Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-24 / 249. szám
II magyar hídgyártás centenáriumán Ezek közül kiemelkedik a Dunát egyetlen, 290 méteres nyílással áthidaló világhírű Erzsébet-híd. Külföldön egyöntetűen ezt ítélték a világ legszebb hídjának. A legszebb statikai megoldású híd pedig a mai Szabadság-híd. Mindkettő teljesen magyar alkotás, a tervezéstől a kivitelezésig. (Az azt megelőzően épült hidak külföldi tervezésűek, például a Margit-hidat Eiffel alkotta.) A második világháborúban megsemmisített Duna- és Tisza-hidak, valamint a 90 százalékban elpusztult nagyobb acélhidak újjáépítését is a Ganz-MÁVAG acélszerkezeti gyára végezte. E korszak legjelentősebb alkotása az 1964-ben felavatott Erzsébet-híd. A következő években a Tiszán négy nagy acélhíd épült. A folyó legnagyobb közúti hídja Szegeden rövidesen elkészül. A hazai hídgyártás hoszszú ideig a világ élvonalába tartozott. A harmincas évek végén megkezdődött a magyar hídexport is, Törökországban 11 hidat gyártottak. A háború után Indiában, az NDK-ban és Csehszlovákiában gyártottak több hidat, s Jugoszláviában magyar tervek alapján és magyar kivitelezéssel négy Duna-, egy Száva- és két kisebb híd épült. Az elmúlt évtizedekben a hazai hídgyártás nem tudott világraszóló alkotást nyújtani, hiszen nálunk nincs szükség olyan hatalmas hidakra, mint a San Francisco-i Golden Gate vagy az Európát Ázsiával összekötő Boszporusz-híd. Most mégis úgy tűnik, az Újvidéken épülő 1014 méter hosszú, 351 méteres középnyílású, ferde kábeles Dunahíd a világ legnagyobb ilyen szerkezetű műtárgya lesz, s ezzel hídgyártásunk ismét az élvonalba kerül. Az Erzsébet- és a Ferenc József-híd (ez utóbbi a mai Szabadság-híd) a Dunát, a Tiszát átívelő többi acélóriás, a török, indiai, NDK-beli, csehszlovák és jugoszláv exportra gyártott több tucat híd, s a most épülők, köztük a szegedi Tisza és az újvidéki Duna-híd fémjelzi a magyar hídgyártást, amely ezekben a napokban ünnepli centenáriumát. A jubileum alkalmából nyilatkozott az MTI-nek Domanovszky Sándor, a Ganz-MÁVAG acélszerkezeti gyárának fejlesztési főmérnöke. Az 1874-ben alapított gyár éppen 100 éve építette első nevezetes hídját, a párizsi világkiállításon díszoklevéllel kitüntetett zsolnai közúti Vág-hidat. Ezt követően a hazai hídgyártás rohamosan fejlődött, s rövidesen véglegesen megszűnt az acélhidak importja. A század utolsó évtizedeiben öt nagy Duna-hidat építettek. A kunágotai általános iskola felső tagozatos tanulói besegítjenek a Bercsényi Tsz őszi betakarítási munkálataiba. A gyerekek hangos jókedvvel szedik a magpaprikát a kerté- ■ szét tízhektáros táblájáról Fotó: Veress Erzsi Magyar—japán kooperációs tárgyalások Japán cégek érdeklődését is felkeltette az Ikaruszgyár 280—T típusú csuklós járműve, s az elmúlt hónapokban a Hitachi cég a csuklós trolibuszok gyártásához kooperációs tárgyalásokat folytatott a gyárral és a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalattal. Most megállapodtak, hogy a japán cég villamos berendezéseit beépítik a magyar járműbe, S jövő év első felében próbaútra indul a prototípus. Ennek sikerétől függően születhet majd megállapodás a gyártási együttműködésről a magyar és a japán iparvállalatok között. Az Ikarusz azért keres kooperáló partnereket, mert a trolibuszokhoz szükséges elektromos egységeket, aggregátokat itthon nem gyártják. Felvételi pályázat mezőgazdasági munkavédelmi technikus minősítő tanfolyamra A SZOT Munkavédelmi Továbbképző Intézet és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felvételi pályázatot hirdet az 1980. évi tanfolyamos felkészítésű mezőgazdasági munkavédelmi technikus minősítő vizsgára, elsősorban Békés, Csongrád, Szolnok és Hajdú-Bihar megyében dolgozók részére. A tanfolyam és a vizsga helye: a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola, Orosháza. Az előkészítő tanfolyam 300 órás, amelyet havi 5 napos foglalkozások keretében, 10 hónap alatt tartatnak meg. Jelentkezhetnek mindazok, akik mezőgazdasági gépészeti szakközépiskolai középfokú szakképesítést igazoló érettségi bizonyítvánnyal vagy mezőgazdasági