Békés, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-05 / 1. szám

1-ső szám./ ö / Második évfolyam.­­ Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, V- főtér, Prág-ház.­ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési­ irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdeté­si irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. —• NyiIttér Garmondsora 10 kr. Gyula január 5-én 1873. -------------A Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft V . A b.-csabai evang. egyház és a csa­bai kaszinó. A csabai kaszinó közelebb megtartott közgyűlésének egy nevezetes tárgyára kí­vánjuk a közfigyelmet irányozni. A csabai kaszinó tagjai Kazinczy szü­letésének évszázados emlékét egy hazafias ténynyel ünnepelték volt meg, azzal, hogy Kazinczy-alapítvány, czim alatt 600 s ne­hány irtot tettek össze, oly czélból, hogy annak kamataiból a csabai reáltanodában a magyar nyelvben kitűnő tanulók dijaztassa­­nak. Ezen alapítványról oklevél szerkeszte­tek, mely az alapítvány czélját, a tőke mi­kénti kezelése módját körvonalazván, az alapítvány kezelésével a csabai kaszinót bizta meg s kikötötte, hogy a gyermekek díjazását a kaszinó, küldöttei által, a taná­rokkal egyetértve intézze. A kaszinó ezen alapítványi tőkét a hely­beli ev. egyháznak, illetőleg a presbyterium­­nak ajánlotta fel kamatozás végett, egyszers­mind küldöttei által az alapítvány czélját a díjak kiosztásának feltételeit s módozatát a presb­yteriummal kezelte. A presbyterium úgy a tőkét kamatoztatás végett elfogadta, mint az alapítványi okmányban a díjazás körüli el­járás módozatait elfogadta, s az egészet jegy­zőkönyvbe vezette. Azonban a presbitérium iménti tényével ellenkezőleg csak­hamar a kaszinót a vizs­gák határnapjáról, vagy nem kellőleg, vagy épen nem értesítette, a díjazást pedig a kaszinó mellőzésével eszközölte s legfelebb ha a kaszinó küldötteit arról mint máig meg­történt dologról értesítette. A kaszinó ezt természetesen rész néven vette annyival inkább, mert az alapítványi okmányban határozottan kiköttetett, hogy a kaszinó a díjazásba befolyjon miben ma­ga a presbyterium is jegyzőkönyve tanúsá­ga szerint, megnyugodott volt. Üzenetek, jegyzékek váltottak ez ügyben, mind hasztalan, a presbyterium kinyilatkoz­tatta, hogy az egyház autonómiája nem en­gedi, hogy idegen testület az egyház bel­­ügyeibe — a reál­iskola az egyház felügye­lete alatt áll — befolyjon! Ez a kérdés merült fel a kaszinó köze­lebbi közgyűlésén ki tudná hanyadikszor, a választmány véleményes jelentése folytán, miszerint miután a presbyteriummal az ügyet elintéznie újabb kísérletek után se sikerülvén, a választmány azon véleményét fejezte ki, hogy az alapítványi tőke, mely­nek kamatait a presbyterium nem is szol­gáltatja ki a kaszinónak, hanem abból a díjazást önkényesen maga eszközli, az egyház­tól visszavétessék és kamatai hason c­élra ugyan, de más tanintézetnek ajánlhassók fel. Ezen véleményt az ingerült gyűlés azon módosítással fogadta el, hogy a tőke vis­­­szavétetvén, a kamat egyelőre, tőkésittessék. Erre az ügyre kívántuk a közfigyelmet irányozni, mely valóban ritkítja párját. Nem hisszük, hogy akadjon hazánkban még egy másik egyház, vagy — is jobban presby­terium, vagy még jobban — mert a capite foetet piscis — akadjanak egyházi elöljárók, ki­. hasonló esetben, hasonlóul cseleked­jenek. " Az egyház autonómiáját féltik az urak s a'miért nem féltették akkor, midőn az ala­pítványt elvállalták? az autonómiát féltik egy kaszinótól! nevetséges, mintha a ka­szinó hatóság, állam volna s in specie a csabai kaszinótól, mely nagy többnyire pro­testánsokból áll, az automiát féltik, ha­ ön­kénytelen eszünkbe jut azon válságos idő, midőn a magyar összes protestantismus autonómiája nagy veszélyben forgott, eszünk­be jutnak ezen emlékezetes időből bizonyos részletek, melyekkel a csabai egyház