Békés, 1869 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1869-10-09 / 2. szám

­­ ván, ártatlan jóhiszeműséggel utat engedett látkörénél fogva megkülönböztetni nem tud­­szívéhez a hangzatos szavaknak? Hiszen ő nem tudja kellőkép mérlegelni a politikai viszonyokat; azt hiszi mikép a politikában a jó­akarat elégséges arra, hogy ínyünk szerinti eredményeket érhessünk el s raj­tunk, óhajtásainkon múlik egyedül egyszer­re elérni azt, mit kitartó küzdelem és szá­mító előrelátás tesz lehetővé. Hogy ezek után a józan haladás zászla­ját követő megyénkbeliek sorompóba lépése nem nagy sikerre nyújthatott kilátást , az mathematikai igazságként előre látható volt, s hogy az ellenzéki commis-voyageurök mű­ködését ellensúlyozni akarni akkor, midőn ezek fürge tevékenységükkel mestereik szá­mára az alapot már ugyancsak megvetették — késett dolog volt: nagyon természetes. De az idők meghozzák gyümölcseiket s így reményünk van, hogy nemsokára felocsú­dunk csalódásainkból. A hajánál fogva hú­zott ellenzékieskedés s a honfibúval feleresz­tett dikciók kora épen úgy elmúlik, mint a káposzta savanyítás idénye — melyen pe­dig már nagyon hamar túlleszünk. Íme ez képe a mi vármegyénknek; leg­alább mi, meggyőződésünk szerint ilyennek tartjuk. Sajnáljuk, hogy e kép festésénél ta­lán a recriminatiók terére­ is át kellett lépni, de a dolog természete és rajtunk óhajtott hűsége mellőzhetlenné tette azt. S e szem­pont szolgáljon irányul rajzunk megítélésé­ben a szíves olvasónak. Vidéki levelezés, Szeghalom 1869. sept. 29-én. Kedves barátom ! _ Örömmel üdvözlöm önt, mint a deákpárti „Békés“ szerkesztőjét, s legyen meggyőződve, hogy azon nehézségeket, melyeket lapjának kia­dásával magára vállalt, — teljesen tudom mél­tányolni, miért is szives felhívásának engedve, hazafias törekvésében a csekély tehetségemhez mért támogatásomat egész készséggel ígérem. Ön hozzám intézett felhívásában lapja fela­datául Békés megye érdekeinek előmozdítását, s a józan haladást gátló irányzatok ellensúlyo­zását tűzi ki. Ebből arról győződtem meg, hogy lapja kiválóan megyei érdeklő kíván lenni, mit csak helyeselhetek, mert hiszen a magas politi­ka különben nem egy vidéki lap szűk kereté­be való, s azután, valljuk meg, azok a józan haladást gátló irányzatok megyénk népeinek szí­vében oly termékeny földre találtak, hogy elég dolgot fog adni ezen gyomként sarjadzó tév­eszméket ritkítani, s ha lehet kiirtani. Ha vállalata ellen valami kifogásom lehetne, úgy az nem volna más, mint : miért nem már hamarább? hiszem, hogy sok nem történt vol­na megyénkben, a­mire nem örömest tekintünk vissza. No de a jó soha nem késő, s ha a me­gyénkben oly tekintélyes szám­i deákpárt eddig nem nézi a dolgok menetét oly összetett kéz­zel, s ha hite , miszerint az igazságon a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni, nem oly nagy — természettől fogva józan és becsületes­­— né­pünkkel nem volnánk ott a hol vagyunk. Ha tehát a haladást gátló eszmék nálunk annyira lábra kaphattak, mondjunk meg culpát, s mert nincs oly haladatos terünk, mint az ellenzéknek : igyekezzünk az elmulasztottat kétszeres munká­val jóvá tenni, mert hiában: édes hazánk hajó­ja még nem jutott azon révbe, honnan a kelet­kezhető vihart a biztonság teljes tudatával szem­­lélhetnők, s azért kötelességünk a népet felvi­lágosítani, hogy nagy szavak és bármily erős vágyak korántsem elegendők arra, hogy a ha­zát nag­gyá, hatalmassá és dicsővé tegyük, ha­nem hogy ez munka, türelem, az el nem hárít­ható akadályokkal,­ bölcs megalkuvás, és haza­fias áldozatkészség szüleménye. A fa sem terem rögtön gyümölcsöt, bár­mily jó földbe ültessük azt. Idő és gondos ápolás igényeltetik, hogy gyümölcsét élvezhessük. S ha átalában mindent az időnek kell megérlelni : okosság volna-e hin­nünk azt, hogy a természet örök törvényei elől a mi kedvünkért kivétel fog tétetni, s mi a több százados viszontagság és nyomorból bár­ki szép szavára egyenesen és közvetlenül Eldorádóba