Békés, 1874 (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-09-27 / 39. szám

tolandó községeket vagy pusztákat készség­gel fogadja el.­­ Az 1875-re szólló virilisek névsora meg­­állapittatott, a választottak fele pedig — le­járván a 3 év — kisorsoltatott, az új vá­lasztás napjául f. é. november 16-án hatá­­roztatván meg. A méter rendszer behozatala folytán a központban egy tökéletesen felszerelt hitele­sítő hivatalt állít a megye saját költségén fel. Jegyzőkönyv, a békésmegyei okszerű méhészegyletnek Gyu­lán, 1874. szeptember 21-én tartott választ­mányi gyűléséről. » Jelenvoltak: Göndöcs Benedek apát és lelkész elnök, Niedermayer Antal pénztár­nok,­­ Jancsovics Pál, Beliczey István, Justh István, Merkl Alajos, Herberth Alajos választmányi tagok. Nyíl­t levél Vidovszky Ferenc mint főjegyző, Hagyó Kovács­­ Sándor mint m­ásodjeg­yző uraknak Gyomán. Saját tapasztalataim és a közvélemény alapján azon erős és biztos meggyőződésre jutottam, miszerint önök az 1872-ik évi jegy­zői választásnál, a már akkor positiv tör­vényeknek j megfelelő dokumentumokkal nem­­ hozassék a dolgok ilyetén állása, bírván, s a mi több (mely tekintetekből s melyekből • nem — tudni nem tartozom —) csakhogy törvényes kellékek hiányában meg­választattak- Megválasztattak pedig önök oly formán, hogy választóiknak ajánltattak, mint e hivatalra képesittettek — pedig Isten ments, meg­ a népnek azon tudatra jutni, hogy az általa bizalommal megválasztott jegy­zők helyett a kijelölésnél érdemesebbek is vitethettek el. — De hagyom ezt, áttérek a dolog valódi oldalára . Elfoglalták önök a jegyzői széket azon édes­ rem­ényben,­­ hogy az elitnek szabott méltányosságból eredeti utasításoknak (ille­tőleg az 1871. XVIII. t. czb. foglalt jegy­zői hivataloskodtatásra kimutatható képe­­sitvényeknek saját és a nép érdekében) ele­get tesznek ; de mindeddig a választó nép megnyugtatva nem lehet a semmi néven ne­vezendő, csak még jegyzői képesitvénnyel sem igazolt jegyzőkkel; .— annyival inkább a nép bizalma napról napra lazultabbá s sa­ját választottjai iránt egészen bizalmatlan­ná, lehet, —dehogy is pe?,midőn az ak­kori pályázati hirdetményben világossan ki volt téve: miként Gyoma városa szabadit­­tatnék meg azon kellemetlen helyzettől, hogy egy a jogtudományokban jártas, és netalán az elöljáróság előtt előfordulható jogi kér­désekhez ügyesen szólló, már szakavatott, s ügyvédi oklevéllel ellátott pályázó ne vá­lasztatnék meg, de fájdalom I úgy az egyik, mint a másik kellék, mely főjegyző úrra vonatkozik, teljesen hiányzik. Megjegyezvén, hogy biztos tudomásom szerint a pályázók­­ között a hirdetményhez ragaszkodva — vol­tak számosak, kik ügyvédi oklevéllel és jegy­zői képesitvénnyel birtak Rég íróiétt már, még a múlt 1673-ik évben a képviselőtestület által kitűzött azon határidő, melyben kilállitani, vagy legalább a formának eleget tanetni módjukban áll­hat ®, volna jegyzői képesítvényüikkel meg­nyugtatni a­­ közvéleményt, s eleget tehetni saját, sou veráfi­tásuknak. De különösen érdekli e dolog a fő­jegyző urat, ki a pályázati hirdetményben foglalt, de ki nem állított törvény szabta ügy­védi oklevelét és jegyzői hivataloskodtatá­­sára szólló képesítményét a kiszabott határ­időn túl is oly sok idő alatt ki nem mu­tatta, — s nem tett eleget az elibe szabott utasításoknak — mely elégtétel követelése több mint egy éve, hogy már évülésben van, — én akarom, hogy a törvényes kellékek­ben szenvedő hivataloskodás ne pangjon lep alatt, s akarom hogy nyilvánosságra Aka­rom, hogy ne igyekezzék a főjegyző úr, s ne igyekezzenek mindketten hallgatással el­­éviteni