irány­adóinak ily mérvű érzékenykedését össze­egyeztetni meg valljuk sehogy se tudjuk, s mo it a kaszinó ellenében kelni védelmére az egyházi autonómiának olcsó dicsőség­nek tartjuk. A presbyterium azt is ellenvetette, hogy a tanárok legjobban meg tudják ítélni, me­lyik gyerek érdemes a díjazásra. De hi­szen nem is kívánja a kaszinó a díjazást másképen, mint a tanárokkal egyetértőleg gyakorolni az alapítványi oklevél is ezt re­ndeli. Tehát ezen érve sem áll meg a presbyteriumnak. A presbyterium önmagával következet­len egyébiránt pedig teljesen fonák eljárá­sára nézve az autonómia féltése nem egyéb, roszul feltalált ürügynél és aligha tévedünk, midőn annak alapját nemzetiségi féltékenység­ben keressük s véljük feltalálni, a­mit szin­tén nevetségesnek mondanánk, ha komo­lyabb természetű nem volna. Magyarország­ban a magyar nyelv minden tanodában mint köteles tantárgy szerepel, s nincs jogosul­tabb törekvés mint az, mely a magyar­nyelv tanításának sikerességét czélozza. Ha már most ezen törekvés ellen bár­ki által akadály gördittetik, az vét azon törvény ellen, mely a magyar­ nyelvet mint köteles tantárgyat kijelöli, sérti a magyar érzületet, mely cserében a legliberálisabb concessiok­­ért, melyek hazánkban az idegen nemzeti­ségeknek tétettek, joggal megkövetelheti, hogy az állami nyelv ismeretének terjesz­tése elé senki gátat ne vessen e tekintet­­beni eljárásáért Ezt a csabai presbyteriumról tudnia kellene, s ha már többsége szerint a ma­gyar­ nyelv iránt különös vonzódást nem érezne is, kerülnie kellene ezt kimutatni,s mely hazafiasságát valóban nem a legjobb­ oldaláról tünteti fel. De hiszen az alapítók kívánhatták volna nem épen a magyar nyelvben való szorgal­mat díjjazni, hanem a tudományokban­ ha­ladást általában, nos­ hát a csabai presby­terium ez esetben is akadályozta volna a szorgalomnak az alapítók részérőli kitünte­­­­tését, a mint hogy kell vala cselekednie autonómiájának minden illetéktelen beavat­kozástól való megóvása végett... Valóban bármelyik lehető­­ oldaláról te­kintsük a csabai presbyterium e tekintet­­beni magatartását, azt minden esetben meg­­rovandónak tartjuk. S van itt még egy másik alapítvány is, az u. n. Kosuth-alapítvány, melynek ka­matai is a helybeli real-iskola tanulóinak díjazására szándékoltattak fordittatni. S­ime TÁRCZA. Theschedik Sámuel, egykori szarvasi evang. papnak önéletírása. Ötven esztendős papi hivatalának alkalmából írva 1817. deczembertől 1819. márcziusig. Hátrahagyott német kéziratából fordította Zsilinszky Mihály. (Folytatás.) A kórház és a szegények háza számára már több év óta gyűjtöttem egy alapot Egy távoli jó­tevő 200 forintot hagyott végrendeletében ez in­tézetek számára. A közadako­zási pénztár egy ré­sze mindig ide csatoltatott; de 1817-ben egy egy­házi gyűlésen az ment határozatba, hogy a szegé­nyek számára öszegyüjtött alap szétosztassék a sze­gények között, mert— úgymond — senkinek sincs jogában az ő számukra adott pénzt elvonni tőlök. S igy az alap megsemmisült I.. Csak egy kegya­­dományi kassa áll fen 1776 óta, melyből a sze­gények és a koldusok körülményekhez képest évenkint kétszer vagy háromszor részesülnek. Az első osztályba tartoztak olyan szegények akik sem a templom ajtajánál, sem házról házra nem koldulnak. A második osztályba tartoztak olyanok, akik a templom ajtóban és a házakban koldulnak. A harmadik osztályba pedig olyanok, akik a templom ajtajában nem áldogálnak, hanem csak házról házra járnak kéregetni. Az első osztálybeli­ek mindég többet kapnak mint a második és har­madik osztálybeliek. 