Békés, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-05 / 1. szám
1-ső szám./ ö / Második évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, V- főtér, Prág-ház. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. —• NyiIttér Garmondsora 10 kr. Gyula január 5-én 1873. -------------A Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft V . A b.-csabai evang. egyház és a csabai kaszinó. A csabai kaszinó közelebb megtartott közgyűlésének egy nevezetes tárgyára kívánjuk a közfigyelmet irányozni. A csabai kaszinó tagjai Kazinczy születésének évszázados emlékét egy hazafias ténynyel ünnepelték volt meg, azzal, hogy Kazinczy-alapítvány, czim alatt 600 s nehány irtot tettek össze, oly czélból, hogy annak kamataiból a csabai reáltanodában a magyar nyelvben kitűnő tanulók dijaztassanak. Ezen alapítványról oklevél szerkesztetek, mely az alapítvány czélját, a tőke mikénti kezelése módját körvonalazván, az alapítvány kezelésével a csabai kaszinót bizta meg s kikötötte, hogy a gyermekek díjazását a kaszinó, küldöttei által, a tanárokkal egyetértve intézze. A kaszinó ezen alapítványi tőkét a helybeli ev. egyháznak, illetőleg a presbyteriumnak ajánlotta fel kamatozás végett, egyszersmind küldöttei által az alapítvány czélját a díjak kiosztásának feltételeit s módozatát a presbyteriummal kezelte. A presbyterium úgy a tőkét kamatoztatás végett elfogadta, mint az alapítványi okmányban a díjazás körüli eljárás módozatait elfogadta, s az egészet jegyzőkönyvbe vezette. Azonban a presbitérium iménti tényével ellenkezőleg csakhamar a kaszinót a vizsgák határnapjáról, vagy nem kellőleg, vagy épen nem értesítette, a díjazást pedig a kaszinó mellőzésével eszközölte s legfelebb ha a kaszinó küldötteit arról mint máig megtörtént dologról értesítette. A kaszinó ezt természetesen rész néven vette annyival inkább, mert az alapítványi okmányban határozottan kiköttetett, hogy a kaszinó a díjazásba befolyjon miben maga a presbyterium is jegyzőkönyve tanúsága szerint, megnyugodott volt. Üzenetek, jegyzékek váltottak ez ügyben, mind hasztalan, a presbyterium kinyilatkoztatta, hogy az egyház autonómiája nem engedi, hogy idegen testület az egyház belügyeibe — a reáliskola az egyház felügyelete alatt áll — befolyjon! Ez a kérdés merült fel a kaszinó közelebbi közgyűlésén ki tudná hanyadikszor, a választmány véleményes jelentése folytán, miszerint miután a presbyteriummal az ügyet elintéznie újabb kísérletek után se sikerülvén, a választmány azon véleményét fejezte ki, hogy az alapítványi tőke, melynek kamatait a presbyterium nem is szolgáltatja ki a kaszinónak, hanem abból a díjazást önkényesen maga eszközli, az egyháztól visszavétessék és kamatai hason célra ugyan, de más tanintézetnek ajánlhassók fel. Ezen véleményt az ingerült gyűlés azon módosítással fogadta el, hogy a tőke visszavétetvén, a kamat egyelőre, tőkésittessék. Erre az ügyre kívántuk a közfigyelmet irányozni, mely valóban ritkítja párját. Nem hisszük, hogy akadjon hazánkban még egy másik egyház, vagy — is jobban presbyterium, vagy még jobban — mert a capite foetet piscis — akadjanak egyházi elöljárók, ki. hasonló esetben, hasonlóul cselekedjenek. " Az egyház autonómiáját féltik az urak s a'miért nem féltették akkor, midőn az alapítványt elvállalták? az autonómiát féltik egy kaszinótól! nevetséges, mintha a kaszinó hatóság, állam volna s in specie a csabai kaszinótól, mely nagy többnyire protestánsokból áll, az automiát féltik, ha önkénytelen eszünkbe jut azon válságos idő, midőn a magyar összes protestantismus autonómiája nagy veszélyben forgott, eszünkbe jutnak ezen emlékezetes időből bizonyos részletek, melyekkel a csabai egyház irányadóinak ily mérvű érzékenykedését összeegyeztetni meg valljuk sehogy se