Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-01-22 / 7. szám

Harmadik évfolyam: Szerkesztőségi­roda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. 7-ik szám. Gyula január 22-kén 1871. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv­­kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési­ dijak és reclamatiók küldendők.BÉKÉS Hirdetések felvétetnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési­ irodájában (Erzsébettől­ 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca [ 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr.­­ Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték 1 minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: egész évre POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. 1 “AÄ“1’ Egy pár szó az ipariskolák ügyében. Pesten, január 18. (□) A politikai kiegyezés óta úgy a na­pi sajtó, mint a képviselő­jelöltek prog­ram­jaikban és számos magán körben, az ipariskolák felállításának fontosságát és sür­gős voltát egyhangúlag elismerték. — De mind ezideig mi történt ez ügyben? Nagyon kevés, — sőt azt mondhatjuk, hogy álta­lában semmi! Minek tulajdonítsuk ezt? — a közügyek iránti fásultságnak? Vagy tán a kormányt és országgyűlést vádoljuk mulasztással? Vagy tán anyagi helyzetünket, a költségek előteremtésének nehézségét, — a pénzt hozzuk fel okul? Nézetünk szerint — az ipariskolák lassú keletkezésének oka, mind a háromban rejlik. Hogy az érdekeltség a nagy­közönség részéről — az ipariskolák iránt — csekély, kitűnik az országos iparegyesület jelenté­séből, mely szerint az iparegyesület ipar­iskolai szervezeti javaslatát minden jelen­tékenyebb városi hatóságnak megküldő, de alig érkezett válasz a tisz. elöljáróságok részéről, és az itt-ott mutatkozott érdekelt­ség is eredménytelen maradt. Hogy a kormány sem tett eleget, az ipar­iskolák érdekében, midőn e célra a föld­művelés- ipar- és kereskedelemügyi ministe­­rium budget-jébe­n 1867-ben 6000 frt. évi összeget vett fel, mindenki elismerheti. És hogy az országgyűlés is mulasztást kö­vetett el, midőn nagyobb összegnek fölvé­telét nem követelte, — ez is világos. Anyagi helyzetünket — a pénz­hiányt — melyet sokan szeretnek felhozni, mint nyo­matékos okot — sem fogadhatjuk el oly döntő okul, hogy mindaddig semmi­féle ipariskoláink ne legyenek, míg országos pénzviszonyainak kedvezőbb helyzete minta­tanodák felállítását meg nem engedi. Nem kivárnunk mink — most hamarosan — a korszín vonalán álló ipariskolákat létre­hozni. Ez nem is vezetne célhoz. Elemi népisko­láink szervezete nem olyan, hogy ott a ta­nulók életpályájukhoz szükségelt előisme­reteket megszerezhessék, és mint iparos ta­­noncok egyenesen a minta-tanodákba lép­hessenek , ezért kell ipariskoláinkat — vi­szonyainkat tekintetbe véve — úgy szer­vezni, hogy ezek az iparos tanoncok jelen­legi követelményeinek megfeleljenek. Célszerű és viszonyainknak megfelelő ipariskolákat olcsón is lehet létre­hozni. Hogy miként? megmutatták a szászok és würtenbergiek, legközelebb pedig megmu­tatta az országos iparegyesület. A szászok, würtenbergiek — hol egész Németországon legfejlettebbek az iparisko­lák — ipariskolái sem voltak mindjárt — kezdetben — a fejlettség jelen stádiumán. Ott is megvoltak — nagyrészt — mind­azon akadályok, melyek nálunk hátráltatják az ipariskolák keletkezését. A pénz náluk sem volt oly bőségben, hogy kezdetben a kor színvonalán álló ipariskolákat létesíthet­tek volna. De azért ennek hiányában nem mondtak le az ipariskolákról, és nem ha­lasztották ezeknek létesítését egy jobb időre, mint sokan nálunk szeretnék, kik ugyan az ipariskolák fontosságát elismerik, de an­nak oly horderőt nem tulajdoninak, mint a minővel valóban bír. Ahoz nyúltak ők a mihez lehetett, a mi hatalmukban volt. Felhasználták a már meg­levő taneszközöket és tanerőket, és ezt együtt tette a kormány a néppel, együtt áldozott, együtt fáradott az ipariskolák lé­tesítésében, mert mind a két fél egyenlő mértékben érezte, hogy az iparos oktatás érdekében valamit tenni kell, mert csak az ipar kifejlődésével emel­k­ed­he­tik tökélyre a mezei gazdálkodás. Az nem hiányzott a németeknél, mi ná­lunk hiányzik: az ipariskolák iránti érdekeltség. Ez tette lehetővé, hogy oly kis községek is, mint Metzingen és Geisz­­lingen, melyek egyenkint 3000 lelket szám­lálnak, jelenleg ipariskolákkal birnak, me­lyekben összesen 250 tanuló — 3—3 