gépészeti technikusi oklevéllel rendelkeznek, ipari technikumban, vagy szakközépiskolában középfokú szakképesítést szereztek. Képesítésüknek megfelelő munkaterületen termelő vagy termelésirányító, vagy munkavédelmi munkakörben legalább kétéves, más munkaterületen legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek, munkahelyük felvételi javaslatával rendelkeznek és az előírt egészségügyi követelményeknek megfelelnek. Középfokú szakképesítést nem nyújtó érettségi bizonyítvánnyal és szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezők csak akkor jelentkezhetnek, ha a szakiránynak megfelelő szakközépiskolában a különbözeti vizsgákat előzőleg letették. Jelentkezési határidő: 1979. december 31. A jelentkezési lap beszerezhető a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa munkavédelmi osztályán, ahol az érdeklődők részletes tájékoztatást kaphatnak. ■ 1979. október 24., szerda. Sár nélküli rizsaratás a Sárréten Korábban beszámoltunk arról, hogy milyen magas technikai színvonalon építették a szeghalmi Sárréti Tsz dolgozói a rizstelepeiket. Ennek lényege, hogy a legmodernebb, lézeres talajegyengetővel 2-3 centiméteres eltérésű, tehát sima felületű táblákat alakítottak ki. Mint kiderült, most a rizs betakarításakor nagy hasznát vették a gondos telepítésnek, a vízelvezető csatornák ésszerű kiépítésének. Miről is van szó? Arról, hogy száraz kerékkel, sárgyúrás nélkül vághatták le 295 hektárról a rizst. A dolgozó 6 kombájn közül kettő gumikerékkel ment a táblákra. Nem volt szükség az összes, korábban megvásárolt lánctalp felszerelésére. Ez pedig jelentős megtakarítást jelent, hiszen a gépkopás nem növeli a költségeket. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy csak a jó előkészítésnek köszönhető mindez, a szokatlanul jó időjárás is segített a termelőknek. Az viszont kétségtelen, hogy a jól kialakított vízlevezető hálózat tette lehetővé, hogy alig több mint 2 hét alatt kiszáradtak a korábban víz alatt álló földek. A másik, valóban emberi tetteknek tulajdonítható újdonság a szállítások takarékos megszervezése. Korábban a kombájnok a tábla szélén álló szállítójárműhöz vitték üríteni a megtelt magtartályt. Ez rengeteg időt és energiát emésztett fel. Az új megoldás ötlete nem új keletű, de a szövetkezet vezetőinek, gépészeinek érdeme, hogy felfigyeltek rá. Így született meg egy energiatakarékos szállítási megoldás. Lényege, hogy a gazdaság szakemberei megszerkesztettek egy univerzális, lánctalpas táblaközi szállítójárművet, ahogy ők nevezik, egy „kétéltűt”. Alváza és járószerkezete egy SZKDR—5-ös kiselejtezett kombájnból származik. Felépítménye egy EB—04-es, négy méter magasra emelő, hidraulikával ellátott pótkocsi. A pótkocsiba 4 tonna rizs fér, háromszor üríthet bele egy kombájn. S hogyan zajlik az aratás az új masinával? A kombájnok levágják a rizst. Ha megtelt a magtartálya, a ,,kétéltű” odamegy hozzá és felfogja a kiürített terményt. Háromszori ismétlés után a tábla szélén álló szállítójárműbe ürít és az viszi a rizst a rendeltetési helyére. A kombájn pedig folytatja, amit abbahagyott. Nagy dolog!? — mondhatná a kétkedő — és igaza van. Valóban nem nagy dolog, de jó példa arra, hogy az ésszerűség milyen megtakarításhoz vezethet. S ha hozzátesszük, hogy más növény betakarításánál is felhasználható a „kétéltű”, még biztosabb, hogy megéri. Szeghalmon több mint három hete befejezték a rizs vágását, a szállításoknak is a végén járnak. Azóta kiderült, hogy az üzem országos első lett a rizstermesztésben. Tény, hogy jó lett a termés, de jövőre még többet és jobbat akarnak a tsz szakemberei. — m. szabó — A képen is látható, hogy sár nélkül arattak az idén a Sárréti Tsz rizstábláinFotó: Veress Erzsi Kukoricaszár és leveles répafej ész a gyomai Győzelem Tsz-ben szecskázót, a békéscsabai MEZŐGÉP szárbetakarító adapterét, s hozzá két speciális pótkocsit, a harmadikat meg ezen a héten szerelik föl. Ez azonban még csak kezdet az új alapokra helyezett takarmánybázis kialakításában. Tudniillik önjáró répafejezőt még mindig nem sikerült beszerezniük, ezt legfeljebb csak kölcsön