Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

BÉKÉS MEGYEI 1985. JÚLIUS 1., HÉTFŐ Ára: 1,80 forint Világ proletárjai, egyesüljetek! Folytatódott az orvoskongresszus Szombaton plenáris ülés­sel, vasárnap szekcióülések­kel folytatódott a budapesti Hilton Szállóban a Nukleá­ris Háború Megelőzéséért Küzdő Nemzetközi Orvos­mozgalom ötödik kongresz­­szusa. A szombati ülésen dr. Hollán Zsuzsa, a kongresz­­szus elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd dr. Ligyija Vvak, a szovjet egészség­­ügyi dolgozók szakszerveze­tének elnöke olvasta fel több, hazánkban tanácskozó egész­ségügyi szakszervezet képvi­selőjének üdvözletét. Kö­szöntötte a kongresszus részt­vevőit dr. Eeva Kuuskoski- Vikatmaa Finnország szociá­lis és egészségügyi miniszte­re. Ezután a nukleáris konf­rontáció költségeiről, vala­mint az együttműködésre vo­natkozó javaslatokról tanács­koztak a konferencia részt­vevői. Dr. Victor W. Sidel, az USA-beli Albert Einstein Or­vostudományi Egyetem taná­ra, az egészségügyi szakszer­vezetek elnöke beszédében a fegyverkezési hajszának a világ egészségügyi helyzeté­re gyakorolt negatív hatását elemezte. A következő előadó dr. Jevgenyij Csazov, a nemzet­közi mozgalom szovjet társ­elnöke ugyancsak arról szólt, hogy a katonai szembenállás megszüntetésével milyen nagy erőket lehetne felsza­badítani az emberiség szol­gálatára. Délután, a Magyar Tudo­mányos Akadémia várbeli kongresszusi termében kez­dődött meg a kongresszus fő témájának megvitatása az „Atomfegyverek s atomhábo­rú: orvosi áttekintés” cím­mel. Az ülésen nemzetközi szaktekintélyek adtak tájé­koztatást a fegyverkezési verseny orvosi vonatkozásai­ról, s beszámoltak arról, mi­lyen szerepet játszhatnak a világ orvosai a nukleáris há­ború megelőzéséért folytatott küzdelemben. Az ülésen a nagasaki atomtámadás egyik túlélője is felszólalt, s megrázó sza­vakkal idézte fel a szörnyű­séges pusztulásról megma­radt gyermekkori emlékeit. Napjainkban a biztonság jel­szava alatt tovább folyik a fegyverkezési hajsza — mu­(Folytatás a 3. oldalon) Az Országos Béketanács elnökségének állásfoglalása Az Országos Béketanács állásfoglalást tett közzé abból az alkalomból, hogy be-,­fejeződött a béke és barátság hónapjá­nak rendezvénysorozata. A dokumentum megállapítja: ezeket a heteket a béke ügyéért vállalt felelősség és nagyfokú cse­lek­vőkészség, a fiatal nemzedék fokozott részvétele, a különböző kezdeményezések változatos sorozata jellemezte. Több száz gyűlésen, fórumon, beszélge­tésen jutott kifejezésre, hogy hazánk bé­­keszerető lakossága tisztában van a nuk­leáris háború szörnyű veszélyeivel s min­den tőle telhetőt elkövet a pusztító világ­égés elhárítására. A béke fenntartásának korunkban megvannak a reális feltételei: azok a történelmileg kialakult nemzetközi erőviszonyok, amelyek a kelet—nyugati, s ezen belül mindenekelőtt a szovjet—ame­rikai katonai egyensúlyra alapozódnak. Ezt az egyensúlyt nem szabad és nem le­het megbontani. Messzemenő egyetértés nyilvánult meg mindazokkal a békés kezdeményezésekkel, amelyek célja, hogy az egyensúlyt a fegy­verzetek minél alcsonyabb szintjén való­sítsák meg és végleg felszámolják a fegy­verkezési versenyt az egyenlő biztonság, a kölcsönös érdekek alapján. A magyar békemozgalom meggyőződése, be kell fe­jezni a fegyverkezési hajszát Földünkön, s meg kell akadályozni annak kiterjesz­tését a világűrre. A „csillagháborús” előkészületek fenye­getnek : az Egyesült Államok nemcsak a fegyverkezési verseny minden eddiginél költségesebb és veszélyesebb ágazatát nyitná meg, de kockáztatná a genfi tár­gyalások folytatását is. Mint olyan nép, amely Európa szívén­ben él, és sok keserű történelmi tapasz­talattal rendelkezik, síkraszállunk a fel­hívás megállapításai mellett, hogy a hel­sinki folyamatban részt vevő országok mondjanak le a katonai erő alkalmazá­sáról, s földrészünket tisztítsák meg a nukleáris és