tudjuk, s mo it a kaszinó ellenében kelni védelmére az egyházi autonómiának olcsó dicsőségnek tartjuk. A presbyterium azt is ellenvetette, hogy a tanárok legjobban meg tudják ítélni, melyik gyerek érdemes a díjazásra. De hiszen nem is kívánja a kaszinó a díjazást másképen, mint a tanárokkal egyetértőleg gyakorolni az alapítványi oklevél is ezt rendeli. Tehát ezen érve sem áll meg a presbyteriumnak. A presbyterium önmagával következetlen egyébiránt pedig teljesen fonák eljárására nézve az autonómia féltése nem egyéb, roszul feltalált ürügynél és aligha tévedünk, midőn annak alapját nemzetiségi féltékenységben keressük s véljük feltalálni, amit szintén nevetségesnek mondanánk, ha komolyabb természetű nem volna. Magyarországban a magyar nyelv minden tanodában mint köteles tantárgy szerepel, s nincs jogosultabb törekvés mint az, mely a magyarnyelv tanításának sikerességét czélozza. Ha már most ezen törekvés ellen bárki által akadály gördittetik, az vét azon törvény ellen, mely a magyar nyelvet mint köteles tantárgyat kijelöli, sérti a magyar érzületet, mely cserében a legliberálisabb concessiokért, melyek hazánkban az idegen nemzetiségeknek tétettek, joggal megkövetelheti, hogy az állami nyelv ismeretének terjesztése elé senki gátat ne vessen e tekintetbeni eljárásáért Ezt a csabai presbyteriumról tudnia kellene, s ha már többsége szerint a magyar nyelv iránt különös vonzódást nem érezne is, kerülnie kellene ezt kimutatni,s mely hazafiasságát valóban nem a legjobb oldaláról tünteti fel. De hiszen az alapítók kívánhatták volna nem épen a magyar nyelvben való szorgalmat díjjazni, hanem a tudományokban haladást általában, nos hát a csabai presbyterium ez esetben is akadályozta volna a szorgalomnak az alapítók részérőli kitüntetését, a mint hogy kell vala cselekednie autonómiájának minden illetéktelen beavatkozástól való megóvása végett... Valóban bármelyik lehető oldaláról tekintsük a csabai presbyterium e tekintetbeni magatartását, azt minden esetben megrovandónak tartjuk. S van itt még egy másik alapítvány is, az u. n. Kosuth-alapítvány, melynek kamatai is a helybeli real-iskola tanulóinak díjazására szándékoltattak fordittatni. Sime TÁRCZA. Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. papnak önéletírása. Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. márcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. (Folytatás.) A kórház és a szegények háza számára már több év óta gyűjtöttem egy alapot Egy távoli jótevő 200 forintot hagyott végrendeletében ez intézetek számára. A közadakozási pénztár egy része mindig ide csatoltatott; de 1817-ben egy egyházi gyűlésen az ment határozatba, hogy a szegények számára öszegyüjtött alap szétosztassék a szegények között, mert— úgymond — senkinek sincs jogában az ő számukra adott pénzt elvonni tőlök. S igy az alap megsemmisült I.. Csak egy kegyadományi kassa áll fen 1776 óta, melyből a szegények és a koldusok körülményekhez képest évenkint kétszer vagy háromszor részesülnek. Az első osztályba tartoztak olyan szegények akik sem a templom ajtajánál, sem házról házra nem koldulnak. A második osztályba tartoztak olyanok, akik a templom ajtóban és a házakban koldulnak. A harmadik osztályba pedig olyanok, akik a templom ajtajában nem áldogálnak, hanem csak házról házra járnak kéregetni. Az első osztálybeliek mindég többet kapnak mint a második és harmadik osztálybeliek. 