Békés, 1869 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1869-10-02 / 1. szám

m ^ W 1-sfl szám. ____________Gyula október 2-án 1869. etésék elfogadtatnak a kiadd híva- ||||| -----------.' §>11 seben Gyulin. E3 ||| H jfljll H | a lap kiadó hivatalához intézendők. Politikai, közgazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton.­ ­Vv­ Eí>T kis beköszöntő. Midőn e lap megindításának eszméje m­egro­­mzott, különösen két főczél lebegett szemeink­et. Egyik: a megye érdekeinek sajtó utján i­dőztetésére alkalmat nyújtani; a másik: min­­erönkkel oda működni, hogy azon — né­­vnk szerint — káros politikát lehetőleg ellen­ezzük, mely törekvésében a lehetőt a ki­i­öt oly nagyon szereti figyelmen kivül hagy­­; mely a szív szavai után indulva, a valónak­­ kevés figyelmet szentelve, mindig és egyre 53 meglevő állapotok ellen küzd, s e küzdelme­kben — meglehet tudtán vagy akaratán ki­ gyakran oly térre lép, hol­ már csak a zavongás, szenvedély vagy gyanúsítás termi • • f & italán gyümölcseit. bV ^ p ólitika ellensúlyozását tű­ztük ki fel­­yl. n­ tAy nem méltányolva sem a kiállott ^eg­ réháltatások keserűségeit, sem a jóó nehézségeket, a meglevő vivmá­­­ny ° folytios ostromát tűzte ki czélul nem ^ ra, hogy egy nagy romba dőlt épü­­let emelése nem koczkáztatási me­­^ ée ^ra higgadt előre járó megfontolás, eirülm­ények zombavétele és min­s­­let előrehatolás által válik csak tekintve ez utóbbi feladatunkat — bár élézhető, hogy elvelleneseink irányában ,ó­ déseinknek mindenkor szabad kifej­e­­vdjünk : előre is ki kell jelentenünk. (Utal nem a fájdalom különösen az ,,0-ben annyira fokozódott — pártszen­­t szitása akar czélunk lenni , hanem - mint fentebb is jeleztük — megen­­ígyverekkel ellensúlyozni mindazt, mi a­ szempontból az adott helyzet kellő elfogása, és méltánylásával ellentétben áll. Midőn azonban ezeket m­egjegyeznők, tilta­koznunk kell eleve is minden oly netalánt föl­­­ a tr­és ellen, mely irányunkat nem az elfogulat­­ítélkezés és szabadsággal párosult haladás utj­án akarná kijelölve látni. A kor intő szava­i­­t vezérelni minden léptünket, s e tekintet­te­­l szívesen megállunk annak itélőszéke előtt. A­mi azon törekvést illeti: a megyének ér­de­k szellőztetésére közeget szolgáltatni — ezt azt hisszük, pártszinezet nélkül mindenki mél­tóm­alni fogja. Hogy a sajtó az anyagi haladás oz<­ására hasznos szolgálatokat tehet — a wyikség mondani; az alkalom ime itt­ok a nyilvánosság elé és vitassuk meg ,g keinket; keltsük fel a nagy közön­­ss­­ét, érdeklődését ezek iránt. 8 e( ■­­hány sorban elmondottuk röviden jtt.it lapunkra nézve elmondani szűk­ültünk. A mennyire saját erőnk meg­­kozni fogunk a várakozásnak eleget ,a közönség részvététől s azon egyesek <m­iától, kik hivatva vannak szellemi­­ é­­­lésük által is feladatunk sikeres meg­­segiteni — függ egyedül a vállalatot­­­ emelni, mely életképességet és tar­­aiztosithat részére. l­. beköszöntőül, kisérve szives üdvöz­lA közmondás azt tartja „a milyen a p,olyan a fogadj isten.