Békés Megyei Népújság, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ESti MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. JÚNIUS 1., VASÁRNAP Ára: 1,60 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM Gusztáv és Koncz Zsuzsa a Szaljuton Űrfényképek hazánkról Negyedik közös munkanapját kezdte meg tegnap reggel a Szaljut—6 űrkomplexumon a Popov—Rjumin és a Kubászov—Farkas űrpáros. A földi irányítási központban kapott tájékoztatás szerint az űrhajósok egészségi állapota jó, hangulatuk, munkakedvük és munkabírásuk kitűnő. Anatolij Jegorov, a repülésvezető orvosbiológiai kérdésekkel foglalkozó helyettese, az orvostudományok doktora, aki tegnap reggel beszélgetett az űrhajósokkal, sajtótájékoztatón elmondotta, hogy a két „vendég” könnyen alkalmazkodott a súlytalanság körülményeihez. A mindenre kíváncsi újságírók részletes tájékoztatást kértek az űrkomplexum személyzetének táplálkozási szokásairól. Jegorov megemlítette, hogy a több mint másfél hónapja űrkonyhán élő Popov és Rjumin 1—1,5 kilogrammot hízott. Ami az étrendet illeti, a nemzetközi űrpáros érkezése alaposan megszínesítette a menüt, kiegészítve azt a hagyományos magyar ételekkel. A 70 fogásból álló étrendben, amely a legkényesebb ,gasztronómiai igényeket is kielégíti, egy-egy étel minden hetedik napon ismétlődik csak. Az űrhajósok naponta négyszer étkeznek, összesen 3100 kilokalóriát vesznek magukhoz. Az űrállomás minden szállítója, legyen az progressz vagy ember vezette űrhajó, igyekszik további különlegességgel elősegíteni a menü változatosságát. Legutóbb Rjumin fokhagymát kért, és vittek fel almát és más friss gyümölcsöt is. A „magyar csomagból” a szovjet kollégáknak különösen a sertéspörkölt, az aszpikos marhanyelv és a libamájpástétom ízlik. Olga Kozarenkót, a moszkvai orvosbiológiai intézet professzorát, aki hosszú ideje foglalkozik az űrhajósok pszichológiai problémáival, megkérdezték, mi a helyzet a dohányzással az űrben? Mint elmondta, az orvosok ebben a tekintetben szigorúak és következetesek voltak. Valerij Rjumin, a házigazda űrpáros fedélzeti mérnöke sok évi erős dohányzás után indult első útjára a kozmoszba, ahol már csak biztonsági okokból is szigorúan tilos rágyújtani. Az érdekes az — fűzte hozzá Olga Kozarenko, hogy a megváltozott környezetben a legerősebb dohányosok számára sem okoz problémát a mostanában már néha hoszszú ideig tartó absztinencia. Ugyanez vonatkozik a szeszes italok fogyasztására is. Az űrhajósok a napi öszszesen két és fél órás étkezésen és az egyórás szabad foglalkozáson kívül a zsúfolt munkaterv miatt nagyon kevés szabad idővel rendelkeznek — mondotta Kozarenko. Mindamellett valamelyes lehetőség azért van olvasásra: Popov és Rjumin egy Zoscsenko-kötetet vitt magával a Szaljut—6 előző lakói által felvitt verseskötetek mellé. A regénykönyvtárat nem bírná el az űrállomás amúgy is szűkös térfogata. A fedélzeti videomagnetofon segítségével viszont könnyűzenei, esztrád- és sportműsorokat nézhetnek meg. A Szojuz—36 vitt magával többek között egy Sallai—Regőczy bemutatót, Gusztáv-rajzfilmeket, s egy videokazettát Koncz Zsuzsa és Kovács Kati számaival. Tegnap délelőtt az űrnégyes ismét tudományos kísérleteket végzett. Popovék a földfelszín különböző képződményeiről készítettek felvételeket. Farkas Bertalan is foglalkozott ilyen jellegű megfigyelésekkel, hogy egy későbbi időpontban, amikor az űrállomás Magyarország területétől délre halad el, a rendelkezésre álló rövid idő alatt is elvégezhesse megfigyeléseit és fényképeket készíthessen. Mivel az áthaladás időpontjában igen alacsony napállás mellett kell dolgozni, a Kárpát-medence részletes geomorfológiai térképének elkészítéséhez szükséges