is. Ez azonban még ko­rántsem az út vége. A szerződé­sek rendszerét, amelyek az eny­hülést és a biztonságot politikai síkon szavatolják, ki kell egé­szíteni olyan katonai intézkedé­sekkel, a­melyek Európát végér­vényesen és visszavonhatatla­nul a béke kontinensévé teszik. És itt korántsem csak Euró­páról van szó. Hadd emlékez­tessünk rá: innen indult az el­ső világháború, s innen az a má­sodik is, 37 éve, amelynek vég­napjait már a távoli japán vá­rosok felett jelezte az atomfegy­verek gombafelhője. Ahogy a béke egy és oszthatatlan, úgy a nemzetközi biztonság ügye is az. Ázsiai biztonsági szerződésre is szükség van, és fegyvermentes övezetekre világszerte, újabb és újabb SALT-egyezményekre, újabb eredményekre a fegyver­zet- és csapatcsökkentési tár­gyalásokon, hogy elinduljon, elő­rehaladjon az általános és tel­jes leszerelés ügye, amely az eu­rópai és a világbéke legfőbb garanciája lehet. ötvenkétmillió halott emléke figyelmezteti az emberiséget, hogy ezt az utat végig kell járni. Sz. L. I. Egy megállapodás öt esztendeje Oleg Sztroganov, az APN szovjet­ sajtóügynöség politikai hírmagyarázója írja­ keddi kom­mentárjában. A Nyugat-Berlinnel kapcsola­tos négyoldalú megállapodás, amelyet 1971. szeptember 3-án írt alá Berlin amerikai szektorá­ban, a Szövetségi Ellenőrző Ta­nács volt rezidenciáján a Szov­jetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaor­szág. A négyoldalú megállapodás öt esztendő alatt bebizonyítot­ta, hogy létfontosságú mind Európa és az egész világ biz­tonsága, mind pedig az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok rendezése szempontjából. Ma már kétségtelen — foly­tatódik a kommentár —, hogy a négyoldalú megállapodás azért vált, lehetővé, mert az 1970. augusztus 12-én Moszkvá­ban aláírt szerződés rendezte az NSZK és a Szovjetunió kapcso­latait, az 1970. december 7-én Varsóban aláírt szerződés pedig az NSZK és Lengyelország kap­csolatait. A négyoldalú megál­lapodás a maga nemében ösz­tönzőleg­ hatott megfelelő szer­ződések későbbi aláírására az NSDK és az NSZK, valamint Csehszlovákia és az NSZK kö­zött, , előmozdította a diplomá-s ciai kapcsolatok megteremtését­­ Bonn—Szófia és Bonn—Buda­pest vonalán. De mi az, ami öt év alatt megváltozott? Mi jogosítja fel a nyugati hatalmakat, hogy is­mét megkíséreljék egyoldalúan Nyugat-Berlin bevonását a nyu­gat-európai állami és politikai integrációba — ez alkalommal az úgynevezett európai parla­mentbe történő közvetlen vá­lasztások előkészítésével? A szovjet külügyminisztérium leg­utóbbi nyilatkozatában hangoz­tatta, hogy Nyugat-Berlin köz­vetlen vagy közvetett részvétele ezekben a választásokban, a négyoldalú megállapodás durva megszegését jelentené. Hasonló a Német Demokratikus Köztár­saság álláspontja is, amint azt a Neues Deutschland 1976. au­gusztus 7-i számában megálla­pította. Nemzetközi megfigyelők sze­rint — hangzik befejezésül a kommentár — Helmut Schmidt kancellár egyelőre józanul te­kinti a dolgokat. Kijelentette, hogy az NSZK kormánya kész folytatni és bővíteni a szerző­désekkel kapcsolatos eddigi po­litikáját. A kancellár a fonto­sabb szerződések közé sorolta a N­yugat-Berlinnel kapcsolatos négyoldalú megállapodást is.

Next