Békés, 1874 (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-03-01 / 9. szám

*) E meghívás az alispán, és a kir. járás és szolga­­biró uraknak küldetett meg. A járási tisztvi­selő urak, ha talán elfoglaltságuk miatt a jö­vő vasárnapi gyűlésre nem jelenthetnének meg, igen czélszerű lenne, ha a megpendített eszme felőli nézeteiket akár e lap utján, akár a meghívást intézett elnök úrral levélben kö­zölnék, hogy az alakulás annál biztosabb ala­pon történhetnék. Szerk. tapasztaljuk meg is értett jelszava a társulás. Annyira hátra vagyunk még, s oly sok a teendő, hogy haladásunk eszközlése s a parlagon heverő tevé­kenységi tér betöltése országos kor­mányunknak amúgy is szerfölött igény­­­be vett erejét csaknem meghaladja. Mivel pedig haladnunk, s ha ezt el a­karjuk érni tennünk kell, tegyünk mi magunk is. Segítsünk magunkon, s az isten is megsegít. A reánk várakozó teendők pedig oly nagyok, hogy azoknak egyesek megfelelni képtelenek, társulnunk kell s összetartanunk, mert eredményt csak így fogunk felmutatni. Ezért tulajdo­nítunk mi ez egylet megalakulásának oly jelentőséget, mert úttörő a társu­lás terén, s eredménye bizonyára ser­kenteni fog más téren és más irány­ban is a társulásra. Az alakulandó egylet czélja, mint azt a törvényszéki elnök úr felhívásá­ban olvassuk humánus, s mint ilyen ma már talán a bővebb fejtegetés s ajánlgatás egészen felesleges. Mennyi jótékonyságot képes egy ily egylet ki­fejteni, csak a már létező ily egyletek eredményeire utalunk. Legnagyobb előnyét pedig abban látjuk, hogy a megyék és kir. bírósá­­gok szervezése óta a két tisztviselői kar közötti látszólagos merevséget meg­szünteti, s a törvényszék részéről té­tetvén a kezdeményezés, elesik azon vád alapja, mintha a törvényszéki tiszt­viselők merevsége vonna gátat a két kar közeledése előtt. A kezdeményezés tehát meg­van, önökön áll uraim, hogy az ige testté, válljék, s csak jól felfogott érdekeiket mozdítják elő, s önmaguk, — s kik­nek van — családjuk iránt való kö­telességüknek tesznek eleget, ha az eszmét nem ejtik el, álljon ki ki előtt a czél, s lépjenek be minél számosab­ban a Biker biztosítva van. A törvényszéki elnök úr felhívá­sát egész terjedelmében közöljük a következőkben. Megpenditet tett általam azon eszme, hogy a királyi törvényszék, a királyi ügyészség a a királyi járásbíróságoknál alkalmazott bí­rák, ügyészek, segéd és kezelő hivatalnokok között egy „önsegélyző“ egylet alakíttassák, melynek czélja lenne a szorgalmatosan egy­­begyű­jtendő fillérekből a sors csapásai által sújtott tisztviselőnek és családjának a szük­ség perczeiben gyorsan segélyt nyújtani, és pedig részint visszatérítési kötelezettség nél­kül adott, s a körülmények által kijelölt mennyiségű pénzbeli adomány, részint pedig visszatérítési kötelezettség mellett adott olcsó kamatú kölcsön által, de ennél magasabb feladata lenne a létesítendő egyletnek azon morális támogatás, melyre a becsületes tiszt­viselő, ennek elhunytával támasz nélküli fe­lesége, munkaképtelen nagykorú s kiskorú gyermekei igényt tarthatnának. Az önsegély­ző egylet az ily szerencsétlenek számára oly menedék helyet képezne, hol azok pénzbeli segélyt, a közélet viharai közt társadalmi támogatást, jogi tanácsot és gyermekeik ne­velésére irányzott gondoskodást találnának. Mindezen czélok azonban csak az erők­nek összesítése, a minél tágasabb körű tár­sulás által lennének elérhetők; — ezt belát­va a törvényszéki tisztviselők az általam egybehívott közgyűlésen elhatározák, hogy ezen önsegélyző egylet körébe Békés megye törvényhatóságának tisztviselői, segéd és ke­zelő hivatalnokai és szolga személyzete is bevonassék, és illetőleg a résztvételre felhi­vassanak. Nekem