Békés, 1869 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-10-09 / 2. szám
ván, ártatlan jóhiszeműséggel utat engedett látkörénél fogva megkülönböztetni nem tudszívéhez a hangzatos szavaknak? Hiszen ő nem tudja kellőkép mérlegelni a politikai viszonyokat; azt hiszi mikép a politikában a jóakarat elégséges arra, hogy ínyünk szerinti eredményeket érhessünk el s rajtunk, óhajtásainkon múlik egyedül egyszerre elérni azt, mit kitartó küzdelem és számító előrelátás tesz lehetővé. Hogy ezek után a józan haladás zászlaját követő megyénkbeliek sorompóba lépése nem nagy sikerre nyújthatott kilátást , az mathematikai igazságként előre látható volt, s hogy az ellenzéki commis-voyageurök működését ellensúlyozni akarni akkor, midőn ezek fürge tevékenységükkel mestereik számára az alapot már ugyancsak megvetették — késett dolog volt: nagyon természetes. De az idők meghozzák gyümölcseiket s így reményünk van, hogy nemsokára felocsúdunk csalódásainkból. A hajánál fogva húzott ellenzékieskedés s a honfibúval feleresztett dikciók kora épen úgy elmúlik, mint a káposzta savanyítás idénye — melyen pedig már nagyon hamar túlleszünk. Íme ez képe a mi vármegyénknek; legalább mi, meggyőződésünk szerint ilyennek tartjuk. Sajnáljuk, hogy e kép festésénél talán a recriminatiók terére is át kellett lépni, de a dolog természete és rajtunk óhajtott hűsége mellőzhetlenné tette azt. S e szempont szolgáljon irányul rajzunk megítélésében a szíves olvasónak. Vidéki levelezés, Szeghalom 1869. sept. 29-én. Kedves barátom ! _ Örömmel üdvözlöm önt, mint a deákpárti „Békés“ szerkesztőjét, s legyen meggyőződve, hogy azon nehézségeket, melyeket lapjának kiadásával magára vállalt, — teljesen tudom méltányolni, miért is szives felhívásának engedve, hazafias törekvésében a csekély tehetségemhez mért támogatásomat egész készséggel ígérem. Ön hozzám intézett felhívásában lapja feladatául Békés megye érdekeinek előmozdítását, s a józan haladást gátló irányzatok ellensúlyozását tűzi ki. Ebből arról győződtem meg, hogy lapja kiválóan megyei érdeklő kíván lenni, mit csak helyeselhetek, mert hiszen a magas politika különben nem egy vidéki lap szűk keretébe való, s azután, valljuk meg, azok a józan haladást gátló irányzatok megyénk népeinek szívében oly termékeny földre találtak, hogy elég dolgot fog adni ezen gyomként sarjadzó téveszméket ritkítani, s ha lehet kiirtani. Ha vállalata ellen valami kifogásom lehetne, úgy az nem volna más, mint : miért nem már hamarább? hiszem, hogy sok nem történt volna megyénkben, amire nem örömest tekintünk vissza. No de a jó soha nem késő, s ha a megyénkben oly tekintélyes számi deákpárt eddig nem nézi a dolgok menetét oly összetett kézzel, s ha hite , miszerint az igazságon a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni, nem oly nagy — természettől fogva józan és becsületes— népünkkel nem volnánk ott a hol vagyunk. Ha tehát a haladást gátló eszmék nálunk annyira lábra kaphattak, mondjunk meg culpát, s mert nincs oly haladatos terünk, mint az ellenzéknek : igyekezzünk az elmulasztottat kétszeres munkával jóvá tenni, mert hiában: édes hazánk hajója még nem jutott azon révbe, honnan a keletkezhető vihart a biztonság teljes tudatával szemlélhetnők, s azért kötelességünk a népet felvilágosítani, hogy nagy szavak és bármily erős vágyak korántsem elegendők arra, hogy a hazát naggyá, hatalmassá és dicsővé tegyük, hanem hogy ez munka, türelem, az el nem hárítható akadályokkal, bölcs megalkuvás, és hazafias áldozatkészség szüleménye. A fa sem terem rögtön gyümölcsöt, bármily jó földbe ültessük azt. Idő és gondos ápolás igényeltetik, hogy gyümölcsét élvezhessük. S ha átalában mindent az időnek kell megérlelni : okosság volna-e hinnünk azt, hogy a természet örök törvényei elől a mi kedvünkért kivétel fog tétetni, s mi a több százados viszontagság és nyomorból bárki szép szavára egyenesen és közvetlenül Eldorádóba