Békés, 1870 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-09-11 / 37. szám

szept. 8-ra hirdetett tornabálon, mely, mint a meghívó jegyeken olvastuk, rész időben a teremben tartatik meg. Hanem a mulatság elmaradt. A különben sajnos tűzese­tet nem fogadhatjuk el az elmaradás okául; ha pedig (mint hallók) terem nem létéből kellett elvesztenünk egy délutánt s egy éjét, úgy alig találunk szavakat, melyekkel a rendezők szótartatlanságát megrójuk. — Szerk. urat kérjük e sorok szives közlésére. Sarkad, 1870. szept. 9. _______ Többen. Vegyes hírek. — Nyitra megyének zsámbokréti kerületében e hó 7-én tartott képviselőválasztás alkalmával Zsámbokréthy József választatott meg szavazattöbbséggel országos kép­viselőnek, Bacskády járási főszolgabíró ellen ; 977 sza­vazat közt nyert: Zsámbokréthy 797, Bacskády 180 szavazatot. A választás eredménye, mely éjjeli 2 óra­kor a választás bevégzése alkalmával hirdettetett ki, nagy felkesz­ltséget idézett elő. Volt zene és fáklyás menet, a nép csak reggel oszlott szét. — Olliviert láttak. A pesti “nemzeti száloda“ ka­pusának meggyűlt a baja, mindenki Ollivier a francia exminister után kérdezősködött, mert az a hir szárnyalt hogy a minister ebbe a szálodába szálott. Végre kisült, hogy az Olliviernek gondolt iz egy evangélikus lelkész, hanem azért akadtak sokan, kik a lelkészi inkognitó­ban sem szűntek meg az exministert keresni. — Egy uj vidéki lap. A „Maros“ czimü uj közgaz­dasági, kereskedelmi és ismeretterjesztő hetilap előfizeté­si felhívása küldetett be szerkeztőségünkhöz. Az uj he­tilap Makón, Szél Ákos csanádmegyei aljegyző, szerkesz­tése mellett fog megjelenni. A lap főrovatait iránycikkek megyei, városi községi és iskolai ügyek, gazdászati tud­nivalók fogják képezni. Gazdászat, ipar, kereskedelem. (R) A gazdasági egyletektől sokan idegenkednek, kö­zönyös irányukban a legnagyobb rész. Után mondjuk minő erő van az egyesülésben, de a gyakorlatban más­ként cselekszünk. Ezen közönynek­ egyik alapja az, hogy nálunk a tu­dományosan képzett gazda igen kevés, igazi belső von­zalom tehát a gazdászat iránt nincs; fejős tehén az ne­künk, nem egyéb, ha tejet dicsérjük, ha nem, szeretnénk tőle szabadulni. A másik oka a közönynek az, hogy a gazda­egyletek versenyeken, kiállításokon kívül, melyek ugyan szintén becses haladási eszközök, legnagyobb részt csupán kí­vülről jött tárgyakkal foglalatoskodnak, melyek többnyi­re a jegyzőkönyvben maradnak eltemetve, szóval az egyletek, melyeknek hivatása a gazda közönséggel foly­tonos oktató, irányadó érintkezésben lenni — ez utóbbi feladatnak igen gyéren felelnek meg. Gyakran volt már ez utóbbi hiányról megyei egyle­tünkben szó, de a folytonos, talán növekedő közöny a belterjesebb működést folyvást akadályozá, a­mi mind­azonáltal az egylet vezérlő tagjait a cselekvés alól fel­nem mentheti, mert az egyletnek mégis feladatául ma­rad az eránta való érdekeltséget saját tényei által emelni Ezen kedvezőtlen helyzetnek adott a legközelebb tar­tott választó. ülésben az egylet titkára kifejezést, rövi­den részletezvén azon irányt, melyet az egylet jövőre szem előtt tartani törekednék. A választmány e felszó­lamlást melegen üdvözölte és a titkárt indítványának