Békés Megyei Hírlap, 2019. december (23. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-02 / 279. szám

2 MEGYEI KÖRKÉP Elhatározás Busi Ottó otto:busi@partner.mediaworks.hu N­emrég olvastam, hogy a hazai lakosság csupán egy­­harmada fogyaszt naponta legalább egyszer zöldséget. Emlékszem, gyerekként nem sok zöldet ettem. Szüleim hiába próbálkoztak. Később már cseleztek is, de nem tudtak átverni, a rántott húsként tálalt patisszon vagy laskagomba csak látszatra viselkedett húsként, az első harapások után rá­jöttem a turpisságra. Előttem van, hogy a laskagombánál kis­sé elbizonytalanodtam, és szüleim szeme már reményt keltő­en kerekedett, de néhány rágás után ott is kibukott az igazság. A paradicsomtól kifejezetten irtóztam, egyetlen formában ettem meg: a konzervedénybe zárt paradicsomos halat - amit rengetegen utálnak - én va­lamiért szerettem. Ez volt az egyetlen módszer, amivel paradicsomot szerezhetett a testem. Ezt még ma is meg­teszem, családtagjaim fintor­­gása, és elítélő tekintetük ke­reszttüzében. Mindezt an­nak ellenére, hogy egy ideje már önmagában is elmajszolok egy jóféle, igazi, ízletes paradicsomot. Sőt, ma már minden zöldséget hajlandó vagyok megenni. Még fiatal felnőttként döntöttem el, hogy elég a múltból származó előítéletekkel, minden zöldségnek adok arra esélyt, hogy megszerettesse magát velem. Amikor egy új növény ke­rült az asztalra, kipróbáltam, és akkor is, ha korábban nem ízlett, de mondjuk újfajta szervírozással, esetenként öntet­tel tálalták. Ma már elmondhatom, hogy nincs olyan zöldség, amit ne ennék meg. Talán van igazság abban, hogy minden, csak elhatározás kérdése. A burgonya mellett a paprika és a pa­radicsom a legnép­szerűbb. A ligetben kezdték az önkéntes munkát BÉKÉS A liget takarításával kezdődött a Kezed munkája cí­mű akciósorozat szombaton. A kezdeményező Füredi János, az önkormányzat ügyrendi bi­zottságának külsős tagja, he­lyi KDNP-s politikus elmond­ta, a cél felhívni a lakosság fi­gyelmét arra, hogy nem csak a közmunkásokra lehet vár­ni, ha van egy probléma - pél­dául lehullott az avar vagy le­esett a hó -, hanem közösségi összefogással is sok mindent el lehet érni. András-napon éppen Mucsi András képviselő körzetében, a ligetben kezdték meg az ak­ciósorozatot. A volt ligeti böl­csőde előtt cserjéztek, gereb­lyéztek, zsákolták az avart. Mint kiemelték: ez egy nagyon kis szelet a még elvégzendő li­geti munkákból, de lesz foly­tatás, és a céljuk a példamu­tatás volt. Várják a lakossá­got, mint fogalmaztak, főként az örök elégedetlenkedő inter­netes megmondóembereket, akiknek - a rengeteg kritika mellett - szintén lehetőséget adnak arra, hogy bekapcsolód­janak a társadalmi munkába. Mucsi András képviselő je­lezte, egyházi közösségek ke­resték meg azzal, hogy közte­rületeket szeretnének „örök­be fogadni”, egészen pontosan gondozni. Az adventisták pél­dás munkával rendbe tették Az akció nyitó­napján is komoly munkát végeztek a résztvevők: az autóbusz-pályaudvar kör­nyékét, egy másik gyülekezet pedig a ligeti hidat szeretné gondozni. A közeljövőben leül az önkormányzat a városi egy­házak vezetőivel és összegzik a felajánlásokat. Kálmán Tibor polgármester üdvözölte a Ke­zed munkája akciót és a szom­bati önkéntes munkát, egyút­tal jelezte: a következő akcióba ő is bekapcsolódik. P. G. I / fl, 2019. DECEMBER 2., HÉTFŐ BÉKÉSCSABA Zoe & Piros - Fény & Élet címmel nyílt meg Barabás Ferenc (képünkön) számítógépes dizájn kiállítása pénteken a Csa­bagyöngye Kulturális Központ Békéstáji Galériájában. Az alkotó elmondta, betöltötte a hatvanötödik évét, így a tárlat ehhez az ese­ményhez kapcsolódik. Mint elárulta, 1996 óta foglalkozik számítógépes grafikával, és tizenöt esztendővel ezelőtt volt legutóbb egyé­ni kiállítása. „Egyénileg ritkábban, csoportosan gyakrabban állítok ki” - fogalmazott. Mint megtudtuk, a Fény & Élet a legrégebbi megtekinthető munkája a kiállításon, amelynek alapmotívumaihoz később visszatért. P. G. Fotó: Kiss Zoltán Megdöbbentek Fabisz Ákos atya tragikus halálán Érte szól a harang Pénteken délután tragi­kus hirtelenséggel elhunyt Fabisz Ákos katolikus plébá­nos. Mint azt megírtuk, ki­esett a templomtoronyból. A Nagybánhegyesen és Ma­­gyarbánhegyesen szolgáló, sok településen helyettesí­tő és jól ismert atyára advent első vasárnapján szentmisén és a magyarbánhegyesiek a község adventi koszorúja mellett is emlékeztek. Ákos atya halálhíre megrázta a te­lepülések katolikus közös­ségeit. Családjának, barátai­nak, ismerőseinek az idei ad­venti időszak a feldolgozha­tatlan mély gyásszal telik. Csete Ilona ilona.csete@mediaworks.hu MAGYARBÁNHEGYES Miközben az ország az ünnepvárás lázá­ban ég, sokan kihelyezik háza­ik ablakaira a frissen illatozó fe­nyőágakat és a sziporkázó dí­szeket, az elcsendesedés a dél­békési kis közösség, Magyar­­bánhegyes számára november 29-e óta más értelmet kapott. Gyászol a falu. Felekezeti hova­tartozásuktól függetlenül meg­rendülten keresik az emberek a választ a megmagyarázhatat­­lanra. Olyan embert kell elgyá­szolniuk, aki sok éve a minden­napjaik részévé vált. Ákos atya - ahogy mindenki ismerte a magas, mosolygós, tettre kész, örökké ötletelő és a település ja­vára, az emberekért sokat dolgo­zó plébánost - nincs többé. A tragédiából felocsúdni pró­báló magyarbánhegyesiek úgy fogalmaztak: Ákos atya pótol­hatatlan. A falubeliek nem ke­resik a szavakat. Magukban idézik meg szeretett egyházi vezetőjük alakját, érces hang­ját, a találkozáskor tőle kapott biztató mosolyt. - Nincsenek szavak... - mondják könnyeikkel küszköd­ve, elcsukló hangon. Ő, aki úgy kísérte lelkipász­torként elhunyt szeretteiket utolsó útjára, mint senki más: mindenkihez személyes emlé­kek, élmények fűzték, mesélték a helyiek. Úgy prédikált zengő hangon, hogy abból mindenki meríthetett útravalót a temp­lomból távozva. A templom ajtaja mindig nyitva állt. E sorok írójával Ákos­ atya korábban megosztot­ta a miértre adott válaszát is: ha Isten háza nyitva van akár az átutazók, akár a helyben élők előtt, az az őszinte nyitottságot, a befogadást, a bizalmat közve­títi. S ahogy ő ezt gondolta, éle­tét is így, ilyen nyitottan, el- és befogadó lélekkel élte. Ott voltunk, amikor a paró­kia udvarát csinosítgatta, ami­kor járdát, garázst épített, ami­kor a lelkészlak előtt az utcán mutatta szép virágait, és ami­kor a templom felújítását a ki­vitelezőkkel vállvetve követte. Remélte, a magyarbánhegyesi központ méltó építészeti látvá­nyosságává válik a katolikus templom és annak a környeze­te. Azzá vált. Ha kellett, a köz­munkás asszonyok között csil­lantotta meg humorát, avart ge­reblyézve a templomkertben. A nevetése messze elhallat­szott, ahogy annak a citerának a hangjai is, amin tanulni kez­dett. Találkozásunkkor elját­szotta kedvenc nótáját is. A falubeliekhez télen, ami­kor lankadni látszott az ottho­nukból való kimozdulási kedv, Ákos atya maga kopogott be, és házszentelésekkel erősítette kapcsolatát a bánhegyesiekkel - no, ezek után ugye érthető, hogy amikor hírét vették, Fabisz Ákost az egyház elhelyezi...