Békés Megyei Hírlap, 2010. március (65. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-01 / 50. szám

2 A NAP TÉMÁJA I r BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2010. MÁRCIUS 1. HÉTFŐ népesség Tavaly Békés megyében csökkent a legjobban a lélekszám. Jó példák is akadnak, van aki azért költözik ide, mert itt az emberek odafigyelnek egymásra. A legtöbben a munkahely hiánya miatt mennek el az ország más részeibe. SZÁZEZER EMBERT VESZTETTÜNK Hatvan esztendő alatt csaknem százezerrel csökkent Békés megye la­kossága. Tavaly az ország tizenkilenc megyéje kö­zül nálunk volt a legna­gyobb mértékű a népes­ségfogyás. Hírlap-összeállítás Sáfrán-Gerencsér Szilviát a szí­ve húzta Békés megyébe. A fér­je idevalósi, ezért úgy gondol­ták, ha mindketten kapnak munkát rövid időn belül, akkor maradnak. - Egy hónap alatt sikerült mindkettőnknek elhelyezkedni - mondja az azóta már kétgye­rekes, békéscsabai édesanya. - Igaz, az első állásom nem fize­tett túl jól, de ennek a pénznek is örültünk. Békés megye gyer­meknevelésre ideális. Dolgoz­tam a szülővárosomban, Pé­csett, laktam Budapesten, de a család szempontjából egyik sem olyan, mint Békéscsaba. Ez a város barátságos, itt kö­szönnek egymásnak, figyelnek egymásra az emberek, ami egy nagyobb városban nem feltétlenül igaz. A fiatal pár története örömteli, de sajnos rit­ka példa. Mi több, még inkább az ellenke-­­­zőre a jellemző, az­ —­­az a megyénkbeli fi- f­­atalok az ország más részein keresik a bol-­­ dogulást. A 2009. évi ada- w tok alapján éppen a mi me­gyénkben csökkent a legjobban a lélekszám. Idén januárban 1813-mal voltunk kevesebben, mint egy évvel korábban. Ha kicsit hosszabb időszak­ra, egy évtizedre tekintünk vissza, akkor sem sokkal jobb a helyzet: a 2001-2009. közötti időszakban Borsod-Abaúj- Zemplén megye és a főváros után Békésben volt a leggyor­sabb a népesség fogyása. A veszteség 64 százaléka termé­szetes fogyásból, 34 százaléka elvándorlásból adódott. A megye településein nem kis fejtörést okoz a lakosság­szám csökkenése. Különösen a kis községek küszködnek emi­att egyre több problémával. Ör­­ménykúton, Kardoson és jó né­hány más faluban is nehéz szív­vel, de lakatot kellett tenni az iskolakapura. Az 1346 lelket számláló Ecsegfalváról a felső tagozatosokat már Dévavá­­nyára hordja az autóbusz, de az alsósok helyben tartásához még ragaszkodik a község. A számok azonban nem sok jót vetítenek előre: a 80 férőhelyes iskolában 36 kisgyerek van, s a következő tanévben már csak 6 első osztályos lesz. A jelenleg körülbelül 2100 lakosú Kevermesen az elmúlt húsz évben nagyjából 300 fő­vel fogyott a lakosság lélekszá­­ma. Az utóbbi években felgyor­sult a tempó.­­ Településünk elöregedő. Évente 20-25-en halnak meg. Az utóbbi két évre jellemző, hogy a derékhadból, a 40-es, 50-es korosztályból is többen elmentek valamilyen súlyos betegség miatt - mondta Lévai Lajos alpolgármes­ter. A születések száma viszont évi 10-15 közötti. A kilátásta­­lanság miatt a fiatalok az isko­láik elvégzése után nem térnek vissza a faluba. A Dunántúlra, Budapestre veszik az irányt, sőt, egyre többen próbálnak külföldön szerencsét. Az alpol­gármester hangsúlyozta, nagy baj, hogy a vidéknek nincs be­csülete. A mezőgazdaság nem tartja el Kevermest. Ha a tér­ségben rövid időn belül nem létesítenek munkahelyeket, téxi Békés elnépte­­k, ezek ezresek­­lépését min­den köz­ség nehe­zen éli meg. Az év elejére­örténelmi­­, nevezhető­ útra, négy­­alá, egészen a 3998-ra Kétegyháza lakossága. Ilyen keve­sen utoljára az 1890-es években laktak a településen. Békésszentandráson néhány évvel ezelőtt szintén négyezres határ alá csúszott a lakosság­szám. Itt némileg árnyalja a ké­pet, hogy a település hatalmas üdülőövezettel rendelkezik, a Körös-parton több