Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-03-26 / 25. szám
Harmadik évfolyam: Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyvkereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési dijak és reclamatiók küldendők. bek: 25-ik szám. Gyula martius 25-kén 1871. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. ■ Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébet tér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 Korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldhetnek "Vissza, 1871-ik év második negyedére. A folyó év első negyede végéhez közeledvén, ez alkalomból lapunkat a t. közönség szives pártfogásába ajánljuk, felkérvén különösen évnegyedes előfizetőinket, hogy megrendeléseiket idejekorán megújítani szíveskedjenek. Az előfizetési pénzek beküldésére a postai utalványozást — mint célszerű módot — ajánljuk. Előfizetési feltételeink lapunk homlokán olvashatók. B.Csaba márc. 20. Tisztelt szerkesztő úr! A közoktatási törvény cikkely előnyeit úgy, mint hátrányait, legvilágosabban a gyakorlat tünteti fel. Teszi is ezt, mégpedig a leggyászosabb eredménnyel a felekezeti néptanítókra nézve. Eddig, mert talán nem vettük észre, úgy voltunk meggyőződve, hogy a nevezett törvény csupán csak áldást rejt méhében, de nagy meglepetésünkre, tapasztalni kénytelenithetünk, hogy az áldás mellől az átok sem hiányzik. Ez az átok megsemmisítéssel fenyegeti a felekezeti néptanítókat s a népnevelést, mivel a néptanítók ügyével elválaszthatatlanul össze van forrva, gyökerében támadja meg. Sajnos, de tagadhatatlan, hogy az 1868. 38-ik törvény intézkedik arra nézve, hogy azon esetre, ha valamely hitfelekezet iskoláját községivé válváltoztatja, mi történjék a felekezeti tanítóval? A törvénynek eme hiányosságában rejtőzködik a vihar magva, mely ha egész dühvel kitör, a felekezeti néptanítókat kérlelhetlenül elsepri, a népnevelés sikerét pedig nagy időkre kétessé teszi. Ezen szilárd hitemet még azon ministeri utasítás sem ingatja meg, mely e tárgyban, két évvel ezelőtt, az iskolaszékek számára kiadatott. Igaz, hogy ebben az áll, hogy az iskola jellegének megváltoztatása esetére, a felekezeti tanító vagy átveendő, vagy nyugdíjazandó, vagy bármiképpen eltartandó , de a vigasz legvékonyabb sugara is eltűn, mihelyt számításon kívül nem hagyjuk, hogy a miniszeri rendeletben ajánlott átvétel sok esetben kivihetetlen s legtöbbször a nép változékony természete miatt, bizonytalan, hogy a nyugdíj mekkoraságáról s az eltartás minőségéről a miniszeri utasítás hallgat. Az ily félszeg intézkedések folytán ne csudálkozzunk azután, ha a nagyharsányi iskolai szék Baranyában, a ministeri intézmény értelmében hitt eljárni akkor, midőn a 26 évig híven működött felekezeti tanítót át akarta ugyan venni, de altanítói minőségben, felekezeti fizetésének pedig csak háromnegyed részét kívánván levonni. Az önérzetében érzékenyen sértett tanitó oda hagyta meggyaláztatása helyét; a nagyharsányi iskola pedig máris issza az ebből támadt viszálykodás keserű levét. Egy másik baranyai község meg oly nyomorult nyugdijt rendelt a kimustrált felekezeti tanitónak, mely egy béresnek is kevés volna. Már csak ez a két példa is bőven mutatja, mi sors várakozik a fel. néptanítókra s minden bizonnyal a népnevelésre, ha a baj idejekorán az illető helyen nem orvosoltatik. Több néptanítóegylet, a maguk s a népnevelés érdeke feküdvén szivükön, nem késett petitióikkal jelezni a törvényhozó testületnél a 38-ik törvénycikk hiányosságából okvetlen származó veszedelmet. Ugyan e célból intézett a b.-csabai tanitó-egylet is kérvényt a képviselőházhoz. A kérvény szövege szóról-azóta ez : Mélyen tisztelt képviselőházi Az 1868. XXXVIII- ik t. c. 26 §-a azt mondja, hogy a külön felekezeti iskolák közös iskolává alakithatók, melyre a törvény mindazon rendeletei kiterjesztetnek, ame ly ti A. Báró Eötvös József emlékezete. *) (Fölolvastatott Pozsonyban, 1871. mártiusban.) Még mindnyájunk szive sajog a fájdalomtól, még mindig nem tudjuk megszokni a szenvedett oly igen érzékeny veszteséget, mely halhatatlan Eötvösünk elhunytában ért bennünket. Mi volt Ö nekünk?! Feleljenek a könyek, melyek nagy halottunk sírját öntözik; feleljen életpályája, mely hervadhatlan