vegyi fegyverektől. Az OBT állásfoglalása végül hangsú­lyozza: a békehónap sikeres akciósorozata véget ért, de folytatódnak a békéért való kiállás és küzdelem hétköznapjai. A ma­gyar békemozgalom a jövőben is mindent meg kíván tenni a háború elhárításáért, a békés viszonyok térhódításáért, vala­mennyi békeszerető erő cselekvő egységé­ért, határainkon kívül és belül. Megnyílt a XXIII. Eszperantó Nyári Egyetem Szombaton ünnepélyes ke­retek között nyílt meg a huszonharmadik Eszperantó Nyári Egyetem Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Először Szigeti Zoltán, Gyula tanácselnök­helyettese üdvözölte a részt­vevőket, s rövid ismertetést adott a város múltjáról, je­lenéről, kulturális hagyo­mányairól. Ezt követően dr. Rottler Ferenc, a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társa­ság főtitkára nyitotta meg az egyhetes rendezvénysoroza­tot.­­ (Folytatás a 2. oldalon) Az Eszperantó Nyári Egyetemet dr. Rottler Ferenc, a TIT főtitkára nyitotta meg Fotó: Szőke Margit XL. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM Befejeződött a 24.közgazdász vándorgyűlés Szombaton Nyíregyházán, a Krúdy Filmszínházban ren­dezett záró plenáris üléssel befejezte munkáját a 24. köz­gazdász vándorgyűlés. A Ma­gyar Közgazdasági Társaság, a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetség­­­gé Szervezési és Vezetési Tu-­j­dományos Társasága, a Tu- ■ dományos Ismeretterjesztő­­ Társulat közgazdasági vá­­­­lasztmánya, valamint Sza­­­­bolcs-Szatmár megyei szer-­­­vezeteik rendezte eseményen s több mint nyolcszáz elméleti­­ és gyakorlati szakember vett­­ részt. A növekedés és felté­­í­telei a hetedik ötéves terv- úó időszakban témakört meg-­t­­árgyaló vándorgyűlés öt szekció ülésén mintegy negy­ven hozzászóló fejtette ki vé­­­­leményét. A háromnapos tanácskozás­­ tapasztalatait Csikós-Nagy­­ Béla, a Magyar Közgazdasá­gi Társaság elnöke foglalta össze. Willy Brandt elutazott Budapestről Szombaton délelőtt fel­­­ utazott Budapestről Willy Brandt, a Német Szociálde­­­­mokrata Párt (SPD) és a­­ Szocialista Internacionálé el­­­­nöke, aki az MSZMP Köz­­ponti Bizottságának meghí­vására látogatást tett ha­zánkban. Kíséretében volt Karsten Voigt, az SPD par­lamenti frakciójának kül- és biztonságpolitikai szóvivője és Norbert Wieczorek kép­viselő, a Bundestag Költség­­vetési Bizottságának tagja. Willy Brandtot és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Szű­rös Mátyás, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára búcsúztatta. Mérlegen az 1984/85-ös évad Békéscsabai Előre Spartacus: kiesőjelöltből — 6. helyezett A Békéscsabai Előre Spar­tacus labdarúgócsapata me­gint feladta a leckét hívei­nek az 1984/85-ös évad vé­gére. A viharsarki lila-fehé­rek berkeihez közel- és tá­volállók egyaránt dilem­­mázhatnak a bajnoki zárás, a csepeliek elleni 3—1 óta, most aztán hova tegyék a ha­todik helyezést? Mit kezdje­nek a roppant elegánsan mutató, közvetlenül a leg­jobbak mögött virító ered­ménysorral: 30 találkozón 30 pont, 42—53-as gólkülönb­ség, amely 50 százalékos összteljesítménynek felel meg, s amelynek előjelei az egész bajnokságban várattak magukra. Ezt mi sem tá­masztja alá jobban, mint az, hogy 6. helyen egyetlen egy­szer sem állt a gárda, mi több, a legjobb 10 között is csak elvétve foglalt helyet a tabellán. Nem véletlen, hogy a téli értékelés címe ez volt a Népsportban: „A szőnyeg szélén várják a folytatást”. Az utolsó felvonás előtt la­tolgattuk az esélyeket a szakosztály vezetőivel: mi alakulhat ki? Érdekes mó­don, maguk sem tudtak mit kezdeni az ölükbe pottyant lehetőséggel, s valahogy így fogalmaztak: „pár hete még örültünk, amikor nem a ki­esőjelöltek között emleget­tek bennünket, most pedig, ha a Vasast legyőzi a Video­ton, ha ..akkor még ötö­dikek is lehetnek — ezt azon­ban már-már röstellték ki­mondani is, hiszen ilyen fel­futást az eredmények szá­mukra abszolút szerencsés alakulása esetére sem sza­vaztak meg maguknak a bé­késcsabaiak. Gondoljunk csak bele, „egyszámjegyű” helyezést tíz év alatt mind­össze egyszer értek el, 1980/81-ben, akkor is csak 9.