Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-11-19 / 93. szám
Harmadik évfolyam, 93-ik szám. Gyula november 19-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési dijak és reclamatiók küldendők.BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvételnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten , Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettel 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. —Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész evre fél „ negyed „ Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. A szolgabiró. Gyula, 1871. nov. 19. A közigazgatás terén az ország első helyén áll szerintünk a felelős belügyminister, második helyén a felelős alispán, harmadik helyén a felelős szolgabíró. Közelebbi cikkünkben igyekeztünk felmutatni azon álláspontot, melyet szerintünk az uj megye alispánjának el kell foglalni, hogy törvény kivánta feladatának a megye és a haza jól felfogott érdeke s felvirágoztatása s a kellő rend óvatos fentartása végett elfoglalni kell, s azon egyéni jellemszilárdságot, melylyel, hogy feladatának megfelelhessen, bírni a szükségkép mellőzhetlen; most megkisértem összefoglalt rövidséggel elmondani azon teendők sorozatát, melyek a megyei szolgabirótól megkívántatnak, igazolására annak, hogy egy szolgabirótól, ki hivatva van a közigazgatás egész gépezetét a végrehajtás keretébe vezetni, s e tekintetben önállólag is intézkedni, nem egyedül az erélyesség, de valóban törvénytudományi készültség, jártasság is megkívántatik, és pedig nagyobb mértékben, mint egy társbírósági ülnökben, kit a többség netaláni botlásában helyreigazíthat, és ezt annyival inkább tesszük, mivel némelyek a közelebb tartott megyegyülésen ez iránt tagadólag hangosan nyilatkoztak. Ki a közigazgatás körében csak némi tájékozottsággal is bir, nem tagadhatja, hogy ha annak az alispán feje, úgy a szolgabiró oly keze-lába, mely nélkül amannak minden intézkedése meghiusittatik, s eredményt fel nem mutathat. Nem kételkedhetik erről az, ki csak némileg is figyelme tárgyául tette azon sokoldalú kötelmeket s teendőket, melyekkel a törvény és törvényes gyakorlat a szolgabirákat felruházta; megkísértjük azt főbb vonásokban előadni, hogy e hivatal fontossága most a választások előestéjén tiszta világosságban álljon előttünk. Az 1871. XLII. t. c. 61. §-a szerint ő a járás első tisztviselője, s mint ilyen felügyel a hatósága alatt álló községekre, gyakorolja azon jogokat, és teljesiti azon kötelességeket, melyeket a törvény és szabályrendeletek reá ruháznak; — ebből kifolyólag : 1- szer. A községi ügyekre nézve felügyel, hogy az 1871. évi községi törvény értelmében, azok önkormányzatukat szabadon gyakoroltathassák, s hogy a községi vagyon kellőleg hasznositassák s kezeltessék; s ezek tekintetében valódi ellenőrséget kell hogy gyakoroljon. 2- szor. Ugyancsak ő ügyel a községi árvák jogaira s vagyonára, hogy azok a megyei szabályzat értelmében kezeltessenek, s általában a járásában levő községi gyámok eljárását ellenőrizni hivatva van. 3- szor. Iskolai és nevelési ügyekben a hitfelekezeti és községi egyháztanácsot törvényes intézkedéseikben gyámolitani, s a nevelési ügy hátrányára mulasztást tanúsítók ellen az 1868. XXXVIII. t. c. értelmében a bírságokat behajtja, — s a vallási rendőrséget a vallás szabad gyakorlásának háboritása esetében az 1791. 26. t. c. értelmében gyakorolja, 4- szer. Kereskedelmi ügyekben az 1868. VI. t. c. értelmében hozzá utasitottakat foganatosítja; a köréhez tartozó iparjogosultságokat, engedélyeket, az illetők meghallgatásával, a törvény értelmében kiadja, — az ipar háboritók, úgy jogosulatlan iparűzők felett első folyamodásilag határoz; a mértékek, árszabások hiteles voltát ellenőrzi, a gőzgépek s kazánok tökéletessége s helyiségei felett közbiztonság tekintetében gondozni köteles, 5- ször. Az országos közgazdászat tekintetében a földmivelés, erdészet, vadászat, halászat körében a törvények s felsőbbi rendeletek értelmében eljár, s első folyamodásilag ezekben a rendőrségi törvények s hatósági szabályok értelmében határozatot hoz. 6- szor. Az országos, megyei, közlekedési és határutaknak, nemkülönben az azokon levő hidaknak jó karbant tartásáról gondoskodni köteles, s e tekintetben a megye mérnökét ellenőrzi; a közmunka körében az 1844. 