felvételek nagy részét az állandó személyzet vállalta magára. (A hét űreseményeiről képes beszámolónk a 2. oldalon.) Hétvégi munka a földeken Az idei hűvös tavasz, a szeszélyes időjárás az egész országban késleltette a mezőgazdasági munkákat. Május utolsó hete végre kedvezett a földeknek, s a felmelegedés hatására mindenütt biztató képet nyújt a határ. Az Alföldön, a Dunántúlon, és az északi megyékben egyaránt dolgoztak a hét végén a földeken, hogy behozzák az elmaradást. Csongrád megyében kielégítően fejlődik a növényzet; a búza kifejezetten sűrű állományú, ami jó jel, igaz, fokozott növényvédelmet is igényel, hiszen a párás levegő a sűrű növényzet között elősegítheti a lisztharmat képződését. A szántóföldi zöldségfélék — paradicsom, fűszerpaprika — ültetését csak május közepén kezdték el, az azóta eltelt két hétben annyira előrehaladtak a munkával, hogy már csak néhány száz hektárra kell kihelyezni a palántákat. A Jászságban és a Tiszazugban is kihasználják a kedvezőre fordult időjárást, folyamatosan palántázzák a kertészeti kultúrákat. A jászfényszarui Béke Tsz 400 hektárnyi zöldségtermőföldjébe nyolc nagy teljesítményű palántázógép rakja a zsenge palántákat. A paradicsom kiültetését már befejezték, csak a paprikáé és a dinnyéé van hátra. Paprikából főleg az édes fajtákat teszik földbe, ezeknek nagy a keletjük külföldön. A jászberényi Zagyvamenti Tsz-ben ugyancsak befejezték a paradicsompalánták kiültetését, és jelenleg a paprika-, illetve dinnyepalántákkal foglalatoskodnak. A hajdúsági termelőszövetkezetekben a lucerna és a fűtermés betakarítására mozgósítottak minden erőt az elmúlt napokban. A Kisalföldön a cukorrépa és a kukorica növényápolásán dolgoztak a gépek, és teljes lendülettel folytatták a lucerna betakarítását. Borsod megyében is teljes üzem volt a lucernaföldeken. A betakarítás a befejezéséhez közeledik, a lucernalisztkészítő üzemek több, mint 30 helyen teljes kapacitással dolgoztak. Volánnap Békéscsabán A 8. sz. Volán békéscsabai központjában tegnap reggel sportversenyekkel kezdődött a már hagyományos Volánnap. Ez alkalommal részt vettek a vetélkedőn a zvoleni CSAD dolgozói is, akik népes küldöttséggel Jozef Golian igazgató vezetésével pénteken érkeztek Békéscsabára. Délelőtt 10 órakor Jozef Golian nyitotta meg a zvoleni asszonyok díszítőművészeti kiállítását a békéscsabai központ KISZ- klubjában, majd a nagy szerelőcsarnokban törzsgárdaünnepségen vettek részt a vállalat dolgozói és családtagjaik. Ünnepi beszédet Bácskai László szb-titkár mondott, majd Vándor Pál, a 8. sz. Volán igazgatója adta át a Volán Tröszt Kiváló Dolgozója kitüntetést Bárdos Gábornak és Hajnal Györgynek, a 40 éves szolgálatért járó törzsgárdajelvényt Csabai Mihály nyugdíjas buszvezetőnek, aki egymillió kilométert vezetett baleset nélkül. Jánosik Elek darabárus dolgozó 35 évi munkájáért kapott törzsgárdajelvényt, és rajtuk kívül még 496-an, mintegy 700 ezer forintos pénzjutalommal együtt. Az ünnepséget vidám kultúrműsor követte, majd tovább folytatódtak a sportvetélkedők. Ma a zvoleniek a szarvasi arborétumba látogatnak el, és aztán elbúcsúznak vendéglátóiktól. A 8. sz. Volán dolgozói szeptemberben készülnek csehszlovákiai látogatásra. A Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola sütőipari tanműhelyeiben évente százötven tanuló igyekszik elsajátítani a kenyér és a péksütemény készítésének tudományát (MTI-fotó : KS) Virágerdőbe öltöztek a katedrák KM Június első vasárnapja sok éve a nevelők ünnepe. I Óvónőké, tanítóké és tanároké az általános iskolaikákban csakúgy, mint a középiskolákban vagy az egyetemeken, főiskolákon. Jelzi az ünnep, hogy közel már a vakáció — ismét maga mögött tudhat a nevelő és a tanítvány egy tanévet. Nem könnyű tanévet, tesszük hozzá mindjárt. 