szövegezésére utasította. Mondom, hogy az egyletnek fontos feladata, a gazda­közönséggel folytonos érintkezésben állani, véleményem szerint ezen érintkezést tennék. Ha a tudomány és praxis újabb jelentőségeiről, ha a folyó gazda­műveletekről az uralgi időhöz visszanyitva, ha a mutatkozó akadályok, bajok lehető elhárításáról tartandó értekezletek eredményei a gazdaközönség­gel időnként s p. a füzetenként közleni határozott (de­­nem foganatosított) értesítőkben közöltetnének. Ezen benső működés és annak nyilatkozatai, mire számtalan anyag kínálkozik, ha csak valamennyi érzék van a gazda­közönségben szakmája iránt — hatását el nem tévesztheti, feltéve természetesen, hogy az egylet­ben lesz annyi életre valóság, ezen üdvös reformot er­­nyedetlenül gyakorolni. A megyei gazdasági egyesület, igazgató választmánya még e folyó évi március 28-án tartott ülésében elhatá­rozta, hogy Gyulán f. é. October 16—18 napjain ipar­mű és terménykiállitás tartassák. Mind a mellett, hogy az egyleti elnökség városonkint községenkint régebben szétküldötte, s minden egyes céh­hez is eljuttatta e kiállítás nyomtattatott prog­­rammját, — helyén látom újólag felemlítve emlékezetbe hozni ez ügyet, — figyelmébe ajánlani minden érdek­­letnek s mindazoknak, kik e kiállítás szerencsés sükerére bármi után jó hatással lehetnek, — befolyásuk gyors és teljes érvényesítésére egész tisztelettel fölkérni. — Egy­úttal, pedig az egész programm­ot köztudomásul itt is közleni, — mint a­hogy e szorul szóra következik. Programm­ja a békésmegyei gazd. egylet által 1870. évi October 16., 17. és 18-án Gyulán rendezendő ipar­mű és terménykiállításnak. A rendező bizottság áll Szakál Lajos elnöklete alatt Kalmár Mihály, Desewffy Ede, Czégényi István, Ormos János, Boros Mihály, Góg Pál, Hoffman József, ifj. Sán­ta János, Bogár Lázár és Scher Konrád urakból. A kiállítás helyisége Gyulán a városház nagy­terme. A tárgyak két osztályba soroztatnak: iparművek és termények osztályába. Kiállíthatni csak békés megyei iparművet és terményt, mit az illető igazolni tartozik. A bejelentésnek Szakál Lajos rendező elnök urnái October 10-ig déli 12 óráig kell annak világos kije­lentésével együtt megtörténni, valljon a tulajdonos a ki­állítandó tárgyat a kiállítás után visszaköveteli-e vagy sem, ellenkező esetben az az egylet javára adottnak te­kintetik. A kiállítandó tárgyak October 10—14-ig s az utóbbi, mint zárnap, esti 6 óráig a rendező elnök úrhoz múlha­tatlanul beküldendők. Minden kiállított tárgy eladható s ezért ára szintén feljegyzendő. Ki a kiállitotthoz hasonló müvet vagy ter­ményt nagyobb mennyiségben óhajt eladni azt a kisérő levélben világosan kitegye. A kiállítás folyama alatt el­adott tárgyak csupán a kiállítás bezárta után, october 19-én vihetők el. A tárgyak a kiállító nevével és lakásával, a magvak tiszta fehér zacskókban, a folyadékok lepecsételt üve­gekben a termelési évszámmal, a gyümölcs egyenként papírba göngyölve s fajonként megnevezve küldendők be. A kiállítandó mennyiség iparcikkekből egy-egy példány, gabonából 2 véka (melyhez azonban kisebb­ zacskó is melléklendő), olajnövény-magvakból legalább 5, takar­mányból 3, hüvelyesekből és őrleményekből 1 