Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-01 / 230. szám
1990. október 1., hétfő Pusztaföldvár, Orosháza * A haspárti Németh bácsi bölcsessége Tíz órát harangoztak, amikor Pusztaföldvárra érkeztünk. Az első szavazó, akivel találkoztunk, özvegy Miszlai Sándorné, Bözsi néni nemcsak finom csíramáléjáról híres a faluban, hanem szókimondásáról is. A szavazóhelyiségben azonban rövidre fogja a beszélgetést: — A bolt előtt olvastam, hogy kire lehet ma szavazni. Földváron öt polgármester- és húsz-egynéhány képviselőjelölt van. Én most úgy megyek választani, hogy közben a fiatalokra gondolok. Legyen nekik könnyebb, tudjanak boldogulni ebben a nehéz életben. Magam már nem várok semmi különöset, belenyugodtam abba, ami eddig volt. A jövőben sem szeretnék azonban segítségre szorulni, remélem, a nyugdíjjal sem lesznek gondjaim. , * * * Orosházán, a 6-os számú választókerület egyik szavazókörében igen nagy a forgalom. P. S. feleségével, kislányával és a dédimamával jött szavazni. A fiatalok csendesek, nem szívesen válaszolnak a kérdésekre, a dédi azonban annál beszédesebb: — Tisztességesen éltem világ életemben, de ami most folyik ebben az országban, az kriminális. Hiába igyekszem az unokáimnak segíteni, hogy lakáshoz jussanak, haladjanak előre, egyszerűen lehetetlen a helyzetük. Elegem van a régi vezetők ,,kutyaságaiból”, ezért jöttem el választani. Németh István bácsi 78 éves, ő is a reményt keltő jövő érdekében tette le a voksát. — Én egyetlen pártnak voltam csupán a tagja, a haspárté, öreg vagyok már ahhoz, hogy párttag legyek, de ha megalakítanák a bürokráciamentes igazság pártját, oda belépnék — mondja lelkesen, majd felidézi a hadifogságban hallott bölcsességet. „Magyarországon nem a kolerától, a pestistől és a tífusztól kell félni, hanem a legveszedelmesebb népbetegségtől, a bürokráciától.” Ebben az orosházi szavazókörben elég nagy volt a délelőtti forgalom Újszalonta Pártharcok tüzében Tegnap reggel 9 órakor a 151 újszalontai választóból 73-an, egy óra múlva már 90-en leadták szavazatukat. A serénység mozgatórugói között ott feszült az utolsó pillanatban kirobbant pártviadal is. „Ne szavazzatok a polgármesterjelöltre!” —hirdette még tegnap is egy SZDSZ-plakát, amelyet feltehetően ottfelejtettek a villanyoszlopon az éjszaka plakátfalai, s amelyet a lanyha szél is csak ímmel-ámmal tépkedett. — A jelöltállítás utolsó pillanatáig úgy tudtuk, hogy Újszalontán nem lesz polgármester — mondta Gabányi Sándor SZDSZ-ügyvivő. — A jelöltállítás lezárásakor — amikor már arról suttogtak, hogy a kisgazdáknak lesz jelöltjük — a falu már nem tudott lépni. Bizonyosságot a Népújságból szereztünk. A kötegyáni vb-titkárasszony a szavazatszámláló bizottsági tagok esküjén még azt mondta, hogy csak a kötegyáni jelöltekre szavazhatunk. Utána már nem tették közzé, hogy megváltozott a helyzet. A legfeljebb 12 fős helyi kisgazdaszervezet családi vállalkozás: Baloghnak hívják az elnököt, a titkárt, a 70 éves egykori tsz-elnök polgármesterjelölt feleségét, sőt, a volt elöljárót is. A polgármesteri jelölőcédulákat még szét is tépték, mondván, hogy nincs rá szükség. Szeptember 23-án aztán létrehoztuk SZDSZ- szervezetünket. Most már 32-en vagyunk. Idejöttek a fiatalok is: fel vannak háborodva, hogy azok akarják vezetni a falut, akik a jelenlegi helyzetbe sodorták. Azt sem értjük, hogy a három fős képviselőtestületbe kerülésért és apolgármesterségért induló kisgazdák miért nem találtak alkalmat legalább egy bemutatkozó gyűlésre. — Tényleg azt mondtuk először, hogy nem lesz polgármester-választás — erősítette meg a hallottakat Kenéz Sándorné, a helyi tanácsi mindenes. — A jelölőcédulákat eltépték, úgy ragasztották össze később a kisgazdák is. Molnár Józsefné, az Újszalontán is illetékes kötegvámi tanács igazgatási előadója megerősítette a polgármester-állítás kezdeti bizonytalanságait. De hozzátette, hogy egy