fogunk varázsoltatni ? Vannak földrészünkön hatalmas országok, nagy nemzetek, s szívesen hiszem, hogy közéjük számíttatni óhajtunk; de váljon ezen szerencsésebb fekvésű országok, ezen kedvezőbb körülmények között élő nemzetek nem hosszú évek során keresztül jutottak-e oda, hol ma vannak? s ha igen, mi jogosít fel minket azon feltevésre, hogy nálunk másképen történhetik ? Nemzeteknek épen úgy, mint egyes embereknek saját boldogságukon munkálkodniok kell; s e munkásság nem virágos dictiokban, tündérvárak építésében, mindennek, mi nem saját bölcseségünk szüleménye, ócsárlásában, képzelt sérelmeknek a kevésbé értelmesebb előttvalókkénti feltüntetésében áll, mint az, fájdalom, nálunk oly annyira divatban van. Az ó testamentom szerint Jericho falait a zsidók lármájukkal döntötték le, de hogy valaha bármi hangos és cziffa szavakkal csak egy kunyhót is építettek volna, arról nem olvastam sehol, miért feladatunk népünket meggyőzni arról, hogy amit ő, amit mindnyájan óhajtunk, hazánk felvirágzását, népeinek jólétét a nálunk lábra kapott irányban elérni nem fogjuk soha. S ezt úgy mondjuk meg a népnek, hogy minket meg is érthessen, ne czifra szavakkal, hanem a józan ész, a szent meggyőződés egyszerű logikájával. Ezt tekintem én a „Békés“ politikai feladatául, s ha nézetünk ebben találkozik, akkor Isten velünk — a viszontlátásig barátja Sál Károly. Külföldi szemle. Az „Esti lap“ okt. 5-ki számából átvesszük alább következőket, melyek a külpolitikában előfordult legújabb eseményekre vonatkoznak s elég tájékozást nyújtanak azok felismerésére. Ezek szerint : — Frigyes Vilmos porosz korona örökös okt. 6-án érkezik Bécsbe. A herczeg kíséretében lesz Őréig orosz tábornok, a czár hadsegéde is, ki már megérkezett rendeltetése helyére. Várják Mantcuffel tábornokot is, ki jelenleg lsendben mulat. Az „A. Alig. Ziga berlini félhivatalos levelezője szerint elhatározott dolog, hogy Werther báró bécsi porosz követ Schweinitz alezredes által pótoltatik. (Schweinitz alezredes régebben a koronaörökös hadsegéde, azután Vilmos király szárnysegéde volt; jelenleg Poroszország katonai felhatalmazottja Sz.-Pétervárott.) Schweinitz alezredesnek a bécsi követsészi állomásra előléptetése nagyobb fontosságú, mint első tekintetre látszik. Bizonyíték az — mint Berlinből írják — a Porosz- és Oroszország közti szívélyes viszonylatnak, s az orosz udvar bizonyosan hízelgőnek tekintendi azt magáral nézve. Egyébaránt Schweinitz kineveztetésére befolyással voltak az Ausztria iránti tekintetek is: a leendő követ persona grata a bécsi udvarnál is, s ő nem lesz akadálya a berlini és bécsi udvarok között készülőben levő közeledésnek. A franczia hivatalos lap tegnapelőtti száma egy császári rendeletet közöl melynél fogva a senatus és törvényhozó testület november 29-re hivatik össze. A franczia törvényhozó testülete összehívásának halasztását — mint Párisból írják — azon oknak tulajdoníthatni, mert a kormány egy csomó reform-törvényjavaslattal akar föllépni, s ezek kidolgozására kis idő szükségeltetik. Spanyolországban nem akar helyreállni a nyugalom. A legújabb sürgöny szerint köztársasági csapatok tűntek föl Catalonia-, Andalusia- és Galicia-tartományban. Ez utóbbi tartomány Orense városában elfogattak a hatósági főnökök. A cortes valószínűleg megszavazandja az alkotmányos szabadságok ideiglenes felfüggesztését. A spanyol kormány szept. 