Békés, 1872 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-06-30 / 13. szám
de ez érvek hamisak s csak azt érte el velők, hogy a rendezett tanács köpenyege alól nagyon kirívó alakban mutatá meg a községi forma idomtalan alakját. Csabán úgy állhat minden, a mint ön mondja, én nem is akarom kétségbe vonni, de evvel csak azt bizonyítja, hogy Csaba megél, halad, mint község is. Ami Csabán jó, még nem következik, hogy Gyulán is az lesz, és mint a tapasztalás igazolja, nem is jó. Mi azon után, melyen Csaba halad, hátramegyünk, pusztulunk. S ha egy kissé elfogulatlanul ítéljük meg a helyzetet, Csabát nem haladása tette versenytársunkká, hanem mi süllyedünk. És ha csakugyan megmaradnánk a községi forma mellett, melynek ön oly hűséges harczosa, de a mi által polgárságunk élő szegénységi bizonyítványát mutatná be az értünk érdeklődő világnak, — vájjon biztosithat-e ön minket arról, hogy földmives polgártársaink kiengednék magukat szorittatni a birói székről, mint ez Szarvason történt. Én nem hiszem, nekünk nincsen Tataynk. — És mert a valószínűség mellettem szól, — képzel-e ön ez után haladást ? A rendezett tanács létesithetésének a legnagyobb s döntő akadályát ön pénzviszonyaink nyomorúságában találta fel, s válaszában engem egyenesen a pénzforrások kutatására küld ki.— Állításaimat nem szoktam a levegőből kapkodni. Pénzforrásaink vannak, mert azok nélkül még ily község sem lehetnénk a milyen vagyunk, csak hogy mikor én a pénzforrásokra hivatkoztam, nem maradhatott el azon utógondolatom, hogy e pénzforrást okszerűen kell felhasználni, minden cseppjére lévén igen nagy szükségünk. S mi történik most e forrással: ügyetlen kezek száraz talajra vagy pocsolyába öntik a forrás vizét, hol aztán eltűnik, vagy a sarat neveli. — Tavaly városunk „rend és közbiztonság“ czim alatt költött 11,403 frt 78 kr. Mit látunk e roppant összegből? Látunk egy padlózott utat a vasúthoz két irányban, melyért minden érkező idegen kinevezett, s látunk ugyanezen irányokban kocsi közlekedésre szánt utféléket, melyek mellé azonban elfeledőnek mutató táblákat alkalmazni olyanféle magyarázásokkal, hogy ezeket híjják nálunk kocsi közlekedési utaknak a vasúthoz, mert táblák nélkül az egész valóságos rébusz. A kiadások minden tételében lehetne ily gáncsot találni. Pedig jó lélekkel merem állítani, hogy elöljáróink legjobb meggyőződésük szerint cselekvének. A rendszerben, a formában van a hiba. — Ide nem kell ám Mózes vesszeje, — a csodák ideje különben is lejárván, hanem igen is kell olyan ember, ki a forrás minden csepjének becsét felismervén, úgy használja azt, ott és akkor, ahogyan a hol, és amikor a kívánalmak követelik. Heverő tőkékről is tettem említést. Ilyen heverő tőke maga a város földbirtoka, mint ön is említi ma nagy része víz alatt áll. Egy városnak sokkal inkább kezei közt vannak az eszközök, mint egyes birtokosoknak, melyekkel az elemek hatalmát megtörje. Vizmentesiteni kell a földeket s az évi jövedelem ez ága ötszöröződni fog. Városunk jövedelme a földbirtokból a múlt évben 7781 frt 60 kr volt. A fövényesi pusztára az egésznek *1? részére már kezdik alkalmazni a vizmentesitő eszközöket, az erre előirányzott összeg 3000 frt s e terület évenkint középszámítással 5000 frtot fog jövedelmezni. — A képviselő testületi közgyűlésnek egy határozata meghagyja, elöljáróinknak hogy a téglaégetés ügyét felkarolva lendítsen valamit ez irányban, mely a jövedelmet is tetemesen gyarapítani fogná. Nem történt semmi. Közönségünk méregdrága áron veszi meg a rész téglát egyes iparűzőktől, kiknek ez vállalat, a várossal szemben igen hátrányos körülmények közt is, dúsan jövedelmez. Ott van a fogyasztási adó bérlete. A város fizetett már évenként e bérletért 20,000 frt, és igen szép