azt, melyet — rationaliter fogva fel a dolgot — különben is a lehetetlenségek közzé,,tartozik, s az elévitketés tárgyát nem képezheti. Csak ennyit kívántam registrálni, s csak annyit kívánok tudomásomul juttatni, hogy ha állításaimnak ellenkezőjét bebizonyít­hatni vélnék, előttük áll az it és mód a tör­vény értelmében épen úgy igazolhatni állítá­­­saimnak ellenkezőjét, mint én a törvény ér­telmében felállítani igyekeztem állításaimnak valódiságot, s felszóllalni az önök és a nép érdekében. Válaszukat hirlapilag a legforróbb ba­rátsággal fogadom, s a netalán­ adandó vá­laszukra ismét nézetemet nyilvánítani, s köz­zétenni kárhozatosnak egyáltalában nem ta­­lálandóm s általában a hiányoknak s az okok miben rejlésének nyilvánítását a közvélemény elébe bocsátani önöktől elvárom. Az önök és a választóik érdekében Szendrey Gerzson, ügyvéd-jelölt, I. igazgató-elnök szívélyesen üdvözöl­vén a választmányt, bemutatja Domonkos János titkárnak lemondását, melyben gyön­gélkedő egészségét és halmozódott hivatali teendőit hozva fel okul, kéri az egyletet, hogy állásától mentené fel, forrón megkö­szönve a szép bizalmat, melyet m­­egválasz­­tatásakor személye iránt tanúsított. — A vá­lasztmány sajnálkozását fejezvén ki a le­mondás fölött, azt mindazonáltal elfogadta, s az ígyen megürült titkári állomásra, a jö­vő közgyűlésig ideiglenes titkárnak, egyhan­gúlag Merkl Alajos uj-kigyósi tanitót vá­­lasztá meg, — ki a bizalmat meleg szavak­ban megköszönve igéré, hogy minden fő a méhészet terén szerzett tanulmányozását, és búvárlatai eredményit a legnagyobb kész­séggel fogja az egylet javára fordítani. II. Niedermayer Antal pénztárnok, be­mutatja a pénztári kimutatást, az egylet va­gyonáról. E szerint a tagok összes száma 136. Ezek közül 38 alapító, 4b működő, és 53 pártoló tag van. —­ A tagsági dijak fő összege 599 frt. — Eddigelé tagsági dijak­ból befolyt­­ 317 frt, mely összegből a bé­r kész­egyei takarék pénztárba kamatozás­ vé­gett elhelyeztetek 27,0 frt; a pénztárban van a kiadások fedezésére 43 frt. — eddigi ki­adások levélkiváltások, és nyugták postáni elküldéséért 4 frt. A még eddig be nem fi­zetett tagsági dijak összege 282 frt. pénztárnok jelentése a választmány által ör­­­vendetes tudomásul vétetett. III- . Igazgató elnök ur felemlité, hogy bár a folyó évi nagy szárazság folytán a méhtenyésztésre általában kedvezőtlen volt az időjárás,’. mindazáltal óhajtandó volna, hogyha az egylet fönnállásáról életjelt ad­va, egy méhészeti kiállítást rendezne, — és a már kipróbált és legjobbaknak bizonyult Dzierzon-féle méhlakokat, az okszerű méh­­tenyésztéshez megkívántak­ méhészeti esz­közöket, valamint méz és viasz terménye­ket a megyei közönségnek bemutatná, és megmagyarázná, hogy így a szakértők bí­­­álatából a legjobb és legczélszerűbb méh­­lakok és kezelési eszközök felismertetvén, s­­ azokat a méhtenyésztő egyleti tagok az egy­­­let által maguknak a lehető jutányos ár­on megszerezvén, igy az okszerű méhtenyész­­tés, már a jövő tavasszal kezdetét vehesse. Felemlíté továbbá, hogy a délmagyarorszá­gi méhész egylet, valamint ő, és a megyé­ben még több méhtenyésztők fognak a ki­állításon méhlakokat, méhészeti eszközöket, és saját termelésű méz és viasz terménye­ket bemutatni . Az elnöknek ezen indít­ványát a választmány egyhangúlag, helye­selvén, elfogadta, és elhatároztatott,­ hogy a kiállítás a jövő hó október 11-én fog meg­tartatni, Gyulán a vármegyeháza kertjében, kezdetét vevén reggeli 8 órakor, — és pe­dig oly formán, hogy azok is, kik az egy­letnek még nem tagjai, a méhészeti kiállí­tásban részt vehetnek, méhlakjaikat, keze­lési