1776 óta a következő arány­ban részesültek jótéteményben: 1776-ban kaptak19-en Már most olvassa el bárki is Mayer­t párisi koldusokról, és vonjon párhuzamot a párisi és a szarvasi koldusok száma között, s kutassa: mert oly nagy ezek között a kü­lömbség? Én nem vonok itt párvonalat Szarvas és más magyar vá­rosok között; rábízom ezt a hazafias gondolkodá­sú statistikusokra. Midőn 1817-ben a reformatio három százados emlékünnepén gyűjtött kegyadományok elosztásá­ról volt szó, a fentebb említetteken kívül 27 sze­mély jelentkezett. Midőn 1794-ben a gazdasági intézet épülete fé­lig fel volt emelve, oly nagy hideg következett, hogy a kerti fák repedeztek. A Körösön semmifé­le fát nem kaptunk. Ezt a körülményt úgy hasz­náltuk fel, hogy a megrepedezett és veszni indult fákat a szőlőkben felbecsültettük, a szegények ál­tal kivágattuk és téglaégetésre fordítottuk. Több mint 1050 fát vágattunk ki, 50 ember kapott mel­lette élelmet, és a tégla ki lett égetve. Azonkí­vül ennek még az a haszna is volt, hogy a sző­lők megtisztultak a sok rész fától, mi­által a bor sokkal jobbá lett. Így valósult meg itt is, hogy a rósz évek a leg­jobb tanító évek azoknak, akik tudnak gondolkodni, és a tanultakat hasznukra akarják fordítani; végre hogy a szükség tesz bölcsekké, ha az ész szavára nem hallgatunk. Betegségeim, ezek okai és gyógyításai. Mikor még Pozsonyban tanultam, 18 éves ko­romban oly szédüléseim voltak, hogy napjában 29-szer is elájultam, és a schöndorfi utcán gyak­ran egyik oldalról a másikra tántorogtam, és a falhoz támaszkodtam, míg a paroxismusom elmúlt. Jó anyám üy döbbentő körülmények közt orvo­si tanácskozmányt hívott össze, melynek eredmé­nye az volt, hogy a tanulással fel kell hagynom, mivel nekem sohasem lehetend a szószékre vagy valami más hivatalba lépnem. — A tanácskozmány után dr. Pauer magához hivatott s bizalmasan ezeket mondá: úgy veszem észre, hogy betegségé­nek egyik fő oka ruházatában van, amennyiben nya­kától fogva egész a csizmáig mind nagyon a test­hez stapad, azaz annyira szűk, hogy a vérforgást akadályozza. Vesse el a szűk ruhát, s talán meg­szülik a szédülés; amellett ne igyék egy hét alatt egyebet, mint gyökérbheát (decoctum), s ha fülei hangzanak, akkor többet igyék a szokottnál, hogy a vér lecsillapodjék és könnyebben forogjon. Ezen bölcs tanácsot tíz héten át követtem, s megszaba­dultam a felszédüléstől annyira, hogy 60 év alatt alig éreztem kétszer. Ez által figyelmessé lettem a házi szerekre. Debreceni diák koromban rühöt kaptam. Sehogy­­sem bírtam tőle szabadulni. Végre gazdaasszo­nyom 17 krajcáron hozott valami kenőcsöt, egy Zagyva nevezetű borbélytól. Ezzel kentem be egész testemet, s egy pár nap alatt csakugyan elvesz­tettem a rühöt, de utána oly erős anginát kaptam, hogy majd megfultam. Elhivattam a híres Hatvani doctort, aki amint meglátta bajomat, rögtön kitalálta az okát. Egy chirurgus operálta a torkomat, melyből két nyí­láson igen sok geny folyt ki. A sebhelyek most is láthatók a nyakamon, de legalább életem meg volt mentve. — Ez legyen intő példa a fiataloknak, hogy ne bízzák magukat értelmetlen asszonyok kenőcseire, melyek kisebb bajokat elháríthatnak ugyan, de nagyobbakat okoznak. Malenc­olikus bárgyúságból származott betegsé­gemet már feljebb említettem dr. Józsa levelében. Ez a negyedik héten oly erőt vett rajtam, hogy nem tudtam enni, s a gyengeség miatt saját ka­romat sem bírtam felemelni. Az ételek iránti un­doromat nem bírtam legyőzni, míg dr. Józsa azt nem tanácsolta, hogy borban főtt cukros körtét ízleljek. Ez visszahozta étvágyamat és egészsége­met. Az úgynevezett nyakas körtét szerettem enni, s ekképpn jó orvosaim Józsa és Beyschlag segít­ségével magamhoz jöttem. (Folytatása köv.) 1777 ,» 18 „ 1778 ,n 1s, 1779 ,n 16 , 1780 , in 14 , 1781 „ ff 17 , 1782 „n 16 , 1783 „ ff 14 , 1784 „n 15 , 1785 „n 10 „ 1786-tól 1806-ig? a jegyzék elveszett. 1806-ban kaptak 49-en“4" 25 22| 1807 „ ff 26 , 15 — 1808 „ X ff 15 „ 15 — 1809 »» 17 * 21 — 1810" , it 15 „ 19 — 1811 „n 20 „ --- --1812 „» 15 ■ 15 — 1813 „ ff 12 , 17 -1814 .n 15 . 16 — 1815 B ff 18 , 18 — 1816 „n 16 « 7 — 1817 „ ff 15 , 12 — 1818 „ ff 18 „ 17 -

Next