i­ető, ipar­növény-, kerti vetemény-, fa- és virágmagvak­ból kisebb mennyiség, folyadékokból 1 üveg, étkekből egy font, gyümölcsből fajonkint legfeljebb 3 példány és szellőből 2 fürt, cserép virágokból egy-egy példány fogadtatik el. A bíráló­bizottságok mindkét osztályra külön, a rende­ző és egyleti elnökségek által egyértelemben fognak a hely­színen megalakittatni. A bírálat a kiállítást megelő­ző napon, october 15-én, reggeli 8 órakor kezdődik s azon nap esti 5 óráig bevégeztetik. Egyleti tagok és kiállítók szabadjegyet nyernek a ki­állításra : nem tagok beléptidíjul az 1-ső és 2-ik nap d. u. 20 krt, a többi időben 10 krt fizetnek. Egyleti tagul aláírhatni a rendező elnök urnál és a helyszínen a pénztárnál. I. Ijparmüvek. 1. Őrlemények: liszt, dara, kása; — keményítő; — tarhonya stb. 2. Sütemények: kenyér, kalács, pogácsa, zsemlye, stb. 3. Folyadékok: bor, sör, szesz, ecet; — olaj, ke­nőcs, stb. 4. Étkek : befőttek, ízek, aszalványok; — sajt, vaj, túró; — méz, viasz, stb. 5. Fonálneműek : selyem (gubó és gombolyított), len, kender, fonál, cérna, stb. 6. Szövetek: házi és zsákvászon: — posztó,pokróc,stb. 7. Kötélverő munkák, 8. Szűcsmunkák, 9. Szíjgyártó munkák, 10. Varga munkák, 11. Bútornemű­ek fából és vasból, 12. Edények és konyhaeszközök, fa, cserép és vasból, 13. Ruházatiak házi és gazdasági szolgálatra, 14. Építési anyagok, minták és rajzok, 15. Gazdasági eszközök és gépek, fából és vasból és egyéb meg nem nevezett iparművek. Ez osztályba a biráló­bizottság belátása szerint kiosz­­tatik 15 ezüst-, 16 bronzérem, 30 arany és dicsérő ok­levelek, úgy azonban, hogy fő tekintet a 6—15. pontok alatt foglalt gazdasági iparművekre fog fordittatni. II. Termények: 1. Gabona, 2. Olajnövény, 3. Takarmánymagvak, 4. Iparnövények és magvak, 5. Gyöknövények, 6. Tök, ugorka, dinnye s ezek magvai, 7. Mindennemű gyümölcs, 8. Szőlő, 9. Zöldségfélék, 10. Hüvelyesek, 11. Főzelékfélék, 12. Virágok, cserépben és szárítva, magvaikkal. Ezen osztályban a biráló-bizottság belátása szerint, jotekintettel azonban az első 5 pont alatt foglaltakra, kiosztatik 12 ezüst-, 12 bronzérem, 12 arany és dicsé­rő oklevél. Kelt az egylet igazgató választmányi üléséből Gyulán, mártius 28-án 1870. Laczay József, igazg. alelnök. Mok­­ry Sámuel, egyleti titkár. Kelt Gyulán September 8-án közli Szak­ál Lajos mint a rendező bizottság elnöke. Országos vásári tudósítás. Gyula sept. 6. A gyulai úgynevezett kisasszonynapi országos vásár, mely egy hét óta tartott, mával végkép szétoszlott. A sertésvásár a nagy sár és eső miatt egy nappal későbben indult mint a nyári s voltakép csak az elő­­vásár szerdáján és csütörtökön folyt le s bár még pén­tekre és szombatra kinyúlt, ez utóbbi két nap csak egyes darabonkint s páronként vevőké volt. Az összes forgalom 25—26 ezerre egész biztossággal tehető, de a mi újabb időben példátlan és hallatlan, be­lőle négy—öt ezer drb alig kelt el. Egy pest-győri, nagy kereskedő ház, 3 szegedi hizlaló, egy szász kereskedő, néhány apróbb vidéki kupec —• s jobb módú gazda és szeszgyáros vették a nagyobb falkákat, részint tovább hizlalni, részint a romlott szemes gabona és várható sok zsengés tengeri, illetőleg moslék értékesíthetése