Református Gimnázium, Békés, 1877

X. Igazgatói jelentés. (Felolvastatott jun. 29. h. u. a zárünnepélyen.) Nagy tiszteletű Esperes úr! tiszteletes lelkipásztor úr! Nagyérdemű közönség ! kedves tanuló növendékek! Egy küzdelemteljes és válságos iskolai év zárünnepélyén jelentünk meg ez alkalommal, amaz érzések közt, melyek egy évi hosszas munka be­végzése után a munkálkodók szívét elfoglalni szokta, kellemesen vagy kelle­metlenül, a szerint, a mint kinek-kinek öntudata megnyugtató, vagy vádoló hangját emeli fel a lelkiismeret szavában. Küzdelemtelj­esnek nevezem pedig ez évet, mert a középtanodai okta­táshoz kötött hova-tovább nagyobbodó igények következtében­­. gymnasiu­­munkban a tananyag ez év folyamán is sokkal növekedett, s ez­által úgy a növendékek, mint különösen a tanárok munkája aránytalanul szaporodott; válságosnak pedig azért, mert e tanév folyamán két jeles tanár, tapasztala­tokkal s ismeretekkel gazdag tanférfiú válván meg tanintézetünktől, ezeknek helyét csak nagy erőfeszítéssel lehetett évközben részint szerencsés választás­sal, részint helyettesítés útján betölteni. Legyen szabad itt név szerint felem­lítenem, hogy e tanárok egyike, fájdalom ma már néhai Bihari István, boros­­sebesi lelkész volt, ki múlt évi október 1-én válván meg tanodánktól, tanszéke Séllei Péter úr által lett betöltve. A sokat szenvedett férfiú ma már csendes álmát aluszsza, távol tőlünk, előttünk ismeretlen helyen, de emléke híven él mindnyájunk szívében. Legyen könnyű a föld, édes a nyugalom a küzdel­mes pálya lezajlása után a hamvadó poroknak. A másik tanár Vincze Sándor úr, múlt év november 10-kén vált meg tanári hivatalától, városi közgyámot választatván meg, s bár abban a sze­rencsés helyzetben vagyunk, hogy őt továbbra is városunk kebelében, itten közelünkben tisztelhetjük, mindazáltal nem tagadhatjuk, hogy tanintéze­tünktől való távozása nagy veszteség volt r. gymnasiumunkra. Kisérje őt új pályáján az isteni gondviselés áldó kegyelme. * 1*

Next