mint ezer üdülőingatlan van. Nyaranta ezért szinte megduplázódik a lélekszám. A munkahely mindenütt kulcskérdés. Jelenleg Szarvas térségében a legkisebb a mun­kanélküliség, de itt sem rózsás a helyzet. Az egészen, pici tele­püléseken gyakran megoldha­tatlannak tűnik ez a probléma. Néhány üdítő kivétel mégis akad. Az ötszáznál is kevesebb lelket számláló Örménykúton például - egy nagy sajtfeldolgo­zó üzemnek és több mezőgaz­dasági vállalkozásnak köszön­hetően -, aki akar dolgozni, az talál állást. A szomszédos Kon­dorosról, sőt, még Szarvasról is sok munkavállaló jár ide. Ezzel együtt Örménykúton is fogy a lakosság, igaz, itt nem annyira az elvándorlásból, mint a halá­lozások számának növekedésé­ből és a születésszámok csök­kenéséből fakad a probléma. Temetés már volt, de keresztelő még nem - Battonyán is jellemző a munkahely hiánya, és iskoláik elvégzése után nem jönnek vissza a fiatalok - február végéig Battonyán 14 katolikus szertartási­ temetés volt, ez kiegészülve a 6 domb­­egyházi-kisdombegyházi teme­téssel 20. Az elhunytak életko­ra változó volt, fele idősebb (80-on felüli), fele 60 év körüli, de előfordult ennél fiatalabb is - mondta Bajnai István kano­nok. - Ezek a számok az el­múlt évek adatait meghalad­ják. Úgy tudom, a református, a román és a szerb egyháznak is volt ebben az időszakban te­metése, ahogyan a köztemető­ben is. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy januárban mindig több temetésünk volt, mint az év többi hónapjában. A plébánostól megtudtuk, hogy az idén még nem volt kereszte­lésük, és kisgyermek sem szüle­tett január óta Battonyán. A téli hónapokban általában is kevés a keresztelő a hideg miatt a templomban csak a padokat tudják fűteni. Mint a legtöbb megyei települé­sen, Battonyán is jellemző a munkahely hiánya, emiatt első­sorban iskoláik elvégzése után nem jönnek vissza a fiatalok. Az életminőség sem túl jó. Kul­turális lehetőség alig akad, kul­turált szórakozás pedig semmi. Egy kicsit a periférián érzik ma­gukat az itt élő emberek. Ha a családokhoz rokonok, vendégek érkeznek, nem nagyon tudják őket elhívni szórakozni, ebédel­ni sehová, gyakori, hogy átmen­nek például Mezőhegyesre. — Bár lassan 32 éve gyakorlom a hivatásomat, köztük több ezer temetési szertartást is elvégez­tem, soha nem tudtam és ma sem tudom ezeket rutinszerűen csinálni - nyilatkozta a temeté­sekkel kapcsolatban Bajnai Ist­ván. - Mindig megilletődöm, fő­leg, ha ismertem is az elhuny­tat. Mostanában, például a múlt év vége felé is, számos ko­rombeli, (50-es) halottat búcsúz­tattam el, ezek különösen elgon­dolkodtattak és megráztak. Mindezt feldolgozni a hitemmel lehet, azzal, hogy a materiális világon túl létezik egy spirituá­lis világ, tehát a halál nem a „semmibe zuhanás”! Ezt nevez­zük feltámadásnak. Arról is szólt a plébános, hogy fontos az elhunytak emberhez méltó búcsúztatása. Ennek ér­dekében a battonyai egyházköz­ség tulajdonában lévő temető­ben az elmúlt években nagy fel­újításokat végeztek, sok pénzt invesztáltak, és mára nagyon kulturált (tiszta, áttekinthető, szép) a battonyai katolikus te­mető. Ezt - úgy érzékeli - érté­kelik is a város polgárai, illetve az elszármazottak. Egy KSH-kimutatás szerint 2008-ban Battonya lakossága 6 ezer 323 volt. Ennek körülbelül 55 százaléka, mintegy 3500 val­lotta magát római katolikus­nak. Néhány százan reformátu­sok, ugyanennyien román, illet­ve szerb ortodoxok. Vannak, akik nem tartoznak egyik egy­házhoz sem. A KSH-adatokból kiderül, Battonyán tavaly 57 gyermek született, csak katoli­kus szertartású temetés 59 volt, és általában a battonyai temeté­seknek a kétharmada katoli­kus, egyharmada más vallású, illetve nem egyházi szertartású. Bajnai István: „A halál nem a semmibe zuhanás, feldolgozni a hit segít.“ k

Next