fogunk varázsoltatni ? Vannak földrészünkön ha­talmas országok, nagy nemzetek, s szívesen hi­szem, hogy közéjük számíttatni óhajtunk; de váljon ezen szerencsésebb fekvésű országok, ezen kedvezőbb körülmények között élő nemzetek nem hosszú évek során keresztül jutottak-e oda, hol ma vannak? s ha igen, mi jogosít fel min­ket azon feltevésre, hogy nálunk másképen tör­ténhetik ? Nemzeteknek épen úgy, mint egyes embereknek saját boldogságukon munkálkodniok kell; s e munkásság nem virágos dictiokban, tündérvárak építésében, mindennek, mi nem sa­ját bölcseségünk szüleménye, ócsárlásában, kép­zelt sérelmeknek a kevésbé értelmesebb előtt­valókkénti feltüntetésében áll, mint az, fájdalom, nálunk oly annyira divatban van. Az ó testa­­mentom szerint Jericho falait a zsidók lármá­­jukkal döntötték le, de hogy valaha bármi han­gos és cziffa szavakkal csak egy kunyhót is építettek volna, arról nem olvastam sehol, mi­ért feladatunk népünket meggyőzni arról, hogy a­mit ő, a­mit mindnyájan óhajtunk, hazánk felvirágzását, népeinek jólétét­­ a nálunk lábra kapott irányban elérni nem fogjuk soha. S ezt úgy mondjuk meg a népnek, hogy minket meg is érthessen, ne czifra szavakkal, hanem a józan ész, a szent meggyőződés egyszerű logikájá­val. Ezt tekintem én a „Békés“ politikai felada­tául, s ha nézetünk ebben találkozik, akkor Is­ten velünk — a viszontlátásig barátja Sál Károly. Külföldi szemle. Az „Esti lap“ okt. 5-ki számából átvesszük alább következőket, melyek a külpolitikában előfordult legújabb eseményekre vonatkoznak s elég tájékozást nyújtanak azok felismerésére. Ezek szerint : — Frigyes V­ilm­os porosz korona örökös okt. 6-án érkezik Bécsbe. A herczeg kíséreté­ben lesz Őréig orosz tábornok, a czár hadse­géde is, ki már megérkezett rendeltetése helyére. Várják Mantcuffel tábornokot is, ki jelenleg lsendben mulat. Az „A. Alig. Ziga berlini félhivatalos levele­zője szerint elhatározott dolog, hogy Wert­he­r báró bécsi porosz követ Schweinitz alezre­des által pótoltatik. (Schweinitz alezredes ré­gebben a koronaörökös hadsegéde, azután Vil­mos király szárnysegéde volt; jelenleg Porosz­­ország katonai felhatalmazottja Sz.-Pétervárott.) Schweinitz alezredesnek a bécsi követsészi állomásra előléptetése nagyobb fontosságú, mint első tekintetre látszik. Bizonyíték az — mint Berlinből írják — a Porosz- és Oroszország közti szívélyes viszonylatnak, s az orosz udvar bizonyosan hízelgőnek tekintendi azt magáral nézve. Egyébaránt Schweinitz kineveztetésére befolyással voltak az Ausztria iránti tekintetek is: a leendő követ persona grata a bécsi ud­varnál is, s ő nem lesz akadálya a berlini és bécsi udvarok között készülőben levő közele­désnek. A franczia hivatalos lap tegnapelőtti száma egy császári rendeletet közöl melynél fogva a senatus és törvényhozó­ testület november 29-re hivatik össze. A franczia törvényhozó testülete összehívásának halasztását — mint Párisból írják — azon ok­nak tulajdoníthatni, mert a kormány egy cso­mó reform-törvényjavaslattal akar föllépni, s ezek kidolgozására kis idő szükségeltetik. Spanyolországban nem akar helyreállni a nyu­galom. A legújabb sürgöny szerint köztársasá­gi csapatok tűntek föl Catalonia-, Andalusia- és Galicia-tartományban. Ez utóbbi tartomány Oren­­se városában elfogattak a hatósági főnökök. A cortes valószínűleg megszavazandja az alkotmá­nyos szabadságok ideiglenes felfüggesztését. A spanyol kormány szept. 