Református gimnázium, Békés, 1910
Az álló fényhullámokról. I. A közvetlen szinfotografozás története Wienerig. (Első közlemény.) A nagymélt. vallás és közoktatásügyi Miniszter úr, valamint a békési ref. főgimnázium fenntartótestületének hálás köszönettel fogadott engedélyével és segélyével a mult tanévet Németországban töltöttem. Tanulmányutam folyama alatt, — mint a berlini egyetem rendes hallgatója— foglalkoztam a fizika egyik újabb és a gyakorlati élet szempontjából is igen érdekes problémájával: az álló fényhullámokra vonatkozó tanulmányokkal. Az álló fényhullámoknak a közvetlen színes fotografozás terén van nagyfontosságú alkalmazása, úgy gondolom, általánosabb érdeklődésre is számot tarthat a színes fotografozás fejlődésének története, ami az állófényhullámokra vonatkozó tanulmányaim bevezető részét alkotja. A következőkben különös súlyt helyeztem arra, hogy a különböző módszerek fizikai alapjait és az eljárások lényegét nem szakemberek előtt is könnyen érthető módon írjam le s emellett a módszerek keletkezésének és fejlődésének történetét eredeti forrás tanulmányok s önálló megfigyelések alapján teljes hűséggel tárgyaljam. Bevezetés: A fény a különböző testekre különböző hatásokat képes gyakorolni. Így p. o.: a különböző testeket a reájuk eső fény miatt bizonyos szinűeknek látjuk — ez a fény optikai hatása. A fény az útjába eső testeket felmelegíti — a fény hőhatása. Néhány testet a reá eső fény rövid időre világítóvá tesz. P. o. a fluorpát nevű test a ráeső fény hatása alatt ibolya színben világít. A fluorpát után e jelenség neve fluoreszcencia. Vannak olyan testek, melyek a fény behatása alatt