tudnak kérni, s így az idén — ha minden jól megy — mintegy 400 vagon silót készíthetnek kukoricaszárból, a Sarkadi Cukorgyárból hozott nyersszeletből, és néhány tonna répakoronából, valamint abból a 60 vagon olajtökből, amit a helyi ÁFÉSZ egyik szakcsoportjától vásároltak meg. A szövetkezetiek számítása szerint, ha minden összevág majd, 600 vagonnál több silótakarmányt is nyerhetnek ezen a módon, ami majd a felét teszi ki a teljes lédús takarmányszükségletnek. Ezzel tovább csökkenthető a silókukorica vetésterülete, az árukukorica javára. S ha már az árukukoricánál tartunk, hadd mondjuk el, hogy annak kétharmad részét törték már le az eső előtti napokig, s bizony ez az eső elég későn jött, mert a kukoricák szinte az egész tenyészidő alatt végig szenvedtek a szárazságtól. Az átlagtermés tervtől való elmaradásért legfeljebb az kárpótolja a gyomai közös gazdáit, hogy a kipusztult búza helyébe is, fele-fele arányban kukoricát, illetve napraforgót vetettek. A napraforgó egyébként mintegy 500 hektáron a várt 19 mázsával szemben 22,5 mázsát adott. Még mindig a kukoricánál maradva: a gyomai Győzelemben 200 hektáron hibridkukorica-vetőmagot is termesztenek, ennek betakarítását 130 százalékos tervteljesítéssel a hét elején fejezték be úgy, hogy a gyomai és szeghalmi gimnázium, valamint a gyomai szakmunkásképző iskolák tanulói is részt vettek a csőtörésben. Az említettek mellett november közepéig valamenynyi betakarítási munkával végezni szeretnének a tsz tagjai. Eddig a 260 hektár cukorrépának a felét szedték föl, 17 százalékos cukortartalommal, egy-egy hektárról 350 mázsát lehozva. A rizsaratást már korábban befejezték, ebben az ágazatban nagyobb fejlesztés előtt állnak: jelenleg 250 hektáron, a program befejezésekor pedig 460 hektáron termesztik majd ezt a vízifényes növényt. S még egy dolog. Az idén fordult először elő az, hogy a kiterjedt szervestrágyázás mellett ki tudták szórni a műtrágyákat is a tavasziak alá. Mindent egybevetve a gyomai Győzelem Tsz-ben ezen az őszön az összkép azt bizonyítja, megfelelően gazdálkodnak az adottságokkal és lehetőségekkel. KÉP Kétezerszáz szarvasmarhát, ezerháromszáz juhot etetni bizony nem kis dolog, főleg, ha több ezer sertésnek is kell ezzel egy időben takarmányt termeszteni. Ezek a számok a gyomai Győzelem Tsz-re illenek, amiből rögtön kitűnik, hogy van mit tennie a közös gazdaságnak esztendőről esztendőre a takarmánybázis megteremtéséért. Hozzávetőleges számítás szerint csak a kérődzőknek van szükségük egy évben több mint 1300 vagon lédús takarmányra. Ezt még egy olyan nagy gazdaságban, mint amilyen a Győzelem, sem lehet silókukoricára alapozni, hiszen a szövetkezetnek 1700 hektáron kell búzát, s majdnem ugyanennyin kukoricát termesztenie. De akkor még nem is szóltunk a napraforgóról, a rizsről, a cukorrépáról, no meg a hibrid kukoricáról, amelyek együtt megintcsak 1500 hektárt foglalnak le a közös szántóból. Az előbbi vetésszerkezet már azt is sejteni engedi, hogy jó néhány vagon olyan mezőgazdasági melléktermék keletkezik ebben a gyomai mezőgazdasági üzemben, amelynek hasznosításáról a továbbiakban már luxus lenne lemondani. Hogy a korábbi években a kukoricaszár és a leveles répafej nem vált állati takarmánnyá a Győzelem Tsz-ben, az nem a szövetkezet vezetőin múlott. A melléktermékek betakarításáról, hasznosításáról hoszszú idő óta esik sok szó, a gyakorlati eredményekben viszont az üzemek csak alig-alig jutnak előbbre. Magyarázható ez egyszerűen azzal, hogy sokáig nem is találták meg éppen a kukoricaszár meg leveles répafej betakarítására alkalmas gépeket. Ebben az utóbbi években következett be jelentős változás, azzal, hogy a békéscsabai MEZŐGÉP a melléktermék-betakarító gépek, adapterek gyártóinak sorába lépett. Ha már megvan a megfelelő berendezés, akkor a következő akadály az lehet, hogy a felhasználónak egyszerűen nincs pénze ennek megvásárlására. Nos, a gyomai Győzelem Termelőszövetkezet napjainkra jutott olyan helyzetbe, hogy mindkét akadály lehullott előtte. Megvették az első Hesszon A termés javarésze már biztonságban van Fotó: Veress Erzsi