kistelepülésen azért aligha maradhat napokig-hetekig bármi is titokban. Amúgy is — vélekedett — az elöljáró dolgaiért volna a tanácstól megtudottak kihirdetése. Arról sem tehetnek, hogy az egyetlen ellenjelöltnek javasolt személy végül is nem állt kötélnek. Eljöttek a fiatalok is ... Szeghalom Kemény dió a pártlista Szeghalom polgárai 10 egyéni választókerület 70 képviselőjelöltjére, valamint 9 párt éstársadalmi szervezet listájára szavazhattak. Talán a nyárias napsütés is hozzájárult a választók nagy aktivitásához. Az ifjúsági házban kialakított szavazókörben délelőtt 10 óráig a jogosultak 15 százaléka járult az urnákhoz. Most, az első négy órában jóval többen jöttek el, mint a tavaszi országgyűlési választások idején. Gazsó Istvánné a fiával együtt indult el szavazatát leadni: — Részletesen nem ismerem a választás menetét, de már eldöntöttem, hogy kire voksolok. A Széchenyi utcai iskolában Papp Bálintné értesítővel a kezében igyekezett a szavazóhelyiségre: — Igaz, egyetlen gyűlésre sem mentem el, de a jelöltekről hallottam és a listán A falvak leközöl induló pártokról is képet alkothattam, hiszen nap mint nap újabb szórólapok kerültek a postaládánkba. A szavazatszámláló bizottságok általános véleménye, hogy a pártok két oszlopba írt listáján főleg az idősebbek nehezen igazodtak el. Körösladástyban aközponti óvoda szavazóhelyiségében délre a szavazók 40 százaléka adta le voksát. A körösladányiak 32 képviselőjelöltje közül 13 mellé tehették oda az egymást keresztező két vonalkát, illetve a két polgármesterjelölt egyikét tüntethették ki bizalmukkal. Mint az egyik szavazó, Sánta Károlyné elmondta, ő sem járt el a pártok gyűlésére, de a jelölteket ismeri, már eldöntötte, hogy mely nevek mellé teszi oda az ikszeket, vagy a kereszteket. Ecsegfalva, Dévaványa, Körösladány Két sörnyire a szavazástól A lapos tetős, barna ablakos épület előtt kidöntött oszlop, rajta a felirat: Művelődési Ház. Feltehetően az idegenek kedvéért még egy nyíl is segíti a tájékozódást, ami azonban az oszlop szokatlan fekvésemiatt ezúttal a föld felémutat. Akár ennek felállításával is kezdhetné az új önkormányzat a munkáját — gondolkodom, ám odabent Gaál Jánosné, az ecsegfalvi 1-es számú szavazókör , szavazatszedő bizottságának elnöke arról győz meg, ennél sokkal égetőbb kérdések is megoldásravárnak községükben. Szerencsére — mondta —, a falu népe nem közömbös a saját sorsával szemben. A választást megelőző falugyűlések is bizonyítják ezt, ahová igencsak nagy létszámban mentek el a lakosok. A választás napján pedig jó néhányan már a kakasszóval egyidejűleg öltözködni kezdtek, hogy reggel az elsők között jelenhessenek meg az urna előtt. Mert hát semmi sem mindegy .— ahogy az egyik választó, Fogarasi Jánosné mondta. Ez az 1600 lelket számláló kis község 5 polgármesterjelöltet és 23 képviselőjelöltet állított. Nem mindegy hát, ki lesz az a 10 ember, aki a falu népéért fog dolgozni. Kertész Károlyné óvónő azonban a realitás talaján maradt: — Sokat nem tudnak tenni, ezzel mindenki tisztában van. De legalább egy talpraesett, józan kis társaság lenne, akik összefogást, megnyugvást hoznának a falu életébe... * * * Dévaványán a Varjú-kocsmánál álltunk meg először. Szitás Dániel gépüzemeltető két nyugdíjas ismerősével Diószegi Istvánnal és Sille Józseffel beszélgetett. Épp most szakadtak el az urnáktól, alig „két sornyi ideje — mondták. Azt sem titkolták, hogy Pap Tiborra, az eddigi tanácselnökre adták a voksukat a polgármesterjelöltek közül. — A másik jelölt egy csabai SZDSZ-es. A Dénes Zoltán. Hát mi őt nem ismerjük! Idegen a faluban. Ki tudja, megtenne-e annyi mindent értünk, mint amennyit már a Tibor letett az asztalra — bólogattak teljesen egyetértve egymással. A vastelepi általános iskolába vezetett utunk ezután, ahol a dévaványai 4-es szavazókör végezte munkáját. Mile Lajos, a szavazatszedő bizottság elnöke igen elcsodálkozott