Református Gimnázium, Békés, 1877
X. Igazgatói jelentés. (Felolvastatott jun. 29. h. u. a zárünnepélyen.) Nagy tiszteletű Esperes úr! tiszteletes lelkipásztor úr! Nagyérdemű közönség ! kedves tanuló növendékek! Egy küzdelemteljes és válságos iskolai év zárünnepélyén jelentünk meg ez alkalommal, amaz érzések közt, melyek egy évi hosszas munka bevégzése után a munkálkodók szívét elfoglalni szokta, kellemesen vagy kellemetlenül, a szerint, a mint kinek-kinek öntudata megnyugtató, vagy vádoló hangját emeli fel a lelkiismeret szavában. Küzdelemteljesnek nevezem pedig ez évet, mert a középtanodai oktatáshoz kötött hova-tovább nagyobbodó igények következtében. gymnasiumunkban a tananyag ez év folyamán is sokkal növekedett, s ezáltal úgy a növendékek, mint különösen a tanárok munkája aránytalanul szaporodott; válságosnak pedig azért, mert e tanév folyamán két jeles tanár, tapasztalatokkal s ismeretekkel gazdag tanférfiú válván meg tanintézetünktől, ezeknek helyét csak nagy erőfeszítéssel lehetett évközben részint szerencsés választással, részint helyettesítés útján betölteni. Legyen szabad itt név szerint felemlítenem, hogy e tanárok egyike, fájdalom ma már néhai Bihari István, borossebesi lelkész volt, ki múlt évi október 1-én válván meg tanodánktól, tanszéke Séllei Péter úr által lett betöltve. A sokat szenvedett férfiú ma már csendes álmát aluszsza, távol tőlünk, előttünk ismeretlen helyen, de emléke híven él mindnyájunk szívében. Legyen könnyű a föld, édes a nyugalom a küzdelmes pálya lezajlása után a hamvadó poroknak. A másik tanár Vincze Sándor úr, múlt év november 10-kén vált meg tanári hivatalától, városi közgyámot választatván meg, s bár abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy őt továbbra is városunk kebelében, itten közelünkben tisztelhetjük, mindazáltal nem tagadhatjuk, hogy tanintézetünktől való távozása nagy veszteség volt r. gymnasiumunkra. Kisérje őt új pályáján az isteni gondviselés áldó kegyelme. * 1*