jutott a szerencse a társulási téren ezen kezdeményező egyesitö lépést meg­­tohotol, mely egyesités ha sikerülne kétségen kivül eredményeiben sok szegény tisztviselőre áldást hozó, a közigazgatási és a törvényke­zési tisztikar barátságos egybeforrasztására szerfölött hathatós és jótékony hatású lenne. Ezen kezdeményezés azonban sikeres eredményre csak úgy fog vezetni, ha (cziraed) a jelzett czél fontosságát méltányolva a kor­mányzata és illetőleg a vezetése alatti tiszti­kar, segéd és kezelő hivatalnokok között az eszme megtestesítésére buzdítólag fog hatni. Én a magam részéről csak abbeli me­leg óhajtásomnak adok kifejezést, hogy bár­ha sikerülne a közigazgatási s a törvényke­zési tisztviselők öntevékenységi és barátságos együtt­működési szellemét felkeltve, őket az önsegélyző egylet körében egyesíteni, s ezen meleg óhajtásom valósítása tekintetéből fel­kérem (czimedet) hogy saját körében s ui ^pendített eszmét terjeszteni, a kétkedJlíst­­megnyugtatni s hivatkozással az erős akarat eredményeire minél többeket a résztvételre serkenti, de mindenekfelett a f. évi martius hó 8-án délután 3 órakor a h.-gyulai királyi törvényszék nagy tanácstermében tartandó el­ső közös közgyűlésen megjelenni és máso­kat is megjelenésre buzditani szíveskedjék. B.-Gyulán 1874. február 25-én. Levelezés. Békés február 26-án 1874. (Ború után derű) A múlt évi octóber 11-én M. L városi jegyző és első magyar általános biztositási ügynök nyitott levélben 1533 frtot küldött a szolgálatára álló városi hajdú káplártól S. S. postamesterhez az aradi főügynökséghez elküldés végett. S. S. posta­mester a feladó M. L. sógora az átvett pénzt rendszeres megszámlálás, borítékolás s lepe­­csételés levélzsákban az első posta me­nettel útnak indította Aradra. Mi történ­hetett e pénzküldeményei azt sokáig nem le­hetett tudni, de a feladás után negyednapra a kiküldött posta igazgatósági felügyelő­­ s egy királyi alügyész befolyása mellett a bé­kési k. járásbíróságnál folyamatba tett elő­­nyomozás sejteni hagyta, hogy a pénzkülde­ménynek az elsikkasztás balsorsára kellett jutnia. Az előnyomozás kissebb nagyobb mér­tékben mindenkor a gyanúba vont egyén becsülete, jó hírneve ellen intézett­ támadás lévén s jelenben egészen fedhetetlen előéletű emberek ellen irányoztatván, mind azok figyelmét s érdekeltségét magára vonta, kik a becsületet­­ az emberiség közvagyonának tekintik. Mind a mellett is az előnyomozás intézői a „mindenki becsületesnek jónak tartandó, mig reája az ellenkező nem bizonyittatik“ irányadó elvet, s törvényeinknek erre ala­pított, s az egyén becsületének, jó hírnevének lehető kíméletére intő útmutatásait szem elöl tévesztvén; — s azon alaptalan rögeszmé­ből, — melyre egyik tag­­ fejét is merte ten­ni, — hogy tudniillik a sikkasztás a békési posta­hivatalnál követtetett el, indulván ki, az előnyom­ozást valóságos kínvallatássá en­gedték fajulni, melynél az egyén becsületé­ben kíméletlenül gázoló nyilatkozatok p. o. „M. L. ur majd megkapja a kincstártól nemsoká­ra elsikkasztott pénzét, azután tegye fel a postá­ra megint, hogy vesszen el megint“ úgy szinte az előnyomozással tiz napig éjjel nappal tar­tó zaklatás, az egyén testi lelki erejének ily huzamos idő alatt kimerítése; — a koncz­számra össze irt jegyzőkönyvben felhalmozott kérdések szövevényei és hurok­vetései által behálózás és elejtés kísérletei, a dologra nem tartozó s inkább a családi ház és rendtartás szentélyének titkait képező körülmények ku­tatása; az ön­magát megtagadni nem akaró önérzetnek hivatal iránti tisztelet czímen meg­­alázodásra és hunyászkodásra kényszerítése; s egy példányszerüleg becsületes ifjúnak S. S. postamester kereskedő segédének sza­badságtól 6 napon