18. t. c. értelmében eljár, s az elöljáróságot a nép érdekének megfelelőleg ellenőrzi, s a munkák pontos és szabályos teljesítésére felügyel; valamint az 1868.t. Mikor én újdondász voltam. (Őszinte vallomás.) Hogy esett hogy nem esett, felcsaptam ideiglenes újdondásznak egy vidéki elterjedt napilapnál. Könnyen vettem az egész dolgot, hisz van-e valami könnyebb annál, mint leírni a megtörtént apró kis dolgokat egyszerűen, úgy ahogy a hűség és világosság megkívánja. Ez ép nekem való lesz — gondolom a szerkesztő felhívása folytán — nekem, ki ha „el is követtem“ valamit eddig, az mind olyan ephemer apró história volt, mint csak egy újdonság, mely már másnap a feledékenység nyugalmas csendjébe boldogul át. Ily nyugalmas gondolatokkal foglaltam el az első nap, apró papír szeletekkel behintett asztalomat a szerkesztőségben, — s mindjárt meg is kezdem magasztos hivatásom gyakorlatát, lefirkantván a látott vagy hallott apróságokat. A rovat szerencsésen megtelt; — bagatell az egész! Jövök másnap, és jönnek tollamból ismét az újdonságok, had de rovatom még elnyelne négy-ötöt, — s nincs, épen nincs tárgy! Mit tegyünk ?! A rendőrség le van hordva (napi tárgy); a „germanizáció“ szerepel (napi tárgy)írjunk egy hosszú „beküldetett“-et a rész kövezetről. Jól megy. Jövök fel harmadnap kissé elkésve. Kézirat kell... még pedig újdonság. A szerk. szánalommal hunyorog felém, s én kínosan pislogok Guttenberg templomának egyik angyalkájára, a borzas szedögyerekre, — ki renditletlen phlegmával várja a papirszeleteket. — Barátom szerk. tud-e valamit? De barátom szerk. nem tud semmit, hanem vigasztal, hogy legyek nyugodt, — szabad hazudni rogyásig! — Hazudni ?! — kiáltok elszörnyüködve — hazudni egy egész sereg okos embernek, — na ez nagyon fura! — Mit mondott barátom „hondász“ mit mondott? Kereplő szerk.-öm, az istenért ne kívánja, hogy megbámuljam! — Már mint mi okon, könyörgöm? — Nem tudom jól értettem-e; de mintha biztatásomért kifakadt volna... — Igenis szerk. ön hazugságot ajánl nekem; ön morális irányomból akar kilökni... — Hat ezer olló ... tehát miket eddig összeírt az ujdonsági rovatba, tán mind igaz? — Egy szóig! — Bám — bámu — bámulok ... — S ha hazudni fogok? — Kötelességét teljesítendi. Na engem megtettek — gondolám, s mit tehettem mást, megadtam magam végzetemnek, s írtam olyan tizenkét újdonságot, — melyből egy mákszemnyi sem történt meg. Másnapra már könyörült rajtam a pezsgő világ, s nehány dühös „beküldött“-özö, — mindössze is két mesét írtam, hogy megadjam rovatomnak kellő alakját. — Hajh de következtek aztán egymásután az üresebbnél üresebb napok, melyeken oh de hányszor sóhajték föl szent Demanx-hoz, mi közt furábbnálfurább meséket szokték ki tollamból. Megvallva,kezdett bántani a lelkiismeret; emlékezem rá, hogy mily örömet okozott nekem egy gazdáját vesztett tanyai kuvasz fel s alá száguldozása, s mint siettem a szerkesztőségbe, megirni ezt a ritka jelenséget, — oh mert ép e napon előre összeírtam vagy három számra való — hazugságot. S itt még ne könnyezz drága lelkem olvasó, mert még nincs vége a siralmas önvádnak, oh nincs vége! Képzeld el könyörgöm, egyszer csak kikoptam a hazugságokból. Ekkor már egy hónapos újdondász valók, valóságos Demanx, de annak rugalmassága nélkül, mert e folytonos „költés“ bágyasztá kedélyemet. Mit tettem hát? Egek a belső fájdalomtól, de töredelmesen bevallom, hogy loptam. Elővettem az öreg „Vasárnapi újság“ egy ré