27-én tárgyalta a trónjelöltség kérdését, s a többség elhatározta a genuai herczeg kijelöltetését, aki mint I. Albert fogna trónra lépni. Erre a cortes többségének „Madridban levő tagjai összegyűltek a cortes-palotába, a fölmerült kérdés fölött tanácskozandók. Az ülés igen izgatott volt, mert nem juthatott egyetértésre. Erre a monarchia melletti szabadelvű töredékek ismét külön üléseket tartottak. A szabadelvű unió 35 tagja Don Francisco Santa Cruz elnöklete alatt ült össze. Ezen töredék még mindig Montpensier herczeg kijelöltetése mellett van, s a genuai herczeg kijelöltetése elvettetett általa. Ezen töredék végül egy bizottságot nevezett ki, amely a többi monarchiai töredékekkel értekeznék. A progressisták közül 80 ült össze Don Manuel Cantero elnöklete alatt. Itt Prím szólalt föl, hogy Montpensier mint Bourbon nem teheti fejére a spanyol koronát, s ajánlá a genuai herczeg trónjelöltségét, mi el is fogadtatott Contreras tábornok egyetlen szavazata kivételével. Szerinte Spanyolország királyának mindenekelőtt spanyolnak kell lennie. Ezen töredék is nevezett ki bizottságot. A demokrata töredék Rivero elnöklete alatt ült össze, s itt is a többség a genuai herczeg mellett nyilatkozott. A régens, Serrano tábornagy neheztelni látszik amiatt, hogy a ministerium az ő távollétében tárgyalta a trónjelöltség kérdését. Egyébiránt azt állítják, hogy Victor Emanuel csak azon feltétel alatt engedte meg öccsének a trónjelöltség elfogadását, ha a monarchiai töredékek mindnyájan mellette nyilatkoznak. Újdonságok. — A pápai képviselőválasztásra nézve lapunk múlt számában kifejezett óhajtás beteljesült. Trefort Ágoston győztes lett 68 szavazattal Horn Ede ellenében. Az izraeliták értelmisége Trefortra szavazott. Tréfából — legalább annak tartjuk — szárnyra ereszték a hírt, hogy Patay István lemond debreczeni képviselőségéről Horn Ede javára, ki már több helyen maradt kisebbségben. Miután a két férfiú két pártárnyalathoz tartozik, e hir nem látszik alaposnak. — A megyénkben közelebbről ismert Munkácsy Mihály festőről a következőket ír a „Hazánk és Külföld“ czimű hetilap: „Munkácsy, ki jelenleg Düsseldorfban tanul a jeles Karnistól, máris igen szép elismerésekkel találkozik. Közelebb is oly jelét tapasztalhatta ennek, milyet itthon magyar művész nem igen tapasztal. A festő épen egy magyar életképen dolgozott, mely egy siralomházi jelenetet ábrázol, midőn egy angol utazó lépett be hozzá, hogy megtekintse festményeit. E műbarát a legjelesebb festőktől vásárolt már képeket s ezek után Munkácsytól is óhajtott egyet képtárába. Sokáig nézte a munka alatt levő művet, mig végre árát kérdezte. A fiatal festő tréfából 10,009 frankra szabta, s csak akkor bámult el, midőn látogatója tározójába nyúl és 100 tallér előleget ad azzal a megjegyzéssel, hogy másnap Páriába utazik, honnan még 200 tallér előleget fog küldeni, s az egész 10,000 frankot megkapja, mihelyt a képet elkészíti. Az egész kissé regényesnek tetszik, de igaz.“ Hetivásár! tudósítás. Gyula október 8-án. A mainál silányabb heti gabonavásár az újtermés óta még nem volt, —minek a kukoriczatörés vége, az őszi vetés kezdése, és az útnak egy jó eső általi megromlása, voltak együttes okozói. A kereskedők nyomott áron sem vettek nem is vehettek a pesti piaczi árakhoz képest semmi gabonaneműt. A fogyasztók, a hibás tavalyi búzát leginkább vették; fakó zsuzsokos tiszta búza keblét. 5 ft 60 kr.-tól 6 ft.-ig pirosabb épebb szeműt 6 ft 6 ft 40 kron. Az uj búzából épen kevés volt 87—88 ftos sem kelt, !)ton el, — de 40— 50 krral alább néhány köböl szonul ember kezéből; a 85—80 ftos 7 ft 80 kr.-tól 8 forintig. — Kétszeres kevés volt. 5 ft.-tól 5 ft 50 kr.-ig kelt nehány köböl Az ó árpa 4 ftért nem kellett, — az újból néhány köböl igy ment el. Zab 3 ft 40 50 kr. Kukoricza 6 köble 4 ft 50 kr.-tól 5 ft.-tig csöves kukoricza tetejes vékája 50 krtól fel 58 krig a minőséghez; — morzsolt uj kukoricza köble napi fogyasztásra 4 ft 4 ft 20 kr. Káposzta Székudvarról 80—85 szekérrel hoztak; vidéki vevők élénkítették a vásárt; — az árak milt hetiek maradtak a vásár kezdetén, — de későbben 2040 krral emelkedtek száz fortét. Szerkesztői üzenetek. M.-Berénybe B. B.-nak. Magánlevelet irtunk. B.Csabára L. J.-nek. Későn érkezett, de azért kő, szünet érezte. Jövő számunkban felhasználjuk. A gazai egylet közgyűléséről szabad tudósítást remélnünk? Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő : HAJÓSSY OTTO.