-ek voltak. (Csak a teljes­ség kedvéért: az őszi bajnoki tabellákon két alkalommal 7., négyszer pedig 9. helyen álltak.) Nem a kétkedés szándéká­val kezdjük a mérleg máta­(Folytatás a 8. oldalon) Ünnepi záróest a IX. békés-tarhosi zenei napokon A békés-tarhosi zenei na­pokhoz kapcsolódva ezúttal is megrendezték a vonósze­nekari tábort, melynek záró­­hangversenye június 28-án volt a zenepavilonban, szép sikerrel. Másnap, szombaton délelőtt 9 órakor vonultak fel a zenei napok kórusver­senyén részt vevő együttesek Békés város főutcáján a Ko­dály szoborig, melynek ta­lapzatán virágot helyeztek el. Ez alkalommal Mátyás Já­nos, a Magyar Kodály Tár­saság művészeti titkára em­lékezett Kodály Zoltánra, akinek szellemében a békés­­tarhosi zenei napokat is megrendezik. A kórusok ezután átau­tóztak Tarhosra, ahol dél­előtt fél 11 órakor megkez­dődött a kórusverseny. A zsűri elnöke Tillai Aurél kar­nagy volt, tagjai Gulyás György, Hollerung Gábor, Szunyogh Balázs és Cseti­­nyan Krikor Bulgáriából. Ki­lenc kórus lépett a pódium­ra, sorrendben a tatabányai József Attila Iskola kórusa, az ózdi gyermekkórus, a bé­késcsabai zeneművészeti szakközépiskola leánykara, a pécsi tudományegyetem női kara, a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium leány­kara, a debreceni Kölcsey leánykar, a salgótarjáni Liszt Ferenc kamarakórus, a soly­mári madrigál és a budapes­ti Victoria kamarakórus. A verseny a délutáni órákban ért véget. Vasárnap délelőtt egykori tarhosi diákok találkoztak a zenepavilonban. A fórum résztvevőit — külön Gulyás Györgyöt, az énekiskola ala­pítóját és volt igazgatóját, valamint B. Kocsis Máriát, a Debreceni Zeneművészeti Szakközépiskola népzene­együttesének vezetőjét . Varga László, a békési Vá­rosi Tanács művelődési osz­tályának vezetője köszöntöt­te. Hogyan szolgálja a zene ügyét kis faluban a volt tar­hosi diák? Erről beszélget­tek a tarhosi énekiskola egy­kori növendékei, tanárok, művészek, zenebarátok. A családias, meghitt hangulatú összejövetel Pólyák Katalin beszámolójával kezdődött. A tanárnő Ibrányban, egy Nyír­egyházától 30 kilométerre fekvő kis faluban dolgozik harminc éve. Elmondta, hogy házról házra járta a falut, agitált a gyerekek érdekében. S bi­zony sokszor értetlenségbe, ellenállásba ütközött, mond­ván, hogy „Mit akar a gye­rekből, színésznőt vagy ci­gányt, vagy más egyebet?” Pólyák Katalin minden sza­vát a zene- és hivatásszere­tet fűtötte át, valamint az a tarhosi szellem, amely egész életében — minden nehézség és gátló körülmény ellenére — erőt, biztonságot, hitet adott. Valahogy így fogal­mazott: „Amikor én Tarhos­ra eljövök, akkor a szeptem­bert biztos másképp, kez­dem ...” Elsősorban ezt az össze­tartó erőt, a Tarhostól ka­pott gazdagságot emelte ki valamennyi hozzászóló, töb­bek között a Svájcban élő Major Mária,­­ Kocsis Már­ta Debrecenből vagy Kocsis Klára. Délután 3 órakor a békési művelődési központban ke­rült sor a kórusverseny szak­mai értékelésére a zsűri tag­jainak és a karvezetőknek a részvételével. Este 8 órakor a tarhosi ze­nepavilonban rendezték meg a IX. békés-tarhosi zenei napok záróhangversenyét és a kórusverseny díjkiosztó ün­nepségét. Békés város nagy­díját, a Borsos Miklós szob­rászművész tervezte emlék­plakettet a budapesti Szilá­gyi Erzsébet Gimnázium le­ánykara nyerte; Gulyás György Tarhosi díját a pécsi tudományegyetem női kara és a debreceni Kölcsey leány­kar. A Zeneművészeti Szö­vetség díját szintén a pé­csi tudományegyetem leány­kara, a Művészeti Alap ze­nei szakosztályának külön­­díját pedig a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola leánykara kapta. N. K. — S. E. Tarhosi diákok találkozója a pavilonban Fotó: Béla Ottó—Fazekas László

Next