Békés, 1874 (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-03-01 / 9. szám
*) E meghívás az alispán, és a kir. járás és szolgabiró uraknak küldetett meg. A járási tisztviselő urak, ha talán elfoglaltságuk miatt a jövő vasárnapi gyűlésre nem jelenthetnének meg, igen czélszerű lenne, ha a megpendített eszme felőli nézeteiket akár e lap utján, akár a meghívást intézett elnök úrral levélben közölnék, hogy az alakulás annál biztosabb alapon történhetnék. Szerk. tapasztaljuk meg is értett jelszava a társulás. Annyira hátra vagyunk még, s oly sok a teendő, hogy haladásunk eszközlése s a parlagon heverő tevékenységi tér betöltése országos kormányunknak amúgy is szerfölött igénybe vett erejét csaknem meghaladja. Mivel pedig haladnunk, s ha ezt el akarjuk érni tennünk kell, tegyünk mi magunk is. Segítsünk magunkon, s az isten is megsegít. A reánk várakozó teendők pedig oly nagyok, hogy azoknak egyesek megfelelni képtelenek, társulnunk kell s összetartanunk, mert eredményt csak így fogunk felmutatni. Ezért tulajdonítunk mi ez egylet megalakulásának oly jelentőséget, mert úttörő a társulás terén, s eredménye bizonyára serkenteni fog más téren és más irányban is a társulásra. Az alakulandó egylet czélja, mint azt a törvényszéki elnök úr felhívásában olvassuk humánus, s mint ilyen ma már talán a bővebb fejtegetés s ajánlgatás egészen felesleges. Mennyi jótékonyságot képes egy ily egylet kifejteni, csak a már létező ily egyletek eredményeire utalunk. Legnagyobb előnyét pedig abban látjuk, hogy a megyék és kir. bíróságok szervezése óta a két tisztviselői kar közötti látszólagos merevséget megszünteti, s a törvényszék részéről tétetvén a kezdeményezés, elesik azon vád alapja, mintha a törvényszéki tisztviselők merevsége vonna gátat a két kar közeledése előtt. A kezdeményezés tehát megvan, önökön áll uraim, hogy az ige testté, válljék, s csak jól felfogott érdekeiket mozdítják elő, s önmaguk, — s kiknek van — családjuk iránt való kötelességüknek tesznek eleget, ha az eszmét nem ejtik el, álljon ki ki előtt a czél, s lépjenek be minél számosabban a Biker biztosítva van. A törvényszéki elnök úr felhívását egész terjedelmében közöljük a következőkben. Megpenditet tett általam azon eszme, hogy a királyi törvényszék, a királyi ügyészség a a királyi járásbíróságoknál alkalmazott bírák, ügyészek, segéd és kezelő hivatalnokok között egy „önsegélyző“ egylet alakíttassák, melynek czélja lenne a szorgalmatosan egybegyűjtendő fillérekből a sors csapásai által sújtott tisztviselőnek és családjának a szükség perczeiben gyorsan segélyt nyújtani, és pedig részint visszatérítési kötelezettség nélkül adott, s a körülmények által kijelölt mennyiségű pénzbeli adomány, részint pedig visszatérítési kötelezettség mellett adott olcsó kamatú kölcsön által, de ennél magasabb feladata lenne a létesítendő egyletnek azon morális támogatás, melyre a becsületes tisztviselő, ennek elhunytával támasz nélküli felesége, munkaképtelen nagykorú s kiskorú gyermekei igényt tarthatnának. Az önsegélyző egylet az ily szerencsétlenek számára oly menedék helyet képezne, hol azok pénzbeli segélyt, a közélet viharai közt társadalmi támogatást, jogi tanácsot és gyermekeik nevelésére irányzott gondoskodást találnának. Mindezen czélok azonban csak az erőknek összesítése, a minél tágasabb körű társulás által lennének elérhetők; — ezt belátva a törvényszéki tisztviselők az általam egybehívott közgyűlésen elhatározák, hogy ezen önsegélyző egylet körébe Békés megye törvényhatóságának tisztviselői, segéd és kezelő hivatalnokai és szolga személyzete is bevonassék, és illetőleg a résztvételre felhivassanak. Nekem