keresztül, a vett sérelem orvoslása iránt létező jogaira figyelmeztetés nélkül megfosztatása, mint az ujabbkori kín­vallatás eszközei — szerepeltek. Az eljárás eredménye az lett, hogy jólle­het a kötetekre menő előnyomozási jegyző­könyv semmivel sem támogatja a sikkasztás békési postahivatalnál elkövetésének feltevé­sét, a gyanúba vont postamesterre nézve megtermette azon keserű gyümölcsöt, hogy becsületébe kegyetlenül meghurczoltatva hi­vatalától­ felmentése mellett az elsikkasztott pénz megtérítésében, a kerületi posta­igaz­gatóság által elmarasztaltatott, más részről a fenyitő törvényszék elé végtárgyalásra idéz­­tetését minden órán rettegnie kellett. Retteg­ni mondjuk, mert a fenyitő tárgyalásnak a próbák elégtelensége miatt felmentetésben nyilatkozó legkedvezőbb fejleménye is, az egyén megingatott becsületét, jó hírnevét előbbeni állapotába visszahelyezni s a kiál­lott méltatlanságokért elégtételt szolgáltatni, soha nem­ képes. Mielőtt azonban a postaigazgatósági ha­tározat végrehajtása, s a fenyítő végtárgyalás napja bekövetkezett volna, a sikkasztás ténye napfényre derült; a tettes Kis Miklós kézre kerülvén, önkényt megvallotta, hogy a b.-csa­­bai vasúti postán időközben megbetegült atyja helyett mint szolga lévén alkalmazásban, si­került neki a levélzsákot magához keríten­i felbontani, a pénzes levelet tartalmától kifosz­tani, s a vasúti postahivatal pecsétjével a ki­fosztott zsákot újra lepecsételni, s annak min­den észrevétel nélkül Aradra továbbítását eszközölni. A tettes fogva van, a pénznek tetemes részét már elpazarolta, de szintén jelentékeny része kötelezvényre kiosztva találtatott. Ér­tesítésünk kiegészítéséül meg kell jegyeznünk hogy a kérdéses levélzsáknak az aradi pos­tahivatalnál ép, és minden észrevétel nélküli állapotban megérkezése állítatott, holott pedig a békési postapecsét helyett, rajta a csabai vasúti posta­pecsét volt, s a zsák a felbontás által okozott sérülés illetőleg késvágás szem­betűnő jeleit hordta magán. Az aradi postahivatalnokok állításának Novák Kamill, királyi törvényszéki elnök.*) Három nap életemből. Clauren H. után közli: ifj. Fábry Károly. (Folytatás.) Tehát ismét visszaültem az asztalhoz, s az étel most kissé könnyebben csúszott, az előbb szenvedett halálos félelem, — melyet én a grófnőnél leendő látogatástól jöttnek gondoltam — a tinta foltokkal egyszerre el­tűnt, s helyébe a legfinomabb jó étvágy lé­pett . A­mit a hús, hal és pecsenyénél elveszítettem, azt most a kalácsnál, akartam kipótolni. Igen, a lélek a testtől függ, hanem a test is szinte a lélektől. Az elébb, — midőn még szegény köszörűsömmel történendő sze­rencsétlenség előérzete, mint a Mátra nyom­ta mellemet, — minden szervem felmondta a szolgálatot. — S most , hogy a szeren­csétlenség már hátam megett volt, most úgy faltam, mint ha e mézeskalács az utolsó vol­ttá, mit ez életben eszem. Ha ez nem egy bizonyíték, hogy a lé­lek a test felett uralkodik, egy bizonyíték a materialismus ellen, bizonyíték a lélek hal­hatatlansága mellett, akkor én egész bölcsé­szeti tudományomat a földhöz csapom. Sőt még szemeimben is egészen más hatást idézett elő a szerencsétlenség elm­élta Ülhetett volna az előtt velem szemben a legszebb vásári angyalka, én ugyan nem­ vettem volna észre. Most nagyon is észreve­­vem őt s egyszerre mint távolban a felhő úgy röppent el előttem a gondolat, hogyha netán ez volna a keresett titkárnő ideáljának megtestesült alakja. Ez Ninácska, volt szomszédom a mé­­zeskalácsosnak leánya. Ezen ember mintha csak tudta volna nemsokára bekövetkezendő szerencsémet, melyet a grófné kezeiből nyer­nem kellett, — s igen jó szaglási érzéke, s a jövőbe bepillanthatási szép tehetsége