jövedelmet produkált. Ma fizet 13,000 frtot, a forgalom aránytalanul nagyobbodott, s ma e bérletből még sincs jövedelem. Miért? mert albérlőnek van kiadva. Ügyes kezelés mellett e bérlet maga hozna annyi jövedelmet, mely a mostani tiszti fizetéssel s a cselédség bére s ruházata költségeivel együtt a rendezett tanács költségesebb tiszti- s nagyobb számú karának és szolgaszemélyzetének igen szép fizetést biztosíthatna. És hány félét lehetne még felhozni, és hány félét teremtenek egy ügyes ember által alkotott körülmények. Ön uram nem czáfolt meg, ön csak megerősített engem hitemben, hogy csak rendezett tanács mellett boldogulhatunk. Azt mondja a megyei gyámkodást csak névleg látja s én erre mégis nagy súlyt fektetek. Ön uram, — mint mondom — a sötétséghez van szokva, a világosságban nem lát. A „Bánom“ pusztát a Körösök legutóbbi áradása elboritotta, a kár 180,000 frtra van becsülve. Néhány nappal előbb tizedrésznyi költséggel meg lehetett volna az ártól menteni. A miniszter épen e néhány nappal, tehát még idejében kérdezősködött — Pestről — a víz állása felöl, sem nem válaszoltak sem nem tettek semmit. A miniszter nyugtalankodott, néhány napra sürgöny utján tudakozódott. Erre aztán feleltek bizonyos haditudósitáshoz hasonlóan, hogy nem nagy a baj, — és abban az órában szakadt ki a Körös-gát, s még aznap elborta a gyönyörű terméssel megáldott földet. A miniszter aggódva kér tudósítást Pestről, s mi a városunk központjától alig negyed órányira történt veszedelemről mit sem tudunk. Nekünk, mint községnek most sincs, s ha az maradunk nem is lesz rendőrségünk, hanem ez után is a megyei rendőrség fog működni, a mi ügyeinkben is. Nem theoria ez uram, nem névleg áll ez, hanem a szomorú való bizonyítja. Nekünk rendőrségre van szükségünk, rendőrségre, melylyel mi rendelkezünk, mely vagyonunk s biztonságunk felett őrködnék, melyet mulasztás esetében minden perczben felelősségre vonhatunk. S ha átlátjuk ily rendőrség szükséges voltát, sürgetnünk kell a rendezett tanács életbeléptetését, mert rendőrségünk csak ez esetben lehet. Aztán igaz ám az is, hogy több szem többet lát. Ha község maradunk negyvennél több képviselőnk nem lehet, míg ha rendezett tanácsú várossá alakulunk 200-an tanakodhatnak a legjobb módozatok felett, melyek haladásunkat biztosítandják. A napokban egyik közelismerésben részesülő polgártársammal beszélgettünk a rendezés ügyéről. Hanem valóban szomorú tapasztalásra jutottam. — Az országos politikai elveket akarják képviseltetni a polgármester s a tisztikar által, s elejtik a rendezett tanács eszméjét inkább, mint pártjuk egyik tagját a polgármesteri teendők lelkiismeretes teljesítése által népszerűségétől megfosztani vagy azért átengedni a másik pártnak. Valóban szomorú dolog, s nagyon tévesztett politika. Hiszen polgárságunk az országos politikai elveknek szabadon adhat kifejezést a képviselőválasztás tényében, minek azt átvinni a községi ügybe? ezzel csak a keserűséget neveljük, pedig a nyugalomra bizony nagy szükségünk van. Különben kövessen a polgármester, mint ember bármily politikai hitvallást, — mint polgármesternek párton felül kell állania. Aztán ha kötelességét úgy teljesiti, hogy általa a jók elismerését kiérdemli, bizonyára nagyon is bő elégtételt fog találni a profanum vulgus elégedetlenségével szemben. Válaszom még önnek uram ennyiből áll: ön nagyon kicsinyes, hanem ez természetes is, hiszen ön oly ügyet védelmez, oly rozzant elavult intézmény mellett kardoskodik, melyet a haladó korszellemmel szemben egy Cicero védelme sem lenne képes fentartani. Azt mondja, hogy rendezett tanáccsal sem leszünk ám vármegye, — én meg azt mondom, hogy nem is akarunk. S hogy továbbá, ha majd a bíróság alatt megjavulnak ügyeink nem bánja, ha