jutott a szerencse a társulási téren ezen kezdeményező egyesitö lépést megtohotol, mely egyesités ha sikerülne kétségen kivül eredményeiben sok szegény tisztviselőre áldást hozó, a közigazgatási és a törvénykezési tisztikar barátságos egybeforrasztására szerfölött hathatós és jótékony hatású lenne. Ezen kezdeményezés azonban sikeres eredményre csak úgy fog vezetni, ha (cziraed) a jelzett czél fontosságát méltányolva a kormányzata és illetőleg a vezetése alatti tisztikar, segéd és kezelő hivatalnokok között az eszme megtestesítésére buzdítólag fog hatni. Én a magam részéről csak abbeli meleg óhajtásomnak adok kifejezést, hogy bárha sikerülne a közigazgatási s a törvénykezési tisztviselők öntevékenységi és barátságos együttműködési szellemét felkeltve, őket az önsegélyző egylet körében egyesíteni, s ezen meleg óhajtásom valósítása tekintetéből felkérem (czimedet) hogy saját körében s ui ^pendített eszmét terjeszteni, a kétkedJlístmegnyugtatni s hivatkozással az erős akarat eredményeire minél többeket a résztvételre serkenti, de mindenekfelett a f. évi martius hó 8-án délután 3 órakor a h.-gyulai királyi törvényszék nagy tanácstermében tartandó első közös közgyűlésen megjelenni és másokat is megjelenésre buzditani szíveskedjék. B.-Gyulán 1874. február 25-én. Levelezés. Békés február 26-án 1874. (Ború után derű) A múlt évi octóber 11-én M. L városi jegyző és első magyar általános biztositási ügynök nyitott levélben 1533 frtot küldött a szolgálatára álló városi hajdú káplártól S. S. postamesterhez az aradi főügynökséghez elküldés végett. S. S. postamester a feladó M. L. sógora az átvett pénzt rendszeres megszámlálás, borítékolás s lepecsételés levélzsákban az első posta menettel útnak indította Aradra. Mi történhetett e pénzküldeményei azt sokáig nem lehetett tudni, de a feladás után negyednapra a kiküldött posta igazgatósági felügyelő s egy királyi alügyész befolyása mellett a békési k. járásbíróságnál folyamatba tett előnyomozás sejteni hagyta, hogy a pénzküldeménynek az elsikkasztás balsorsára kellett jutnia. Az előnyomozás kissebb nagyobb mértékben mindenkor a gyanúba vont egyén becsülete, jó hírneve ellen intézett támadás lévén s jelenben egészen fedhetetlen előéletű emberek ellen irányoztatván, mind azok figyelmét s érdekeltségét magára vonta, kik a becsületet az emberiség közvagyonának tekintik. Mind a mellett is az előnyomozás intézői a „mindenki becsületesnek jónak tartandó, mig reája az ellenkező nem bizonyittatik“ irányadó elvet, s törvényeinknek erre alapított, s az egyén becsületének, jó hírnevének lehető kíméletére intő útmutatásait szem elöl tévesztvén; — s azon alaptalan rögeszméből, — melyre egyik tag fejét is merte tenni, — hogy tudniillik a sikkasztás a békési postahivatalnál követtetett el, indulván ki, az előnyomozást valóságos kínvallatássá engedték fajulni, melynél az egyén becsületében kíméletlenül gázoló nyilatkozatok p. o. „M. L. ur majd megkapja a kincstártól nemsokára elsikkasztott pénzét, azután tegye fel a postára megint, hogy vesszen el megint“ úgy szinte az előnyomozással tiz napig éjjel nappal tartó zaklatás, az egyén testi lelki erejének ily huzamos idő alatt kimerítése; — a konczszámra össze irt jegyzőkönyvben felhalmozott kérdések szövevényei és hurokvetései által behálózás és elejtés kísérletei, a dologra nem tartozó s inkább a családi ház és rendtartás szentélyének titkait képező körülmények kutatása; az önmagát megtagadni nem akaró önérzetnek hivatal iránti tisztelet czímen megalázodásra és hunyászkodásra kényszerítése; s egy példányszerüleg becsületes ifjúnak S. S. postamester kereskedő segédének szabadságtól 6 