látogatásunkon, mondván, hogy ide az isten háta mögé nemhogy a Népújság, de még a madár se nagyon jár ... Az éppen akkor szavazó Tóth Sándor asztalos kisiparos azonban nem lepődött, meg ennyire: — Én megmondom őszintén, nem az SZDSZ-esekre szavaztam! Ismerek egy-kettőt közülük, aki vizet prédikál és közben bort iszik. Bár a másik oldal talán kevésbé támogatja a kisiparosokat, a község előremenetele miatt mégis rájuk voksoltam ... * * * Dél múlt néhány perccel, s Körösladány legnagyobb szavazókörében, a kosárfonó üzemben a szavazatszedő bizottság tagjain kívül senki sem tartózkodott. Prokics Mátyásné, a bizottság elnöke az ebédidővel magyarázta a csöndet. Mint mondta, szavazókörükben 954 választópolgár van, ebből eddig csaknem 300-an éltek szavazati jogukkal! Éppen a nagyközség két polgármesterjelöltjéről bezsélgettünk, amikor az élet ismét pezsegni kezdett a szavazókörben. Zsuzsika néni után, aki nem árulta el a teljes nevét, egy fiatal házaspár lépett az urna elé. Varró Károlyt és feleségét arról kérdeztük, milyen konkrét intézkedéseket várnak az önkormányzattól. Gondolkodás nélkül kezdték sorolni: — Jobb orvosi ellátást, a boltok feltöltését, kövesutakat... Majd kiegészítésként a következőket tette hozzá mindehhez még a feleség: — Tudjuk, a pénz nem lesz több, mint eddig, de a falu népében rengeteg a tartalék. Az önkormányzat ösztönözzön minket összefogásra, társadalmi munkára ... A 2-es szavazókört elhagyva, a Nadány utcában olyan embereket kerestünk, akiknek szándékukban sem volt elmenni szavazni. Nem találtunk ilyet. Mezőkovácsháza,Medgyesegyháza Fittyet hánytak a kampánycsöndnek Mezőkovácsházán már a szavazás előtti este fokozódott a feszültség. Ismeretlen kezek aláírás nélküli szórólapokat hintettek szét az utcákban, két független polgármesterjelölt személye ellen, komoly vádakkal. A szavazás napján a 8. számú választókörzetben az általános iskola előtt gépkocsik, biciklik sorakoznak. Láthatóan nagy a forgalom, érdeklődésünkre az egyik bizottsági tag mondja: — Ez a református kovácsházi körzet már biztos pont lehet, még 50 százalékra is számíthatunk. De amit ezekkel a szórólapokkal műveltek, az kritikán aluli, mindenki fel van háborodva — teszi hozzá. A fülkéből Botos József helyi lakos lép ki, akit megszólítunk: milyen eredményre számít? — Remélem, azok az emberek kerülnek többségbe, akik józanul gondolkodnak. Én eddigis MSZP-párti voltam, és nem szabad a jó szakembereket lebecsülni. Aki ott dolgozott a tanácsapparátusban és tette a dolgát, megérdemli, hogy továbbra is lehetőséget kapjon. Én erre adtam a voksom, és kiállok érte bármikor. Nagyselmeczi István, nyugdíjas iskolaigazgató beszélgetés közben kapcsolódik be: — Nem szép dolog vádaskodni valaki ellen, főleg, ha az védekezni sem tud. Még csúnyább, ha névtelenségbe is burkolózik a vádló. Ezzel a szórólappal nemcsak a törvényt szegték meg, de önmagukat is bukásra ítélték. A tettes mindig kiderül, és kár a becsületért. * * * Medgyesegyházán, bár délután van, nagy a jövés-menés a 3. számú körzetben. A kultúrház előtt kettes-hármas kis kupaktanácsban mérlegelik a lehetőségeket. Egy idős bácsi gyanakodva hárítja el kérdéseimet, majd a közelben álló S. Máriához irányít, aki már sokkal készségesebb . — Tudja, én 35 évet ledolgoztam már, sok mindent láttam, rengeteg társadalmi munkát vállaltam, de az emberekben most csalódnom kellett. Első és fontos a tudat, és az egymás iránti tolerancia. Itt Medgyesen még nem értünk meg a kulturált csatározásokra. Az egyik ember kicsinyes, a másik irigy, pedig most igazán szükség lesz a közös gondolkodásra. Üres kasszából nehéz lesz eredményt felmutatni. A győztesek hamarosan komoly megmérettetésnek nézhetnek elé. Bízzunk abban, hogy néhány év múlva nem kell csalódnunk. A választási bizottságtól megtudtuk, hogy egyébként a szavazás jó ütemben halad, feltehetően a 40 százalékot túlteljesítik.