“ Ha ez valóban •a; ha a „Békés“ megjelenése a közönség­­) olyan szivességgel fogadtatnék, mint a valódi jó indulatul koczogtat be : úgy bsithatunk mindenkit — nagyon ked­­sége lenne minden olvasójának. A szerkesztőség. A mi vármegyénk. (?) Az év minden negyedében egyszer, élén­­kebb szint ölt magára a megye székvárosa. Ér­kezők kocsijának robogása, idegen arczok, sé­tálgató vagy tétlenül állingáló alakok láthatók itt-ott az utczákon. A selyembélésü atillától kezd­ve le a jó alföldi gubáig s a csinosan fésült fej­től le a vállon pihenő nehéz hajfürtökig bőven képviselve látunk minden osztályt e csoporto­­zatokban, s az idegen szemlélő nem is gondol­ná, hogy mind­ez alakok a megye székháza te­remében egybegyülve, a „tekintetes megye kö­zönségét“ képezik. De hiszen nem lehet mindenki „ur“ és tanult ember; nem csak fiskálisok és hivatalnokokból áll a világ, — kell hogy legyen földet mivelő embernek is, ha már a földön lakunk, s az egyen­lőség elvénél fogva a guba ép oly joggal fog­lalhat helyet a selyembélésü atilla mellett, mint a­milyen illő és méltányos, hogy a megye kor­mányzatára a gubás derék földmives is befolyást gyakorolhasson. S ez ellen nem is lehet kifogása senkinek. Nem a kiváltságok idejét éljük napjainkban. A­mi volt, az — hála istennek — elmúlt, s ha éltünk olyan időket, melyekben a „bölcső­“ ki­zárólagos jogokat biztosított, ez csak intésül szol­gáljon arra nézve, hogy mostani demokratikus állapotainkat becsülni s azokkal észszerüleg él­ni is igyekezzünk. A megye bizottmánya tehát elég demokratikus képet tár elibünk. A tisztes földmivelő osztály, a szorosabb értelemben vett nép, nem csekély számmal van benne képviselve, s ha a tanács­kozási terembe lépve, ez önkénytelenül felötlik — az első benyomás csak kedvező lehet reánk nézve, látva, hogy a közügyek iránti érdekelt­ség még az ekeszarvával kiválóan foglalkozó polgártársainknál is feltalálható. Lássuk már most, váljon e derék polgártár­sak csakugyan befolynak-e és mily módon a megye igazgatásába, — lássuk : váljon az 1848- ki törvény XVI-ik czikkének testet és vért nyert intézkedése mennyit biztositott a tanácskozási testület azon részének, melyet imént bemutattunk. Lássuk, hogy történik mindez nálunk, a mi megyei bizottmányunkban; kevés kivétellel — azt hiszem — mindenütt az egész országban ilyen formán lesz ez. Azok a jó, becsületes arczok olyan figyelem­mel kísérik a tanácskozmányok menetét. Békés­­megye köznépe értelmiségét sokszor halottam felemlíteni és arra hivatkozni, s ilyenkor így a tanácskozási terembe látva e nép képviselőit — mindig eszünkbe jutnak azok a dicséretek. Meg is vagyok győződve, hogy ha ez a nép saját esze után indulna, ha mindig azt követhet­né, a­mit jobb meggyőződése sugall, — ha sa­ját értelme és hajlamának adna kifejezést min­dig és mindenkor ott, hol közügyekről van szó, sok olyan dolog nem történt volna meg, a­mi­lyen csakugyan megtörtént. Mindenekelőtt nem vezettetett volna a túlzás és gyanakodás azon terére, melyről már most mindent, a mi nem apostolaiul szegődött némely uraktól jön — fekete színben látnak. És a megye teremében épen igy áll a dolog, — legalább sok eset tanúskodik e mellett, s ki egy megyei gyűlés figyelmes észlelője volt, kön­­­nyen meggyőződhetett, hogy midőn az úgyne­vezett „jobboldal“ ellen kell síkra szállani, mily