napon keresztül, a vett sérelem orvoslása iránt létező jogaira figyelmeztetés nélkül megfosztatása, mint az ujabbkori kínvallatás eszközei — szerepeltek. Az eljárás eredménye az lett, hogy jóllehet a kötetekre menő előnyomozási jegyzőkönyv semmivel sem támogatja a sikkasztás békési postahivatalnál elkövetésének feltevését, a gyanúba vont postamesterre nézve megtermette azon keserű gyümölcsöt, hogy becsületébe kegyetlenül meghurczoltatva hivatalától felmentése mellett az elsikkasztott pénz megtérítésében, a kerületi postaigazgatóság által elmarasztaltatott, más részről a fenyitő törvényszék elé végtárgyalásra idéztetését minden órán rettegnie kellett. Rettegni mondjuk, mert a fenyitő tárgyalásnak a próbák elégtelensége miatt felmentetésben nyilatkozó legkedvezőbb fejleménye is, az egyén megingatott becsületét, jó hírnevét előbbeni állapotába visszahelyezni s a kiállott méltatlanságokért elégtételt szolgáltatni, soha nem képes. Mielőtt azonban a postaigazgatósági határozat végrehajtása, s a fenyítő végtárgyalás napja bekövetkezett volna, a sikkasztás ténye napfényre derült; a tettes Kis Miklós kézre kerülvén, önkényt megvallotta, hogy a b.-csabai vasúti postán időközben megbetegült atyja helyett mint szolga lévén alkalmazásban, sikerült neki a levélzsákot magához keríteni felbontani, a pénzes levelet tartalmától kifosztani, s a vasúti postahivatal pecsétjével a kifosztott zsákot újra lepecsételni, s annak minden észrevétel nélkül Aradra továbbítását eszközölni. A tettes fogva van, a pénznek tetemes részét már elpazarolta, de szintén jelentékeny része kötelezvényre kiosztva találtatott. Értesítésünk kiegészítéséül meg kell jegyeznünk hogy a kérdéses levélzsáknak az aradi postahivatalnál ép, és minden észrevétel nélküli állapotban megérkezése állítatott, holott pedig a békési postapecsét helyett, rajta a csabai vasúti postapecsét volt, s a zsák a felbontás által okozott sérülés illetőleg késvágás szembetűnő jeleit hordta magán. Az aradi postahivatalnokok állításának Novák Kamill, királyi törvényszéki elnök.*) Három nap életemből. Clauren H. után közli: ifj. Fábry Károly. (Folytatás.) Tehát ismét visszaültem az asztalhoz, s az étel most kissé könnyebben csúszott, az előbb szenvedett halálos félelem, — melyet én a grófnőnél leendő látogatástól jöttnek gondoltam — a tinta foltokkal egyszerre eltűnt, s helyébe a legfinomabb jó étvágy lépett . Amit a hús, hal és pecsenyénél elveszítettem, azt most a kalácsnál, akartam kipótolni. Igen, a lélek a testtől függ, hanem a test is szinte a lélektől. Az elébb, — midőn még szegény köszörűsömmel történendő szerencsétlenség előérzete, mint a Mátra nyomta mellemet, — minden szervem felmondta a szolgálatot. — S most , hogy a szerencsétlenség már hátam megett volt, most úgy faltam, mint ha e mézeskalács az utolsó volttá, mit ez életben eszem. Ha ez nem egy bizonyíték, hogy a lélek a test felett uralkodik, egy bizonyíték a materialismus ellen, bizonyíték a lélek halhatatlansága mellett, akkor én egész bölcsészeti tudományomat a földhöz csapom. Sőt még szemeimben is egészen más hatást idézett elő a szerencsétlenség elmélta Ülhetett volna az előtt velem szemben a legszebb vásári angyalka, én ugyan nem vettem volna észre. Most nagyon is észrevevem őt s egyszerre mint távolban a felhő úgy röppent el előttem a gondolat, hogyha netán ez volna a keresett titkárnő ideáljának megtestesült alakja. Ez Ninácska, volt szomszédom a mézeskalácsosnak leánya. Ezen ember mintha csak tudta volna nemsokára bekövetkezendő szerencsémet, melyet a grófné kezeiből nyernem kellett, — s igen jó szaglási érzéke, s a jövőbe bepillanthatási szép tehetsége