eszközeiket, ,méz- és viasz terményeiket bemutathatják, s kitüntetés és jutalomban, az egyleti tagokkal egy­­formán részesülhet­nek. — A kiállítás rendezésével a titkár bí­zatott meg, — s a kiállítás napján, regge­li 10 órakor, ugyancsak ö fog az oksze­rű méhészet gyakorlati kezeléséről, a Dzier­­zon rendszere szerint készült legjobb méh­­lakokról, a méhtenyésztési eszközök — s azok mikénti használatáról egy rövid­­ ér­tekezést, felolvasást tartani; —, mely után a bíráló bizottság, a legjobb és legczélsze­­rübbnek felismert méhlakokat (kaptárokat) és tenyésztési eszközöket kijelöli és jutal­mazza. A kiállított tárgyak feletti őrködés és felügyeletre, Herberth Alajos választmá­nyi tag ur jön felkérve, ki is a megbízatást szives volt elfogadni, — s ugyanazért min­den , — a méhészeti kiállításon bemutatni gzándokolt tárgyakat hozzá a megyeház he­lyiségébe kéretnek a kiállítók küldeni. Beliczey István választmányi tag ur ál­tal szóba hozatván, hogy miként jutalmaz­tassanak a versenyzők a kiállításon ? ha­­tároztatott, hogy a legjobb és legczélsze­­­­rűbbnek elismert méhlak 1 db magyar arany, legczélszerűbb méhészeti eszköz 1 db 2 frtos és 1 db 1 frtos tallér, a saját terme­lésű legszebb méz 1 db magyar arany, a legszebb viasz szintén 1 db magyar arany jutalomban részesüljön az egylet pénztárából, — és dicsérő oklevéllel is kitüntetessék. — A jegyzőkönyv hitelesítésére tekintetes Jancsovics Pál és Beliczey István Urak ké­rettek fel, határozatba menvén egyszers­mind, hogy a jegyzőkönyv egy példánya a békésmegyei gazdasági egylet igazgató­ságának is megküldessék. Belt mint fentebb. Merkl Alajos, egyleti h. titkár,­ ­h­atalmas volt ekkor az ozmán. Az ot­­tomán birodalom, mely most egy beteg em­ber hit képét adja, akkor mint hős férfi for­gatta a fegyvert. Potemkinnek csak alkalom kellett s kiragadja a fegyvert a hatalmas kézből. E közben telt az idő, 13 boldogtalan év telt el Potemkin felemelkedése óta. Er­zsébet elveszett, de emléke,­­ mint emész­tő vámpír kisérte Alexist. 1774-ben Katalin egy kéjutazást tett birodalmában. Egész hadsereg volt fényes kísérete... Bh­irvan, Gbilan, Mazenderán kánjai reszketve borultak térdre a hatalmas előtt, fejedelmi ajándékokat nyújtva át. .. ..... A­ szomszéd Kh­un­a khánja, — Dowlet Gerai,­i— megijedt, — oly közel érezvén a puskapor szagot, mely, a Katalin tiszteletére kisütött mozsarakból eredt — s­­ összegyűjtő hatalmas török tatár hadát. e Potemkinnek meg volt adva az al­­kalom. • Erimia khánja a­zultán adófizetője s védencze volt. .11 Potemkin borzasztó kozák csapat élén Chernogban termett, s a khán fejét a por­tára küldé,­Dowlet Gerai helyett — Sahin Geraint ültette a kháni palotába. Erimia gyönyörű, termékeny félsziget. Az orosz birodalomban sehol szebb búza, — jobb bor, — kellemdúsabb nők nem terem­tek, mint itt. Sahin Gerait egy ukáz Pétervárra hív­ta. Ott Potemkin­t a czárné rávették trónja átadására.­ Saját kivánatára, — Potemkin Alexis lett Erimia kormányzója, melyet Tauriának nevezett el. Dáriusi gazdagságot merített Alexis a búzából, — bachusi kedvet a borból, menyei élvét a szép cserkésznőkből. Egy év alatt letűnt Tauria boldogságá­nak eddig fénylő csillaga. A virágzó népből rabszolga lett, a ko­zákok kancsukái alatt, búza, bor, szép le­ány csak az oroszoknak termett. Alexis a kegyetlenkedésben találta fő gyönyörűségét, — ö szenvedett, hadd szen­vedjen más is ! Katalin milliónyi arany rubelei, — me­lyet a tartomány felvirágoztatására küldött, halomban hevertek már Alexis palotájában. 