27-én tárgyalta a trónjelöltség kérdését, s a többség elhatározta a genuai herczeg kijelöltetését, a­ki mint I. Al­bert fogna trónra lépni. Erre a cortes többsé­gének „Madridban levő tagjai összegyűltek a cor­­tes-palotába, a fölmerült kérdés fölött tanácsko­­zandók. Az ülés igen izgatott volt, mert nem juthatott egyetértésre. Erre a monarchia melletti szabadelvű töredékek ismét külön üléseket tar­tottak. A szabadelvű unió 35 tagja Don Fran­cisco Santa­ Cruz elnöklete alatt ü­lt össze. Ezen töredék még mindig Montpensier herczeg kije­­löltetése mellett van, s a genuai herczeg kije­­löltetése elvettetett általa. Ezen töredék végül egy bizottságot nevezett ki, a­­mely a többi mo­­narchiai töredékekkel értekeznék. A progressisták közül 80 ült össze Don Manuel Cantero elnöklete alatt. Itt Prím szólalt föl, hogy Montpensier mint Bourbon nem tehe­ti fejére a spanyol koronát, s ajánlá a genuai herczeg trónjelöltségét, mi el is fogadtatott Con­treras tábornok egyetlen szavazata kivételével. Szerinte Spanyolország királyának mindeneke­lőtt spanyolnak kell lennie. Ezen töredék is ne­vezett ki bizottságot.­­ A demokrata töredék Rivero elnöklete alatt ült össze, s itt is a több­ség a genuai herczeg mellett nyilatkozott. A ré­­gens, Serrano tábornagy neheztelni látszik a­mi­att, hogy a ministerium az ő távollétében tár­gyalta a trónjelöltség kérdését. Egyébiránt azt állítják, hogy Victor Em­anuel csak azon felté­tel alatt engedte meg öc­csének a trónjelöltség elfogadását, ha a monarchiai töredékek mind­nyájan mellette nyilatkoznak. Újdonságok. — A pápai képviselőválasztásra nézve la­punk múlt számában kifejezett óhajtás betelje­sült. Trefort Ágoston győztes lett 68 szavazat­tal Horn Ede ellenében. Az izraeliták értelmi­sége Trefortra szavazott. Tréfából — legalább annak tartjuk — szárnyra ereszték a hírt, hogy Patay István lemond debreczeni képviselőségé­ről Horn Ede javára, ki már több helyen ma­radt kisebbségben. Miután a két férfiú két­ párt­­árnyalathoz tartozik, e hir nem látszik alaposnak. — A megyénkben közelebbről ismert Mun­kácsy Mihály festőről a következőket ír a „Ha­zánk és Külföld“ czimű­ hetilap: „Munkácsy, ki jelenleg Düsseldorfban tanul a jeles Karnistól, már­is igen szép elismerésekkel találkozik. Kö­zelebb is oly jelét tapasztalhatta ennek, milyet itthon magyar művész nem igen tapasztal. A festő épen egy magyar életképen dolgozott, mely egy siralomházi jelenetet ábrázol, midőn egy angol utazó lépett be hozzá, hogy megtekintse festményeit. E műbarát a legjelesebb festőktől vásárolt már képeket s ezek után Munkácsytól is óhajtott egyet képtárába. Sokáig nézte a mun­ka alatt levő művet, mig végre árát kérdezte. A fiatal festő tréfából 10,009 frankra szabta, s csak akkor bámult el, midőn látogatója tározó­jába nyúl és 100 tallér előleget ad azzal a­ meg­jegyzéssel, hogy másnap Páriába utazik, hon­nan még 200 tallér előleget fog küldeni, s az egész 10,000 frankot megkapja, mihelyt a ké­pet elkészíti. Az egész kissé regényesnek tet­szik, de igaz.“ Hetivásár! tudósítás. Gyula október 8-án. A mainál silányabb heti­­ ga­bonavásár az újtermés óta még nem volt, —­minek a kukoriczatörés vége, az őszi vetés kezdése, és az útnak egy jó eső általi megromlása, voltak együttes okozói. A kereskedők nyomott áron sem vettek nem is vehet­tek a pesti piaczi árakhoz képest semmi gabonaneműt. A fogyasztók, a hibás tavalyi búzát leginkább vették; fakó zsuzsokos tiszta búza keblét. 5 ft 60 kr.-tól 6 ft.-ig­­ pirosabb épebb szeműt 6 ft 6 ft 40 kron. Az uj búzából épen kevés volt 87—88 ftos sem kelt, !)­­ton el, — de 40— 50 krral alább néhány köböl­­ szonul­ ember kezéből; a 85—80 ftos 7 ft 80 kr.-tól 8 forintig. — Kétszeres kevés volt. 5 ft.-tól 5 ft 50 kr.-ig kelt nehány köböl Az ó árpa 4 ftért nem kellett, — az újból néhány köböl igy ment el. Zab 3 ft 40 50 kr. Kukoricza 6 köble 4 ft 50 kr.-tól 5 ft.-tig csöves kukoricza tetejes vékája 50 krtól fel 58 krig a minő­séghez; — morzsolt uj kukoricza köble napi fogyasz­tásra 4 ft 4 ft 20 kr. Káposzta Székudvarról 80—85 szekérrel hoztak; vidéki vevők élénkítették a vásárt; — az árak m­ilt hetiek maradtak a vásár kezdetén, — de későbben 20­40 krral emelkedtek száz fortét. Szerkesztői üzenetek. M.-Berénybe B. B.-nak. Magánlevelet irtunk. B.­Csabára L. J.-nek. Későn érkezett, de azért kő­, szünet érezte. Jövő számunkban felhasználjuk. A gazai egylet közgyűléséről szabad tudósítást remélnünk? Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő : HAJÓSSY OTTO.

Next