­­ ...pár óra leforgása alatt sok száz aláírással kérést fo­galmaztunk meg. A püspök­nél meghallgatásra talált, így Ákos atya, a mi nagyon tisz­telt, kedvelt, szeretett plébá­nosunk itt is maradt és szol­gált tovább - ezt már Sódarné Varga Gyöngyi polgármester mesélte, aki úgy fogalmazott: Fabisz Ákos pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Munkás­sága, lénye, emberszeretete, közösségre ható ereje, vidám­sága, végtelenül hiányzik. A vasárnapi adventi ünnep­ség helyett déli 12 órakor, az adventi gyertya meggyújtása­kor közös imádságot tartottak plébánosukért. Fabisz Ákost Magyarbánhegyes önkor­mányzatának képviselő-testü­­lete saját halottjának tekinti. A harang érte szól. Fabisz Ákos plébánost sokan gyászolják Fotó: BMH A program azt is megmutatta, hogy a fényesi tanyákon élők számíthatnak egymásra Ismét lóháton érkezett a polgárőrök Mikulása BÉKÉSCSABA Ismét megtar­tották az immáron hagyomá­nyosnak számító mikuláso­zást a Békéscsabai Fényesi Tanyák Polgárőrség és a Do­bozi Polgárőr Egyesület lovas polgárőrei szombaton dél­után. Nógrádi Csilla, az előb­bi szervezet elnöke lapunk­nak elmondta, a kezdemé­nyezés több célt szolgál. Egy­részt szeretnék kicsit színe­sebbé tenni, egy kis édesség­gel feldobni a területen élők számára az őszi szürkeséget. - Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy itt vagyunk, számíthat­nak ránk, számíthatunk egy­másra - folytatta a gondolatot. - Természetesen ezen kívül a polgárőrség munkáját is bemu­tatjuk, népszerűsítjük. A tapasztalatok alátámaszt­ják, hogy a lakosság jó néven veszi a lovas polgárőrök, Csil­la és Liker Zsanett Sára jelen­létét, rendszeres, napi akár 5-6 órás járőrözését. A hölgyek du­ója nem mellesleg olyan részek­re is eljut, amelyeket autókkal nehezen vagy egyáltalán nem lehet megközelíteni. - A visszajelzések szerint visszaesett a falopások, betöré­sek száma. Le is kopogom - tet­te hozzá Nógrádi Csilla. - Ami bosszant kissé, hogy nem a mi területünkön ugyan, hanem egy közeli sínátjárónál vala­ki illegálisan rak le szemetet. Emellett a közelmúltban moto­rosok okoztak bosszúságot az­zal, hogy egyebek mellett több hektár ősgyepet tönkretettek, ezzel jelentős kárt okozva a tu­lajdonosának. A rendőrség is mindig segít, így ha a jelenség nem is tűnt el, de legalább vis­­­szaszorult. A csapatot szombaton Zsa­nett és Csilla mellett Gajda Já­nos, valamint Pécsi Krisztina és Komlósi Ferenc dobozi lovas polgárőrök alkották, és persze a két lovat, Tardist és Tündért se felejtsük el. Pécsi Krisztina elmondta, Dobozon vadásza­ti szezonon kívül az erdőket, illetve leginkább Szanazugot keresik fel. - Szerencsére a nyugalom a jellemző, de tenni akarunk azért, hogy ez így is maradjon - hangsúlyozta. - Közben pe­dig a gyerekek körében is nép­szerűsítjük a lovak szeretetét. A szombati mikulásozás a lakosság örömére érintette a legtávolabb eső fényesi ta­nyákat, az összes utcát, illet­ve a Lencsési lakótelep egy ré­szét is. P. G. A hideg ellenére jó hangulatú volt a program­Fotó: Imre György Látogasson el hírportálunkra! BEOL.hu

Next