főispánt választunk is. A természetben s a benne mozgó közéletben nincs ugrás. Ott a helyes közép uton polgármestert kívánnék városunk élén látni A nagyobb fizetés húzásában sem lát semmi biztosítékot ügyeink jobbra fordultához. Egy ócska kabátot ha be akarunk cserélni egy ujjal, melyben asztán tisztességes helyen is megjelenhetünk, bizony kell az újra még három annyit fizetni, mint mennyit az ócska ér. 1800 frtért különb emberek concurralnak bármely állásra mint hacsak 600 frt van ígérve, az a kor meg már elmúlt, hogy tisztességért szolgáljunk. A czimre nézve megjegyzem hogy nagyon szomorú dolognak tartanám, ha polgármester mellett városi közügyünk csak annyiban változnék, hogy első elöljárónkat biró helyett polgármesternek nevezhetnék. Különben biztosítom (?) urat, hogy minden cafrangnak határozott ellensége vagyok. — Kapkod mint a vizbefuló a szalmaszál után, mert gyengeségében a csolnakot megragadni már képtelen. Arra kellett volna önnek inkább felelni, amit a megyei törvényszék eshető elviteléről mondtam. Azon kifejezését pedig, hogy az irodalmi illem határát túlléptem, s talán személyeskedésre is tértem volna, engedje meg visszautasítanom, avagy mutasson fel egy szót, mely ez állítását igazolhatná. Én az ön kedvencz eszméjét a községi formát támadtam meg, vagy talán annyira össze van ez eszmével nőve, hogy midőn azt akartam agyonütni az ön feje fájt bele. Ennyit válaszul. Ismételve: szabad önálló községgé kívánnám városunkat emelni, s mert ezt csak rendezett tanácsforma mellett képzelem elérhetőnek, legyen városunk rendezett tanácsú város, — az alkotmány csak az első, a község szabad, önálló igazgatása pedig a második lépés a szabadság felé. Pedig a szabadságot mindnyájan imádjuk. Időm nem engedi, hogy nézeteimet bővebben fejthetném ki, különben is elvárnám, hogy olyan emberek karolnák fel ez ügyet a sajtóban is, kiknek döntő befolyásuk van s lesz az intézkedéseknél. Részemről, — épen elfoglaltságom miatt — ez ügyhöz aligha szólhatok többet. Annyit még utoljára megjegyzek, hogy én önt uram ismeretlenül is tisztelem, mert a meggyőződés embere, csak hogy meggyőződése rész, és a tévedések édesanyja a rész meggyőződés. Igen tudnék örülni ha ön ezek után feltétlenül s őszintén mondaná, velem, hogy „Éljen a rendezett tanács.“ Kratochvill Gyula. Nagyvárad junius 21. 1872. T. Szerkesztő ur! Az emberi jellemet alant és fent azon nemes tényekből lehet leginkább fölismerni, melyeknek indoka a nemes, a részvevő szívben gyökerezik. Midőn gr. Wenckheim Krisztina ö méltóságának nagyszerű alapítványairól olvastam, melyeket boldog egybekelése ünnepélyének emlékére tett, még jobban meggyőződtem azon igazságról, hogy hazánkban a nagylelkűség példáival mindig fogunk találkozni, s hogy különösen az áldott lelkű honleányok sorából mindig fog kiválni oly Istentől megáldott teremtés, ki a nyomorgók szemeiről a keserves könyeket gondozó kezeivel letörülni fogja. Nemével a legigazabb meghatottságnak tartottam kezemben a lapot, melyben a fentirt nagyszerű tényről olvastam. A nemes, a fenkölt lélek tehát mindenelött az árvákra tekintett. A világon nem lehet magasztosabb cselekedet. Ki az árvák könyeit törli le, — ki az elhagyatott kis teremtményeket megmenti a jövő siralmától anya helyett édes anya az, kinek jótékony kezeit az Isten bizonyára bő áldásával kiséri. Ki szíve nemessége — és nagyságáról a világnak ily lélekemelő bizonylatot mutat, nem lehet, hogy még itt e földön boldog ne legyen. Mert a kis árvák hálakönyei és imái utat törnek az Istenhez, a világ erkölcsi föltevése soha nem ment odáig, hogy ebben csak kételkedni is mert volna. Az ártatlan szivek hálafohászai előtt kitérnek az angyalok is. Hogy e magasztos tett emlékére magam is kijelentsem áldó