készséggel s az előre elkészített tanítványok hű­ségével követik a „vezérférfiak“ által kijelölt irányt. Azon osztály, melyet szokás szerint köznép­nek nevezünk, úgy a megye teremén kívü­l mint belül, egyaránt mások befolyása alatt áll s má­sok által vezettetik, — s mert ez még magában véve baj nem volna, vezettetik oly után, a me­lyet — ha mindannyian rajta járnak — bizo­nyosan elég hamar meg kellene keserülnü­nk. Hanem hiszen ez nagyon alárendelt dolog az illető vezérférfiaknál, — a fő az, hogy minde­nekelőtt népszerűséget biztosítsanak maguknak, hogy vezérférfiak legyenek. Lehet, hogy ezen urak némelyike azon a párton, hol épitni és nem rombolni szoktak •— nagyon közönséges szere­pet játszana; már pedig ők erőnek erejével ve­zérkedésre érzik magukat hivatva, s igy hogy kiválóbb szereplést biztositsanak maguknak — lesznek ellenzékiek, hol mindig van üresedésben egy-egy vezéri állomás. S aztán milyen háladatos egy dolog is ez az ellenzékeskedés! Úgy terem itt a babér, mint útfélen a szerbtövis. Egy dörgedelmes hangon elmondott dikció a „körben“ vagy a zöld asz­talnál — rögtön a haza egyik oszlopává avatja fel az illetőt; a kellőn ránczolt homlok és sta­­tusbölcseséget lehelő­ arczkifejezéssel kisért mély — hallgatás pedig bizonyosan egy Tisza Kál­mánt árul el. A jó nép pedig, mely ritkán részesül a szín­padi előadások élvezeteiben — könnyen a csa­lódás örvényébe kerül s azt hiszi, hogy a hang­zatos „törvényes szempontbóli“ óvástétel vala­mely jobboldali szörnyű merénylet ellenében bi­zonyosan indokolt is, — minélfogva vezérférfi­­aiban ilyenkor mindig az elnyomott igazság át­szellemült bajnokait tekinti — s lelkesülten mel­léje szegődik. S hogy nagyon vissza ne menjünk, a legu­tóbbi közgyűlés egy epizódja eléggé illustrálji e helyzetet, mely epizódnál — közbevetőleg legyen mondva — bizonyosan minden „törvé­nyes szempontbóli“ óvástétel elmaradt volna, ha a választásra kandidáltak között legalább egy a baloldalhoz tartozó kegyelt egyén is találko­zott volna. xe n­e a Ez helyzete a köznépnek mindenben ez­­ idő szerint, tehát a megye­ bizottmányi közgyűlések­ben is. Befolyását érvényesíti a közügyek inté­zésére, hanem csak közvetve —­­ indulván vezé­rei hangzatos szavai után. Ezen urak pedig­ ügyesek arra, hogy repertoirjuk folytonosan tuzatos legyen, s hogy publikumukat folytonos 1­ sensatióban tartván, ennek részvétét el ne ve­szítsék. A megyegyüléseket megelőzőleg­­ elég idejük van az előadás mentül hatásosabb beren­dezéséről gondoskodni. Ők is olvasták , Róma történetét s jól tudják, hogy voltak ott valami auguroknak nevezett papok, kik azonkivül, hogy a tyúkok kocskodácsolásából jósoltak­, sok min­denfélét el tudtak hitetni a misera plbns con­­tribuens-sel, s egymásközt aztán — jót nevettek rajta. >­­­„y Esküdtszéki jegyzetek. Minthogy eddigi büntetőtörvénykezési gya­korlatunk a nyilvánosságot nélkülözte, s elég alkalom sem lehetett a nem jogtudós esküdt­széki tagoknak arra, hogy azon átalános bün­tetőjogi fogalmakkal megismerkedjenek, melyek a gyakorlatban minden előforduló bűnesetnél, a tett felismerése — és a bűnösség kérdéseinél alkalmazásba jönnek, — ennélfogva nem lgen'1

Next