babért biztosit mindörökre nevének. És feleljen a történelem, mely midőn közelmúltunk s jelenünk eseményeit örök lapjaira iktatja, a késő nemzedék előtt is a polgári érdemek példányképe gyanánt emlitendi fel az önző korból Eötvöst. Önök, kik gyászos, de sok tekintetben mégis kellemes feladatommá tevék, hogy közös halottunkról a kegyelet hangján megemlékezzem, nem kívánhatják tőlem a veszteség ecsetelését. — A való fájdalmat csak érezni, leírni nem lehet. — Az ő igazi hazája — azt hiszem — a szív, honnét ha szavakba öntjük, elvész, elenyész, mint az idegen égalj alá került növény. — Engedjék meg önök inkább, hogy csupán az életrajzi adatok elsorolására szorítkozzam. Budán, melyet hongyüléseinken 3-szor képviselt, pillantá meg először a napvilágot 1813. sept. 3-án. —• Alsóbb tanulmányait részint magán — részint nyilvános tanulóként Ercsiben, hol most örök álmát alussza és Budán végezte. — A bölcsészetet és törvénytudományt 1826—1831. a pesti egyetemen hallgatta s ügyvédi vizsgálatot itt, Pozsonyban tett 1833-ban, hol az országgyűlésen is részt vett. — Nyilvános pályája fehérmegyei aljegyzőséggel kezdődött; 1835-ben az udvari kancelláriánál nyert alkalmazást, ugyanott 1836-ban fogalmazói állomást. A következő évben az eperjesi kerületi tábla közbirája lett. S ez képezi közhivatalnokoskodása első időszakát. írói pályáját 17 éves korában kezdé s 22 éves korában már, 1835-ben nehány fordításáért és színműveiért a magyar akadémia levelező tagul választá. Tudta ö, hogy „e koszorú neki nem jutalmul, hanem a remény jeléül adatott.*);“ s az ifjúnak nemes dicsvágya lett e remények igazolása. Ezért, ismeretei gyarapítására, 1836—37-ben beutazá az általa különösen kedvelt Svájcot, továbbá Német- Alföldet, Német-, Francia- és Angolországot. Ez utazás már a következő (1838) évben meghozta gyümölcsét; ekkor adta ki ugyanis „Vélemény a fogház javitás ügyében“ cimü röpiratát, melyet tanulsággal olvashat ma is minden e tárgyról gondolkozni szerető egyén, s mely ezután kezdődött írói fényes pályájának első, határozottan nevezetes terméke. — Reform-terve viszhangra kelt a honatyák keblében is, kik őt 1840-ben a börtönügyben kiküldött bizottság tagjává nevezték ki. — De még nagyobb hirre emelte öt regénye : „A Karthausi“, mely a Budapesti árvizkönyv“-ben jelent meg 1838—41-ben. Még be sem volt fejezve közlése, midőn a gyönyörű képzeleterővel, gondolat mélységgel, kicsinységektől tisztán ment művéért az akadémia öt 1839-ben tiszteletbeli tagsággal jutalmazta meg. — E regény többi, akkor létezett társai közt, gyémánt volt a kavicsok között. Talán túlnyomó benne a bölcselmi eszmélkedés; talán a leírások néhol hosszúra terjedtek; s ezért felületes emberek még e könyv mellett is unatkozhatnak; de oly szerencsésen ostorozza az emberi tévelyeket; oly megragadóan tárgyalja a korkérdéseket, hogy olvasóját nem csak tanítja anélkül, hogy professoroskodnék, de teljes szellemi élvezetekben is részesíti. — S magyar kortársai, kik eltekintve egy nehány jeles kivételtől, úgyszólván csak holmi Genoveva-féle „históriák“ olvasásához szoktak volt, Eötvös szellemének ezen — regényirodalmi — pályáján szerintem — legnagyobb szüleményét nem értették meg; s egy még ki nem forrott ifjú nagyszerű kezdeményéül tekinték.*) — Voltak, kik német befolyást ismertek föl művén; igaz, Eötvös — mint ki 1835. táján maga is előszeretettel forditgatta Goethet stb. nem ment egészen annak hatásától; mert hiszen lehetetlen, hogy a lángelmék müve némi kinyomatot ne szerezzenek kedélyünkön s hogy mintegy önkénytelenül ne osonnának olykor saját eszméinkbe, — de Eötvöst talán épen „Karthausi“ájában lehet legkevésbé efélével vádolni, — akármit mondjanak is azok, kik Goethétől „az ifjú Werther szenvedéseit“ olvasták. *) Kegyeletünk adóját véljük leróni nagy halottunk irányában, midőn e cikknek lapunk hasábjain tért nyitunk. B. Eötvös József megyénkbeli birtokos és a megyei bizottmány tagja is volt, s igy kétszeres okunk van arra, hogy emlékének Békésmegye közlönye is szenteljen tért, mely megye a megdicsőültet több tekintetben a magáénak vallja. Szerk. *) Eötvös saját szavai a magyar akadémiában 1866. ápril 9-én. *) Csengery: „Magyar szónokok és státusférfiak.“ Pest, 1851—206. lap. i