Református gimnázium, Békés, 1892
I. A játék fontossága a tanuló ifjúságra nézve: Mons sana in corpore sano. Minden tanult ember előtt világos dolog, hogy az ókori görögök és rómaiak szellemi és testi ereje, mely őket a jelenkor nemzeteitől oly szembetűnőleg megkülönbözteti főleg a játék- és tornászati gyakorlataiknak tulajdonítható. Ezt leginkább belátták az angolok és újabb időben a francziák meg németek paedagógusai, kik bármennyire különböznek nézeteikben, de abban, hogy a gyermekekkel minél több testgyakorlatokat tétessünk, mindnyájan egyetértenek. Valamennyi utasításaik közt ez a legéletrevalóbb, de egyúttal az is, mely főleg hazánkban leginkább el volt és van hanyagolva. A testi nevelés fejlesztésének fontossága feltűnő az ókor két legkiválóbb népénél, a görögöknél és rómaiaknál. E két népnél a testgyakorlat a rendes iskoláztatás kiegészítő részét képezte. Nevelésügyi elveik az emberi test és szellem összhangzó fejlesztésében összpontosultak. Náluk a nevelés g kczpontja — nem mint a mai korban a sokat tudás, az ismeretek összehalmozására, — hanem az ép test és lélek megszerzésére, a testi képességek és érzékek szakszerű gyakorlására, a szellem formai képzésére, a megfigyelő és ítélő tehetség élesbítésére, a szépség érzékének kifejlesztésére az erős akarat, valamint az elszánt bátorság megszerzésére és az aljas, önző ösztönök száműzésére irányult. Szóval a görög nevelés vezéreszméjeaz, hogy a gyermek jóvá és széppé legyen s a nevelés által képesitessék arra, hogy az állam fentartására s az állami czélok előmozdítására közreműködhessék. Ezen czél elérésére szolgált a gymnastica. Kezdetben csak arra törekedtek, hogy a test egészséges, erős, edzett és ügyes legyen ; csakhamar belátták, hogy a gymnastikának a szellemre is nagy hatása van, mert a test felett való uralomra, mértékletességre s rendre is szoktatja az embert, sőt ha társaságban gyakorolják, bizonyos közszellemet költ fel s a hazafiságnak is hatalmas ébresztője. Ezért aztán nemcsak az 1*