lehetett, mert már félig félig úgy tekintett, mint saját fiát, s e mértéken túl barátságos és előzékeny volt irányomban. Budait és villányit hozatott fel, s én az én jövendőbeli gyermekeim, — az ő unokái — egésségére (csak úgy gondolatban) szívesen ittam; s el-el gondoltam, mint fog az apróság majd a nagy atyai mézeskalács, kis mogyorókkal úgy élni, mint hajdan a zsidóság a pusztában a mannával, hanem ezen szív s lélekemelő prófétai pillantások között én csupa elragadtatásból a pohos korcsmárosnénak összes vásári kalácsát az utolsó falatig elpusztítottam, végtére felállottam, most már test és lélekben megerősödve, hogy a kastélyba felsiessek. Felszaladtam szobámba, s kezdtem magára tisztogatni, mint illik, midőn az ember egy grófnőhöz, külösen principánisnéjához megy látogatásra. Szemem véletlenül a térden alúl is kezdett kutatni, s ahol elborzadtam, ezek t. i. a térdek a nankin nadrágból oly naivul, s oly fehéren pislogtak ki, mint ahogy őket az or isten megteremtette. l. A tinta cseppek nem voltak már meg ugyan, de a nankin sem, ezt az alvó oroszlány mérge, s a túl okos provizor elpusztította, mint a taplót. Összes reményeimmel megsemmisítve állottam ott. Oda volt a grófnő, oda az állomás, Ninácska és az unokák, oda minden mézeskalács mogyoróval együtt! oda, oda minden! Ez tehát a becsületérzés jutalma a 36000 frt visszaadásáért ? ez a jutalom a köszörűs iránti jószívűségemért ? Kant ugyan azt mondotta: tedd meg a jót kötelességből, — s ne kárára számításból. — A becsületes ember jól beszélt, het csak fele volna meg nekem az ö jövedelmének, soha egy szót sem felejtettem volna el szavaiból, hanem nekem nem volt semmim, csak az az egy, egyedüli sárga nankin öltözetem. Nem a sors igazságtalan, szörnyen igazságtalan. Nincs nagyobb büntetés, mintha a szegény ember kenyérkeresetétől is megfosztatik. És mit tettem én ? Miért érdemeltem meg e kemény büntetést ? A könnyelműség oka, a könnyelműség ! mert nem vizsgáltam át gondosan, alul és felül azt az átkozott zöld vásznat! — Oh, mit ér az egész világ bírósága, törvényszéke ?! Vajon most a provizort én bepanaszolhatnám ? ! Oh, mert most tudom csak, nem eléggé vizezte meg a foltot a feletti örömében, hogy az én fiatal kolleganőmet meglátta. — Vajon én most elé léphetnék? egy törvényszéknek vagy egy bíróságnak, s előadhatnám-e panaszom? „Nézzetek ide, igazságos és szigorú bírák, ezen ember engem kenyér és állomásomtól fosztott meg, — Ítéljetek azért nekem életfogytiglani kártalanítást!“ — Oh, ezen esetről hallgat minden Corpus Juris, hallgat a Napoleon codex, a porosz, s az osztrák híres törvénykönyv. Vagy tán éppen a fenyitő törvényszékhez szaladjak, s ott panaszoljon el siralmas esetemet ? ah, de vajon ott is fogják-e tudni? mit érdemel az, ki egymást akkép foszt, rabol meg térdei felett, hogy a bőr és szőr oly tisztán virít ki, melyet semmiféle grófnő előtt soha megjelenni nem szabad. Hármat ütött... az óra. Tegnap még ilyenkor gazdag voltam. Ha nem is voltam sorsom és állapotommal megelégedve, de még nem is voltam vele erős körben; — voltak reményeim, s ura voltam még azon pénznek, melyet már csak félig elfogyasztott ebédem kóstált, s az én kedves öreg Praetzelnémnál még kis egésségben, s gondozva feküdt az én sárga nankin nadrágom. Oh, kegyes olvasó, ki e siralmas históriát olvasod, — te sem tudod, vajon 24 óra múlva mi lesz még abból a mit jelenleg bírsz; s azért ne nevesd ki a szegény fiatal embert, ki már czéljához oly közel, pár gáliczkö csepp, s kis suska (gubacs) szem összehatása előidézett pár csepp által ismét oly kegyetlenül lett visszavetve a hideg, rideg, idegen világba. (Folyt, következik.)