1786. őszén nyugtalanul járkált Alexis legbelső forbájában — Erzsébetről gondol­kozott. Eszébe jutott, amit az legutoljára mon­dott neki: „Osmeri Katalint, neki borzasz­tó czéljai vannak veled!“ most értette, — most érezte ennek igazságát/ Szívesen elcserélte volna aranyát egy csendes hajlékkal, ha azt Erzsébettel oszt­hatta volna meg.,­­ Merengéséből alvezére riasztotta fel, — ki egy udvari hírnököt jelentett. Potocky, a czárnő fő lovászmestere volt e követ, ki szé­les ukázt nyújtott át Alexisnek. (Vége köv.) Levelezés. B.-Sz.-András, szept. 22. 1874. Hazajáró , lélek­­ félemlítette meg a na­pokban községünk tudatlanabb részét, ugyan­is néhai Juhász Menyhért kastélyába magát befészkelt bagoly éjjelenként sivító hangjával nagy számmal csalta oda a tudatlan néptö­meget a a bagoly , szokatlan sivítására el­len határozva közöttük, hogy az semmi más, mint egyedül „hazajáró * lélek “ éjjelenként össze­­csoportosulva jártak azon helyre, hol a si­vi­tás hallatszott..­­. Szerencsétlen kishitű­ekl nem szégyen­­litek-e önmagatokat oly természetellenes ész* nélküli bolondságot hinni ? sajnálni lehet, sőt szégyenleni kell, hogy a XIX. század másod felében is sokan találkoznak­­ oly tudatlan vakhitűek, kik saját ostobaságuk­ által meg­félemlítik úgy­­ önmagukat, mint a hozzájuk hasonló tudatlan könnyenhívő kishitű­eket. Ily ostobaságok­ hallására nem jogosul­tan keletkezik-e keblünkben, azon óhajtás, — N­épnevelés jöjjön el a te országod.11. Há­nyat ütött az óra f ezt ugyan hasz­talanul kérdezné valaki a békés-szent-and­­rási toronyórára nézve, mert az „kuka“ már évek hosszú­­ során keresztül, bizony pedig elöljáróink kiterjeszthetnék erre figyelmüket! mert nem lehet tagadni, hogy egy csaknem 6000 lelket számláló községnek egyetlen to­rony­órája évek óta rosz állapotban van­; — ez szégyen vagy a községre, vagy az elöl­járóságra, a szégyent elhárítani bármelyik félről az elöljáróság hatásköréhez­ tartozik. Csak ne lenne aztán felszólalásunk pusztában elenyésző hang, mint sok más közérdekű tár­gyakra eddig is volt, és tornyunkban levő egyetlen „kuka óránk” mielőbb adná jelét Iá telének. , Zili Károly, Budapest sept. hó 1874. Eljövetelem előtt megigértette velem a’ szerkesztő ur, hogy a „Békés“ számára egy „baka“ levelet írjak. Nem tudom mennyiben fogja ez a lap olvasóit szórakoztatni, meg­írom mégis, mert megígértem. A vitéz „Eszti“ — Ferdinánd Eszté — tartalék parancsnoksága alatt, Pest és Uj- Pest közt fekvő táborban tanyázunk, a tény­leges szolgálatban levők leszállításával kerek­számban 1000-en, mivel pedig katonának csak is egy nembelieket soroznak, valami élelmes francia furcsa kis operettet írhatna, ad nótám „Tíz Leány és egy­­ férj sem“ Ezer férfi , s egy nő sem“ címmel, mert a gyengébb nemet a c­erub képében feltüzött szuronynyal vigyázó őrök tisztességes távol­ban tartják a sánczoktól, s igy a be vagy kijutás meglehetős veszed­elemül el is járna; azonban az emberi ész élesebb­ lévén a szu­ronynál, a nagy őrködés dacára is a rokon szivek találnak alkalmat ez összejövetelre. Mint már ez szokás, a tartalékos ka­tonák behívásánál, ruhát mi­­ is nagyon hiá­nyosan kapunk, s így nem kerülhetők el a bevett „gatyás regiment“ elnevezését, ez a­zon­­ban épen nem gond­oz a váczi, országút s­üllői után, tehát a főváros kellő közepén a Rákosra való ráasírozásunkban, a nagy közönség bámulásán s ék­es megjegyzésein mi túltes­szük magunkat. Mi vitéz férfiak vagyunk, s ezt érezzük is, —. hiszen nem igen van okunk félni, a harcmezőn talált el­lenségtől, kivel már déltájban szépen kibé­külünk, s kinek bandája mellett masírozunk haza, hol a mennge étvágy csiklandó illata feledteti a nap fáradalmait.

Next