köszönetemet, eszembe jutott, hogy semmivel sem mutatnám ki határtalan hódolatomat inkább, mint egy kolduló „árva gyermek“ énekével, melyet Szatmár megyéből kerítettem, s melyet már régóta kincsként őrzök, hogy a „nyomorultak“ sziv életét jellemző s legközelebb kiadandó „Híres alakok“ czimü müvembe foglalhassam. Nem sokat tévedek, midőn állítom, hogy az egész világirodalomban sem tudok meghatóbb verset. Közzéteszem pedig azért, hogy ha valamikor valamikép a nemeslelkü grófhogy is elolvassa, örvendező lélekkel lássa, hány és hány ilyen zokogó keservet szüntetett meg az árvák sorsának enyhítésére tett nagyszerű alapitványával. A kis árva éneke. * Anyám, anyám, édes anyám, Árván hagytál engem korán. Jegyzéke a gyulai kir. törvényszéknél 1872. julius 1., 2., 3. és 4-én előadandó bűnügyeknek. Előadó Nogáll László biró. 621—872. Bagyó István és társai nyilvános erőszakoskodási tolvajlási ügye. 637—1872. Kardos János tolvajlási ügye. 632— Ietheni ügye.1872. Pap Lajos gyilkossági kisér 703—1872. Czik János és társai bűnügye. 635— 1882. Mistyuri Tamás és társai testi biztonságbani bűnügye. 633— 1872. Szőke Ferencz tolvajsági ügye. 627—1872. L. Nagy Imre tolvajsági ügye. 634— 1872. Tulkán Mihály és társai testi sértési bűnügye. 636— gi bűnügye.1872. Retzeli Gyebnár Pál tolvajság18—1872. ifj. Dávidházy István és társai tolvajlási bűnügye. 706—1872. Cs. Kis Sándorné nyilvános erőszakosság és izgatási bűnügye. 700—1872. Dániel Antal és társai betöréses tolvajsági bűnügye. Miért hagytál árvánkoráni? Anyám, anyám, édes anyám! .. Anyám, anyám, béna vagyok, Gyámoltalan árva vagyok. Miért hagytál árván, bénán? Anyám, anyám, kedves anyám. Anyám, anyám, nincs kenyerem, Nincs megszálló, jó emberem, — Nincsen ruhám, nincsen tanyám!.. Anyám anyám, édes anyám .. . Anyám, szidnak az emberek, Látod, rám se tekintenek, Ha ehetném, ha ihatnám ... Anyám, anyám, édes anyám ... Anyám, anyám, hideg szél iránt, S nincsen, aki adjon ruhát, Egy-egy rongyot sem tesznek rám . .. Anyám, anyám, kedves anyám!.. Anyám, anyám, oh nézd testem, Majd megtörik az Ínségben; Oh, jönnél le bár énhozzám! .. Anyám, anyám, édes anyám. Anyám, anyám, ha kényezem, S vérzik szivem, úgy érezem, Bánatomat megosztanám . . . Anyám, anyám, kedves anyám!.. Anyám, anyám, Isten földje, Mért nem fogad a keblébe? Ott boldogan nyugodhatnám . . . Anyám, anyám, édes anyám! . . Anyám nem jösz segíteni? Jero kőnyom letörleni! Hozzád sírba vágyakoznám, Anyám, anyám, kedves anyám!.. Ember György n.váradi képezdei és főelemi tanár. Újdonságok. — Lapunk mai száma ez évnegyedben utolsó lévén kérjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, előfizetéseiket minél előbb megújítani, és a lapot másoknak is kegyes pártolásukba ajánlani, hogy a jövő szám nyomatása iránt kellő időben tájékozva legyünk és a szétküldésben fenakadás ne történjen. — Képviselő választásunk e hó 24-én ejtetvén meg, azon nal a választók már korán reggel kezdtek az előre kitűzött helyekre gyülekezni; a balpárt Beliczey István úr házához, a jobbpárt pedig a városházának átellenében fekvő Czégényi-féle házhoz. Az ajánlás megtörténte után kezdődött a szavazás, mely délig mindkét párt részéről csekély különbséggel egyenlő számban folyt, ekkor azonban a jobbpárt szavazói leszavazván, legnagyobb részben hazaoszlottak, míg a balpárt azt délután 4 óráig folytatá. Ekkor szavazó már nem jelentkezvén a választási elnök a szokásos felszóllitást terén, tiz percnyi várakozás után pedig kihirdeté az eredményt, mely szerint a bejegyzett 1905 választó közül a balpárt jelöltje Beliczey Rezsőre 1196, a jobbpárt jelöltje Hajóssy Ottóra 555 szavazván, Beliczey Rezső Gyula városa országgyűlési képviselőjévé kiáltatott ki, — 154 nem szavazott. — Szavazás után