1776 óta a következő arányban részesültek jótéteményben: 1776-ban kaptak19-en Már most olvassa el bárki is Mayert párisi koldusokról, és vonjon párhuzamot a párisi és a szarvasi koldusok száma között, s kutassa: mert oly nagy ezek között a külömbség? Én nem vonok itt párvonalat Szarvas és más magyar városok között; rábízom ezt a hazafias gondolkodású statistikusokra. Midőn 1817-ben a reformatio három százados emlékünnepén gyűjtött kegyadományok elosztásáról volt szó, a fentebb említetteken kívül 27 személy jelentkezett. Midőn 1794-ben a gazdasági intézet épülete félig fel volt emelve, oly nagy hideg következett, hogy a kerti fák repedeztek. A Körösön semmiféle fát nem kaptunk. Ezt a körülményt úgy használtuk fel, hogy a megrepedezett és veszni indult fákat a szőlőkben felbecsültettük, a szegények által kivágattuk és téglaégetésre fordítottuk. Több mint 1050 fát vágattunk ki, 50 ember kapott mellette élelmet, és a tégla ki lett égetve. Azonkívül ennek még az a haszna is volt, hogy a szőlők megtisztultak a sok rész fától, miáltal a bor sokkal jobbá lett. Így valósult meg itt is, hogy a rósz évek a legjobb tanító évek azoknak, akik tudnak gondolkodni, és a tanultakat hasznukra akarják fordítani; végre hogy a szükség tesz bölcsekké, ha az ész szavára nem hallgatunk. Betegségeim, ezek okai és gyógyításai. Mikor még Pozsonyban tanultam, 18 éves koromban oly szédüléseim voltak, hogy napjában 29-szer is elájultam, és a schöndorfi utcán gyakran egyik oldalról a másikra tántorogtam, és a falhoz támaszkodtam, míg a paroxismusom elmúlt. Jó anyám üy döbbentő körülmények közt orvosi tanácskozmányt hívott össze, melynek eredménye az volt, hogy a tanulással fel kell hagynom, mivel nekem sohasem lehetend a szószékre vagy valami más hivatalba lépnem. — A tanácskozmány után dr. Pauer magához hivatott s bizalmasan ezeket mondá: úgy veszem észre, hogy betegségének egyik fő oka ruházatában van, amennyiben nyakától fogva egész a csizmáig mind nagyon a testhez stapad, azaz annyira szűk, hogy a vérforgást akadályozza. Vesse el a szűk ruhát, s talán megszülik a szédülés; amellett ne igyék egy hét alatt egyebet, mint gyökérbheát (decoctum), s ha fülei hangzanak, akkor többet igyék a szokottnál, hogy a vér lecsillapodjék és könnyebben forogjon. Ezen bölcs tanácsot tíz héten át követtem, s megszabadultam a felszédüléstől annyira, hogy 60 év alatt alig éreztem kétszer. Ez által figyelmessé lettem a házi szerekre. Debreceni diák koromban rühöt kaptam. Sehogysem bírtam tőle szabadulni. Végre gazdaasszonyom 17 krajcáron hozott valami kenőcsöt, egy Zagyva nevezetű borbélytól. Ezzel kentem be egész testemet, s egy pár nap alatt csakugyan elvesztettem a rühöt, de utána oly erős anginát kaptam, hogy majd megfultam. Elhivattam a híres Hatvani doctort, aki amint meglátta bajomat, rögtön kitalálta az okát. Egy chirurgus operálta a torkomat, melyből két nyíláson igen sok geny folyt ki. A sebhelyek most is láthatók a nyakamon, de legalább életem meg volt mentve. — Ez legyen intő példa a fiataloknak, hogy ne bízzák magukat értelmetlen asszonyok kenőcseire, melyek kisebb bajokat elháríthatnak ugyan, de nagyobbakat okoznak. Malencolikus bárgyúságból származott betegségemet már feljebb említettem dr. Józsa levelében. Ez a negyedik héten oly erőt vett rajtam, hogy nem tudtam enni, s a gyengeség miatt saját karomat sem bírtam felemelni. Az ételek iránti undoromat nem bírtam legyőzni, míg dr. Józsa azt nem tanácsolta, hogy borban főtt cukros körtét ízleljek. Ez visszahozta étvágyamat és egészségemet. Az úgynevezett nyakas körtét szerettem enni, s ekképpn jó orvosaim Józsa és Beyschlag segítségével magamhoz jöttem. (Folytatása köv.) 1777 ,» 18 „ 1778 ,n 1s, 1779 ,n 16 , 1780 , in 14 , 1781 „ ff 17 , 1782 „n 16 , 1783 „ ff 14 , 1784 „n 15 , 1785 „n 10 „ 1786-tól 1806-ig? a jegyzék elveszett. 1806-ban kaptak 49-en“4" 25 22| 1807 „ ff 26 , 15 — 1808 „ X ff 15 „ 15 — 1809 »» 17 * 21 — 1810" , it 15 „ 19 — 1811 „n 20 „ --- --1812 „» 15 ■ 15 — 1813 „ ff 12 , 17 -1814 .n 15 . 16 — 1815 B ff 18 , 18 — 1816 „n 16 « 7 — 1817 „ ff 15 , 12 — 1818 „ ff 18 „ 17 -