ta­nár vezetése alatt — nyer oktatást. Az országos iparegyesület kezdeménye­zése folytán — úgy a kormány, mint egye­sek és társulatok pártfogása és áldozatkész­sége mellett­­— 1869-ben Pest két részében és Budán esti ipariskolák létesültek. Felhasz­náltuk mi is — mint a németek — a már meglevő taneszközöket és tanerőket. A pest-belvárosi ipariskola a reáliskolával, a Terézvárosi egy­etemi­ iskolával, a budai pe­dig a kir. reáliskolával kapcsoltatott egybe. A három ipariskolában — 1869/70 tanév­ben — működött 13 tanár , s mégis az oktatási költség csak 2868 írtra ment fel. Az iparegyesület országos nevéhez mél­tón járt el, midőn nem csak a fővárosban lépett fel — mint mozderő — az iparis­kolák ügyében , hanem vidéken is. De, hogy itt kellő eredmény nem kísérte fellépését, az a közönség — közügyek iránti — fá­sultságából magyarázható ki. Nincs tudomásunk arról, hogy megyénk valamelyik mezővárosénak hatósága fel volt-e szállítva, de ha fel volt, és az illető elöljáróság még sem tett ez ügy érdekében egy lépést sem : e felett méltán bámulnunk lehet. Oly kedvező helyzetben mint Békés­­megye — az oktatási ügyet tekintve — ha­zánk kevés megyéje van. Szarvason nyolc osztályú gymnasium — mely hogy lyceum­­má alakíttassák át, a megye és esperesség, közös érdeke — és egy kétosztályú magyar fielemi iskola van ; Csabán és Békésen al­­reálgymnasiumok, s ezeken kívül megyénk minden községe el van látva — ha nem is kellő mennyiségben — népiskolákkal. Mél­tán elbámulhatunk, hogy Békés megye, hol oly könnyű szerrel és olcsón juthatna a nagy közönség ipariskolákhoz — egy váro­sában sem létesült eddigelé egyetlen egy ipariskola. Szeretjük hinni és reményleni, hogy Bé­kés megye mezővárosainak közönsége fel fogja tudni használni a kedvező körülmé­nyeket, és hogy már az ipariskolák létesí­tése csak idő kérdése. Gyula, jan. 20. Csak néhány hónap választja már el kormá­nyunkat, hogy az ország azon átalános közóhajtá­sának eleget tehessen, miszerint a közigazgatás a törvénykezéstől végkép elkülöníttessék. Kormányunk e nagy kötelessége érzetében, jól­lehet még a törvényszéki és járási kir. bíróságok székhelyei végleg a törvényhozás által meg nem állapíttattak, a 25-fős bizottság által elfogadott ala­pokon azon reményben, hogy azok a képviselő­­háznál sem fognak nagy változtatást szenvedni, már felhívta a megyéket, hogy a kir. törvényszé­kek és járási bíróságok helyiségéül szolgálandó épületek tekintetében nyilatkozzanak; jelesen, hogy vannak-e a megyék és városok birtokában oly, a célnak megfelelő épületek, melyek ingyen, vagy a méltányosságnak megfelelő örök árért, vagy tar­­tós­ idejű bér mellett a kincstár birtokába bocsát­hatók ? Az igazságügyi ministeriumnak a 1. év 1-ső nap­ján aláirt ez érdembeni a megyékhez intézett meg­kereső levele, midőn e sorokat írjuk, rendszerinti első alispánunk gondoskodása szerint, hihetőleg már minden megyei községek elöljáróinak kezéhez ju­tott oly célból, hogy ez érdemben a járási főszol­­gabirák elnöklete alatt képviselői üléseket tartván, ott ezekre nézve szabatosan körvonalazott megál­­apodást hozván létre, s azt írásba foglalva, a já­rási tisztviselők, esetleg a községek választott kép­viselői az ez érdemben január 30-án Gyulán tar­tandó központi bizottság előtt ezzel együtt jelen­hessenek meg; mely bizottság hivatva van e te­kintetben a közelebb tartandó bizottmányi közgyű­­ésre ez érdemben a ministériumhoz felterjesztendő javaslatot elkészíteni. Nem kételkedünk, hogy e tekintetben a járási bíróságok székhelyeiről kitűzött községek, felismer­ve azon nagy előnyöket, melyet az által nyernek, hogy jövőre járási székhelyeiken nemcsak a köz­­igazgatás, de törvénykezési és telekkönyvi szüksé­geikben ott együtt találhatják bíráikat, nem ké­­sendenek a kormány felhívásának olykép felelni meg, hogy méltányos és áldozatkész ajánlataik ál­tal is ezen bíróságoknak kebelükben mielőbb leen­dő felállíthatását megkönnyítve, lehetővé tegyék , mert teljesen osztjuk a megye bizottmány közelebb múlt ülésében kimondott azon nézetet, hogy né­pünknek egyenesen érdekében van, hogy a mos­tani közigazgatási járási székhelyeiken találják fel egyidejűleg törvénykezési és telekkönyvi bíráikat is; miből kifolyólag a járási községeknek csak is olyatén intézkedéseit helyeselhetjük, melyek ezen a megye által kimondott elvnek megfelelőleg jár­nak el határozataik hozatalában.

Next