le­hetett, mert már félig félig úgy tekintett, mint saját fiát, s e mértéken túl barátságos és előzékeny volt irányomban. Budait és villányit hozatott fel, s én az én jövendőbe­li gyermekeim, — az ő unokái — egésségé­­re (csak úgy gondolatban) szívesen ittam; s el-el gondoltam, mint fog az apróság majd a nagy atyai mézeskalács, kis mogyorókkal úgy élni, mint hajdan a zsidóság a pusztá­ban a mannával, hanem ezen szív s lélek­emelő prófétai pillantások között én csupa elragadtatásból a pohos korcsmárosnénak ös­­­szes vásári kalácsát az utolsó falatig elpusz­títottam, végtére felállottam, most már test és lélekben megerősödve, hogy a kastélyba felsiessek. Felszaladtam szobámba, s kezdtem ma­gára tisztogatni, mint illik, midőn az ember egy grófnőhöz, külösen principánisnéjához megy látogatásra. Szemem véletlenül a tér­den alúl is kezdett kutatni, s ah­­­o­l el­borzadtam, ezek t. i. a térdek a nankin nad­rágból oly naivul, s oly fehéren pislogtak ki, mint a­hogy őket az or isten megteremtette. l. A tinta cseppek nem voltak már meg ugyan, de a nankin sem, ezt az alvó orosz­lány mérge, s a túl okos provizor elpusztí­totta, mint a taplót. Összes reményeimmel megsemmisítve állottam ott. Oda volt a grófnő, oda az állomás, Ninácska és az unokák, oda minden mézes­kalács mogyoróval együtt! oda, oda minden! Ez tehát a becsületérzés jutalma a 36000 frt visszaadásáért ? ez a jutalom a köszörűs iránti jószívűségemért ? Kant ugyan azt mon­dotta: tedd meg a jót kötelességből, — s ne kárára számításból. — A becsületes em­ber jól beszélt, het csak fele volna meg ne­kem az ö jövedelmének, soha egy szót sem felejtettem volna el szavaiból, hanem nekem nem volt semmim, csak az­ az egy, egyedüli sárga nankin öltözetem. Nem­ a sors igazságtalan, szörnyen igazságtalan. Nincs nagyobb büntetés, mintha a szegény ember kenyérkeresetétől is meg­­fosztatik. És mit tettem én ? Miért érdemeltem meg e kemény büntetést ? A könnyelműség oka, a könnyelműség ! mert nem vizsgáltam át gondosan, alul és fe­lül azt az átkozott zöld vásznat! — Oh, mit ér az egész világ bírósága, törvényszéke ?! Vajon most a provizort én bepanaszolhatnám ? ! Oh, mert most tudom csak, nem elég­gé vizezte meg a foltot a feletti örömében, hogy az én fiatal kollega­nőmet meglátta. — Vajon én most elé léphetnék? egy törvényszéknek vagy egy bíróságnak, s elő­adhatnám-e panaszom? „Nézzetek ide, igazságos és szigorú bí­rák, ezen ember engem kenyér és állomá­somtól fosztott meg, — Ítéljetek azért nekem életfogytiglani kártalanítást!“ — Oh, ezen esetről hallgat minden Corpus Juris, hallgat a Napoleon codex, a porosz, s az osztrák híres törvénykönyv. Vagy tán éppen a fenyitő törvényszék­hez szaladjak, s ott panaszoljon el siralmas esetemet ? ah, de vajon ott is fogják-e tud­ni? mit érdemel az, ki egymást akkép foszt, rabol meg térdei felett, hogy a bőr és szőr oly tisztán virít ki, melyet semmiféle grófnő előtt soha megjelenni nem szabad. Hármat ütött... az óra. Tegnap még ilyenkor gazdag voltam. Ha nem is voltam sorsom és állapotommal megelégedve, de még nem is voltam vele erős körben; — voltak reményeim, s ura voltam még azon pénznek, melyet már csak félig elfogyasztott ebédem kóstált, s az én kedves öreg Praetzelnémnál még k­is egés­­ségben, s gondozva feküdt az én sárga nan­kin nadrágom. Oh, kegyes olvasó, ki e siralmas his­tóriát olvasod, — te sem tudod, vajon 24 óra múlva mi lesz még abból a mit jelenleg bírsz; s azért ne nevesd ki a szegény fiatal embert, ki már czéljához oly közel, pár gá­­liczkö csepp, s kis suska (gubacs) szem ös­­­szehatása előidézett pár csepp által ismét oly kegyetlenül lett vissza­vetve a hideg, rideg, idegen világba. (Folyt, következik.)

Next