1968. és 1975. között évente 150—170—190 ezer csecsemő látta meg a napvilágot, ezt követően viszont ismét csökkenő volt a gyermeklétszám. A görbe felfelé ívelése annyit jelent: a nyolcvanas évek közepéig a korábbi időszaknál mintegy 300 ezerrel több kisdiák koptatja majd az általános iskolák padjait. (A hullám természetesen tovább halad később a középiskolákba is, előre vetítve már az ottani, későbbi teendők sorát.) Jelen pillanatban az óvodák és az általános iskolák bizonyulnak szűkeknek: az óvónők, illetve a tanítók helyzete a legnehezebb a pedagógusok csaknem kétszázezres társadalmában. A gyarapodó gyermeklétszám , örömünk forrása a településstruktúra, változásaival egyidejűleg sokféle módon okoz problémákat, vet fel megoldandó kérdéseket az iskolai életben. A nagyvárosok, illetve a nagyobb települések lakótelepein már jelenleg is harmincöt-negyven kisdiák kerül egyazon osztályba. Szűkek az amúgy is sok helyütt szűkre méretezett tantermek, kevés a napközis férőhelyük, s nem elegendő az étkezési lehetőség. Mindez hatványozottan tapasztalható az óvodákban is. Másutt, főleg kis településeken ugyanakkor elnéptelenedő kisiskolák megszüntetése, körzethatárok módosítása okoz ideig-óráig feszültségeket. A tantestület és a szülők is érzékelik a változásokat és kihatásaikat. Új, korszerűbb matematikaoktatás,új tantervek, átdolgozott nevelési tervek, folyamatosan változó tankönyvek, mindez csak néhány példa arra, hogy a férőhelygondokkal együtt pezseg, forr, sok szempontból átalakul az oktatás. Tessék csak elgondolni, ezernél több új tankönyv kerül a „fogyasztókhoz” ezekben az esztendőkben folyamatosan az általános és a középiskolákban. Fakultációra kerül sor a gimnáziumokban, 11 napos tanítási rendet terveznek a középiskolák számára is, átdolgozott tantárgyak és újfajta tanítási módszerek, pedagógiai kísérletek jelentkeznek. Igen, már a felsorolás is soknak tűnik, pedig a teendőknek még korántsem jutottunk a végére. Az elvégzendő munka oroszlánrésze — rájuk, a nevelőkre hárul... Próbára tesz erőt és idegeket, teherbírást és tűrőképességet. Mert az új tankönyv sok korábbi módszer és anyagrész változását is jelenti. A fakultáció tömérdek szervezést, a módosított tanítási ciklusok sűrítettebb órarendet, a nagy létszámú gyermekcsoportok nagyobb intenzitású, tanórai munkát igényelnek és még több odaadást, fáradozást jelent mindez a pedagógusok számára. Nevelők egymás közt, sokszor megvitatják helyzetüket, gondjaikat, teendőik alakulását. Most, a közelgő szakszervezeti kongresszust megelőző számvetések során, például a legtöbb tantestületben, szakszervezeti és más fórumon esik szó az oktató- és nevelőmunka távlatairól, a megoldásra váró kérdésekről. Természetes, hogy a tanév végére a fáradság érzete is felerősödik, hogy nemcsak a diák várja a kiérdemelt vakációt, hanem a tanító, a tanár is. A nevelőtársadalom minden törekvése, erőfeszítése azt jelzi, hogy igyekszik megbirkózni a gondokkal. Az iskola és a család közös munkája nyomán — ha lassan is —, de formálódnak, tökéletesebbé lesznek a nevelés módszerei, a korszerű világnézetű, megfelelő erkölcsi alapokkal rendelkező ifjúság alakításáért egyre többet tesz a nevelők nagy tábora, katedrákat borító virágok — szeretetről és háláról tanúskodnak. Diák és szülő köszönetéről. Ifjú nevelőknek és évtizedek katedrái tapasztalatait már maguk mögött tudó idős pedagógusoknak egyformán kijut a figyelmességből. Fáradozásukat megköszöni, méltányolja az állam, a társadalom is a legjobbaknak kijáró jutalommal, kitüntetésekkel, a pedagógusok őszinte megbecsülésével. Várkonyi Margit