kedvé­ért. Az a kukurica­ elfogyta, s igen drágán is alig kap­ható volta s az idei nagy termés kukuricának tökéletes érettségre juthatása iránti aggodalom, a makktermés si­lánysága, a kézen levő hizott sertésnek is pesti rész ára s a pénzvilág bizalmatlansága a mai igen critk­us európai viszonyok között képezek az egyetemes oko­kat, melyek a sertésvásárt az eladni szándékozókra néz­ve ily szomorúvá, nyomorulttá tevék. Egy aradi tenyésztőnek moslékon s két heti kukuri­­cázással javított 3 nagyobb falkája mind 1% éves félhu­­su falkája, összesen 680 drb páronkint egyre m­ásra, jó harmadfél mázsára becsülve 58 frtjával kelt; egy 60 drbnyi tarlós 3—6 éves jó fajú öreg csapata 72 frtjá­val, a másik 30 drbnyi jó husu mind herélt öreg falka mint legdrágább 80 frtjával kelt, négy kisebb mind 1­­3 éves nyáj 42—45 frtjával, egy csekélyül tartott szinte 1­4 éves nagyobb falka 35 frtjával, egy pár száz téli malac 22 frtjával, másik kisebb csapat 20 frtjával kelt páronkint. 30 drb 2 éves válogatott tarlós ártán 57 frt­jával, egy több mint félhusu kukuricázott 3 éves falka 63 frtjával kelt el. Ezerszázötven drb moslókos 1>, éves nyáj 54 frtra lehagyott áron nem talált vevőre. Szomorúbb, olcsóság mellett is kelendőség nélkülibb sertésvásárra alig emlékezünk, se sovány, se félhús, se a kukuricán hízott jó zsíros nem kellett. A szarvasmarhavásár már az elővásár csütörtökön kezdődvén, alig bírt eloszlani, még vasárnapra is kinyúlt. A nyári marhavásárt nagy voltáról már kiemeltem, de e mostani kétségtelenül még nagyobb volt, kiváltképen a számos nagy ökrökre nézve, melyekből Erdély, úgy Arad és Biharmegye felsőbb része sok kisebb-nagyobb csapatot szolgáltatott. A vásár legelején magasb árakon kelt átaljában min­den, kivált a nagy, fiatal jármos ökör, s volt 60 dbból kiszemelt 12 db 5—6 éves igazi cimeres ökör, melyért páronkint 420 frtot adtak.­­ Egyébként ez kivétel lé­vén, átalában a prim­a fiatal ökör csapatokban 300— 350—60 frtig kelt leginkább, a jó közép ökör pedig 250—280 frtig, de csak a vásár elején és derekán, mert már szombaton délután és vasárnap reggel efféle kima­radt ökröket 220 frton is adtak, a­kiknek nagyon eladó volt, s nem­ egy gazda jó szerencsét tett, hogy a vásár legvégére hagyta a vételt, mert 20—40 frttal olcsóbban bírta venni párját. Egy szegedi gyáros 92 db szép, nagy ökröt moslék­­ra, egyre m­ásra 250 frtjával vásárolt össze. A sok eső miatt elkésvén a gazdák a hordással és mindennel, ökörigáit minden tehetősebb szaporította, s e vásárt erősebb mérvben használták a gazdák, mint a kereskedők. A kis városi és falusi székre való meddő tehenekből igen sok volt, — s a jobbacskája elkelt mind a helybe­li és vidéki mészárosok, Heves, Pest, Csongrád, Csanád megyei kupecek egész kedvvel vásároltak, a legelejét a meddő teheneknek 75—80 frt a másod rendű­eket 60— 70 frt a harmad rendüeket 40—50 forintjával fizetvén darabonként. A harmad fu­tinóknak nem volt nagy ke­­lete; a másfél éves jó husu üszőket 25—30, a harmad­fél éveseket, pedig 35—40 frton darabját falusi székre, vagy tartani sokat vettek. A lóvásár néhány nemesebb fajú lóra és a remondák­­ra nézve kitünően jó volt, a középszerű lovaknak az ára is nagy volt.

Next